Pesti Napló, 1902. október (53. évfolyam, 269-299. szám)

1902-10-01 / 269. szám

269. szám Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1902. október 1. 3 Hódmezővásárhely és Marosvásárhely városok, ösz­­szesen 6 törvényhatóság. — A nemzetiségi törvény módosítását kéri: Borsod, Po­zsony vármegye és Arad Baja és Hódmezővásárhely városok, összesen 5 törvényhatóság. — A megyei tisztviselők fizetésjavitását kérik : Bars, Bács, Borsod, Csik és Szepes vármegyék : 5 kérvény. — A pancsovai választókerület kettéosztását kérik : Pancsova, Kecskemét, Selmec­bánya és Temesvár városok. — Végül a harmadéves katonák nyári szabadságolását kéri Bács, Komárom, Marostorda és Nógrád vármegye. A költségvetés. Egy a kormányhoz közelálló újság ma azt a meglepő hírt közli, hogy a jövő évi költségvetés összeállítása a kiegyezési tárgyalások elhúzódása következtében késedelmet szenved. Igen sok fontos tétel elintézetlenül maradt és csak ép­pen a kiadások és bevételek egyensúlyára lehettek feltétlen tekintettel. A tisztviselők fizetés­­emelését azonban rendezték. A reichsrath megnyitása. Bécsből mos már egészen biztos forrásból jelentik, hogy a reichs­rathot október tizenötödikére összehívják. A csongrádi vizsgálat, Csongrádról jelentik. A képviselőválasztási visszaélések kideríté­sére kiküldött képviselők: J­u­s­t­h Gyula, N­y­e­g­r­e László és Szeless József a vizsgálatot befejezték és visszautaztak a fővárosba. A vizsgálat során kiderült, hogy olyan nagymértékű visszaélés, amely a kerület képviselőküldési jogának a felfüggesztését vonhatná maga után, sehol sem történt. Pártértekezlet. Az országos függetlenségi és 48-as Kossuth-párt Kossuth Ferenc elnöklésével október hetedikén este hat órakor tartja e ciklusban első értekezletét. A horvát költségvetés deficitjét Zágráb­­b­a­l jelentik. Az 1903. évi költségvetésről való ta­nácskozást a kormány tegnap megkezdte. Tekintet­tel arra, hogy újévtől kezdve fölemelik a tisztviselők fizetését Magyarországon, tervbe vették, hogy a tiszt­viselők fizetésrendezését Horvátországban is vigyék keresztül, mivel máskülönben az ugyanazon rang­ban levő közös hivatalnokok nagyobb fizetést húz­nak, mint az autonóm tisztviselők. A kedvezőtlen pénzügyi helyzet miatt azonban ezt a tervet el kel­lett ejteni. Az 1903. évi költségvetési előirányzat összeállításánál a fedezet a főkérdés, mert a defi­cit jelentékeny s kölcsön felvétele az ország közjogi helyzete miatt lehetetlen. — Mert már bemond­tad a hat lapot és a tizennégy alsót. A kvart majorral elkéstél, akárhogy méregeted is a szemedet... Roulant báró dühösen vont egyet a vállán.­­— Most nem vagy a markotányos pin­cében — mondta. — Talán te szoktál a markotányos pin­cében játszani, — válaszolta Take lord. — Szemtelen ripacs — kiáltotta Roulant báró. — Inkább fizetnéd meg a két forintot, amivel három év óta tartozol — harsogta ma­gánkívül Take lord. A közönség kíváncsian nézett a színpadra, a vicomte pedig, a leghevesebb szerelmi je­lenet közben, megdöbbenve abbahagyta a val­lomását. A vitának nem lett folytatása, mert az ügyelő, egy hosszú bottal, a színfalak mö­gül fejbecsapta a lordot és a bárót s a vá­ratlan külső beavatkozásra mind a két művész magához tért. A nézők azt hitték, hogy a két színész csak a szerepét játszotta s mikor a felvonás véget ért, őket is kitapsolta. Páfrány és Laki némileg sápadtan köszönte meg a jó­akaró ovációt . . . A Felsőbakonyvidék című lap azon­ban másnap reggel hosszú cikket irt az elő­adásról s fejtegetései közben a kártyázó ura­kat is szóba hozta. «Páfrány ur — irta az újság — nem adta kellő méltósággal az elő­kelő lordot s a Laki ur bárója is nélkülözte a finomabb nüánszokat. Az ilyesmi jó lehet a fővárosban, de a Felsőbakonyvidék egészséges nézőközönsége mást kíván.» így ítél az igazságtalan kritika, mely el­feledi, hogy a művész is csak húsból és vér­ből való ember, aki a maga polgári énjét a színpadra is magával viszi v ~ --­ Hírek a kiegyezésről. Budapest, szeptember 30. Magyar és osztrák miniszterek ő­felsége elnöklésével napok