Pesti Napló, 1902. június (53. évfolyam, 148-177. szám)
1902-06-01 / 148. szám
Go den városban van két-három párt; amelyik győz, az meg van elégedve, s amelyik kisebbségben marad, az el van keseredve. Nem igaz, hogy elutasítja és nem fogadja a bosnyákokat; ő nála nem is jártak, sőt odalenn Boszniában sem jártak a hatóságoknál ; ő a bosnyákok tízezreit fogadta már lenn Boszniában is , de ő hozzá nem mennek oly ügyekkel, mint aminőket röpiratukban ismertetnek. A Boszniából való kirekesztés csak olyan emberekre vonatkozik, akik kivándorlásra izgattak. Ezt a rendszabályt csak két emberrel szemben alkalmazták még eddig. Alig hogy ezek az izgatók elutaztak Boszniából, igen terhelő bizonyítékok derültek ki rájuk. Az izgatókkal szemben ritkán alkalmazzák az internálást bizonyos területre ; ez még a régi bosnyák jogból átvett rendelkezés, amelyet Boszniában nagyon jól értenek és méltányolnak is. A kormány vaskézzel kormányoz az igaz, mert aki a demonstráció előtt meghátrál, aki gyáva, az mindenütt veszve van, de leginkább a Keleten. Kijelenti, hogy már mint magyar ember is nagy szimpátiát érez a mohamedánok iránt, de nem volna államférfiú, ha egy kis ellenzéki mozgalom előtt meghátrálna. Az ellenzék azt a jelszót adta ki, hogy veszedelemben van a hit, mert a jezsuiták százával jönnek Boszniába téríteni, amiből persze egy szó sem volt igaz. A bosnyák nép páratlanul fanatikus, és csak az tud bánni vele, aki érti azokat a dolgokat, amelyek miatt panaszkodik. Egyszer nagy zajt ütöttek, hogy romba dőlnek a mesék, pusztul a hit. Ő hozzá is mentek ezt elpanaszolni, de egyszerre elhallgattak, mikor bebizonyította nekik, hogy százhúsz új mesét épített Boszniában. A bosnyák panaszokat nem kell nagyon komolyan venni, s úgy bánni, mintha civilizált emberek írták volna alá. Bosznia autonómiájáról már kész terve van. Szó sincs róla, hogy a nemzetiségi kérdést ő csinálta volna Boszniában, a «bosnyák nép» és a «bosnyák nyelv» kifejezést ő használta hivatalosan először, hogy a nemzetiségi ellentéteket eltüntesse. Rakovszky szerint a miniszter keze tele van búzaszemmel a sajtó számára ; fájdalom, Bosznia oly szegény, hogy miniszterének a keze nem is lehet tele; de bármennyire tele volna is , nem hiszi, hogy a magyar sajtó, amelynek szerény munkása volt egykor ő maga is, bármily öszszegért vagy előnyért véleményét akárkinek a javára is megváltoztatná. Rakovszky István támadja a sajtót, ennek valami nincs ínyére, azt elhallgatja, ami pedig neki kvadrál, abból nagy dolgot csinál. Itt vannak a bosnyákok már hetek óta Budapesten és alig írtak róluk valamit. A pénzügyminiszter hivatkozott arra, hogy ő is a sajtó munkásainak sorában állott. De mi ez a mai sajtó, kik ennek a vezérei? Bolgár Ferenc: Olyan gavallérok állanak az élén, mint azok, akik így beszélnek. Rakovszky István : Csak a sajtó kinövéseiről akart szólani, amelyeket bizonyára Bolgár sem akar védelmezni. Bolgár Ferenc : Az már más ! Rakovszky István ismételten ajánlja előbb tett nditványának elfogadását. "" Okolicsányi Lászlót nem elégítette ki a miniszter válasza , ismételten hangoztatta, hogy a bosnyák kormányzás nem igazságos. Gróf Keglevich István szükségesnek tartja a zárszámadások beterjesztését, de meg van arról győződve, hogy ezek a zárszámadások eddig sem azért maradtak el, mintha a pénzügyminiszter nem akarta volna kellőleg tájékoztatni a