Pesti Napló, 1903. január (54. évfolyam, 1-31. szám)
1903-01-07 / 7. szám
. 12am rudapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1903. január 7. 34 fi • " "in ..................rdekes, uj adataival mindvégig lekötve tartotta a hallgatóság figelmét. ... " A Nagygyűlés többi tárgya is hasonlóan érdekes és gyönyörködtető volt. Szabó Endre «Anda Pál» című kedves tárgyú elbeszélő-költeményét olvasta fel nagy hatással, Pekár Gyula «Aranjuezi • Boldogasszony», című remekül megírt novellájával gyönyörködtette a közönséget, Somló Sándor ismeretes művészetével szavalta el gróf Zichy Géza «Bercsényi,Lackó» című lelkesítő versét, majd Ábrányi Emilt olvasta fel. «Csatatér» című magasröptű költeményét. * ” * A nagygyűlésről a következő részletes tudósítás SZÓI: - , - >■-, 7 ■ , v V;:~; 1 . Tíz órakor nyitotta meg Jókai Mór a nagygyűlést, amelyen a Petőfi-Társaság tagjai nagy számmal jelentek meg. Jókai a következő gyönyörű emlékbeszédet mondotta Bartók Lajosról: Rettenetes esztendő! Te lefolyt év: halálnak aratása. Mint egy dúló epidémia zajlottál végig hazánkon. És válogattad áldozataidat azokból, kik egy hazának, egy nemzetnek, egy egész világnak drágák, elfelejthetetlenek, leginkább én nekem. Elvesztettem ráz édes testvért, aki arcban úgy hasonlított hozzám, de lelkében jobb volt nálamnál s ki engem úgy szeretett. Ledőlt magas polcáról a vezér: nekem nemcsak a pusztában, nemcsak a haza létéért való küzdelemben vezérem, deigaz jó barátom; ledőlt testvére, a szabadságharc hőse, aki félszázadon át viselte homlokán a sebhelyét, egyetlen jutalmát honszeretetének. Elhunytak a költők, a művészek, akik küzdelmes, dicsőséges korszakokat örökítettek meg sikerdús életükben. Előrementek a tetterős pályatársak, kiknek hiányát gyászolva érzi a közélet. Még igazán el sem sirattam a testvérem elhunytat, amidőn az év utolsó napja (Petőfi születésének napja) meghozta a lesújtó rémhírt, hogy meghalt Bartók Lajos. Minden érzésem fellázadt a sors ellen. Hisz alig" két hónapja, hogy mint délceg férfi meglátogatott s előttem ,és kedves nőm előtt,akiknek legkedvesebb barátaink egyike volt, mint életvidám alak jelent meg, akinekmessze jövőre kiható tervei vannak. Elszavalta előttünk János király drámájának kiválóbb részeit, szónoki erővel: ragyogott az arca, tündököltek a szemei. És beszélt a közel jövő feladatairól, amikből a maga részét kijelölte.. A nagy messzeséget világította meg maga előtt,melyet még neki be kell járni. S a halál angyala ott állt már a hátunk mögött. És néhány hét múlva már ottfeküdt Bartók Lajos a Vöröskereszt-kórházban. Meglátogattam. Egyedül feküdt kopár négy fal között, vaságyon. Elhagyták a mosolygó arcképek, kiket költői lelke aureolával vett körül; elhagyták a könyvek, amikben szellemét megörökíté, mik szellemét megifíiták; elhagyta az íróasztal, a szellem bajnokának a fegyvertára. Munkás, "diadalmas életének minden trofeumai. Alig lehetett ráismerni. Arcát a szenvedések rúnái rótták keresztül-kasul. S a fájdalom redői mégis mosolyogtak. S ez a mosoly volt az ismerős. Ebben nyilvánult a lelke. Az a minden szépért, nemesért, lehetetlenért rajongó őszinte lélek, melynek forró lángja testét fölemésztő. Fejét hideg boriték takarta, lábait meleg bugyola. De kézszoritása erős volt. Kezét kezemben tartva, be■ széttünk a jövendő feladatairól; ő elmondta, minő harcokat készül még megvivni nemzeti költészetünk, ideáljaink mellett, hogy fogja létrehozni a Petőfi-házat, hogy zarándokolja be a haza veszélyeztetett vidékeit, diadalt keresve a magyar szellemnek. A lázbeteg költő egészen fellelkesült. Napok óta nem vett már magához táplálékot, most e fellángolás életrekeltő hevében elköltött egy finom ebédet, bort is ivott s azt mondta: «jól esett». Én azt