Pesti Napló, 1902. július (53. évfolyam, 178-208. szám)
1902-07-01 / 178. szám
Budapest, keött PESTI NAPLÓ 1902. julius 1. 1-78. szám. legalább mitől szabadulni akarni, lesz mit jobban megcsinálhatniok. És ne zavarja örömünket az a tudat, hogy még ezek a leendő nemzedékek is fizetik a lebontandó házaknak most folyó építését. Talán megér nekik annyit az az öröm, hogy lebonthatják azt, amit apáik, a dologhoz nem értve, a személyes összeköttetést respektálva, a művészi versenyzést semmibe se véve, építtettek. * A tapasztalati módszer legújabb sikere, központi vásárcsarnok újjáépítése mát gondolkozóba ejtené az embereket, egyebet nem, annyit tanulnának az tapasztalati botrányból, hogy ne a bebizonyult tehetetlenségre az agyfeladatok végzését. Nálunk én ezt a tanulságot nem fogják ből levonni. Pedig minden tág enélkül az egy nélkül néz. Budapest, június 30, íztviselők fizetésjavításáról. -fölbukkan a híre, hogy a pénzjóban már megállapodtak az át élők fizetésének felemelésében, na néhány lap már részletes tervet , mely szerint a’ VIII—IV. fizetésiban életbeléptetik az osztrák mintát, III. fizetési fokozatokban az 1600 koronás fizetést. Hozzátették még az újságok, hogy ez a javítás októberben is lép. Értesüléseink szerint ezek az útak meg sem közelítik az igazságot. Előtér, mert a pénzügyminisztériumban még el sem készültek a tervvel. Másodszor októberben nem léphet életbe semmiféle törvény, mert csak október nyolcadikén ül össze az országgyűlés, amelynek előbb lel kell tárgyalnia a törvényjavaslatot, hogy szankciója legyen. Ezeken az igen lényeges semmiségi okokon kívül maga a tervezet is önmagán viseli a valószínűtlenség bélyegét. Nem lehet feltételezni, hogy a felsőbb fizetésekben tényleg átvegyék a tagadhatatlanul jó osztrák mintát, míg az igazán rászoruló alsóbb tisztviselőket morzsákkal kérnyerezzék le. Mindezek olyan nyomós argumentumok az idézett híresztelés ellen, hogy azt bátran alaptalannak mondhatja minden, a dologba beavatott ember. Kereskedelmi alkalmazottak az országgyűléshez. A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete tudvalévően mozgalmat kezdett a vasárnapi munkaszünet érdekében. Az egyesület most az összes országgyűlési képviselőknek megküldötte azt a nyílt levelet, amelyet az alkalmazottak Láng Lajos kereskedelemügyi miniszterhez intéztek és hír szerint az országgyűlési képviselők közül igen sokan a legnagyobb készséggel vállalkoztak a kereskedelmi alkalmazottak törekvéseinek támogatására. A Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete különben ezúttal megismétli az általános kötelező nyugdíjbiztosítás törvényes statuálását kérő egykori felterjesztését is. Ez utóbbi ügyben egyébként az aradi Kereskedők Köre is folért a képviselőházhoz. Az aradiak azt kérvényezik, hogy a kereskedők és kereskedelmi alkalmazottak nyugdíjbiztosítása tárgyában törvényt alkosson. Hivatkoznak az elaggott kereskedők nyomorára, amelyen eddig a társadalom és a szaktársak sem segítettek. Vizsgálat két kerület ellen. A Pol i Z rt.-nek írják: A tápéi kerületben szombaton jelent meg a parlamenti bizottság, amelynek tagjai Belitska Béni elnök, Barabás Béla és Kubinyi Géza. A bizottság a tápéi községházán jegyzőkönyvet vett föl, melyet megküldött gróf Apponyi Albert házelnöknek. Rövid tanácskozás után elhatározta a bizottság, hogy miután a választópolgárok nagy része most az aratással van elfoglalva s ez a vizsgálat sikerét akadályozhatná, elhalasztja a vizsgálatot szemptember 9-éig, amikor Horgoson kezdik meg, szeptember 10-én Borosmán, 12-én Kisteleken, 13-án Sándorfalván, 14-én Sövényházán, október 3-án Tápén, 4-én Algyon lesz a vizsgálat. A bizottság eme határozatát nem mindenütt fogadták megelégedéssel s a választópolgárok közül néhányan táviratban kérték föl Széll Kálmán miniszterelnököt és gróf Apponyi Albert házelnököt, hogy a parlamenti bizottság