Pesti Napló, 1903. április (54. évfolyam, 90-118. szám)
1903-04-01 / 90. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Eséu éne _ 38 köt. — till. Félévre ... _ 14 . — Negyedévre — Egy hóval ._ 8 54-dik évfolyam. 90. szám. Egyes szám ... — _ 8 611. Vidéken____________10 .PESTI NAPLÓ Apró hirdetések iar Egy szó 4 fillér, vastagall betűvel 8 fillér. Hirdetések nonpireille számítás*sei, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Budapest, 1903. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 21., Andrássy-út 21. Szerda, április 1. Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése március 31-én lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Készfizetés nehézségekkel. Budapest, március 31. (S. J.) Ha azt akarjuk tudni, hogy valamely új törvényjavaslat előnyös-e országunkra, vagy nem, még a higgadt és hazafias mérlegelés megejtése előtt tisztába jöhetünk vele. Elegendő egy szempillantás osztrák testvéreink viselkedésére. A közös államadósságnak iménti rohamos letárgyalása az osztrák birodalmi tanácsban, minden egyéb egyenetlenség és viszályok mellőzésével, flagráns jelét adta annak, hogy amigazdaságilag Magyarországnak árt, amellett, hogyAusztriának használ, mindig munkárakész parlamentet talál Bécsben. Joggal vagyunk tehát kíváncsiak, hogy a készfizetések tárgyában ma benyújtott törvényjavaslat milyen fogadtatásra fog találni Ausztriában. Mert,hogy nekünk, magyaroknak is igen kedvező a készfizetések felvétele, már elég ok arra, hogy Ausztria nehézségeket támasszon, és a mai ülésen dr. Baxa cseh-antiszemita képviselő által előidézett botrány valószínűleg nem véetlenül esett össze a fent említett törvényjavaslat benyújtásával. Egy kis padütögetés és lárma kellemesen tüzeli fel újra a lappangó és elcsitult furor austriacus-t, s így sima áteresztését a készfizetési javaslatnak remélni Ausztriában nem lehet. Előkészítő akkordjait e valutaellenes hangulatnak már hallottuk a bécsi kereskedelmi kamarában, a feudálisok, a lengyelek és az ifjú csehek különböző ankétjein, hülye argumentumok kíséretében. És az elodázási diplomatizálásban csak Kaftán ifjúcseh barátunktól hallottunk egy igaz szót, aki elég nyíltan kijelentette, hogy: «Magyarország sürgeti a készfizetések felvételét, hogy olcsóbb kölcsönöket kapjon, iparát megerősítseés a mi ipartermékeinket, — melyek Magyarországon rosszabbul fogadtatnak, mint a németekét, — lassankint piacáról leszoríthassa. Továbbá külföldön elhelyezett és arányban kamatozó magyar értékeinek kamatfizetését, valamint a magyar biok konverzióját megkönynyítse.» Aki tehát nem volt eddig tisztában azzal, hogy mi jót jelent nekünk a készfizetések törvénybe iktatása, azt Kaftán úr tárgyilagosan felvilágosította. Hogy ezek után miként fordul sorsa Bécsben e javaslatnak, azt nem tudhatjuk, de viszont azt sem tudjuk, hogy mit fog tenni e javaslattal a mi parlamentünk ? Nagyjában bizony üdvös és kívánatos, hogy a kormánynak e javaslata minél előbb törvényerőre emelkedjék.Mert élvezetében vagyunk ugyan csaknem mindamaz előnyöknek, melyekkel a teljesen kész valutareform kecsegtetett: olcsó kamatláb, bőséges pénzforrások, állampapírjaink konszolidált árfolyama és elhelyezése. A külföld elő-legezte nekünk hitelét és bizalmát, miként a lakást kereső a fejpénzt a még be nem tetőzött ház tulajdonosának. Fel is rakjuk mi, kétséget sem szenvedőleg, e reform tetejét. Ám, ha elismerjük is e művelet befejezésének hasznos és sürgős voltát, nem tehetjük meg behunyt szemmel és a kritika kizárásával. Az a körülmény, hogy a magyar kormány terminus kikötése nélkül nyújtja be a készfizetési javaslatot, minden kertelés kizárásával csak egy iga£ indokkal bír: hogy féltek Ausztriától, így még csak elvállalta Körber e javaslatot, mint a kiegyezés egy toldalékét, de az életbeléptetés időpontjának megkötését — megtagadta. Gyengesége ez a magyar kormánynak, mert csak úgy volna