Pesti Napló, 1902. november (53. évfolyam, 300-329. szám)
1902-11-26 / 325. szám
6 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1902. november 26. 325. szám. Kozó gyűjtemények mai állapota a múlt esztendő végén a következő volt: könyv- és levéltár 826,979 db 27 helyiségben; érem és régiségtár 292,034 db 12 helyiségben; képtár 645 darab 10 helyiségben; állattár 1.285,784 darab 12 helyiségben; ásványos őslénytár 88,800 darab 14 helyiségben; növénytár 425,700 darab 34 helyiségben; néprajzi tár 34,223 darab 118 helyiségben. A tisztviselők száma 43, a szolgaszemélyzeté 30. Az alkotmányos korszak 1868. évi első budgetjét mintegy 39,000 forintnyi múzeumi és országos alapbeli jövedelmen túl 10,000 forint állami hozzájárulásban állapították meg, az 1902. évi állami költségvetés rendes múzeumi kiadásainak összege pedig 438,001 korona, az átmenetieké pedig 53,860 korona, összesen tehát 491,861 korona. (A jubileumi dissmis.) A Nemzeti Múzeum gazdagságát legjobban abból a diszes munkából ismerhetjük meg, amelyet a jubileum alkalmából a múzeumi tisztviselők írtak e címmel: «A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Alapításának századik évfordulója alkalmából.» A foliáns alakú, száznál több művészi illusztrációval díszített munkába a múzeumnak majdnem összes tisztviselői írtak hosszabb és a tudomány magas színvonalán álló tanulmányt. Szalay Imre igazgató a múzeum történetét írta meg benne érdekesen 6s tartalmasan. Külön kell megemlékeznünk id. Szinnyei Józsefnek, a magyar irodalomtörténet kiváló tudósának, a hirlapkönyvtár igazgatójának tanulmányáról, amelyben a gazdag és mintaszerűen rendezett hirlapkönyvtárt ismerteti. A hirlapkönyvtár mai állománya a következő: magyar hírlap 3045, német 666, szláv, román és más idegen nyelvű 199. Összesen tehát 3910 hazai hírlap (20,540 évfolyam és 1.520,342 szám) van jelenleg hirlapkönyvtárunkban, amelynek könnyen kezelhető volta és rendezettsége révén a külföldön is hite van s amelynek megtekintését az idegen tudósok sohasem mulasztják el. A hírlapkönyvtárról szóló tanulmányt két fotográfiai hasonmás illusztrálja: a magyar újságoknak két legnevezetesebb száma. Az égjak, a tanulmány előtt, fotográfiai hasonmása a Pesti Napló ama számának, amelyben Deák Ferenc történelmi nevezetességű «Húsvéti cikke» megjelent. A másik, a tanulmány végén, az első magyar újságnak, a Magyar Hírmondónak első levele. A Pesti Napló említett számának első lapjáról vett fotográfiai hasonmást, mely csak felében mutatja az első oldalt, itt adjuk, amint a díszalbumban megjelent. -i \~Dt4k'J,*K0SjJmsv*ti tUU«, A Széchenyi-könyvtár kiállítása. A jubileum alkalmából nevezetes és régen óhajtott terv valósult meg a Nemzeti Múzeumban. A Széchenyi Országos Könyvtár állandó történelmi és irodalomtörténeti kiállítást rendezett, dr. Fejérpataky László egyetemi tanárnak, a könyvtár nagytudományú igazgató-őrének útmutatása szerint. A kiállítás, mely nemcsak rendkívül érdekes, hanem művelődéstörténeti szempontból is nagy jelentőséggel bír, a múzeumi könyvtár egy hatalmas termét tölti meg. Képviselve van a kiállításban legrégibb összefüggő nyelvemlékeinktől kezdve irodalmunk minden korszaka. Sok nagyérdekű