Pesti Napló, 1903. március (54. évfolyam, 59-89. szám)

1903-03-18 / 76. szám

76. szám Budapest, szerda PESTI NAPLÓ. 1903. március 18.7 Rákosi Jenő: Szóval előbb az apákról kellett TOlna gondoskodni. Dr. Goldner Adolf: Természetes, mert Mi­­lömben igaza van Osernoch omak, hogy ez a sza­bályrendelet meg fogja támadni éppen azt a csalá­dot, amelyet az intéző körök megvédelmezendőnek tartottak. Adatokat sorol fel a gyermekhalandóság­ról, amelyek azt bizonyítják, hogy azokban az álla­mokban csökkent a gyermekhalandóság legin­kább, a melyekben a munkások szervezettsége, a gyülekezési és egyesülési szabadság leginkább ki­fejhetett. A 2. §. intézkedését határozottan helyesli. Ha az állam a gyermektől adóalanyt, katonát vár, kö­telessége elismerni a gyermekek legelemibb jogát, az élethez való jogot. Puchs Malvin: Magyarországon 50 társadalmi egyesület működik a szóban forgó ügy előmozdítá­sán, amelyeknek működése azonban nagyrészt azok költséges szervezete miatt legfeljebb tízezer gyer­mekre terjedhet ki. Az állam és a társadalom együt­tes munkája helyes, gazdaságos berendezkedéssel, az egyesületek állami segítése utján könnyen is­meretlenné tehetné Magyarországon az elhagyott gyermek fogalmát. A szervezet részleteiről szólva, nem tartja helyesnek a gyakori választást. (Élénk tetszés és éljenzés,) Luk ács György főispán, mint oly megye ad­ni inis ztráe iójának vezetője, ahol az agrárszocializ­mus a legakutabb állapotban van, Goldnerrel szem­ben hangsúlyozza, hogy egész komplexumára töre­kedett mindig és törekszik folyton az oly intézke­déseknek, amelyek a gyenge megvédését célozzák az erőssel szemben. A józan, az okos szocializmust látja lefektetve a javaslatban, a támogatást addig a mértékig, amig az egyenlőség terén az egyén már maga is megállhat. Ezen keretek azok, ame­lyek között a tervezet mozog és azért azt örömmel elfogadja. Elismeri, hogy fenforog az a veszedelem, hogy a család köteléke lazittassék, de az ellen bölcs prevenciót lát abban, hogy a tervezet sze­rint az elhagyottnak minősítés tekintetében nem szabad könnyelműen eljárni, ö megtóldaná e kan­­telát azzal, hogy a 2. §.-t módositani kell. Abban a «jog» van kodifikálva. (Fölkiáltások: Ez a helyes!) Igen, a jogász előtt ez a helyes. De jogot akkor kell kodifikálni, amikor van egy fórum, amely előtt a jogot érvényesíteni lehet Az állammal szemben a gyermeknek nincs fóruma. Azt kell mondani, hogy a gyermekek az állami védelemben része­süljenek. Bokányi Dezső nem zárkózik el az elől, hogy elismerésre méltó már az is, amikor az állam a saabad erők játékába avatkozik és a gyengébb fél védelmére kel, de egészben Goldner felfogásához csatlakozik oly értelemben, hogy a tervezet, amint itt kontemplálva van, ha azt kellő szociálpolitikai intézkedések nem előzik meg, nem fog beválni, vagyis legalább nem oly eredményesen, mint aminő siker reményét fűzik hozzá. A 2. §-ban felállított helyes elvvel ellentétben állónak látja a 3. §-t, különösen annak azon intézkedését, amely a 12 éven aluli gyermeknek is megengedi, hogy mint cseléd vagy iparos-tanonc szolgáljon. A gyermekről 14 éves koráig, mig a négy elemi, vagy1 iparos, vagy középiskolát elvégezte, tartozzék az állam gondos­kodni. (Élénk helyeslés a hölgyek körében.) Ez a 14 esztendő a kereskedelmi miniszter