óta fáradoznak, hogy a kiegyezést formába öntsék. A hírek, amelyek ezekről a tanácskozásokról szólnak, hol telve vannak reménységgel, hol a kétkedés szól ki belőlük. Tudni pedig nem lehet semmit. Akik­nek konveniál, úgy magyarázzák a király rész­vétét a tanácskozáson, hogy az már a Analizá­lást jelenti, mások éppen ebből következtetnek nagy ellentétekre. A háttérben pedig már ott kisért az osztrák reichsrath megnyitása és a tizennegyedik paragrafus. A mai jelentéseket a következőkben foglaljuk egybe: Félhivatalosan jelentik: Széll Kálmán és Kör­bér miniszterelnökök ma délelőtt tíz órakor ismét megjelentek ő felsége előtt, hogy a tegnap ő felsége elnöklésével megkezdett tanácskozást foly­tassák. Mivel e tanácskozás tárgyai ma túlnyomólag pénzügyi természetűek, Lukács László és Böhm- Bawerk lovag pénzügyminisztereket is bevonták a tárgyalásba. A közös pénzügyminiszter, akinek tárcáját a megbeszélés tárgyai nem érintik, nem is volt jelen. Formális koronatanács, amelyben az összes szakminiszterek is részt szoktak venni, ez alkalommal, úgy látszik, nincs tervbe véve. A ma­gyar miniszterek elutazásának ideje ma sem hatá­rozható meg, s további intézkedésig a szakelőadók is itt maradnak. Hír szerint a király holnap ismét közös kihallgatáson fogja fogadni a két miniszter­elnököt a kereskedelmi miniszterek bevonásával. Beavatott helyen így adják elő a kiegyezés je­lenlegi állapotát. A tárgyalások súlypontja tegnap áthelyeződött a Burgba, ahol a király közreműködé­­sével meg­lesz az utolsó döntés. A király kijelen­tette, hogy egészen lemond a vadászatról, hogy ne csak a miniszterek eddigi megállapodásait ismerje meg, hanem közvetítsen is azokban a kérdé­sekben, amelyekre nézve a miniszterek még min­dig nem tudtak megegyezni. A mai nap a kiegye­zéssel kapcsolatos kérdéseknek van szentelve amelyről elmondható, hogy a két kormány már teljesen megállapodott. A részletekben azonban még mindig nagyon sok differenciát kell kiegyenlíteni. Az autonóm vámtarifával s első­sorban a pénzügyi vámokkal kapcsolatosan azt állítják, hogy Magyarország a petróleum vámjának leszállí­tását és a kávévám fölemelését követelte, de ez a kérdés nem fog nagyobb nehézségeket okozni, mert e követelések teljesítését egyrészt az osztrák parla­menti viszonyok, másrészt a petróleum­vám tekinte­tében, a lengyelek álláspontja, a kávévám tekinte­tében pedig a közös terhek méltányos fölosztása kizárja. A járadékadó, a szállítási adó és üzleti raktárak megadóztatásának kérdése már teljesen szabályozva van és még csak néhány részletet kell elintézni. Nagyon valószínű, hogy a gazdasági kér­désekkel kapcsolatosan szóba fog kerülni a va­lutareform befejezése is. Ez a reform most már annyira előrehaladott stádiumban van, hogy tanács­kozás tárgyává tehetik a készfizetés fölvételének idejét és módozatait is. A konferencia tegnapi ösz­­szeállításából következtetni lehet, hogy tegnap a kereskedelempolitikai kérdések voltak szőnyegen, továbbá a monarkiának a külső államokhoz való jövendő kereskedelmi viszonyai. Erre vall Golu­­b­ovszki külügyminiszter meghívása a korona­tanácsba. Ma inkább pénzügyi kérdéseket tárgyaltak és pedig valószínűleg az adókra vonatkozókat. Hol­napra ismét a két kereskedelmi miniszter hivatalos ő­felségéhez, akiken kívül természetesen a kor­mányelnökök is részt vesznek a király elnöklésével folytatandó értekezleten. Mindebből látható, hogy igen nagy a törekvés a kiegyezésnek végleges be­fejezésére. Annyi biztos, hogy a magyar miniszterek most már nem távoznak el az osztrák fővárosból anélkül, hogy a döntést, bármilyen legyen is az, föl ne idézzék. Nincs kizárva, hogy a magyar mi­niszterek szerdán és csütörtökön is Bécsben ma­radnak. # ' ' fc •' A «N. W. Tagblatt» értesülése szerint a kiegyezés ügye nem áll olyan jól, hogy már a perfekt­uálásról lehetne beszélni. A bécsi lap, mint tudósítónk késő éjjel telefonálja, holnapi számában ezeket írja: A két miniszterelnök­­ holnap délelőtt tíz órakor a király előtt foly­tatni fogja a kiegyezési tárgyalásokat, amelye­ket