hittem, hogy a lélek bir önalkotó erővel, hogy a halálnál erősebb a teremtőakarat. — Nem búcsúzunk egymástól, — mondom neki. — Neked élned kell. Te rád még szüksége van a hazának, az eszményi világnak. " S azzal megöleltük, megcsókoltuk egymást. Most már az ég felhői hűsítik homlokát, könyyeink árja melegíti hamvait. Én siratom. Én voltam a szellemi édes,apja. Mikor hozzám felkerült vidékről, nagybátyjától ajánlva, én ismertem fel benne a költői lángészt. Fiatal volt még, arcban feltűnően hasonlított Petőfihez, lélekben még inkább. Szerkesztőtársamul fogadtam s ’együtt alkottuk azt a lapot, mely a kényuralom korszakában, a bohócsüveg alatt, a nemzet, a szabadság igazait védte, írói álnévnek választotta a «Don Pedrode Bajuszkádó»-t. Hiszen gyermek volt még, ráillett ,ez a név. De szelleme férfi volt. S vájjon kinek a büfje, ha ugyan bűn, hogy a szatíra korbácsát oly élesen tudta suhogtatni, mint az enyém, hisz én tanítottam meg rá. De az ostorcsapásai nem fájtak, hisz igaz honszeretetből eredtek. De a szatírán túl utat tört az Olymp magas régióiba tűzgyújtó költeményeivel, magasröptű színműveivel, amiknek legutolsó remeke születésével túlélte alkotóját. Látni fogjuk azt nemsokára a színpadon. És a közönség tetszésvihara fogja hangoztatni Bartók Lajos nevét. Te azt már nem hallod, megdicsőült jóbarát. Sokan fognak hívni, de látni kedvesen. Mi, néhányat, kik veled együtt voltunk, látni fogjuk kedves alakodat, ahányszor felidézünk. Azt az alakot, aki egész lelkével védett hazát, szabadságot, igazságot, aki soha senkinek sem hízelgett, aki mindig az ideálért küzdött, a lehetetlenért, aki magát eszményeiért föláldozta. Én az édes, jó barátot látom magam előtt, aki egyike volt azon keveseknek, akik azéletben igazán szerettek. És a Petőfi Társaság itt fogja látni ezen a helyen, amelyet annyi dicsőséggel töltöttél be, szellemalakodat, kinek felvirágzását köszönheti. Áldott legyen dicsőült barátunk emlékezete, lelke maradjon örökségül a nemzetre, műveiben éljen nagy neve, mig magyar él, haza áll! A mélységes hatást keltett beszéd után Jókai üdvözölte :a vidéki irodalmi társaságok küldötteit, akik az Országos Irodalmi Szövetség alakuló gyűlésére jöttek. Majd Somló Sándor felolvasta gróf Zichy Géza Bartók emlékének szentelt költeményét, amelyet a bevezetésben közöltünk. Szabó Endre lépett most az emelvényre és felolvasta «Anda Pál» című kedves «vitézi versezetét». Arról szól a vers, hogy nemes Anda Pál miskolci lovaskapitány a táborból minden héten hazament a feleségéhez. Egyszer azonban az aszszony cselt főzött, hogy férjét otthon tartsa s csizmáját eldugatta. A kapitány dühöngve papucsot húzott, de sarkantyú nélkül nem tudta lovát megfékezni s szégyenszemre vissza kellett neki térnie. Később azzal vigasztalódott, hogy ha ez meg nem történik, a török soha ar nem lesz Magyarországon. Ezután Pekár Gyula olvasta fel pompás előadásban «Aranduezi Boldogasszony» című novelláját, mint egy középkori szerzetes krónikájának átdolgozását. " ; Aranhuez egyik régi, remek templomában van egy gyönyörű márvány-Madonna, melynek vállán törés nyoma látszik s a karja újra fel van ragasztva. A csodatevő szobor története ez: Zavaros időkben történt, hogy Mondechár grófja, ki vitéz kardját épp úgy forgatta a pogányok ellen, Aranhuez alatt megsebesülvén, fogadalmat tett, hogy ha meggyógyul, a legnagyobb művészszel készítteti el a Madonna szobrát. Tudakozódására két madridi művészt ajánltak neki, Alvaro Fernandezt és Pedro Zunigát. A kettő közül Alvarez az igazi művész, Pedro nemcsak hogy inkább kereskedői szellem, de irigy", alattomos is. Jó barátok voltak és szinleg ma is azok, de Pedro boszút esküdött Alvarez ellen, aki megnyerte egy Gloria nevű lány szerelmét, amely után ő