Pesti Napló, 1903. október (54. évfolyam, 268-298. szám)

1903-10-01 / 268. szám

I 208. szám Budapest, csütörtök. . PESTI NAPLÓ. •lUUo. uiUuuei' i. 9 Sztrájkoló miniszterek. . — A mai illés. — Budapest, szeptember 30. Olyan dolgok történnek mostanában a mi képviselőházunkban, amineket mosolyogva szoktunk néha­­­napján olvasni tengerentúli országokról. Teljes fölfordulás van, szétzül­­lött pártok, tehetetlen elnök és sztrájkoló mi­niszterek. Ez utóbbiaktól szinte nem is lehet már rossz néven venni, hogy megunták. Közben az emberek olyan kifejezésekkel könnyítenek a lelkiállapotukon, hogy azok már régen nem parlamentárisak. És micsoda­­ kálvária volt odáig, hogy Khuen elmondhatta azt a né­hány mondatot, amelyben bejelentette lemon­­­­dását, hogy azután rögtön távozzék. Meg aztán milyen közönséges dologgá lett egy miniszter­­elnöki demisszió! Még a karzati közönség sem jött el, annyira megszokottak lettek nálunk a bukások. Pedig ma is érdemes lett volna. Előbb sok formaságon kellett átesni, mert ez­­ volt az első rendes ülés, mióta a Ház a vesz­tegetési ügyben elnapolta magát. Azóta össze­­gyülemlett a sok kérvény, felirat, jelentés, amikről mindről referálni kellett. Gróf Ap­­ponyinak a legtöbb dolgot adtak a kérvények. Legtöbb ezek közül a harmadik évüket kiszol­gált katonák hazabocsátását követelte a kép­viselőháztól. Az egyiknél vita is támadt, amely­nek folyamán a kormányt újabb vereség érte. Majd, hogy le nem szavazták, de már föl sem vette. Szatmárnémeti város közönsége ugyanis­­ azzal fordult a törvényhozáshoz, hogy bocsás­sák szabadságra a kiszolgált legénységet. Holló Lajos erre azzal az indítványnyal állott elő, hogy a Ház utasítsa a kérvényi bi­zottságot, hogy azokról a kérvényekről, ame­lyek a katonákra vonatkoznak, negyvennyolc óra alatt tegyen jelentést. Az elnök szavazta­tott és akkor megtörtént, hogy a kormánypárt­ról nagyon sokan az indítvány mellett szavaz­tak, együtt az ellenzékkel, úgy, hogy 98 szó állott 88 ellen, tehát a többség szerény öt szavazatra redukálódott, amely­­lyel Holló indítványát elvetették. A miniszte­reket láthatólag elkeserítette ez­ a renitens­kedés, de bizony le kellett nyelnie. Sőt még folytatása is lett. Kossuth Ferenc ugyanis most egy másik indítványnyal állott elő, amely szerint a kérvényi bizottság sürgősen tárgyalja az ügyet és az első ülésen tegyen róla jelen­tést. Mialatt ez történt, hamarjában ivet kö­röztettek, amelylyel szükség esetén név sze­rinti szavazást kértek. Miután azonban a Ház elfogadta Kossuth indítványát, szerencsére erre nem volt szükség. Maróthy László, a mentelmi bizottság előadója, ezután a Lengyel Zoltán mentelmi ♦ ügyében referált. A többség azonnal hozzájá­rult az ítélethez, amely Lengyelt a Ház meg­követésére kényszerítette. Egy ideig gondol­kozott, tegye-e, nem-e, végre mégis csak rá­szánta magát Lengyel és megkövette a t. Há­zát. Miután pedig a vesztegetési ügyben Szi­vák Imre beterjesztette a bizottság jelenté­sét, végre rákerült a sor a miniszterelnökre. Mint aki érzi, hogy nehéz tehertől fog mindjárt szabadulni, gróf I K­h­u­e­n-H­é­d­e­r­­­váry fürgén felállott és bejelentette, hogy beadta lemondását. Kéri a Házat, hogy