Pesti Napló, 1903. május (54. évfolyam, 119-148. szám)

1903-05-27 / 144. szám

8 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1903. május 27. 144. szám. — Ámon Margit a pápánál. Á­m­o­n Mar­gitot, a nagyváradi Szigligeti-szinház primadonnáját tudvalevőleg a múlt hetekben vezette oltárhoz dr. H­o­v­á­n­y­i Géza nagyváradi takarékpénztári igaz­gató. A nászutazó ifjú párt 16-án a pápa kihallga­táson fogadta. Hoványit és nejét gróf Zichy Gyula pápai kamarás közbenjárása folytán vasárnap délben fogadta mintegy 800 német és bajor zarán­dok társaságában. Midőn Hoványi s neje a szent atya elé lépett, Zichy a következő szavakkal mutatta be őket: — Magyarok Budapestről, dr. Hoványi Géza és neje. — Erre a pápa szeme felvillant, mondván: — Jó magyarok ! Majd Ámon Margit kezét megfogta s úgy tár­sa­lkodott vele néhány pillanatig, azután megáldotta őket. Az egész jelenet feltűnést keltett, mert kitün­tetés, mikor társas zarándokcsoportból egyes sze­mélyeket külön megszólít a pápa. — A liptószentmiklósi párbaj. Liptószent­­miklósról írják: A Liptószentmiklóson lefolyt pár­bajról egyes lapokban megjelent tudósítások téve­sek. Annyi igaz, hogy áldozócsütörtökön reggel Pereszlényi Zoltán szolgabiró és K­i­s­z­e­­­y János járásbírósági aljegyző közt kardpárbaj volt, de ebben mindkét fél megsérült, az előbbi súlyo­sabban, az utóbbi könnyebben, de korántsem úgy, hogy bármelyik fél eszméletlenül összeesett és a helyszínéről elszállították volna, amit igazol az is, hogy egyetlen sebének bekötése után Pereszlényi jelenlevő ellenfelének békejobbot nyújtott. — A festő örökségre. Nem mindennapi örök­­ségi történet az, amiről párisi lapok adnak hírt. Louis Fournier, párisi festőművész a múlt évben Sarah Bernhardt arcképét állította ki egy magán­­kiállításon, amelyet Mejendje grófnő meghlásá­­ból festett. Barker Harold sidney-i többszörös milliomosnak annyira megtetszett a kép, hogy al­kudozni kezdett rá, de bárha nagy összeget ígért érte, nem sikerült a képet megszereznie. Fournier, aki Mejendje grófnő leányának a vőlegénye, erre megígérte, hogy ugyanazt a képet Barker részére is megfesti. A kép már elkészült és a festő várta Barkert, hogy az a képet megnézze. E helyett azon­ban a minap Rennesből az a hír érkezett Párisba, hogy Barker tífuszban meghalt. Az elhunyt millio-­­­más végrendeletében örököseivé Fourniert és menyasszonyát nevezte meg, akikre összesen harminchét és félmil­lió frankot hagyott. Valószínűleg csak a felét fogják megkapni a váratlan örökségnek, a másik felére Barker egyik nővére tart igényt. — A «burgonya-konzorcium». Érdekes pá­risi csalóbandáról rántotta most le a leplet a párisi rendőrség. A banda örökségi mesékkel és hamis örökségi okmányokkal vitte lépre az áldozatait, akik roppant könnyen hivő emberek lehetnek, hogy a Humbertné csalása után még felültek. A csaló szö­vetkezetről ezt jelentik Párisból: Egy Jollivet nevű házaspárt tartóztattak le, akik néhány cinkostársuk segítségével majdnem egy millió frankot harácsoltak össze könnyen hivő em­berektől. A bandát, miután Jolliveték burgonya ke­reskedéssel foglalkoztak, a párisi néphumor bur­gonya-konzorciumnak nevezte el. Jolliveték a csalást valóságos kereskedelmi rendszerességgel űzték. Ügynökeik többnyire csinos női személyek voltak, akik minden jómódú tőkepénzest behálóztak,­­ akinek lakását kipuhatolhatták. Rendesen valami em­­­­berbaráti intézmény nevében tettek látogatást, apró adományokat gyűjtve — nagyobb összeget el sem fogadtak, hogy a bizalom annál nagyobb legyen. Beszélgetés közben azután úgy mellékesen megem­lítették, hogy valami örökségi dologban nehézsé­geik vannak. Mindjárt elő is keresték az okmányai­kat, amelyek kitűnő hamisítványok voltak és aztán tanácsot kértek, hogy mitevők legyenek. A vége a dolognak természetesen mindig az volt, hogy meg­­pumpolták az áldozatot, de az összegről rendesen nyugtát adtak­. Csakhogy ezt a nyugtát mindig vissza­szerezték valami úton-módon, hogy bizonyíték ne legyen ellenük. Legtöbbször egy másik tagja ment fel a bandának az áldozathoz, és mint közjegyzői segéd elkérte a nyugtát hitelesítés véget. A csalá­soknak azonban a minap végére járt a párisi rendőr­ség, amennyiben váratlanul rajtaütött a banda fész­kén és az egész társaságot zár alá helyezte. A be­csapottak száma egész légió, a vizsgálat azonban eddigelé még nem derítette ki, hogy van-e a jómada­rak ellen elegendő bizonyíték. — A kovácsok sztrájkja. A sztrájkoló buda­pesti kovácsmunkások ma gyűlést tartottak a Trieszti nő­höz címzett vendéglőben. A szónokok ki­tartásra buzdították a harcolókat. A sztrájk­bizottság fölkereste ma A­b­o­n­y­i Emil miniszteri tanácsost s elpanaszolta, hogy a nagyfuvarosok katona­kovácsokat akarnak kérni a parkolásra. A tanácsos megnyugtatta a deputációt, hogy ezt nem fogják­­ megengedni. .­­ " 4 — Az «Árpád» hadihajó. Haditengerészetünk legújabb hajója, az «Árpád», melyet csak néhány héttel ezelőtt bocsátottak vízre, a világ leggyorsabb hadihajója. A hajó maximális sebessége óránként harminchét és háromtized kilométer. Ez oly sebes­ség, amelyet eddig a világ egyetlen hajója sem ért el. A hajón van három huszonnégy centim­éteres gyorstüzelő ágyu, tizenkét darab tizenöt centiméte­res és két darab hétcentiméteres gyorstüzelő ágyu. Ezenkívül a hajó 7 centiméteres, tizenkét 3,7 milli­méteres és négy 8 milliméteres golyószóróval van ellátva. A hajó elején van két torpedóágyú. Érde­kes, hogy a hajó teljesen tűzmentesen van meg­­épí­ve, amennyiben a faalkatrészek helyett min­denütt vaslemezeket és aszbesztet alkalmaztak. Szintén aszbesztből készültek a hajó összes bútorai. Az építésnél használt összes anyagok és alkatrészek az osz­rák magyar monarchiából valók. Az új hadihajó fölszerelésén szorgalmasan dolgoznak, úgy, hogy az «Árpád« nemsokára elindulhat Szalo­ni­kibe. — KTart a vasárnapi munkaszünetért. A Király­ utca 12. száma alatt levő szakegyesületi he­lyiségben tegnap este gyűlés volt a vasárnapi mun­kaszünet érdekében. Elhatározták, hogy aláírási íveket fognak kibocsátani, melyeket egy bizottság terjeszt a főnökök elé. Ugyanekkor egy sereg kato­likus érzelmű alkalmazott egy kerepesi­ uti kávéház­ban gyülésezett. Kimondták, hogy követelni fogjá­k az összes üzletek bezárását pünkösd vasárnapján. Esetleg ablak­­beveréssel is kényszeriteni fogják a boltosokat a bezárásra. — Életmentő gyermek. Soómező köz­ségben, mint onnan jelentik, a minap véletlenül beleesett az Ojtoz-patak sziklás medrébe Zöldág József királyi úrmester leánya, Ilona. Beszakadt alatta a rossz palló, mikor át akart menni a fahí­­don. Öt méter magasságból zuhant a patakba s a sziklákon annyira összezúzta magát, hogy elhagyta az ereje és nem tudott megmenekülni a patak se­bes folyású vizéből, mely magával ragadta őt. Ott veszett volna, ha segítségére nem siet P­a­p­p Já­nos ojtozi tanító tizenhároméves leánya, Rózsi­ka. A kis leány bátran lekúszott a sziklákon a