hiába epedt. Pedro is ajánlkozik a szobor elkészítésére, de a gróf a szerényen visszavonuló Alvarezt meglátogatja el a művészt, aki alkotásait beszéltette maga helyett, megbízza a szobor elkészítésével. Alvarez hosszas tépelődés után Gloria arcáról és termetéről mintázza az Istenasszonyt, de míg a munka tart, nem érinti csókkal, öleléssel, nem is szólnak egymáshoz. A gróf is eljár a műterembe ez elég Pedrónak ahhoz, hogy a rágalom munkáját megkezdje. S amikor a szobrot Aranhuezben felállítják, elhiteti Alvarezzel, hogy kedvese, aki Madridban maradt, elszökött a gróffal. A művész haragjában összezúzza a szobrot, ítélőszék elé állítják át, tűzhalálra ítélik. De az utolsó éjszakán — mint az őrök esküvel erősítik — a Madonna megjelenik a börtönben és kézenfogva kivezeti onnan. Többé nem látja senki. Ugyanekkor Madridból is eltűnik egy Gloria nevű leány . . •» Abrányi Emil lépett most az emelvényre és nagy hatással felolvasta «Csatatér» című költeményét.. . . . . . .T . Karácsony estéjén — ez a költemény tárgya — fegyverszünetet tart a két harcoló keresztény hadsereg. Az egyszerű közkatonáknak megjelenik Jézus, mikor a halomba rakott szuronyok közt imádkoznak. Elmondja nekik, hogy őket szereti és nem azokat abársonyos hipocritákat, akik ma fényben ünnepüik az ő születését, míg katonáik künn fagyoskodnak. Nem azt mondta ő, hogy: ölj, de azt, hogy: szeress! () nem párbajozott köpjék hát szembe! Döntsék le keresztjét, vagy ő,dönti le, mert« ez a hit már nem az ő hite!» És sir, mint egykor, a Gecsemanó-kertben, hol először roskadt le a kereszt alatt, ahol Atyjára vádló pillantást vetett, é megbánta, hogy világra született. Ezután Somló Sándor művészi előadásban felolvasta, jobban mondva elszavalta gróf Zichy Géza «Bercsényi Lackó» című költeményét. . Arról szól a költemény, hogy a szabadsághős kisfia, a kassai vár tornyából észrevéve a víz partján álló kurucokat, kiszökik a városból, hogy velük harcolhasson. Ellövik a süvegét — nem retten meg, tovább szalad. De a vasasok „elérik, parancsoló tábornok elé kisérik. Halállal fenyegetik, de bátran mondja: «Lőjj agyon! Meghalok, de mégse remegek!» Utolsónak Eötvös Károly lépett a felolvasó asztalhoz és szabad előadást tartott Kisfaludy Sándor nejének, Szegedy Rózának utolsó napjairól és haláláról. Ismertette Kisfaludy házát, melyben Szegedy Róza, aki annyi költői alkotásra ihlette Kisfaludy Sándort, kitűnően végezte agazdasszony kötelességeit. Meghatóan mondjael utolsó napjait; gondos részletezéssel ismertette hátramaradt ereklyéit: egy Szent Margít-képet és egy feszületet, melyet József nádor ajándékozott neki. A ház, ahol élt és meghalt, ma is épségben van; kedves fái közül csak egy öreg tamarindus. 1832. május 18-án halt meg, pár nappal előbb még bevezette gondosan vezetett háztartási könyveibe, hogy mennyit fizetett cselédeinek. Egy nappal előbb az orgona nyílását várta... de nem várhatta meg. Temetése fényes volt, nyolcszor húzták meg a harangot, ami nagy dolog volt. Kisfaludy második felesége például csak négy harangozásban részesült. Férje mellett nyugszik Szegedy Róza. Siria körül terülnek el azok a vidékek, melyeket férje annyiszor megénekelt. Történetét még nem írták meg. — Eötvös tűzte ki magának ezt a feladatot — és csak ez hiányzik, hogy nevét, mint az ország legnagyobb asszonyáét ismerje mindenki. Egykor talán éppen úgy fog az ifjúság a Szegedy Róza és Kisfaludy Sándor hamvaihoz zarándokolni, mint a múlt század második felében az élőkhöz zarándokoltak. Végül Jókai Mór néhány, köszönő szóval bezárta az ülést. *?»'■"" ...... ‘ 7. t .