költségek felől a törvényhozást. A bosnyák kormány ellen felhozott panaszok alaptalan volta felül ő is meggyőződött s a költségvetést készséggel megszavazza. Gróf Wilczek Frigyes örömmel hallja, hogy a miniszter a Budapesten időző bosnyákokat nem utasítja el. Münnich Aurél ismételten elfogadásra ajánlja a költségvetést. Kállay Béla kijelenti, hogy az igazságszolgáltatásba soha be nem folyt. Fölvilágosítást ad a kivándorlásról. Okolicsányi László fölhívja az országos bizottság ügyelmet, Hogy most nincsenek kellő számban jelen, tehát nem lehet szavazni. Az elnök konstatálja, hogy nincsenek jelen határozatképes számban, mire az ülést fél kettőkor berekeszti.* Gróf Teleki Sándor, a tengerészeti bizottság előadója, egészségére való hivatkozással lemondott előadói tisztéről és a delegáció tagságáról. A tengerészeti bizottság ezért kedden délelőtt ülést tart, hogy új előadót válaszszon. A delegációba póttagnak Sághy Gyulát fogják behívni. Magyarok mentése. (A felvidéki kivándorlási kongresszus.) Budapest, május 31. A haza egyik legfontosabb érdekéről, a kivándorlás megakadályozásáról tanácskoznak most Miskolcon a magyar közélet kiváló férfiakra ült össze ott a felvidéki kivándorlási kongresszus, amelyben huszonkét felvidéki vármegye értelmisége vesz részt a gazdasági, kereskedelmi és ipari szakemberekkel egyetemben. Az egybegyűltek, mint a javaslatokból látható, mindenben a legpraktikusabb módon igyekeznek a nemes cél felé, áthatva a hazafiasságtól, mely a kivándorlásnak, e valóságos nemzeti csapásnak elhárításával a haza erejét óhajtja növelni. Itt az ideje, hogy a legkomolyabban foglalkozzunk ezzel a nagy nemzeti csapással. Immár több mint egy millió magyar szakadt idegenbe a hazából, hogy másutt keresse meg a kenyeret, amelyre itthon nem tud szert tenni. Különösen a felvidék érzi meg nagyon az egyre terjedő kivándorlást. Húsz esztendő óta Sárosból harmincnégyezer, Szepesből huszonnégyezer ember vándorolt ki, túlnyomó részben örökre. Amerikában már 360 000 magyar él, megfosztva hazáját mindennél értékesebb munkaerejétől. Hét milliárddal adósunk már Amerika, mert ennyit vesztettünk már munkaerőben a kivándorlás által. Hogy a bajon segíthessünk, magunknak kell módot adnunk arra, hogy a sok munkás kéz itthon találja meg a kenyeret adó munkát. Erről tanácskozik a miskolci kongresszus, melynek nemes munkáját hálás szívvel üdvözli az egész magyar társadalom. A kongresszus munkássága nagyfontosságú reformokat pendít meg a kereskedelem, az ipar, az őstermelés, a birtokpolitika, az adó- és hitelügy, a közművelődés, a munkáskérdés terén. Hat szakosztály működik a kongresszusban: őstermelési szakosztály, iparértékesítési és közlekedési szakosztály, birtok-, politikai-, adó- és hitelügyi szakosztály, közművelődési és munkásügyi szakosztály bányászati szakosztály, továbbá turisztikai és balneológiai szakosztály. E keret jellemzően mutatja a kongresszus komolyságát és tervszerűségét. Minden kérdésre meg akarja adni a feleletet praktikus javaslatok alakjában. Ma az összes ülés után már behatóan tanácskoztak a szakosztályok, számos nagyjelentőségű javaslatot beszélve meg. A mai ülésről a következőket jelentik Miskolcról: Ma délelőtt kezdődött a felvidéki kivándorlási kongresszus Borsod vármegye székházában. A kongresszusra egybegyűltek a szomszédos vármegyék fő- és alispánjai, tisztviselői, országgyűlési