Pesti Napló, 1903. január (54. évfolyam, 1-31. szám)
1903-01-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAS: Egész érts _ 28 kor. — EH. Félévre — — W s — jj negyedévre 7 . “ » Egy hón— _ C b *© *. 1 54-dik évfolyam. 1. szám. Egyes szám — Vidéken.. ... , _ 3 fillPESTI NAPLÓ Budapest, 1903. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI.. Andrássy-út 27 Apró hirdetések éra: Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel S fillér. Hirdetések petit számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése decemb. 31-én lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbb megújítani? hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Megvan a kiegyezés. Budapest, december 31. Éjfélhez közeledett az óramutató, a nevezetes időponthoz, amikor az óra ütésére szerte a világon örömrivalgással üdvözlik a népek az új esztendőt, miközben az idők sírjába hanyatlik a múlt év. S mielőtt még fölcsendült volna az óra ütése, megszólalt a telefon, s hozta Bécsből a hivatalos hírt: «megvan a kiegyezés!» Megvan a kiegyezés — a szellemek órája kísérteties pontossággal akasztotta Magyarország nyakába a súlyos ajándékot. Örömmel fogadjuk-e, hogy végre megvárt, amiért s ami ellen army harc folyt, s me gyászoljunk-e, hogy a gazdasági különválás, az önálló vámterület nemzetbiztató csillagát elhalaványitja az újév hajnalán jelentkező esemény ?. A magyar nemzetnek szívszoroígató, aggasztó kételkedéssel kell idéznie ezt az újévi ajándékot, amit államférfiai hétpecsétes titokzatossággal formáltak meg és rémregényszerű pontossággal szállítottak be. Még azok is, akik — mint mi — hívei a 67-es alapnak, kell, hogy elfogult lélekkel, bizalmatlan szemmel fogadják az éjféli jövevényt. Mit rejt a mélységes titok köpönyege alatt e sötét alak? Mit hoz magával ? Olyan megállapodásokat, amelyek Magyarország minden jogos igényét Ausztriával szemben kielégítik, amelyek véget vetnek eddigi kizsákmányoltatásunknak, hoz-e, hozhat-e? S várjon, elvárhatunk-e, remélhetünk-e ilyen, minden tekintetben méltányos intézkedéseket ettől a kiegyezéstől? Öt évig folyt az izgatás, a késhegyig menő tusa, az áldatlan kiegyezési harc: kormányok mentek, kormányok jöttek ide át s Ausztriában s a gordiusi csomót megoldani nem tudták. Még tegnap este, még ma délután az volt a hivatalosan bevallott helyzet: kiegyezés nincs, a megegyezés lehetetlen. És éjfélre megjött a hír, hogy megvan a kiegyezés. Hogyan, hát amit esztendők munkája megteremteni nem tudott, a két állam érdekeinek kölcsönös, méltányos kielégítését, s aminek lehetetlenségét még ma délután beismerték maguk a miniszterelnökök is, arra elegendő volt pár óra?. S amit két ország jogosan türelmetlen népe sürgetésével elérni nem tudott, a kiegyezés nyélbeütését meg tudták csinálni, mert az újesztendei első kakasszót kiegyezés nélkül meghallani nem akarták? Nem, mi nem fogadhatjuk örömmel a kiegyezés ilyetén létrejöttének hírét mindaddig, amíg nem látjuk, mi várt ebben a kiegyezésben. Mert most még semmit sem tudunk belőle, csak annyit, hogy miután a miniszterelnökök már kimondották, hogy ők megegyezni nem tudnak, s miután már lemondásukat is felajánlották, rájuk parancsoltak, hogysem szétválniuk, sem lemondaniok nem lehet, hanem a kiegyezésnek meg kell lennie. S e parancshoz az utolsó pillanatban hozzájárult még egy trónörökösi látogatás is, mint «udvariassági