eddigi ren­delkezéseiben is benne van. A 3. §. törlését kí­vánja. Visontai Soma örömmel üdvözli ez akciót, örül, hogy Bokányi némileg eloszlatta azon félre­értéseket, amelyeket dr. Goldner felszólalása kel­teni alkalmas volt. Igazat ad a szocialistáknak abban, hogy szociálpolitikai téren igen nagy feladatok vár­nak még az államra, de nem helyezhet akkora súlyt a sorrendre, hogy örömmel ne üdvözölné már jnoet a gyengék oltalmára tett ezt a lépést is. Ssőts András örömmel üdvözli a tervezetet, bar a részieteknél lesznek megjegyzései. Katona Béla koronaiigyész-helyettes szintén melegen fogadja a tervezetet, mely ellen mégis van­nak aggályai a gyermek, a család és a társada­lom szempontjából. Sok olyan esetet tud, mikor a renyhe valódi vagy nem valódi szülő a serdiiletlen gyermek keresményéből él. Intézkednie kellene a rendeletnek, hogy a rendőrség az ilyen személyek hatalmi köréből a gyermeket kivonhassa. A család szempontjából hiánya a tervezetnek az, hogy mi sem állja útját annak, hogy az államilag védett és tartott gyermek saját szülőjéhez adassák gondo­zásba. Ebben a tekintetben liatározott tilalom sta­­tuálását kéri. Sándor János főispán örömét fedezi ki, hogy a tervezet a köziigazgatás külső szerveire jelentéi­­kieny feladatokat ró. Ezután Katona koronaiigyész­­haiyettes szavaira reflektál és rámutat arra, hogy a hatóságok képviselői a gyermekvédő-egyesületek­nél nem mint rendelkező, Iranern mint mellérendelt faktorok fognak működni. Azt az eszmét pendíti meg — amelynek következetes keresztülvitelére majd a részleteknél tesz indítványokat — hogy ter­jesszük ki a gyermekvédelmet a külföldön levő el hagyatott magyar gyermekekre is. (Helyeslés.) Rotmániában százezrei vannak a székely népnek; amely gyermek ott elhagyatott ma­rad, az elvesz nemcsak a családra, de a nemzetre nézve is. Mentsük meg ezeket is, nyújtson módot a szabályzat ezek védelmére is. (Tetszés.) Glück Frigyes gyakorlati szempontból kívánja a szabályzatot birálni és a gyakorlati keresztülvitel garanciáját abban látja, hogy a miniszterelnök ki­jelentette, hogy sem bürokratikus szervezetet, sem szimekuiákat nem kér. Széli Kálmán miniszterelnök elnök, ezután, minthogy szólani senki sem kivin, az általános vi­tát bezárta. Figyelemmel fog meghallgatni minden felszólalást — mondotta — minden észrevételt és azt a maga értéke és érdeme szerint fogják mér­legelni. A miniszterelnök indítványára az értekezlet a részletes tárgyalást holnap délután négy órára tűzte ki. A holnapi ülésen a tanácskozást hihetőleg be is fejezik. Tarrasch első, Maróczy második. Budapest, március 17. Hat heti kemény küzdelem után ma véget ért a montekarlói sakktorna, amelyet hazánk­ban országszerte állandóan nagy érdeklődéssel kisérték a sakk nemes művészetének barátai, főleg azért, mert részt vett benne Maróczy Géza mesterünk is, aki, mint a tavalyi monte­karlói verseny győztese, az idén is nagy re­ménynyel indult a küzdelembe. Maróczy a hozzáfűzött reményt az idei versenyben is be­váltotta, újra dicsőséget szerzett a külföldön a magyar névnek és a magyar szellemi erő­nek. A világ annyi jeles sakkmesterével foly­tatott küzdelemből győztesen került ki, 26 pártiból 19 egységet hozva össze, megnyerte a verseny második diját. Az első di­ját dr. Tarrasch Siegbert nyerte meg, aki 