~ .... . A A nagygyűlést követő szokásos bankét az idén Bartók Lajos halála miatt elmaradt.A tagok és a vidéki küldöttek mindamellett barátságos társasebédre gyűltek 1 órakor az István-szállodában. A harmadik fogásnál Vértesy Arnold a távollevő Jókai Mórra ürítette poharát. Rákosi Viktor humoros felköszöntőjében elsőbben a vidéki irodalmi társaságok küldötteit, másodsorban pedig a társaság új tagjait: Szávay Gyulát, Kabos Edét és Zempléni Árpádot éltette. Csengery János a Petőfi Társaságot éltette, amelyből az Orsz. Irodalmi Szövetség eszméje kipattant. Szávay Gyula a pohárköszöntőjében röviden és rendkívül pajkos humorral jellemezte Kabos, Zempléni és az ő saját irodalmi munkásságát. Szabó Endre Zichy Jenő grófot köszöntötte. Az utolsó tésztet Kabos Ede mondta, fejtegetve azt, hogy miért örül megválasztásának. Azért, mert dicsőségnek tartja oly társaságban helyet foglalhatni, amely egy Jókait, egy Kiss Józsefet, egy Rákosi Viktort, egy Ábrányi Emilt számít tagjai közé. . ... i* Tanárok és tanítók gyűlései. Budapest, január 6. i I. Középiskolai tanárok gyűlése. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület ma délelőtt saját helyiségében választmányi ülést tartott, amelyen több fontos tárgy közt a fizetésrendezésről is volt szó. A tanárok tanácskozásáról ez a tudósítás számol be: ' ? Az ülést Romsauer Emil, brassói főigazgató, második alelnök nyitotta meg, aki meleg hangon emlékezett meg a nemrég elhunyt Gerevics Emilről, a kassai tanári kör elnökéről. Négyessy László főtitkár ezután bemutatta a három évre megválasztott új választmány névsorát. Wagner Alajos igazgató a tanárok és igazgatók fizetésrendezéséről interpellált. Hibáztatja a kiküldött hetes bizottság tiltakozását és kijelenti, hogy jogtalanság esett a tanárságon, mivel a hírszerinti eredmény az 1889-ben ajánlott fizetésrendezésnél is kisebb. Szerinte azért rosszabbodott a helyzet, mert a kvinkvenniumot sohasem számították fizetés gyanánt. Rombauer elnök válaszol az interpellálónak és kijelenti, hogy a kiküldött bizottság nem működhetett közre és nem szólhatott be a fizetésrendezési tervbe, miután az csak informálószerepet játszott. Elismeri, hogy illetékes helyen nagy előzékenységgel fogadták a bizottságot és miután a tervezetet megváltoztatni nem lehet, nem tartja magát felhatalmazva hogy a nyilvánosság előtt egyervről beszéljen. Ha hiányok is lesznek, ■de sok jó is lesz benne, úgy hogy jobb lesz, mint az 1893-iki fizetésrendezés is. Megnyugtatja a választmányt, hogy a bizottság mindent megtett a tanárság érdekében. Lévay, a Budapesti Tanáregyesület titkára kérdi, igaz-e az az elterjedt hír, hogy a tanáregyesület késleltette a fizetésrendezés lehetőségét? Az elnök válaszában kijelentette, hogy az országos egyesület mindig sürgette a rendezést, de mindig kérte, hogy a mostani fizetési arány megmaradjon. A pénztári és a segélyegyesületi jelentések után felolvasták Balogh Péter, a «Tanáregyesületi Közlöny» szerkesztőjének panaszos beadványát. Baloghot, egy vidéki tanár keményen megtámadta és inzultálta, mivel egy felolvasását csak kivonatosan közölte. Többek hozzászólása után az igazgatóságnak javaslatát fogadtákel, mely szerint az Országos Tanáregyesület mély sajnálatát fejezte ki, hogy a szerkesztő tőle nem függő okok miatt inzultáltatott, bizalmat szavaz neki ! ! • Végül dr. A Waldapfel János előadó ismertette a vizsgálat és az osztályozás ügyét a középiskolákban. Előadó a Budapesti Tanári Körben erre nézve indítványt tett, melyet most az országos tanáregyesület elé terjeszt megvitatás végett. E szerint az évközi osztályozások száma szállíttassák le, az év végi vizsgálatok összefoglalók legyenek, az osztályozás egyszerűbb és szabályozott legyen. Többek hozzászólása után előadó indítványait elfogadták és elhatározták, hogy ezek alapján a vizsgálodókat és osztályozásokat reformálni óhajtják, vityülés után „ebéd „volt. a tisztviselői kaszinóban