patakba és a maga élete kockáztatásával kimentette onnan a fuldoklót. A bátor kis leányt most az egész köz­ség szeretettel és dicsérettel veszi körül, amit meg is érdemel. — Iszlay József meghalt. Megírtuk, hogy dr. Iszlay József fogorvost tegnap délután hat órakor szélhüdés érte a Gizella­ tér 2. számú laká­sán. A szerencsétlenül járt orvos egy percre sem tért magához a II. számú sebészeti klinikán, ahova a mentők szállították s ma délelőtt tizedfél órakor meghalt. Iszlay egyetemi magántanár s nagyon kedvelt fogorvos volt. — Kivándorlási szédelgés. Eperjesről je­lenti levelezőnk: Szepesből, Sárosból, Beregiből, Ungból mintegy száz kárvallott tett följelentést egy csernovici ügynökség e­len. Ennek a halmazott­ai ugyanis faluról-falura jártak a bukovinai helytartó megbízásából hogy a Kanadában építendő nagy vasúti munkálatokhoz munkásokat toborozzanak. Az ügynökök a helytartó megbízó erejét is fölmutatták s a hajójegyre előlegeket vettek föl. A kárvaslotak csak azután tudták meg, hogy szé­lámosok áldoza­tai, mikor jelentkezve a vasúton, az ügynöknek hűlt helye volt. A szédelgés oly arányokat öltött Bukovinában s Fe­lőmagyarországban is, hogy a bukovinai helytartó körlevélben és sajtó útján hívja fel a­ közönségét, hogy a szédelgőknek föl ne üljön, s juttassa a hatóság kezébe őket. A csernovici iro­dát vizsgálat­b­a vették, tagjait letartóztatták. — Az őrnagy szeretője. Berlinben, mint onnan jelentik, egy Gr­e­d­i­t­s­c­h Mária nevű nő meggyilkolta Reisch szolgálaton kívüli őr­nagyot. Az őrnagy, aki legényember volt, házvezető­nek fogadta Gleditsch Máriát. A leány és gaz­dája között idővel olyan viszony fejlődött, hogy Gleditsch Mária azt hitte, hogy az őrnagy feleségül fogja venni. Ebben a várakozásában azonban csalódott. Reisch, akinek úgy látszik, nagy fogé­konysága volt a házvezetőnők iránt, egy jó barátja, egy törvényszéki bíró házában megismerkedett en­nek a fiatal gazdasszonyával, Herpát Máriával. Csakhamar mindennapos lett a házban és a láto­gatásai nem mindig a bírónak szóltak. Gleditsch Mária észrevette a fordulatot, elhagyta az őrnagy házát, de elárasztotta fenyegető levelekkel őt is, az őrnagy anyját is, a vetély­társnőj­ét is. Ez azon­ban Reisch őrnagyot nem akadályozta meg abban, hogy naponta meg ne látogassa új ideálját. Teg­nap is ott töltötte a délutánt nála négy óráig, a­mikor távozni akart. Herpát Mária kikisérte a ven­déget a folyósóra és a lépcsőházig, ahol egy dúlt arcú leány rohant feléjük ezzel a kiáltással:­­— Végre megcsiptelek, te aljas teremtés! Gyere csak! .. .. Az őrnagy először is visszaküldte­ a , hölgyét, azután a dühöngő leányhoz sietett, aki állva ma­radt a lépcsőházban. Egy, a házban lakó asszony látta, amint az őrnagy megfogta a leány karját — a leány Gleditsch Mária volt — és halk szóval csil­­lapítgatta. A leány azonban egyszerre kiszabadí­totta a karját, kést rántott és ezt a boldogtalan tiszt gyomrába döfte. Az őrnagy nem is kiáltott, nagy nehezen, kapaszkodva fölmászott a lépcsőn a második emeletig, de ott összerogyott és néhány perc múlva meghalt. A gyilkos leány elmenekült, de még tegnap elfogták. — Házasság. J­a­n­c­s­ó György, a kolozsvári tudomány­egyetem jogkari dékánja eljegyezte Jankó Abigélt, néhai Jankó Jánosnak, a kiváló rajzoló­nak leányát Kolozsváron. Spitz József miskolci kereskedő eljegyezte Grünfeld Amália kisasszonyt, Grünfeld Izráel gálszécsi kereskedő leányát. Wohl Manó június 9-dikén tartja esküvőjét