Pesti Napló, 1903. június (54. évfolyam, 149-176. szám)

1903-06-02 / 149. szám

7 , 54-dik évfolyam. 149. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évra _ 38 kor. — fil. Félévre , Negyedévre _ 7­0 — , Egy kóra_ _ 9 , 40 , Egyes szám Vidéken____ _ 8 El­. — 10 .PESTI NAPLÓ Budapest, 1903. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VL, Andrássy-út 2. Kedd, junius 2.­­ Apró­hirdetések árai Eg­y szó 4 fillér, vatagabb betűvel . Ellet. Hirdetések nonpareille számítás­sal, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. A pünkösd eseményei. Budapest, június 1. Olyan pityergőskedvű volt az idén a pünkösd, mint a gyerek, aki nyűgös­­ködik, mert körülötte csupa olyan já­tékszer hever, amire már százszor rá­­unt, ami nem hat rá többé az újság ingerével. A sivárság, amely a politikai pünkösdöt sem tette pirossá, belelopóz­­kodott ünnepnapjainkba, amelyek csupa sablont, csupa szürke, ünnepietlen ese­ményt pergettek le a szemünk előtt. A p­o­l­i­t­i­k­a egyetlen eseménye az, hogy gróf Andrássy Gyula cikket irt — egy bécsi német lapba. Természe­tesen az egyetlen témáról, a hadsereg­ről, s még természetesebben a német nyelv mellett. A «nagy husvét» után a «kis pünkösd». A nagy húsvéti cikk után a kis pünkösdi cikk. Gyűlést tartottak az elmúlt pün­kösd alatt a középiskolai tanárok is, meg a polgári iskolai tanárok egyesületének egyik köre is. Az előbbi gyűlésen aktuális és országos fontos­ságú kérdések forogtak szőnyegen, de nem hangzott el róluk semmi súlyo­sabb szó. A fizetésrendezés kérdése, a helyesírás kérdésének a hivatalos ren­dezése s a reáliskolák egyenjogúsítása mind olyan témák, amelyek nemcsak a szakköröket, hanem a nagy közt is érdeklik, de a gyűlésen mindezek a vizek oly szűk szakmederben folytak. Hogy nem öblítettek le semmi szürke­séget a pünkösd pirosnak óhajtott ar­culatáról.­­ Aminek­ a legtöbb­ színt kellett volna belevinni az ünnepbe: az orszá­gos tornaünnep majdnem egészen belefult az esőbe. Megtartották, jelen volt rajta József Ágost főherceg és Auguszta főhercegnő is, de a mille­náris versenypálya vigasztalan lát­ványt nyújtott, a tornászok díszfelvo­­nulását sem lehetett megtartani az eső miatt. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége is gyűlést tartott a pün­kösdi ünnep első napján s e gyűlés annyiban fontos, mert itt terjesztette be az elnökség a hírlapírók magánjogi viszonyainak rendezéséről szóló olasz törvényjavaslatot, amelynek nyomán hasonló magyar tervezetet fognak ki­dolgozni, hogy egy tételes törvény vé­delmezze a hírlapíró anyagi érdekeit is, az eddigi megehetősen ingadozó és sokféleképpen magyarázható szokásjog helyett. Zágráb az egyetlen Hely, ahol a pünkösd csakugyan piros pünkösd volt, de­­ vérpiros. Többnapi csend után a zavargás ujult erővel tört ki vasárnap s csak a Laibachból már odaérkezett német katonaságnak volt köszönhető, hogy a csőcselék nem rombolt össze mindent. S a pünkösd eseményeiből ijesztően bukkanik elő két újabb tény. az egyik az, hogy most már nemcsak a magyarok, hanem a magyarbarát ér­­zelműbb horvátok ellen is irányul a tüntetés éle, a másik pedig az, hogy a horvát katonaság és a rendőrség szinte nyíltan cimborál a lázadókkal, a horvát katonák engedik garázdálkodni a tömeget, a rendőrök pedig nagy ügyességgel szaladnak, mindig oda, ahol senki sem tüntet. A külföldön szintén csendes volt a­ pünkösd, az egyetlen kimagaslóbb esemény az, hogy Jonnart, az új al­gíri kormányzó egy szemleútján majd­nem póruljárt. Figuig város lakossága nem eresztette be a városba, hanem a falakról puskatűzzel fogadta, amire Jonnart katonái szintén tüzeléssel fe­leltek, úgy, hogy valóságos csata fej­lődött ki, amelynek az lett a vége, hogy a kormányzó kényszerült visszavo­nulni. Ez az idei pünkösd vázlatos képé. Két barát. Irta: Octave Mirbeau, Anasztaziusz Gaudon és Izidor Fleury ta­nulságos történetét alig egynéhány sóban meg lehet írni. Egy és ugyanazon minisztériumban harmincöt esztendőn át dolgoztak egymás mel­lett s éltek szenvedélytelen, gondolat s pör­lekedés nélkül való, pontos, dologtalan és ál­mos életüket. Ifjúságuk legutolsó maradvá­nyai is ott kallódtak el hivataluk posványai­ban. Válogatás nélküli, egyforma ízlésük, egyenlő foglalkozásuk és kicsinységük érzése, mint a