Pesti Napló, 1902. június (53. évfolyam, 148-177. szám)

1902-06-01 / 148. szám

Go­ den városban van két-három párt; amelyik győz, az meg van elégedve, s amelyik kisebbségben ma­rad, az el van keseredve. Nem igaz, hogy elutasítja és nem fogadja a bosnyákokat; ő nála nem is jár­tak, sőt odalenn Boszniában sem jártak a hatósá­goknál ; ő a bosnyákok tízezreit fogadta már lenn Boszniában is , de ő hozzá nem mennek oly ügyek­kel, mint a­minőket röpiratukban ismertetnek. A Boszniából való kirekesztés csak olyan emberekre vonatkozik, akik kivándorlásra izgattak. Ezt a rendszabályt csak két emberrel szemben al­kalmazták még eddig. Alig hogy ezek az izgatók elutaztak Boszniából, igen terhelő bi­zonyítékok derültek ki rájuk. Az izgatókkal szem­ben ritkán alkalmazzák az internálást bizonyos te­rületre ; ez még a régi bosnyák jogból átvett ren­delkezés, amelyet Boszniában nagyon jól értenek és méltányolnak is. A kormány vaskézzel kormányoz az igaz, mert aki a demonstráció előtt meghátrál, aki gyáva, az mindenütt veszve van, de leginkább a Keleten. Kijelenti, hogy már mint magyar ember is nagy szimpátiát érez a mohamedánok iránt, de nem volna államférfiú, ha egy kis ellenzéki mozga­lom előtt meghátrálna. Az ellenzék azt a jelszót adta ki, hogy veszedelemben van a­ hit, mert a jezsuiták százával jönnek Boszniába té­ríteni, amiből persze egy szó sem volt igaz. A bosnyák nép páratlanul fanatikus, és csak az tud bánni vele, aki érti azokat a dolgokat, amelyek miatt panaszkodik. Egyszer nagy zajt ütöttek, hogy romba dőlnek a mesék, pusztul a hit. Ő hozzá is mentek ezt elpanaszolni, de egyszerre elhallgattak, mikor bebizonyította nekik, hogy százhúsz új mesét épített Boszniában. A bosnyák panaszokat nem kell nagyon komolyan venni, s úgy bánni, mintha civi­lizált emberek írták volna alá. Bosznia autonómiájá­ról már kész terve van. Szó sincs róla, hogy a nemzetiségi kérdést ő csinálta volna Boszniában­­, a «bosnyák nép» és a «bosnyák nyelv» kifejezést ő használta hivatalosan először, hogy a nemzetiségi ellentéteket eltüntesse. Rakovszky szerint a minisz­ter keze tele van búzaszemmel a sajtó számára ; fájdalom, Bosznia oly szegény, hogy miniszterének a keze nem is lehet tele; de bármennyire tele volna is , nem hiszi, hogy a magyar sajtó, amelynek sze­rény munkása volt egykor ő maga is, bármily ösz­­szegért vagy előnyért véleményét akárkinek a javára is megváltoztatná. Rakovszky István támadja a sajtót, ennek valami nincs ínyére, azt elhallgatja, a­mi pedig neki kvadrál, abból nagy dolgot csinál. Itt vannak a bosnyákok már hetek óta Budapesten és alig ír­tak róluk valamit. A pénzügyminiszter hivatkozott arra, hogy ő is a sajtó munkásainak sorában állott. De mi ez a mai sajtó, kik ennek a ve­zérei? Bolgár Ferenc: Olyan gavallérok állanak az élén, mint azok, akik így beszélnek. Rakovszky István : Csak a sajtó kinövéseiről akart szólani, amelyeket bizonyára Bolgár sem akar védelmezni. Bolgár Ferenc : Az már más ! Rakovszky István ismételten ajánlja előbb tett nditványának elfogadását. "" Okolicsányi Lászlót nem elégítette ki a mi­niszter válasza , ismételten hangoztatta, hogy a bosnyák kormányzás nem igazságos. Gróf Keglevich István szükségesnek tartja a zárszámadások beterjesztését, de meg van arról győződve, hogy ezek a zárszámadások eddig sem azért maradtak el, mintha a pénzügyminiszter nem akarta volna kellőleg tájékoztatni a költségek felől a