aktus» — amely bizonyára nem a kiegyezés megkötése ellen irányult. Nem fogadhatja Magyarország bizodalommal s örömmel azt az újévi ajándékot, amely gazdasági létének, anyagi boldogulásának jövőjét van hivatva eldönteni. Széll Kálmán a dicső mű megalkotása után holnap a diadalszekér modern fajtáján, különvonaton érkezik meg Bécsből, s az őt vakon szolgáló tábor diadalmas üdvrivalgással fogadja újév napján. Mi ehez az üdvözléshez hozzá nem járulhatunk, s nem járulhat hozzá a nemzet, amíg meg nem tudjuk, mit rejt méhében ez a dodonai újévi ajándék. A hazafilélek rossz sejtelmektől gyötörve töpreng e szilveszteri éjszakán. A régi esztendővel együtt tűnik a sötétbe annyi nemes honfiszív ábrándja : az önálló vámterület. S diadalszekéren jön az uj kiegyezés, amelyről senki sem tudja, mit hoz? Annyi erő, annyi önérzet van-e a mai törvényhozásban, hogy elvesse, ha nem azt hozza, amit hoznia kellene?... ... Boldog ujesztendőt, szegény, szerencsétlen Magyarország! Mai számunk 28 oldal. 1903. Irta : Ifj. Ábrányi Kornél. Budapest, december 31. Akármit hoz is számunkra az uj év, egy dologhoz kell, hogy közelebb vigyen bennünket. Megszűnéséhez annak az áldatlan ritusnak, mely hallgatag konspiráció alakjában megkerülte az 1848-iki alkotmány szellemét s dugáru gyanánt csempészte vissza az 1848 előtti állapotokat. S mivel ezt nem tehette meg az 1848-iki intézmények megváltoztatásával, tehát megcselekedte mindenféle hamis ürügyek alatt a társadalmi összhang megzavarása által. De amennyi sikert följegyezhetett magának ez a végzetes irányzat az utóbbi évtized alatt, ugyanannyi csapás érte ezt a nemzetet minden téren. Amilyen arányban emelkedett az arisztokratikus kultusz a demokratikus eszmék rovására, abban a mértékben növekedett az alsó osztályok nyomora, a középosztály elzüllése, a proletarizmusnak és a kivándorlásnak terjedése. Amilyen arányban foglalt tért a fajszupremácia álruhájába bujtatott gazdasági egyoldalúság gondolata, s abban az arányban pusztult el a közgazdaság minden ága s egyenként száradtak ki azok az éltető források, melyeket legkevésbbé éppen a mezőgazdaság nélkülözhet. Irtózatos árt fizetett ez a nemzet azokért a téveszmékért, melyekkel beléje oltották az ősi gőgöt és a gyűlölködő elzárkózás szenvedélyeit. Képzelt beteggé tették a nemzetet, mely éppen azoktól az orvosságoktól lett igazán beteg, amelyekkel gyógyítani akarták. A nemzeti gondolat teljesen háttérbe szorult a felekezeti- és az osztályérzésekkel szemben, és a kapaszkodók épp oly sorsra jutottak, mint a kizártak és az eldobottak. Minden hamis tézist, melyet a hazafiságról és a hazaszeretetről felállítottak, egymásután döntött le a tapasztalás. Minden jelszót, melylyel a közvéleményt ideig-óráig elámíthatták, rendre cáfolt az élet. A társadalmi téren felállított sorompók ára az lett, hogy a nemzet összes gazdasági életét védő sorompók a határokon elmaradtak, s a nemzetnek nincs ereje, hogy azokat kivívja. Óriási értékek redukálódtak vagy pusztultak el a hanyatlásnak abban a korszakában, melyben minden vállalkozás és minden üzleti bátorság kihalt. Ellenségeink sem gyűlölhetnek bennünket jobban, mint egymást gyűlöljük, s ellenségeink sem árthatnak nekünk többet, mint magunknak árthatunk. Azzal az őrült nyegleséggel, hogy kategóriákat állítottunk fel a régi magyar és az új magyar között, elértük, hogy nemcsak a nemzeti-