és nagybecsű könyv van ott együtt, a Magyarországon megjelent első nyomtatott munkától kezdve újabbkori irodalmi ereklyénkig. A történeti emlékekből is sok érdekes okiratot láthat az érdeklődő. Az egyes csoportok legnevezetesebb tárgyai közül megemlítjük a következőket: Az ősnyomtatványok között van: a Capitula concordial című ősnyomtatvány, melynek minden levelét egy-egy aranynyal fizette meg 1812-ben József nádor; a legrégibb nyomtatvány Cicero «De oratore» 1465-ik évi subiacói kiadás. A legelső magyar könyvek között, láthatók: A dubnici magyar krónika; az 1473-iki Budai Krónika; továbbá Thuróczy krónikájának 1488-ban Augsburgban hártyája, nyomtatott példánya. A legrégibb magyar kódexek eredeti példányai között van Szent István legendájának XII. századi kódexe; IV. Kelemen pápa leveleinek iktatókönyve; II. Lajos király udvari számadás könyve. Láthatók a kiállításban az összes Korvin-kódexek is, továbbá aHalotti beszédétől kezdve a legrégibb misekönyvek. A ritka nyomtatványok között ott van Sylveszter (Erdősi János) grammatikája, mely első magyar nyelvtanunk. Régi oklevelek, árpádházi királyainknak pecsétes oklevelei, továbbá címeres nemeslevelek nagy számban láthatók a kiállításban. A XVI—XIX. századi történelmi oklevelek csoportjában ott láthatók a többi közt: V. László koronázási hitlevele, Luther Márton levele s egy újságlap Szigetvár veszedelméről s Mária Terézia sajátkezű levele Grassalkovichhoz, továbbá Kossuth Lajos és nagy magyar költők kézírásai. Ez utóbbiak között vgn vörös Orty Mihály a «Vén cigány» címü költeményének kézirata, Petőfi Sándor verseinek kézirata azon az oldalon, melyen a Magyar ifjakhoz címü vers olvasható számos javítással), Arany János «Toldi»-jának kézirata, Petőfi irattárcája. ... (A Délhaeu-gyűjtemény.) A jubileum alkalmából állandó kiállításban látható a Delhaos-féle hadtörténelmi gyűjtemény is, amelyet a múlt évben örökölt a Nemzeti Múzeum. A gyűjtemény nevezetesebb tárgyai: XVI— XVII. századbeli fegyverek, az alabárdok igen változatos sorozatával, puskákkal, nyugati formájú sisakkal, vértezet-részekkel (nyakvért, mellvas, karvért, vaskertyű, lábvas), spanyol, német, olasz és francia kardokkal, pisztolyokkal, szerszámiakkal, továbbá a középkori és a keleti fegyverek, ezenkívül antik emlékek, őskori tárgyak, egyiptomi bálványok, népvándorlási ékszerek, ritka ötvösművek, különféle agyag-, majolika- és porcelántárgyak, terrakotta-szobrok, európai és keleti dísztálak, kancsók stb. Est a Nemzeti Múzeumban. A Nemzeti Múzeum emlékünnepét az a fényes estély vezette be, amelyet a Múzeum tudós direktora, ,Szaay Imre miniszteri tanácsos ma a Múzeum palotájában adott. Meghívta a hivatalos Magyarország reprezentálód, és meghívta a magyar tudomány és irodalom képviselőit is. Olyan társaságot gyűjtött az ünneplő Múzeum csarnokába, amely méltón reprezentálhatta a magyar kultúráért munkálkodó világot. Néhány fényesrangú, néhány nagyméltóságú emberen kívül ez a társaság lateinerekből állott , nagyrészt az ő körükhöz tartoztak a hők is, akik a komoly emberek körébe kedves könnyedséget, mosolygó jókedvet hoztak. A házi úr büszkén nézhetett végig ezen a kősrön, amely a magyar tudást és