törvényhozást. A bosnyák kormány ellen fel­hozott panaszok alaptalan volta felül ő is meggyőződött s a költségvetést készséggel meg­szavazza. Gróf Wilczek Frigyes örömmel hallja, hogy a miniszter a Budapesten időző bosnyákokat nem uta­sítja el. Münnich Aurél ismételten elfogadásra ajánlja a költségvetést. Kállay Béla kijelenti, hogy az igazságszolgálta­tásba soha be nem folyt. Fölvilágosítást ad a ki­vándorlásról. Okolicsányi László fölhívja az országos bizott­ság ügyelmet, Hogy most nincsenek kellő számban jelen, tehát nem lehet szavazni. Az elnök konstatálja, hogy nincsenek jelen ha­tározatképes számban, mire az ülést fél kettőkor be­rekeszti.* Gróf Teleki Sándor, a tengerészeti bizottság elő­adója, egészségére­­ való hivatkozással lemondott előadói tisztéről és a delegáció tagságáról. A tenge­részeti bizottság ezért kedden délelőtt ülést tart, hogy új előadót válaszszon. A delegációba póttag­nak Sághy Gyulát fogják behívni. Magyarok mentése. (A felvidéki kivándorlási kongresszus.) Budapest, május 31. A haza egyik legfontosabb érdekéről, a ki­vándorlás megakadályozásáról tanácskoznak most Miskolcon a magyar közélet kiváló fér­fiak­ra ült össze ott a felvidéki kivándorlási kongresszus, amelyben huszonkét felvidéki vár­megye értelmisége vesz részt a gazdasági, keres­kedelmi és ipari szakemberekkel egyetemben. Az egybegyűltek, mint a javaslatokból látható, mindenben a legpraktikusabb módon igyekez­nek a nemes cél felé, áthatva a hazafiasságtól, mely a kivándorlásnak, e valóságos nem­zeti csapásnak elhárításával a haza erejét óhajtja növelni. Itt az ideje, hogy a leg­komolyabban foglalkozzunk ezzel a nagy nemzeti csapással. Immár több mint egy millió magyar szakadt idegenbe a hazából, hogy másutt keresse meg a kenyeret, amelyre itthon nem tud szert tenni. Különösen a felvidék érzi meg nagyon az egyre terjedő kivándorlást. Húsz esztendő óta Sárosból harmincnégyezer, Szepesből huszonnégyezer ember vándorolt ki, túlnyomó részben örökre. Amerikában már 360 000 magyar él, megfosztva hazáját min­dennél értékesebb munkaerejétől. Hét milliárd­­dal adósunk már Amerika, mert ennyit vesz­tettünk már munkaerőben a kivándorlás által. Hogy a bajon segíthessünk, magunknak kell módot adnunk arra, hogy a sok munkás kéz itthon találja meg a kenyeret adó munkát. Erről tanácskozik a miskolci kongresszus, melynek nemes munkáját hálás szívvel üdvözli az egész magyar társadalom. A kongresszus munkássága nagyfontosságú reformokat pendít meg a kereskedelem, az ipar, az őstermelés, a birtokpolitika, az adó- és hitelügy, a közműve­lődés, a munkáskérdés terén. Hat szakosztály működik a kongresszusban: őstermelési szak­osztály, iparértékesítési és közlekedési szak­osztály, birtok-, politikai-, adó- és hitelügyi szakosztály, közművelődési és munkásügyi szak­osztály bányászati szakosztály, továbbá turisz­tikai és balneológiai szakosztály. E keret jel­lemzően mutatja a kongresszus komolyságát és tervszerűségét. Minden kérdésre meg akarja adni a feleletet praktikus javaslatok alakjában. Ma az összes ülés után már behatóan ta­nácskoztak a szakosztályok, számos nagyjelen­tőségű javaslatot beszélve meg. A mai ülésről a következőket jelentik Miskolcról: Ma délelőtt kezdődött a felvidéki kivándorlási kongresszus Borsod vármegye székházában. A kon­gresszusra egybegyűltek a szomszédos vármegyék fő- és alispánjai, tisztviselői, országgyűlési