igazában kész a valutareform, ha a készfizetések felvételének napja is kitüzetik. Hanem ezt egy későbbi «rendeleti úton» való intézkedésnek tartották fenn) Széll és Körber, a parlamenti nehézségek elkerülése céljából. És ha a két megalkuvó megmaradhat a helyén előbb-utóbb, azaz inkább utóbb, mint előbb, el is fogják majd rendelni. Ugyan-* ez várható esetleges utódaik részéről A megujrázott élet. , — Fantasztikus történet. — ' Irta: Sas üde. (Utánnyomás tilos.) I. ■ E Haldoklottam. A kuvik ott huhogott a házam fedelén. A lámpám pislákolva, mindig homályosabban égett, mintha hozzá akarna szoktatni a rám következő örökös, vak sötétséghez. Hadd jöjjön hát az a sötétség. El voltam készülve reá. Nem hánykolódtam az ágyamon, hogy a halál rám boruló takaróját lerázzam magamról. Csöndesen vártam, hogy betakarjon az elnyűhetetlen, sötét lepel. Hiszen az a szem, amely a múltban csupa meddő pusztaságot látott, könnyebben csukódik le mindörökre; az, akinek homlokáról az utolsó óra kínos verítékét le nem törli egy meleg, puha kéz: nem taszítja vissza a halál hideg csontkezét. Akinek boldog volt az élete, nehéz a halála. Akinek keservesen folytak a napjai, könynyebben esik az elválása. De hát az én szemem mindig csak pusztaságot látott? Bűbájos szőnyeg gördült elém: múltamnak szőnyege. S mennél tovább gördült, annál kevesebb volt benne a virág és annál több a kopott feketeség. Elevenzöld fák zizegő koszorúja közt állott a kis házikó, melynek küszöbén át a nagyvilágba mentem. A kapufélfájához támaszkodva, ott állt az édesanyám, akinek a sóhaja utánam szállott a távolba. De az én sóhajtásom nem ő hozzá szállott vissza. Hanem egy szőke, édes gyermekhez, akitől távozásom előestéjén búcsúztam el a kertben. Azok a könyben úszó csillagok, amelyek akkor este rám ragyogtak, sarkaltak aztán a munkára. S mikor az élet nagy munkájában diadalt arattam: ezek a csillagok vonzottak hazafelé. De ekkor a végzet két más csillagot hozott az utamba. Elmentem egy bálba, ahol ő is ott volt: az az asszony, akinek szeme erővel túl akarta ragyogni az én kislányom szemét, amelynek csillogása persze sokkal félénkebb volt, mint az övé. Azokból a szemekből kérés reszketett, az övéből parancsolat lövelt reám. Azokból azt olvastam ki, hogy képesek boldogítani, ezekből, hogy képesek semmivé tenni. Azok imádtak, ezek gúnyoltak. Férfi voltam, hogyne vonzódtam volna hát inkább az utóbbiakhoz? Mintha izzó vason járnék: olyan volt, mikor odamentem hozzá és fölkértem egy fordulóra. Átöleltem és testem-lelkem egygyé forrt vele a tánc tűzáradatában, melynek muzsikája az elvakult szenvedély diadal-himnuszát harsogta. A véletlen, vagy a nő szeszélye, egy mellékterembe sodrott bennünket, ahol senki sem volt s ahol ő, a rohanó tánc égő lázától reszketve, leomlott a pamlagba, a bókoló pálmák alatt. Megfogtam a kezét, pedig ezer hang suttogta a fülembe: ne tedd! Az aszony néma volt, még a szemét is lehunyta, hogy azok se beszéljenek. S ez a némaság mégis győzött. Lassan térdre bocsátkoztam előtte és lihegve súgtam. ., . . . Szeretlek.... II. A szép asszony lett a bálványom. És e bálványimádásért elfordult tőlem az Isten. Amit eddig elértem, mindazt elvesztettem. A szép asszony szeme nem sarkalt nagy célok felé. Delejhatalmuknak nem ösztönző, de bénító hatásuk volt. Elraboltak célomtól és elraboltak önmagamtól. S aztán elfordultak tőlem. S mikor már, elfordultak, hiába kerestem az én régi csillagaimat. Azok bánatukban kihunytak már örökre . . . S akkor, amidőn ott feküdtem a halál árnyékában, gyötrelmet önvád fogott el és felsírt a lelkemben egy csodálatos vágy epedő zokogása. Ha én még egyszer tisztán látnám azt a két szelíd csillagot! Ha én még egyszer útnak indulhatnék abból a kis házikóból! Ha még egyszer megtehetném az utat a bölcsőtől a sírig! . . . Hasznomra fordítanék minden tapasztalatot, amit első életemben szereztem. Tudnám Mai számunk 20 oldal.