addig is, míg új miniszterelnök­­ lesz, függeszsze föl üléseit. Ennyi volt az egész. Még ki sem ejtette az utolsó szót, már megfordult és a miniszterelnöki szék mellől a jobboldali új­ságírói páholyhoz vezető kijárón át távozott. Vissza se nézett, arra a pár éljenzésre rá se hederített. Ugyanakkor pedig a többi jelen­levő miniszterek is keresték a kijáratokat és egy pillanat múlva üres volt minden bársony­szék. Az összes miniszterek faképnél hagyták a 1. képviselőházat, most pedig csináljatok, amit akartok. Apponyi úgyis mindig hangoz­tatta az obstrukció alatt, hogy a tanácskozáshoz nem szükséges a miniszter jelenléte, hát most lássa, miképpen boldogul. A miniszterek elvonulásának hatása igen vegyes volt. Az elnök még jobban összezava­rodott, mert hiszen első­sorban Apponyinak­ szólt ez a tüntetés. De a pártok is kezdetben egy kissé konsternálódtak. Fejetlenség volt mindenfelé, ezt az igazság érdekében konsta­tálni kell. Mint a rossz gyerekek között, akikre ráuntak és magukra­­ hagyták őket, hogy most már boldoguljatok, ahogy tudták. A miniszterek pedig ezalatt összejöttek a mi­niszterelnöki teremben, ott néhány percig időz­tek, azután egyszerre eltávoztak a hátsó lép­csőn. Elsőnek Khuen ment el Lánggal­ egy kocsiban, majd Kolossváry, azután Lukács és végül a többiek egyenként. Benn a teremben Kossuth Ferenc ál­lott föl, mint minden történelmi pillanatban. De sem a jobboldal, sem a baloldal nem akarta meghallgatni, minden tekintélynek egyszerre vége lett, még az övének is. Csak jó sokára állott helyre annyira­ mennyire a nyugalom. Úgy, hogy Kossuth elmondhatta nézetét a tör­téntekről. Nem valami elismerően nyilatkozott a miniszteri sztrájkról, de főképpen azért szó­lalt föl, hogy Körber úrral végezzen. Tulajdon­képpen ez volt a mai ülés napirendje is és maga Apponyi kívánta, hogy a Ház ezzel a kérdéssel foglalkozzék, még­­akkor is, ha Khuen beje­lenti lemondását. Annyira, ment Apponyi, hogy ülés elején már kijelentette, hogy ha nem te­szik szóvá az osztrák inzultust, ő maga le­megy az elnöki emelvényről és visz­­szautasítja. Erre azonban nem került rá a sor. Kossuth után Szederkényi, Ra­ko­vszky, majd pedig Hock János kasza­boltak bele Körber hirhedt szónoklatába, végül pedig Kubinyi Géza a jobboldalról azzal fe­jezte be, hogy csak az a kormány számíthat a párt támogatására, amely reparálni fogja az osztrák beleavatkozást. Igen nagy elszörnyü­­ködés támadt ezekre a szavakra, annál inkább, mert a vezérek­ Kossuth alatt tüntetően kivo­nultak, mert semmit sem akartak tudni a törté­nőkről. • Az ellenzék természetesen örömmel üdvözölte Kubinyit, de a jobboldal nem nagyon melegedett föl érte. Még az elnapolásra nézve volt egy kis vita, de végül az egykori szabadelvű párt mégis csak elfogadta az egykori miniszterelnök indítványát, hogy mindaddig ne legyen ülés, míg az új kormány meg nem alakul. A folyo­són sokat tárgyalták a mai eseményeket és azokat, amelyek esetleg jönni fognak, de ál­talánosságban bizonyos lehangoltság vett erőt az embereken, amiben kétségkívül a miniszte­rek távozásának volt a legfőbb oka. ■. A képviselőhöz ülése.