képvise­lők, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület ki­küldöttei, a vármegyei gazdasági egyesületek kép­viselői, a közművelődési egyesületek képviselői, to­vábbá számos szakférfiú. Az elnöki széket Mikdós Ödön nyugalmazott államtitkár, országgyűlési képviselő, mint a szer­vező bizottság elnöke foglalta el. Körülötte csopor­tosultak Borsod vármegye és Miskolc város főtiszt­viselői báró Vay Elemér főispán, Tarnay Gyula alispán, Ballagi Béla főjegyző és még többen. A karzatokat díszes hölgyközönség foglalta el. Miklós Ödön hosszabb beszéddel nyitotta meg a kongresszust. Miután üdvözölte az egybe­gyűlteket, hazafias érzéstől meleg szavakban mél­tatta a kongresszus fontosságát és czélját. A kivándorlás — úgymond — Magyarországból az Egyesült Államokba tömegesebben az 1874. év­től kezdődik. Ezen időpontban a föllendült ame­rikai bányaipar szükséglete nyers izomerejű mun­kásokban oly emberanyag után nézett, amely meg­bízható jó munkás, türelmes, kitartó, engedelmes és igénytelen. Élelmes ügynökei ezen vállalatoknak megtalálták az említett tulajdonokat felvidékünk tót­­ajkú lakosaiban és az ország határához legközelebb fekvő vidékekről, melyek főleg az Északi tenger felé vezető vasutak csatlakozó állomásaihoz legközelebb voltak — vagyis Oderberghez — szedték a szükséges emberanyagot. Pár év alatt már oly jelentékeny számra emelkedett a kivándorlás, hogy 1879-ben, mikor a kérdés tanulmányozása végett ott tartózkodott, jelen­tékeny számú magyar honosra talált. Magyarázza továbbá, hogy a kivándorlás eszméje mennyire meg­hódította már a népet s milyen komolyan kell fog­lalkozni a kivándorlás kérdésével, meg kell keresni a köteléket, amely ismét hazájához fűzi a kivándo­rolt elemeket, mert a kivándorolt nép megtagadja nemzetét, hazáját és vallását és vak eszközül szol­gál az orosz propagandának. A Visszajuttatott pénzben nincs egyenérték. Folyton fokozódó hatás mellett ecseteli az egyes vármegyék pusztulását a kivándorlás miatt. Nem szabad tovább tűrnünk a nemzeti erőnek ezt az ipar- és ügynökszerv kizsák­mányolását. Csakis a mostani kormányelnök vette komolyan azt a kérdést, amelyet a jelen kongresz­­szus van hivatva megvilágítani. Sürgetvén a tör­vényhozási intézkedéseket, nagy hatás mellett vé­gezte beszédét. Ezután Jeszenszky Pál, mint a szervezőbizott-­ ság főtitkára jelenti a kongresszus szervezetében időközben történt változásokat, aminek végeztével Miklós Ödön bezárja a kongresszus első teljes­­ülését.­­ Ezután elkezdődött a szakosztályokban való tanácskozás. Őstermelés. Az őstermelési szakosztályban Sterban János, az állattenyésztés fejlesztése, a havasi legelők jobb ki­használása, tejgazdaságok létesítése, baromfitenyész­tés és tojásértékesitő szövetkezetek és más, a me­zőgazdaság és erdőgazdaság körébe tartozó refor­mok dolgában tett javaslatot, különösen is hangsú­lyozva, hogy a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése érdekében az 1894 évi XII. törvénycikknek, az ál­lattenyésztésre vonatkozó rendelkezései szigorúan végrehajtassanak. Nagy tetszéssel fogadták az elő­adónak az állattenyésztéssel kapcsolatosan, a tej­gazdaságok, nevezetesen a falusi tejszövetkezetek, vajtermelő központok, havasi tejgazdasági és sajt­gyártó telepek létesítésére vonatkozó indítványát. Az osztály a javaslatot némi módosításokkal el­fogadta. Iparértékesités és közlekedés. Az iparértékesítési és közlekedési szakosztályban dr. Szentpáli