futókavirág, öntudatlanul, erősebben egymáshoz fűzte őket minden más természetű barátságnál. A körülöttük hánytorgó életből semmit sem láttak, semmit sem hallottak, és semmit sem éreztek. Nem tudtak semmi másra sem gondolni, csak önmagukra és beérték a szokásos hazafiús erkölcsökkel, előírott polgári törvényekkel, amelyeknek követése előttük az emberi lét egyedüli és örök céljának lát­szott. Más dolgok álma sohasem villant át agyukon, melyek a hivatalból szabályozott órák pontosságával dolgoztak. A világon csak egyetlen egy dolog tudta őket kizökkenteni ez állhatatos közönyössé­gükből: a miniszterválság. De maguk a bi­zonytalan benyomások, amelyek ilyenkor ben­nük fakadtak, sokkal inkább környezetük iz­gató lefolyásának, mint magának az esetnek tulajdonítható. Néhány napig nyugtalanok vol­tak, ütőereik erősebben vertek s néha odáig is eljutottak, hogy már szinte előre látták a búcsúzást, vagy épp az előléptetést. Mihelyt azonban az új miniszter elfoglalta hivatalát és az egyes hivatalokban visszatért a nyuga­lom, ők is újból felvették egykedvű, álomszerű báblétüket. Az ülő életmód, a nehezen emészt­hető vendéglői koszt, összekötve szellemi ké­pességeik állhatatosan növekvő csökkenésével, fölmentette őket a gondolkodás veszélyétől és a testi szerelem után való vágyakozástól. Hi­­vatalnokoskodásuk harmadik-negyedik ban­kettje után rosszhírű házakba cipelték őket. Elégedetlenül, leverten, kijózanulva és üres zsebekkel jöttek ki. — No . . . ezt köszönöm szépen! — mon­dotta Anasztaziusz Gaudon. — Ez egy kissé drága élvezet. — Igazán hülyeség ilyesmiért pénzt ki­adni! — vélekedett Izidor Fleury. — Ugyan, micsoda különöset lehet ezen találni? — ismételte kicsinylő hangsúlyozás­sal Anasztaziosz Gaudon. És Izidor Fleury el nem titkolható undorodással jelentette ki: — Ha elgondolom, hogy vannak emberek, akik mindennap megteszik ezt . . . és akik tönkre teszik magukat emiatt! . . . Nem, ez hihetetlen! Még e sajnálatos kalandot követő ké­sőbbi hónapokban is azon évődtek mind a ket­ten, hogy hány hasznosabb, s célszerűbb do­logra fordíthatták volna ezt a pénzt és szív­­ből sajnálták a történteket. Más derűs epizódok nem igen akadtak életükben. De a közelgő öregséggel új képek kezdtek jelentkezni agyuk mérhetetlen és si­vár pusztaságán. Nyugalomról és távoli fal­vakról szőtt álmok kezdtek kibontakozni gon­dolataik közül, bár kezdetben csak elmosódva. Később mind tisztábban és tisztábban váltak ki. Anasztaziosz Gaudon ingujjban, egy kert­ben látta magát. Ásókat, kapákat, virágcse­­repeket, fehér házikót látott maga előtt és egy kis finom, karcsú agarat, amely vékony lá­baival ő előtte ugrándozik. Izidor Fleury ál­maiban a fehér szalmakalapban és vászonőv­­ben látta magát egy réti kunyhócskában,­ majd tengeri rózsák között, horogzsinórja kö­zepe táján egész tisztán egy vörös parafát tá­r­tott úszni, míg a horog vége a mély vizbe sülyedt, ahol óriási, serpenyőalakú glóriával övezett halak nyüzsögtek. 1 , V * i * ■ i • Elsőnek Anasztaziosz Gaudon vonult nyu­­­galomba. Bezon közelében egy kis telket szer­zett magának és egy csinos házikót építtetett rajta. Izidor Fleury a szomszédos telket vette meg magának, amelyet csak a közös­ kút szá­mára egy kis helyen áttört deszkakerítés vá­lasztott el a Gaudon birtokától. Gyalogösvény vezetett végig a deszkakerítés mentén. Jobb­­ról-balról, széltében-hosszában egyebet se lehetett látni, mint csupasz tallóval borított mezőket, amelyeken, mint a gyerekjátékok az az asztalon, apró házikók fehér lettek. És a távolban, a külváros nehéz, páráktól Homályos szürke égboltja alatt gyárkémények meredtek fel és okádták a bodros füstoszlopokat, ame­lyek szétoszlottak a háttér korommal terhes, ólomszürke felhőibe. Gaudon, akinek már megvolt az idevágó és szükséges tapasztalati tudása, ügyelt fel Fleury házának építésénél is. Fleury csak vasárnaponkint jött ki. A közös ház örök al- Mai számunk 12 oldal Budapest, Június 1. A nógrádi választás. A Scitovszky János halálával megüresedett nógrádi mandátumért szombaton volt a választás, amelylyel ez a kerület is a függetlenségi párt kezébe ment át, aminek a mai harcban kétségtelenül jelentősége van. Jelöltek voltak P­r­ó­n­a­y Mihály szabadelvű és K­á­k­o­l­y­­ József függetlenségi. A választás nagy küzdelemmel

Next