­ ­ — Kezdete délelőtt tíz órakor. — ?T.' (Elnöki jelentések.) Gróf Apponyi Albert elnök megnyitja az ülést és bemutatja a beérkezett feliratokat. A há­rom évet kiszolgált katonák hazabocsátását kérik Bácsbodrog, Csanád, Ung és Zólyom megyék, to­­­vábbá Győr, Kecskemét, Székesfehérvár és Szat­márnémeti városok. Madarász József: Helyes! Menjenek haza ma­guktól, ha nem eresztik. (Éljenzés a szélsőbalon.) Holló Lajos: A magyarokat bentartják, az osz­trákokat hazaeresztik. Az elnök: Bemutatom a nagykárolyi választó­kerület szabadelvű választópolgárságának Doma­­hidy Elemér képviselő által beadott kérvényét a nemzeti kívánalmaknak a közös hadseregben leendő teljesítése iránt. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Polónyi Géza: A házszabályokhoz szól. Az el­nöktől felvilágosítást kér, hogy a parlamenti vizs­gáló­bizottság jelentését miért nem terjesztették be. Megfoghatatlan, hogy a parlamenti vizsgáló­bizott­ság jelentéséről semmi hír nincsen, be van-e adva az elnöknél, vagy nincs? Felvilágosítást kér. Az elnök: A jelentéseket a bizottság előadói szokták előterjeszteni. Tudomással bír arról, hogy a vizsgáló­bizottság előadója ma beterjeszti jelen­tését. (Helyeslés.) — Bejelenti, hogy Wolfner Ti­vadar ellen Fehér Márton összeférhetetlenséget je­lentett be, de ez nem volt figyelembe vehető, mi­vel a bejelentés nem felel meg a házszabályokban előírt szabályoknak. Bemutatja egyúttal az össze­férhetetlenségi bizottság jelentését Sándor Pál ösz­­szeférhetetlenségi ügyében, amelyet felolvasás után tudomásul vett a Ház. (A hároméves katonák bentartása.) Holló Lajos: Az elnöki bejelentések közt van­nak kérvények a hároméves katonák visszatartása ügyében. Érdemileg nem kíván semmit előterjesz­teni, csak ki kívánná mondani ezen kérvények sürgősségét. Ezeket a kérvényeket a legsürgősebben kell elintézni, ezért kéri a kérvényi bizottságot uta­sítani, hogy 48 óra alatt tegyen jelentést a Háznak ez ügyben. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal­oldalon.) Az elnök: Szavazás alá bocsátja Holló pótindít­­ványát. Mivel az ellenzékkel sok kormánypárti kép­viselő is szavazott, elrendelte az ellenpróbát, majd a számaránynak megszámlálás útján való megálla­pítását. ^ !| A jegyzők nagy zajban megszámlálják szaka-­­szonkint a képviselőket. Polónyi Géza a szavazatok összeolvasása köz-­­ben névszerinti szavazást kérő ívet nyújt át, de, mivel ez szavazás közben lehetetlen, visszavonta az ívet. Az elnök: Jelenti, hogy Holló indítvá­nyát 93 szóval 88 ellenében elvetette a Ház. Kossuth Ferenc: Indítványozza, hogy a kér­vényi bizottság sürgősen a legelső érdemleges ülés­ben tegye meg jelentését a katonák visszatartására vonatkozó kérvények ügyében. Rako­vszky István: Indítványozza, hogy Szat­márnémeti város kérvénye a katonák hazabocsátása ügyében azzal adassék ki a bizottságnak, hogy hat nap alatt tegyen a Háznak jelentést. Hock János: A két indítvány lényegében egy,­, október elsején az osztrák katonákat hazabocsát­­ják. Nem engedjük magunkat kijátszani a katonai vezetőség által. Többen azért szavaztak a 48 órai sürgősség ellen, mert fizikai lehetetlenség ily rövid­ idő alatt határozatot hozni. Hozzájárul mindkét­ indítványhoz. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbal­oldalon.) Gróf Tisza István: Kérdi az elnököt, hogy az iménti szavazással nincs-e végképpen eldöntve az indítvány sorsa? Ha nincs, akkor hajlandó Kossuth indítványát elfogadni. Az elnök: Kifejti, hogy Kossuth­ Ferencet a házszabály értelmében nem lehet megfosztani attól, hogy indítványt tehessen, mert szavazás előtt je­lentkezett szólásra. Szavazás alá bocsátja Kossuth­ indítványát. Münnich Aurél: Ebből ne legyen precedens! A Ház egyhangúlag elfogadja az indítványt. Rakovszky István: Visszavonja indítványát. Endrey Gyula jegyző felolvassa a függőben levő interpellációk jegyzékét. (Lengyel Zoltán bocsánatot kér.) Maróthy László, a mentelmi bizottság elő-­­adója: Beterjeszti a mentelmi bizottság jelentését­ Lengyel Zoltán ügyében, akit a bizottság a ház­szabályok 255. §-a alapján az elnök iránt valós engedetlenség miatt arra ítélt, hogy nyilvános ülés-­­ben kövesse meg a Házat. . . Az elnök: Kérdi a Házat, hogy elfogadja-e a mentelmi bizottság jelentését. A többség elfogadja a jelentést. (Felkiáltások: Jön a végrehajtás. Zaj.) Kifejti, hogy erkölcsi kötelesség, hogy az il­lető önként jelentkezzék és kérjen bocsánatot (He­lyeslés.)­­ Lengyel Zoltán: Kijelenti, hogy úgyis szándé­kában volt önként jelentkezni s kijelenteni, hogy a Házat ünnepélyesen megköveti. (Helyeslés.) Az elnök: Ezzel az ügy el van intézve»'­. Biró Lajos: A gazdasági bizottság több je­lentését terjeszti elő, melyet annak idején napirendre tűz ki Ház.­­ (A parlamenti vesztegetés.) Szivák Imre, a vesztegetések megvizsgálására­ kiküldött parlamenti bizottság előadója annak ki­jelentése után, hogy célzatosan nem kívánta elha­lasztani a beterjesztést beterjeszti a bizottság je­lentését az összes mellékletekkel és a kisebbség­ különvéleményét. (Helyeslés.) Napirendre tűzése iránt annak idején határoz a Ház.­­ Szőts Pál jegyző: Jelenti, hogy Lovászy Már­ton, Vészi József, Uray Imre és Udvary Ferenci jegyeztek be interpellációkat. Mivel az interpellációk már régi bejelentések, az interpellálók ma nem kivánnak élni interpelláló jogukkal.­­ . . . :­­ J (Khuen lemondása.)­­ Gróf Khuen-Héderváry Károly: T. képvi-­ selőház! Van szerencsém bejelenteni, hogy a t. kép-­ képviselőháznak tegnap hozott határozata következe­tében ő felségének beadtam lemondása­i­m­a­t. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most tehát csak arra kérem a t. Házat, hogy addig, amíg ő felsége más miniszterelnököt, illetőleg kormányt ki nem ne­vez, üléseit felfüggeszteni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kormány összes tagjai tá­voznak. (Éljenzés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Az elnök: Csendet kérek­, t. Ház! (Nagy zaj­ a jobboldalon.) Gajár­ Géza: Tessék az ülést felfüggeszteni! Nincs kormány. (Nagy zaj a jobb- és baloldalon.) Az elnök: Csendet kérek. Kossuth­ Ferenc kép­viselő úr kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk! a bal­os szélsőbaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon és fel­kiáltások: Fel kell függeszteni az ülést.)­­ Kossuth Ferenc: T. Ház! Kötelességem első­sorban ... (Nagy­ zaj a jobboldalon. Halljuk! Hall­juk! a­­szélsőbaloldalon^- - * '

Next