Wohl Bertával Sárospatakon. — Bérmálás Ó-Budán. Az ó-budai plébánia­­templomban ma végezte a bérmálást dr. Kohl Medárd fölszentelt püspök. A bérmáltak száma meghaladta a négyszázat. — Lezuhant templomi csillár. Kassá­­r­ó­l jelentik . Nagy rémületet keltett vasárnap a kassai Domonkos-templomban a nagy csillár lezu­hanása. Prédikáció idején, mikor a templom tömve volt ájtatos hívekkel, az egyik csillár óriási robajjal a földre zuhant s darabokra tört. Sze­rencsére alatta nem volt ember, különben súlyos veszedelem lett volna. A lezuhanás óriási rémületet keltett. A hivők nekirohantak az ajtóknak s mene­kültek kifelé. Csak nagy sokára szűnt meg az iz­galom, mire a Domonkos-atya a szószékben folytat­hatta a prédikációt. — Hüssener Ítélete. Kiéiből jelentik: Hüs­se­n­e­r­t az ittas alantasokkal való bánásmódra nézve fennálló rendeletek megszegéséért és halálos kimenetelű testi sértésért négyévi és egyheti fog­ságra és lefokozásra ítélték.­­ Az életmentés halottja. Hosszas szenve­dés után meghalt a budapesti XVII. számú helyőrségi kórházban egy utászfőhadnagy, S­z­m­e­­t­a­n­a Althos, aki egy nemes cselekedetének esett áldozatául. Tavaly történt, hogy Komáromban egy katonai gyakorlat közben két baka a Dunába esett. Szmetana főhadnagy látva a két katona ve­szedelmét, habozás nélkül utánuk ugrott és mind a kettőt kimentette. Ettől kezdve betegeskedett. A hi­deg vízben megfázott, tüdőgyuladást kapott, amiből kigyógyult ugyan, de veszedelmesebb baj váltotta fel. Szívbaja támadt, amely most megölte. A sze­rencsétlen főhadnagyot ma temették el nagy részvét mellett a XVI. helyőrségi kórházból. Az elhunyt­ban S­zmetana György rendőrfogalmazó a bátyját gyászolja. — Kaland a vasúti kupéban. Kellemetlen afférja akadt tegnap — mint Salzburgból jelentik — Kräftner József linzi kereskedelmi utazónak. Salzburg mellett egy kisebb állomáson a Salzburg felé induló gyorsvonatnak abba a kocsi­jába, ahol Kräftner ült, felszállott két utas. Hama­rosan összeismerkedtek az utazóval, aki a társal­gás során valami kétértelmű megjegyzést tett, amin annyira fölháborodott a két utas, egy S­c­h­a­t­­t­n­e­r Lajos nevű bádogosmester és egy Watt­­stein nevű lakatosmester, hogy nekiestek az uta­zónak, a földre teperték és alaposan elpáholták. Kräftner kétségbeesésében meghúzta a vészfé­ket, mire a vonat megállt. A két utas igazolta ma­gát és a vonat tovább indult. Nagy volt a fölh­ábo­­rodás azért, hogy a verekedő utasoknak megenged­ték a továbbutazást. — Megakadályozott öngyilkosság. Tegnap este a Csalogány­ utcában egy rendőr észrevette, amint M­i­g­­­i­c Antal 44 éves könyvkötő, aki a Zivatar­ utca 11. szám alatt lakik, a gyermekét von­szolja maga után és egyre kiabálja, hogy megöli magát. A rendőr az öngyilkosjelöltet bevitte a fő­kapitányságra, ahol megígértették vele, hogy nyu­godtan hazame­g és felhagy öngyilkos tervével. — A cseh tornászok Beri­nben, Berlinből táviratozza tudósítónk. A cseh tornaünnepély, amelyet pünkösdre terveztek, valószínűleg elma­rad, mert a rendőrség attól tart, hogy a cseh tornaegyesület provokáló hirdetményei következté­ben zavargások lennének. — A kartauziak milliója. Pár­sból táviratoz­­zák, hogy a vizsgálóbiró a kartauziak milliója ügyé­ben beszüntette az ismeretlen tettes ellen csalás miatt folyamatba tett vizsgálatok — Sztrájk. M­äh­ri­s­c­h - Sch­ö­n­b­er­g­b­ől táviratozza tudósitónk: A Deri-féle selyemgyárban kétszáz munkás sztrájkol s béremelést követel.

Next