haladéktalanul tartsa meg a vizsgálatot, hogy a választókerület ne maradjon soká bizonytalanságban az iránt, váljon képviselőküldő jogát felfüggesztik-e vagy sem. A csongrádi választás tárgyában a képviselőház által kiküldött három tagú bizottság, Nyegre László Jusik Gyula és Szeless József, ma délelőtt tíz órakor tanácskozásra gyűlt össze a képviselőház egyik helyiségében. A bizottság még megválasztása napján átvette a képviselőház elnökségétől a Kúria által áttett vizsgálati iratokat tanulmányozás céljából. A vizsgálati iratok adatait a mai tanácskozás folyamán megbeszélték és elhatározták, hogy a vizsgálatot a helyszínen az avatási munkálatok befejeztével folytatják. A vizsgálat idejét a bizottság hirdetmény útján fogja közölni Csongrád város választópolgáraival. A pancsovai kerület kettéosztása. Pancsova város törvényhatóságától kérvény érkezett ma a képviselőházhoz, melyben azt kéri a város, hogy a pancsovai választókerület, amelyhez Pancsován kívül több község is tartozik, osszák ketté és Pacsova városa, mint külön törvényhatósági terület, külön válasszon országgyűlési képviselőt. _ A honvédkerületi parancsnokságok ej elosztása. A Szegedi Napló írja: A honvédség szervezetében nagy változás készül. Nevezetesen horvédkerületi parancsnokságok ezentúl csak oly városokban lesznek, ahol már hadtestparancsnokság is van. A honvédség háború esetén a közös hadserege kiegészítő része s igy a hadsereg szervezése szempontjából kívánatos, hogy a hadtestnek és a honvédkerületnek egy székhelye legyen. A budapesti, kassai, pozsonyi és zágrábi kerületi parancsnokaságok tehát megmaradnak régi helyükön, mit a szegedit, székesfejérvárit és kolozsvárit áthelyezik, ez utóbbit Nagyszebenbe, a másik kettőt pedig még nem tudni hová, mert hét honvédkerület van és csak hat hadtestparancsnokság. A kerületi parancsnokságokkal együtt költözködni fognak a honvéd fogházak és talán a kórházak is. Hír szerint a csendőrkerületi parancsnokságokat is a hadtestek székhelyére teszik s tervezi a közös hadügyminisztérium azt is, hogy a Magyar Államvasút üzletvezetőségei is a hadtestparancsnokságok székhelyein legyenek. E tekintetben azonban még nincs megállapodás a hadügyminisztérium és a magyar kormány között. A másik nagy változás a honvédség szervezetében az lesz, hogy a honvédezredek számát nyolccal szaporítják. Tizenhat új zászlóaljat fognak fölállítani, s a négy zászlóaljas honvédezredekből, amelyeknek a száma ma nyolc, elvesznek egy-egy zászlóaljat. A honvédség tehát harminchat, egyenkint három zászlóaljas gyalogezredből fog állani s egyszerre nyolc város lesz ezred-székhelylyé. Mindez a reform igen rövid idő múlva, talán már jövőre várható. Horvát követelések. Zágrábból jelentik egy esti lapnak . A magyar-horvát pénzügyi regnikoláris bizottság tárgyalásai valószínű, hogy ezúttal eredménynyel fognak járni. Több pontra nézve feltehető, hogy Magyarország a horvát kívánságoknak eleget fog tenni és pedig a vasutak bevételeire nézve, továbbá a posta- és távíróra nézve. Egy másik pontban Magyarország beleegyezése bizonyos s ez ama hajózási társaságok adóira vonatkozik, melyek Horvát-Szlavónországban kötnek üzleteket. Ez a három engedmény egyedül másfél millió több bevételt jelent Horváth-Szlavónországra nézve, ha ehez még nincsenek hozzászámítva azok az engedmények, amelyeket remélni van ok. Arra a panaszra is, hogy Horváth-Szlavonországoknak oly beruházásokhoz is hozzá kell járulni, amelyek kizárólag Magyarország érdekében történnek, találtak orvossá, Az útszélen várt már a csárdásné. — Maga hivatott ? — kérdezem. — Én hát, galambom ... Miért . . . Tán nem is jó tettem — mondta vidáman. — Nem tudom jó tette-e, majd elválik... Ki van bent ? — Egy vendég, lelkem. — Vendég! ? — ütödtem meg a szón. — Miféle vendég ? — Hát jó vendég. .. Ej, ej — kacérkodott a menyecske — de nagyon firtatja