még e héten be fognak fejezni, illetőleg meg fognak szakítani, mert a magyar kor­mánynak vissza kell térnie Budapestre az állami költségvetés összeállítása céljából. A mai tanácskozások az uralkodó jelenlétében reggel tíz órától délut­án fél kettőig tartottak, de nem sikerült kiküszöbölni az összes nehéz­ségeket. A mai tárgyalás után fenmaradt elté­rések éppenséggel nem jelentéktelenek, el* annyira, hogy tartani lehet tőle, hogy még zátonyra is juthat az egész kiegyezés, míg a kehely az ajakhoz ér. * Most, a kiegyezési tárgyalások befejezésé­nek híreivel együtt hirtelen­­eltűnik ismét a 14. §. réme. A prágai, rendesen jól értesült P­oli­tik­kal közli egy politikus, aki a vezető körökkel állandó összeköttetésben van, a kö­vetkezőket : A kiegyezést, ha parlamenti el­intézése Ausztriában nem sikerülne, megint­­ 14. §. segítségével léptetik életbe, aminthogy egyáltalában arra az esetre megint e szükség paragrafus órája lenne várható. Természetes a lap szerint, hogy akkor a Körber-minisztéri­mot — mely ismeretes kijelentései folytán 14. § hoz nem nyúlhat — egy hivatalnoki­nisztériumnak kellene fölváltania. — A prág újság e konklúziójához hozzáfűzhetjük, hogy 14. §­ alkalmazásánál nemcsak Ausztriát,­­­nem Magyarországot is számításba kell vet mert Magyarország egy a 14. § nal életbelép, tett kiegyezést alkotmányos kiegyezésnek nem fog elismerni. Zola halála. Budapest, szeptember 30. Ma délelőtt fölboncolták Zola holttestét, s határozottan megállapították, hogy Zola halá­lát szénoxidgáz belélegzése okozta. Brutális baleset áldozata lett tehát a francia nemzet­nek ez a nagy fia, s halála keserűséggel tölti el a szívet a fátum könyörtelenségének láttára, amely előtt a kiváló szellem és a legminden­napibb halandó egyforma szürke pont csak, amelyet eltörül kíméletlenül, ha sorra kerül. A nagy halott kiváló tehetségét érdé szerint méltatják a francia lapok, de szerep­lését a Dreyfus-ügyben pártállás szerint ítélik meg. Az angol lapok éppen e szerepléséért dicsőítik. A haláleset részleteiről, a boncolásról s a temetés előkészületeiről ma a következő táv­iratokat kaptuk : Zoláné a katasztrófáról. Pak­s, szeptember 30. Zoláné a katasztrófa éjjeléről a következő­ket mondta el: — Tegnap délután érkeztünk meg Meudonból. Abban állapodtunk meg, hogy másnap reggel korán kelünk föl, mert munkásokat rendeltünk a házban szükségesnek mutatkozó javításokra. Még nem va­gyok tisztában azzal, hogy mi történt. Együtt fe­küdtünk le, férjem balra, én jobbra. Éjjel egyszerre fölébredtem. Rosszul voltam és megnyomtam a vil­lamos lámpa gombját. Leszálltam az ágyról s a szomszéd szobába akartam menni. Alig tettem lábamat a szőnyegre, egyszerre éreztem, hogy erőm elhagy és elájultam. Néhány perc múlva fölesz­­méltem és el tudtam vánszorogni a szomszéd szobáig. Néhány perc múlva jobban lettem és visszamentem az ágyamhoz. Zola nekem hátat forditva aludt. Azt gon­doltam, hogy kár lesz fölkelteni s a két kutyát, amely távollétemben helyemre feküdt, az ágy végére tettem. Egyszerre úgy rémlett nekem, mintha férjem nyugtalankodnék s azt mondtam neki: — Emil, rosszul vagy! — Nem, nincs semmi bajom, felelte Zola. — Hát te miért nem alszol? — Jó lenne talán, folytattam, ha behívnám a szolgákat. — Nem, ne bántsd őket, majd így is jó lesz. — Attól félek, Emil, hogy rosszul vagy, nógattam tovább. — Oh nem, nincs semmi bajom, felelte férjem, ne hívd be a szolgákat, mert csak zseniroznának bennünket és úgy sem tudnának rajtunk segíteni. Egyébiránt nincs semmi bajom, aludjunk tovább. — Ahogy akarod, barátom. Ez­ volt utolsó szavam, amelyet hozzá in­téztem. — Én is aludni igyekeztem. Hogy ezután mi történt, nem tudom; egyszerre azt láttam, hogy Emil gyorsan fölemelkedett s azután a földre ha­jolt. Mi történt? Talán papucsát keresi? — Kiáltozni akartam, segítséget akartam hivni, de kép­telen voltam mozdulni; hallottam, amint férjem hö­rög, de egyetlen szót se tudtam kiejteni. Ettől fogva semmire sem emlékszem vissza. Zoláné ezután a kérdezte: — Hol van férjem? Ő is itt van, va

Next