műveltséget nagy lelkességgel és sok érdemmel szolgálja. Ennél a társaságnál jobbat ebben az országban nem lehetett összegyűjteni. És ennél a társaságnál jobban senki se tarthat jussét rá, hogy részt vegyen abban a kultúrünnepben, amelyet múzeuma emléknapján a magyar nemzet megülni készül. A hivatalos Magyarországot a mai estén a következők képviselték: Széll Kálmán miniszterelnök, Tarkovich József, Széll Ignác, Grenzenstein Béla, Toepke Alfréd államtitkárok, Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter, Láng Lajos kereskedelmi miniszter, gróf Wickenburg Márk államtitkár, Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, Kiss Pál államtitkár, báró Kemény Kálmán, a főrendiház alelnöke, Ernuszt Kelemen, a főrendiház alelnöke, báró Nyáry Jenő, a főrendiház háznagya, Dániel Gábor, a képviselőház alelnöke, Hieronymi Károly képviselő, Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke. Ott voltak még ezeken kívül Lobkowitz herceg hadtestparancsnok is, gróf Teleki Sándor, báró Feilitzsch Artur, Thayl Kálmán, Papp Géza képviselők, Latkóczy Imre, a közigazgatási bíróság alelnöke, Szabó Miklós, a Curia elnöke, Vörösmarty Béla, másodelnök, Oberschall Adolf, a kir. Tábla elnöke, Nagy Ödön, a kereskedelmi és váltótörvényszék elnöke, Székely Ferenc koronaügyész, Rakovszky István államszámszéki elnök. A főpapság köréből megjelent Bubics Zsigmond, Fraknói Vilmos, Szmrezsányi Pál, Várady Pál püspökök, Fehér Ipoly főapát, Takács Menyhért csornai prépost. A fővárost Márkus József főpolgármester képviselte. És ott voltak az egyetemek professzorai, a tudós társulatok és intézetek tagjai, egész impozáns sora a magyar tudomány munkásainak, — köztük báró Eötvös Lóránt, Gyulai Pál, Csiky Kálmán, Wartha Vincéi, Nagy Ferenc, Lóczy Lajos, Thalóczy Lajos, Ilosvay Hugó, Munkácsy Bernát, Katona Lajos, Bókay Árpád, Szinnyei József, az Otthon elnöke, Rákosi Jenő. Megjelent a Múzeum tanácsa részéről gróf Apponyi Sándor, Forster Gyula, gróf Kuun Géza, Fauler Gyula. És megjelentek teljes számmal az ünneplő Múzeum tudós tisztviselői, köztük Krenner József, Hampl József, Fejérpataky László, Horváth Géza, Filarszky Nándor, Szinnyey József, Mocsáry Sándor, Réthy László, Madarász Gyula, Loczka József, Kollányi Ferenc, Frauenau Ágoston, Nagy Géza, Schönherr Gyula, Méhely Lajos, Kereszty István, Sebestyén Gyula, Semayer Vilibáld, Aldássy Antal, Kuthy Dezső, Tóth Árpád, Gol Jenő, Esztegár László, Bernácsky Jenő, Csíki Ernő, Éber László, Vértessy Jenő, Marton Ilajos, Kümmerle Béla, Zsód Kálmán, Aigner Lajos, Gulyás Pál és a napi sajtó képviselői, köztük a Pesti Napló képviseletében Gerő Ödön. A múzeum alapítójának, gróf Széchenyi Ferencnek nemzetségét gróf Széchenyi Béla korponaőr, gróf Széchenyi Aladár, gróf Széchenyi Miklós győri püspök képviselték. Ott volt még az író- és művészvilágnak is sok jeles reprezentálója, köztük Herczeg Ferenc, Strobl Alajos, Balló Ede, Hubay Jenő és mások. A házigazda a vendégeit a főrendiház volt előtermeiben fogadta. És igaz magyar vendéglátással fogadta őket. Mellette háziasszonyképpen leányai a magyar szépség megtestesítése, Szalay Lili kisasszony állott. Mindenkihez kedves szavuk volt, a szürke lateinerhez és a nagyrangu méltóságokhoz, az egész nagy vendégsereghez, amelyből csudásan elevennél ettek a csöndességhez szokott csarnokok. Délszaki növények tarkították a márványos főlépcsőt, és remek gobelinek díszítették a fogadó termeket, amelyekben még nemrég szenilis törvényhozók suttogtak és hőköltek egymásnak, s amelyek ma az igazi magyar szalon sokaitól átutazott világát látták falaik közt. Az egyik oldalteremben érdekes emléktárgy csodálatára járult a társaság. A Schaumburg-Lippa baranya megyei birtokán talált római emléktáblát, Valerius Dalmaticus emléktábláját itt mutatta be vendégeinek a Múzeum direktora. A becses emléktárgyat Darányi Ignác, földmivelési miniszter a jubiláló Múzeumnak ünnepi ajándékul adta. Kilenc órára egybegyűlt az egész társaság. Az ilyen társaság külön csoportokra oszlik, a csoportok összeolvadnak, minden percben megváltoznak. És változik a beszélgetés tárgya, csak éppen a politikának nem jutott benne helye. E között a sok száz ember közt egyetlen egy sem beszélt se Nessi-ügyről, se obstrukcióról, se helyzetről, se kiegyezésről. Ebben a társaságban nem tűnt föl senkinek sem Széll Kálmán kedve, itt nem kombinált senki a kormányférfiak viselkedéséből. A miniszterelnök hosszasan beszélgetett Luess Ede osztrák tudóssal, de máskülönbben is demonstrálta a jókedvet. Nem is tehetett egyebet ebben a meleg, kedves, politikától ment levegőben. Ugyan kinek tűnt volna föl, hogy Gyulai Pál Bubics Zsigmond püspökkel hosszasan beszélgetve, nem évelődést, hanem komor tekintettel nézett maga elé. Darányi miniszter se országos ügyben hívta félre Tharróczy közös miniszteri osztályfőnököt, hogy félóra hosszat elbeszélgessen vele. A római emléktáblát tárgyalták. És Lobkowitz herceg jókedve se jelentett egyebet, csak azt, hogy a fő-főkatona jól érzi magát a vendéglátó magyar urj bánküfl, Se steady, ss npielsaé$, ss ■J*tmtm 68-8000 fiurkeutéti Írod,:, fmtiik Ml 'Vteártwp, aprilt 8.1865. 16. évi folyam. Xlafl&lTstalV PESTOTAPIC B52tt)14-t feltehetik; Hírdetetés igei díja: IMttliU * Veit, eprit 15,1864. Sm lent)' m a . tatot,to’Klapi! WU tsui«. , ’Azt mondja többek között • .Boletba fiu* fipril S ki acámában, hogy ,0 magyar történi’men egy «skülödő vágy vonul végig (Sonder Zar), «ndy oemaei AJi/31 n« at* dókra síül, * n.» ép olyeso»Tuen el, mint «Az évra teteleit.* ' • 0* ezen «lköiöntö vagy filal* * »B.* azt érti, hogy s magyar n«mt*c estedig Ttuen rigatziódotó saját »litcimioyoa fia AUüíhet, ■ miodig ha'iroxott eUsoBiocr* vel viltetett fc balt lovuk. • még »okibb » bit* lom a&othr ksralóiaei sons ttrah»frei eilen, melyek K* jjysremág tikottcáaydnak delidacaéra, aet magst»»»»tétére, » tidmiiog as oraeág bioteuatápira voltak inaayen», nlpca okult felienaaoixleai a .Botschafter“ időseit sorai«Mi, «porir»£ígik*áj*.ilb8* Y f lem kivimig* «terűit megállapította« Hebabargi béta jogának trónbrökkei jogára nésve ea eUfias elOtt végít. Tatte osis, grasses tájét javáért is; de kiíégítlecen; hogy ha a biaslom 1681-ben helyre nem Aliitöltik, fly tör r&sy u őrsiig Onkésyt nem alkotott volna. A. XVIII-ik tsiMá «tején térti be»bíbora folyt liagy ara rácigban, mely belbábőmnek oka, vagy lgalább elön'iilitól* vált nagy