tekintetes úr ... Az én vendégem, aztán jó van-e . .. Csak kerüljön beljebb. Bemegyek a csárdába, jobbkéz felől van az ivó , kinyitom az ajtaját, belépek. Odabent a hosszú asztalnál három betyár ül. Pipálnak , padlatig áll a füst. Hirtelen meg se ismerem őket, mert úgy tessék venni, hogy nagyon jó ismerősek voltunk ám mi ezekkel a zsiványokkal, tudtuk azt is, kinek mikor, meg hol működött a keze, de abban az időben nagyon veszedelmes dolog volt burkot vetni a nyakukba, felpörköltek volna bennünket százszor is egy éjszaka, mondom, csak akkor ismerek rájuk, mikor Bürgés János, a vén haramia elorditja magát: — Erre, erre komiszárus úr! Hajjal . . . Nem voltam félös ember, de higgyék el, meghalt bennem a vér. Meg azután a víz is kiverte a homlokomat . . . Bürgés Jankóval ilyen közel még sose kerültünk össze. Itt baj lesz, gondoltam, de ha már ennyire jutottunk, Isten neki, ahogy lesz, úgy lesz, csak okosan . . . — Ehűn a hejj, itt mellettem — kínált ,azután a vén gazember, akinek ebben az időben a legdrágább feje volt valamennyi zsiványa között. Ezer pengő forint volt rá kitűzve. A gróf maga ajánlotta föl annak, aki kézre keríti a fővadásza gyilkosát. Mert, hogy elejibe ne vágjak a szavamnak, úgy történt az eset, hogy egy virradóra megölve találták az uradalmi fővadászt. Nagy, német ember volt, lelőtte a négykrajcárost is, ha földobták előtte ; féltek is tőle ezek a főmadarak, mert nagyon sokat bekvártélyozott a vasablakok mögé. De ilyen kaszabolást még nem láttam soha. Össze volt az valóságosan paprikásnak darabolva. A bőre pedig ki volt akasztva a vadászlak elé, egy fára. Ott lógott, mint valami véres lobogó. Persze nyoma sem volt a zsiványnak. Jöttek a bíróságtól, a katonaságtól, fölkutattak mindent, azután úgy vissza is mentek, ahogy kijöttek. Bennem gyökeret vert a gyanú, hogy a tettes nem lehet, más, mint Bürgés Jankó, akit igaz nevén Nagy Jánosnak hívtak, mert úgy ötven lépésnyire a háztól, nyomot találtam a homokban. Egy nagy emberi lábnyomot. Ez pedig nem lehet másé, gondoltam, mint Bürgés Jankóé, mert ennek a híres banditának vannak ilyen nagy medvetalpai. Leülök hát a nagylábu paraszt mellé és hogy el ne áruljam a lelkiállapotomat, szólok hozzá. Azt mondom : — Maga hivatott, János bátyám ? — Maga! — pattant föl sértődve a betyár. — Nem őriztem én disznót magával, mer’ nem tisztel meg engem az úr? . . . — Hát akkor kend, no ... Jó van-e ? — így ügen . . . Ez dukál a parasztnak. Hát, igen, én hivattam, mer’ hogy egy kis számadásunk lesz — mondta durván, haragos tekintetet vetve rám. — Akkor csak krétát hozzanak, hogy számoljunk le egyszeribe — feleltem tréfásan. — Itt a plajbász — kapta el tőlem a szót hirtelen és megmarkolta az asztalon heverő rezes pisztolyt. — Nem kell kréta, jó fog ez, jobban mint a maguk kalamusuk. És most megállt a szava, meg a tekintete is. A másik két betyár is olyan volt, mint akinek bevarrták a száját. A karjukra fektették kócos fejüket, mint a küszöbfán a kutya szokta és féloldalra csapva a pipájukat, hangtalanul néztek rám. Kisvártatva elnevette magát Bürgés és eleresztette a fegyvert. — Ne’ féljen — mondta — nem mindenkire pazaroljuk ennek a magját. Csak azt akartam látni, milyen kurázsija van egy komiszárusnak Bürgés Jankó mellett, akinek, úgy hallom, ezer pengőt ragasztottak a koponyájára ... Nem számadásra hittam az urat, csak egy kis koccintgatásra. .. Megbámult sovány arcán, amíg beszélt, valami mosolyféle sorakoztatta a ráncokat és apró, fényes szemei kikerülvén a lepördített kalap alól, a dudások felé irányultak. Azok nem vártak szót. Fölfújták magukat és megnyikorogtatták a keshedt dudát. Az öreg kedvet kapott. Feje fölé emelte a tenyerét és dalolt: Nem magamtul gyüttem, Kis pej lovam hozott, Hej, mind a négy lábárul. . . — Jó nóta-e uram ? — kérdezte hirben, megszakítva a dalolást. — Jó ez, szörnyen jó nóta ez János há-