20 egységre tett szert. Ma reggel még bi­zonytalan volt a verseny eredménye. Ma ke­rült össze ugyanis Maróczy és Tarrasch, s ha a magyar mesternek sikerült volna erős el­lenfelét megverni, még első is lehetett volna. Maróczynak azonban igen kényes volt a hely­zete. Ha nyerésre játszik, kockáztatja azt, hogy elveszti a pártit és utóléreti magát Pillsbury­val. Tarraschnak ellenben csak remisre volt szüksége, hogy első legyen. így tehát a célsze­rűség azt diktálta, hogy a döntő párti remis legyen. Bizonyos is, hogy mind a két mester azzal a Szándékkal ült le ma a sakktábla mellé, hogy remist csinálnak. Erre vall legalább k i­­küldött tudósítónk következő távirata a verseny mai utolsó napjáról: A M a r ó c z y—T arrasch vezércsel­játszmája mindkét fél rendkívül óvatos és korrekt játéka következtében már 18 lépés után remisvei végződött. Remis lett még: a T e i c h m a n n—W o 1 f-féle spanyol párti 32 lépés után és Taubenhaus —M a r c o spanyol pártija 32 lépés után. Schlechter szicíliai pártiban finom pozíció­­játékkal 37 lépésben megverte Miesest. P i 11 s b u r y szicíliai pártiban 47 lépés után után legyőzte Moreau ezredest. Reggio Marshall ellen spanyol pártit kez­dett: a középjátékban Marshall tisztet áldozott, ál­dozata azonban nem volt korrekt, Reggio ügyesen kivédte az ellenfél támadását és végül 64 lépés után meg is nyerte a pártit. Mason spanyol pártiban megverte Albint, aki ma igen gyengén játszott és a 36-ik lépés után fel is adta a reménytelen pártit. A verseny végleges eredménye tehát a következő: Első lett dr. Tarrasch 20, második Maróczy 19, harmadik Pillsbury 18Ve, negyedik Schlechter 17, ötödik Teich­­m an n I6V2, hatodik Marco I0V2, hetedik Wolf 14, nyolcadik Mieses 13 egységgel; ezután következnek: Marshall 12, Tau­benhaus és Mason 10J 2, Albin 8V2, Reggio 7 egységgel és Moreau huszonhat nullával. Maróczy eredménye azért méltó az elis­merésre, mert mint tudósításainkból kitet­szett, a magyar mester a torna első felében rendkívüli indiszpozicióval küzdött. Oka ennek az volt, hogy teljesen tréning nélkül indult a versenybe, s azonkívül úgy utazott, hogy’ éj­jel érkezett, s korán reggel már meg is kellett kezdenie a harcot. Ez okozta, hogy a verseny első napján Taubenhaus, aki sokkal kisebbrangu játékos nála, megverte. Est a vereséget Ma­róczy nem volt képes pótolni. Ez kedvét is vette eleinte, ami az egész első turnus alatt meglátszott játékán. A második turnusban azonban már tel­jesen kifejtette rendkívüli tehetségét. Csak­nem csupa rövid pártit játszott és egyetlen­egy játszmát sem veszített. Mig az első turnus­ban 13 pártiból hatot nyert, négy remist csi­nált és hármat elveszített, a második turnus 13 pártijából kilencet nyert, négy remist csi­nált és egyet sem veszített. Szembeállítjuk itt egymással az első turnus eredményét a máso­dikkal, annak bizonyságául, hogy Maróczy csak a második turnusban szólt bele magához mél­tóan a versenybe. Az első turnus végződött február 28-ikán a következő eredménynyel: Pillsbury 91/*, Teichmann és Tarrasch 9, Marco és Schlechter 87-', Maróczy 8, Mieses 7, Marshall 6lh, Mason, Taubenhaus, Wolí 512, Albin 5, Reggio 3 72, Moreau 0. A második turnus eredménye pedig a kö­vetkező: Maróczy, Tarrasch 11, Pillsbury 9, Schlechter, Wolf 8V2, Teichmann Vk, Marco 