képviselők, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kiküldöttei, a vármegyei gazdasági egyesületek képviselői, a közművelődési egyesületek képviselői, továbbá számos szakférfiú. Az elnöki széket Mikdós Ödön nyugalmazott államtitkár, országgyűlési képviselő, mint a szervező bizottság elnöke foglalta el. Körülötte csoportosultak Borsod vármegye és Miskolc város főtisztviselői báró Vay Elemér főispán, Tarnay Gyula alispán, Ballagi Béla főjegyző és még többen. A karzatokat díszes hölgyközönség foglalta el. Miklós Ödön hosszabb beszéddel nyitotta meg a kongresszust. Miután üdvözölte az egybegyűlteket, hazafias érzéstől meleg szavakban méltatta a kongresszus fontosságát és czélját. A kivándorlás — úgymond — Magyarországból az Egyesült Államokba tömegesebben az 1874. évtől kezdődik. Ezen időpontban a föllendült amerikai bányaipar szükséglete nyers izomerejű munkásokban oly emberanyag után nézett, amely megbízható jó munkás, türelmes, kitartó, engedelmes és igénytelen. Élelmes ügynökei ezen vállalatoknak megtalálták az említett tulajdonokat felvidékünk tótajkú lakosaiban és az ország határához legközelebb fekvő vidékekről, melyek főleg az Északi tenger felé vezető vasutak csatlakozó állomásaihoz legközelebb voltak — vagyis Oderberghez — szedték a szükséges emberanyagot. Pár év alatt már oly jelentékeny számra emelkedett a kivándorlás, hogy 1879-ben, mikor a kérdés tanulmányozása végett ott tartózkodott, jelentékeny számú magyar honosra talált. Magyarázza továbbá, hogy a kivándorlás eszméje mennyire meghódította már a népet s milyen komolyan kell foglalkozni a kivándorlás kérdésével, meg kell keresni a köteléket, amely ismét hazájához fűzi a kivándorolt elemeket, mert a kivándorolt nép megtagadja nemzetét, hazáját és vallását és vak eszközül szolgál az orosz propagandának. A Visszajuttatott pénzben nincs egyenérték. Folyton fokozódó hatás mellett ecseteli az egyes vármegyék pusztulását a kivándorlás miatt. Nem szabad tovább tűrnünk a nemzeti erőnek ezt az ipar- és ügynökszerv kizsákmányolását. Csakis a mostani kormányelnök vette komolyan azt a kérdést, amelyet a jelen kongreszszus van hivatva megvilágítani. Sürgetvén a törvényhozási intézkedéseket, nagy hatás mellett végezte beszédét. Ezután Jeszenszky Pál, mint a szervezőbizott- ság főtitkára jelenti a kongresszus szervezetében időközben történt változásokat, aminek végeztével Miklós Ödön bezárja a kongresszus első teljesülését. Ezután elkezdődött a szakosztályokban való tanácskozás. Őstermelés. Az őstermelési szakosztályban Sterban János, az állattenyésztés fejlesztése, a havasi legelők jobb kihasználása, tejgazdaságok létesítése, baromfitenyésztés és tojásértékesitő szövetkezetek és más, a mezőgazdaság és erdőgazdaság körébe tartozó reformok dolgában tett javaslatot, különösen is hangsúlyozva, hogy a szarvasmarhatenyésztés fejlesztése érdekében az 1894 évi XII. törvénycikknek, az állattenyésztésre vonatkozó rendelkezései szigorúan végrehajtassanak. Nagy tetszéssel fogadták az előadónak az állattenyésztéssel kapcsolatosan, a tejgazdaságok, nevezetesen a falusi tejszövetkezetek, vajtermelő központok, havasi tejgazdasági és sajtgyártó telepek létesítésére vonatkozó indítványát. Az osztály a javaslatot némi módosításokkal elfogadta. Iparértékesités és közlekedés. Az iparértékesítési és közlekedési szakosztályban dr. Szentpáli István, miskolci iparkamarai főtitkár, az iparágak fejlesztésére és a kivándorlással kapcsolatban annak megakadályozására, a keresetképesség általános növelésére vonatkozó indítványát adta elő. Nevezetesen a faipar, agyag- és kőfejtő-ipar, laposnád-ipar, vesszővonás, fonó- és szövőipar, úgy a nagy-, mint a kis- és háziipar rendszeres fejlesztésénél mutatkozó intézkedések dolgában. Ezután Bujanovich Gyula, a fogyasztási és értékesítési szövetkezetekről, mint az önsegély egyik leghatalmasabb fegyveréről tartott nagy tetszéssel fogadott előadást. Indítványozza, hogy lehetőleg olvasókörökkel egybekötött fogyasztási szövetkezetek alakíttassanak és úgy a mezőgazdasági, mint a kis- és háziipari termékek elhelyezése és értékesítése érdekében ugyancsak szövetkezetek létesíttessenek. Ez utóbbiak azonban aránylag nagy anyagi és szellemi tőkét igényelnek, miért is "fölkérendő a kormány, hogy egyrészt a kis és házi ipart, ha áldozatok árán is, fentartsa és hathatósan támogassa ; másrészt pedig a kis emberek, akár gazdák, akár iparosok termékeiknek értékesítését hivatott, értékesítő szövetkezeteket anyagi és erkölcsi támogatásban részesítse. Ezután a szesz és cukoripar terén teendő reformokra vonatkozólag is tett indítványt, amelyben hangsúlyozza, hogy a kormány fölkérendő, hogy a fősulyt mindkét iparnál a jövőben lehetőleg kisebb mezőgazdák gyárára fektessék. Kimondandónak tartja továbbá egy másik új pontban, hogy a kongresszus szükségesnek látja társadalmi úton szélesebb alapokra fektetett agitációt fejteni ki arra, hogy a magyar fogyasztóközönség a lehetőséghez képest minden szükségletet a magyar ipar termékeiből fedezze, szükségesnek látja annak hangoztatását is, hogy a jövő kiegyezésnél fogyasztási adóink Ausztriától teljesen függetlenül szabályoztassanak. Forster Géza a nálunk különösen nagy fontossággal bíró fonó- és szövőipar föllendítése érdekében törlendőnek tartja a vízjogi törvénynek azt a rendelkezését, mely a lennek és kendernek minden legkisebb patakban és folyóvízben való áztatását megtiltja. A határozati javaslatot Bujanovich és Forster indítványaival együtt a szakosztály elfogadta. Birtokpolitika, adó- és hitelügy. A birtokpolitikai, adó- és hitelügyi szakosztályban dr. Mocsáry Sándor általános helyesléssel fogadott indokolással határozati javaslatot terjesztett elő a középosztály megerősítése tárgyában, mely szerint írjon fel a kongresszus a kormányhoz, hogy az alábbi tervezet alapján terjeszszen az országgyűlés elé javaslatot. E tervezet értelmében a középosztálynak fentartása valamely vagyonállag állandóságával és oszthatatlanságával éressék el, miután az állandóság leghatározottabb jellegével az anyaföld bir, köttessék le a középosztály részére a kisebb-nagyobb komlexumokat kitevő erdőségek s ezt kiegészítő egyes kulturterületek. Engedtessék tehát meg, hogy minden ittlakó magyar állampolgár középerdőbirtokot s annak kiegészítő részét alkotó földbirtokot megköthessen. Azokon a vidékeken, ahol a régi középbirtokok elpusztultak, alakítsanak az állam közreműködésével új középbirtokokat is. Módosíttassék az örökösödési törvény úgy, hogy a kötött középerdőbirtokok mindig a család legifjabb, esetleg legidősebb fiát illethesse meg, magvaszakadás esetén pedig törvényhozásilag egy erre érdemesnek adományoztassa . Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1902. junius I. 148. szám.