rótt M3 as wwick Allaraférfiaknak a magyar albumiug ellen intottU újabb törakviee. A miamid békaköt4* vetett vtgni eaaa belkihoniuk, — Jtsce UkeköftSe, mily as tiko«tányoa u»bod»A«it ujbhia ismét kislátóit*. Eas btónörén.sitin tisukét cutcixHT*» fi nagyfi*látása Co’MajK «»• had akaratból LvabAtu a trinmnklési jogot a BabaiMTgi hia ofiA«£n. Iái valóságos jel* vasak, hogy a biaaloa és rtgsukodAaa rwawot tv. aa uralkodó kis kOeCH «óét helyreállok. — Kort ha a szabhakri béke o«a úgy klUeHh, ha ea vényük (Swsder-Zt^)4»*lylyol minket a ,Bot»chaftar" vádol, e kimutatja egysorsoindason egyetlen, de histoe módot, melylyel e tégy avadig meg 15a «zöntetve. Ha tehát ig«a Cteeróoak azon man) 4i*a.. .história «t lenti tempóm», matattra otas,* tuotBonk kell a törté a*TeajMi. Mi a anbidSk asményabA ast raboltok, hogy a legnebesebb körülmények taten fejedelmeidi igtuágt, böWaesige aegiteu bassiakoo, fik medortiik meg sikotmis Viskst sásoknak támadásairól. Eb asoo hit, caetynok éioi kell beonnak. Miért akftijo e bitet kefelünkbí'l k»*alt»Bt-Uera ,Botscha(W* annak motogstitával, hogy akArmencint bl«U\''totós* mi Bikot miujunkatDjabb, hatírozottabbifirvényekké, akír megnyit bretoeitettiUc art fejedelmeink koro&AoUi bitóévá!«,itel, törvényeink mégis mindig megadhettek. •Skotmiayusk wellitt«tett? Miért akar Bünden bisdoat, minden jobb raawtey tket elölni arca fonyagerév ftA-^TT'Wo.VII. t«3y taliorvégek alkotaiarca etfibsdaága fcfejtesnék éa teljesen básioutiin&k. Egyik csil tehát a birodalom nitArd feonillfea, taelyet ten kívánunk semmi máa tekietcseknek (Járeodslnl Másik czál pstlog fecotartáea llagyarország «iketenik nyos fennésítjénk, jogainak, törvényeinek, rselyehat a aauetio pngmaeioa is aaaepélyeaan Uaroai», a melyakb5l tab-, bet olvenei, mint « mit a birodalom eulárd ftni'AHba'Asának bietnailím malbatatatani megkíván, tao jogos fiam rolftfi, wra esólnarU. Párbuzamona ( magyar alkotmányoya) megfér a kfnöa uralkodó alatt, a közö* védetem ctfilleo, a Lejthic taborststegok telje* elkotmányon aaaládaága fa." Nem állsnak ezek süentetbeg egy mifitálast biranak, hogy roegi Übatcak agyfade motea, s nőik 5’, bagy «fa»«*’ aarhaálai eUraói. Végre, még egysawr visaatakinevfi a ta*oteeremre, bátorkodnnkegy kérdést álléecho ,Botachafte.*heti' 1 -i a# .i3?Lbg» i r«rá£í*aoi» opcjv. *•, a tarvexaít vonalait tárkápei» fa elözönteti. U'oder.t egyébirint pemasoro« fsiDormértékel kivtojo vótcíni, bstans inkább ouk azért terjeszhető, hogy megállható exámok Lőj hisoayitsa javaski« reodsierínsk gyakorlat kívib:treóger i& slfiajoi.. . A mi a tttiinar íráhyér ée sUpeosmá. Jet Hinti, a*i a térkép*« vetett egy tekin-^ tettel fel lehet i*m»Tt»i a vonalok ebtnde* tínéMl, mélyítők lényegén, egye* előre e* dőlhető helyi igények által követelt stite dositások, váltoatatai sem fognak, de Oszágw m. g. egy, isSMü m. lakvitában, • raagyo? kflaleködés freodener közáppontjául h v adok ftffiíroatw'vok feSvéira. — 8 g »voaniok ■úáayai aihoukárfc» tettek ti jelölve, Ajthta.«m!&im egy*B#aa-W alfipra támaaikodik * mhed te ha»twurrenda TaiDtak vefial&issk kijaleMaC-fiéL S a mennyitea asm» ohanhól fi , deki érdekülbóg magára riwe httraca-print lici. fcootjos repbírt!