István, miskolci iparkamarai főtitkár, az iparágak fejlesztésére és a kivándorlással kap­csolatban annak megakadályozására, a keresetképes­ség általános növelésére vonatkozó indítványát adta elő. Nevezetesen a faipar, agyag- és kőfejtő-ipar, laposnád-ipar, vesszővonás, fonó- és szövőipar, úgy a nagy-, mint a kis- és háziipar rendszeres fejlesz­tésénél mutatkozó intézkedések dolgában. Ezután Bujanovich Gyula, a fogyasztási és érté­­kesítési szövetkezetekről, mint az önsegély egyik leghatalmasabb fegyveréről tartott nagy tetszéssel fogadott előadást. Indítványozza, hogy lehetőleg olvasókörökkel egybekötött fogyasztási szövetkezetek alakíttassanak és úgy a mezőgazdasági, mint a kis- és háziipari termékek elhelyezése és értékesítése érdekében ugyancsak szövetkezetek létesíttessenek. Ez utóbbiak azonban aránylag nagy anyagi és szellemi tőkét igényelnek, miért is "fölkérendő a kormány, hogy egyrészt a kis és házi ipart, ha áldozatok árán is, fentartsa és hathatósan támo­gassa ; másrészt pedig a kis emberek, akár gazdák, akár iparosok termékeiknek értékesítését hivatott, értékesítő szövetkezeteket anyagi és erkölcsi támo­gatásban részesítse. Ezután a szesz és cukoripar terén teendő reformokra vonatkozólag is tett indít­ványt, amelyben hangsúlyozza, hogy a kormány föl­kérendő, hogy a fősulyt mindkét iparnál a jövőben lehetőleg kisebb mezőgazdák gyárára fektessék. Ki­mondandónak tartja továbbá egy másik új pontban, hogy a kongresszus szükségesnek látja társadalmi úton szélesebb alapokra fektetett agitációt fejteni ki arra, hogy a magyar fogyasztó­közönség a lehe­tőséghez képest minden szükségletet a magyar ipar termékeiből fedezze, szükségesnek látja annak han­goztatását is, hogy a jövő kiegyezésnél fogyasztási adóink Ausztriától teljesen függetlenül szabályoz­­tassanak. Forster Géza a nálunk különösen nagy fontossággal bíró fonó- és szövőipar föllendítése érdekében törlendőnek tartja a vízjogi törvénynek azt a rendelkezését, mely a lennek és kendernek minden legkisebb patakban és folyóvízben való áz­­tatását megtiltja. A határozati javaslatot Bujanovich és Forster indítványaival együtt a szakosztály el­fogadta. Birtokpolitika, adó- és hitelügy. A birtokpolitikai, adó- és hitelügyi szakosztályban dr. Mocsáry Sándor általános helyesléssel fogadott indokolással határozati javaslatot terjesztett elő a középosztály megerősítése tárgyában, mely szerint írjon fel a kongresszus a kormányhoz, hogy az alábbi tervezet alapján terjeszszen az országgyűlés elé javaslatot. E tervezet értelmében a középosz­tálynak fentartása valamely vagyonállag állandó­ságával és oszthatatlanságával éressék el, miután az állandóság leghatározottabb jellegével az anya­­föld bir, köttessék le a középosztály részére a ki­­sebb-nagyobb komlexumokat kitevő erdőségek s ezt kiegészítő egyes kulturterületek. Engedtessék tehát meg, hogy minden ittlakó magyar állampolgár kö­­zéperdőbirtokot s annak kiegészítő részét alkotó földbirtokot megköthessen. Azokon a vidékeken, ahol a régi középbirtokok elpusztultak, alakítsanak az állam közreműködésével új középbirtokokat is. Mó­­dosíttassék az örökösödési törvény úgy, hogy a kö­tött középerdőbirtokok mindig a család legifjabb, esetleg legidősebb fiát illethesse meg, magvaszaka­­dás esetén pedig törvényhozásilag egy erre érde­mesnek adományoztassa . Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1902. junius I. 148. szám.

Next