7, Mieses 6, Marshall SW, Mason, Taubenhaus 5, Albin, Reggio SV), Moreau 0. Csak egy kissé nagyobb diszpozícióra lett volna tehát szüksége Maróczynak az első tur­nusban, s az idén is első győztesül került volna ki a küzdelemből. Dr. Tarrasch Siegbert, a verseny győz­tese, 1862-ben született. Németországnak talán a legkiválóbb sakkmestere, aki számtalan versenyben győzött már. 1885-ben Hamburgban a 2—6 dijat megosztotta; 1889-ben Boroszlóban első lett, 1890- ben Manchesterben első lett, 1892-ben Drezdá­ban első, 1894-ben Lipcsében első, 1895-ben Has­­tingsben negyedik, 1896-ban Nümbergben megosz­totta a 3. és 4. dijat, 1898-ban Bécsben első lett, 1902-ben Montekarlóban megosztotta az 5., 6. és 7. dijat, 1903-ban Montekarlóban első. Csak egy olyan versenyen vett részt, amelyen nem nyert dijat: 1896-ban Budapesten. Egyébként gyakorló-or­vos Nürnbergben. Maróczy Géza 1870-ben született Szegeden,­­tehát még fiatal ember. 1895-ben nyerte el a mesteri címet Hastingsben. 1896-ban Nümbergben második dijat nyert, 1896-ban Bécsben megosztotta a 8. és 9. dijat, 1899-ben Londonban megosztotta a 2., 3. és 4. dijat, 1899-ben Bécsben első dijat nyert, 1900-ban Párisban megosztotta a 3. és 4. dijat, 1900-ban Münchenben harmadik dijat nyert, 1902- ben Montekarlóban első lett, 1903-ban Montekarló­ban második lett. A lefolyt montekarlói versenyen tudva­levőleg csak két dij volt: az első 4500 frank, a második 3000 frank. A többi mester egység­száma arányában részesül tiszteletdijban. Az 500 frankos saépségdijról, s a verseny egyéb dijai felől a versenybizottság holnap fog dön­teni. Megyék és városok. — (Polgármesterek a miniszterelnök­nél.) Huszonkét törvényhatósági joggal felruházott város volt képviselve abban a küldöttségben, mely ma délelőtt a miniszterelnöknél járt a szóbanlevő városok pénzügyi helyzetének rendezése tárgyában. A küldöttség utján való kérvényezést a polgármes­tereknek tavaly Szegeden tartott országos gyűlése határozta el. A városoknak az a panasza, hogy sok­kal nagyobb, több állami funkciót végeznek minden rekompenzáció nélkül, mint az ugyanezen teen­dőkért állami segítségben részesülő megyék. A kormányelnök a képviselőház minisztertaná­csi termében fogadta a küldöttséget, amelynek tag­jai voltak a többi közt: Zechmeister Károly, Pálffy Ferenc, Telbisz János, Brolly Tivadar, Szvacsiná Gyula, Münster Tivadar, Domány János, Kada Elek,­­Institóris Kálmán. Szitnyay, Kovács József, Riemler Károly, Hajke, Weif fért, Papp, Biró, Majorossy Imre, Meltanovics, Hegedűs, Bernárdy János pol­gármesterek: Refchenballer Béla, Kmetykó Pál fő­jegyzők; továbbá Fabiny Teofil, Hieronymi Károly,­­Lázár György, Barabás Béla, dr. Fischer Sándor, Bedőházy János, Thaly Kálmán, Erreth János, Mo~ lecz Dani, Heintz Hugó, Bakonyi Samu, Malatinszky György, Endrey Gyula, Tuba János, Polczner Jenő,­­Salacz Gyula, Hilbert- Károly országgyűlési képvi­selők, stb. Zechmeister Károly királyi tanácsos, Győr, város polgármestere üdvözölte a belépő miniszter­­elnököt lelkes éljenzés közepette. Felemlíti röviden a városokra háramló kultu­rális, gazdasági, katonai vonatkozású állami terhe­ket-, amelyeknek elviseléséhez a vagyoni viszonyok rendezése immár mellőzhetetlen előfeltétel. A vá­i 1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék