Pesti Napló, 1903. október (54. évfolyam, 268-298. szám)
1903-10-01 / 268. szám
I 208. szám Budapest, csütörtök. . PESTI NAPLÓ. •lUUo. uiUuuei' i. 9 Sztrájkoló miniszterek. . — A mai illés. — Budapest, szeptember 30. Olyan dolgok történnek mostanában a mi képviselőházunkban, amineket mosolyogva szoktunk néhanapján olvasni tengerentúli országokról. Teljes fölfordulás van, szétzüllött pártok, tehetetlen elnök és sztrájkoló miniszterek. Ez utóbbiaktól szinte nem is lehet már rossz néven venni, hogy megunták. Közben az emberek olyan kifejezésekkel könnyítenek a lelkiállapotukon, hogy azok már régen nem parlamentárisak. És micsoda kálvária volt odáig, hogy Khuen elmondhatta azt a néhány mondatot, amelyben bejelentette lemondását, hogy azután rögtön távozzék. Meg aztán milyen közönséges dologgá lett egy miniszterelnöki demisszió! Még a karzati közönség sem jött el, annyira megszokottak lettek nálunk a bukások. Pedig ma is érdemes lett volna. Előbb sok formaságon kellett átesni, mert ez volt az első rendes ülés, mióta a Ház a vesztegetési ügyben elnapolta magát. Azóta összegyülemlett a sok kérvény, felirat, jelentés, amikről mindről referálni kellett. Gróf Apponyinak a legtöbb dolgot adtak a kérvények. Legtöbb ezek közül a harmadik évüket kiszolgált katonák hazabocsátását követelte a képviselőháztól. Az egyiknél vita is támadt, amelynek folyamán a kormányt újabb vereség érte. Majd, hogy le nem szavazták, de már föl sem vette. Szatmárnémeti város közönsége ugyanis azzal fordult a törvényhozáshoz, hogy bocsássák szabadságra a kiszolgált legénységet. Holló Lajos erre azzal az indítványnyal állott elő, hogy a Ház utasítsa a kérvényi bizottságot, hogy azokról a kérvényekről, amelyek a katonákra vonatkoznak, negyvennyolc óra alatt tegyen jelentést. Az elnök szavaztatott és akkor megtörtént, hogy a kormánypártról nagyon sokan az indítvány mellett szavaztak, együtt az ellenzékkel, úgy, hogy 98 szó állott 88 ellen, tehát a többség szerény öt szavazatra redukálódott, amelylyel Holló indítványát elvetették. A minisztereket láthatólag elkeserítette ez a renitenskedés, de bizony le kellett nyelnie. Sőt még folytatása is lett. Kossuth Ferenc ugyanis most egy másik indítványnyal állott elő, amely szerint a kérvényi bizottság sürgősen tárgyalja az ügyet és az első ülésen tegyen róla jelentést. Mialatt ez történt, hamarjában ivet köröztettek, amelylyel szükség esetén név szerinti szavazást kértek. Miután azonban a Ház elfogadta Kossuth indítványát, szerencsére erre nem volt szükség. Maróthy László, a mentelmi bizottság előadója, ezután a Lengyel Zoltán mentelmi ♦ ügyében referált. A többség azonnal hozzájárult az ítélethez, amely Lengyelt a Ház megkövetésére kényszerítette. Egy ideig gondolkozott, tegye-e, nem-e, végre mégis csak rászánta magát Lengyel és megkövette a t. Házát. Miután pedig a vesztegetési ügyben Szivák Imre beterjesztette a bizottság jelentését, végre rákerült a sor a miniszterelnökre. Mint aki érzi, hogy nehéz tehertől fog mindjárt szabadulni, gróf I Khuen-Héderváry fürgén felállott és bejelentette, hogy beadta lemondását. Kéri a Házat, hogy addig is, míg új miniszterelnök lesz, függeszsze föl üléseit. Ennyi volt az egész. Még ki sem ejtette az utolsó szót, már megfordult és a miniszterelnöki szék mellől a jobboldali újságírói páholyhoz vezető kijárón át távozott. Vissza se nézett, arra a pár éljenzésre rá se hederített. Ugyanakkor pedig a többi jelenlevő miniszterek is keresték a kijáratokat és egy pillanat múlva üres volt minden bársonyszék. Az összes miniszterek faképnél hagyták a 1. képviselőházat, most pedig csináljatok, amit akartok. Apponyi úgyis mindig hangoztatta az obstrukció alatt, hogy a tanácskozáshoz nem szükséges a miniszter jelenléte, hát most lássa, miképpen boldogul. A miniszterek elvonulásának hatása igen vegyes volt. Az elnök még jobban összezavarodott, mert hiszen elsősorban Apponyinak szólt ez a tüntetés. De a pártok is kezdetben egy kissé konsternálódtak. Fejetlenség volt mindenfelé, ezt az igazság érdekében konstatálni kell. Mint a rossz gyerekek között, akikre ráuntak és magukra hagyták őket, hogy most már boldoguljatok, ahogy tudták. A miniszterek pedig ezalatt összejöttek a miniszterelnöki teremben, ott néhány percig időztek, azután egyszerre eltávoztak a hátsó lépcsőn. Elsőnek Khuen ment el Lánggal egy kocsiban, majd Kolossváry, azután Lukács és végül a többiek egyenként. Benn a teremben Kossuth Ferenc állott föl, mint minden történelmi pillanatban. De sem a jobboldal, sem a baloldal nem akarta meghallgatni, minden tekintélynek egyszerre vége lett, még az övének is. Csak jó sokára állott helyre annyira mennyire a nyugalom. Úgy, hogy Kossuth elmondhatta nézetét a történtekről. Nem valami elismerően nyilatkozott a miniszteri sztrájkról, de főképpen azért szólalt föl, hogy Körber úrral végezzen. Tulajdonképpen ez volt a mai ülés napirendje is és maga Apponyi kívánta, hogy a Ház ezzel a kérdéssel foglalkozzék, mégakkor is, ha Khuen bejelenti lemondását. Annyira, ment Apponyi, hogy ülés elején már kijelentette, hogy ha nem teszik szóvá az osztrák inzultust, ő maga lemegy az elnöki emelvényről és viszszautasítja. Erre azonban nem került rá a sor. Kossuth után Szederkényi, Rakovszky, majd pedig Hock János kaszaboltak bele Körber hirhedt szónoklatába, végül pedig Kubinyi Géza a jobboldalról azzal fejezte be, hogy csak az a kormány számíthat a párt támogatására, amely reparálni fogja az osztrák beleavatkozást. Igen nagy elszörnyüködés támadt ezekre a szavakra, annál inkább, mert a vezérek Kossuth alatt tüntetően kivonultak, mert semmit sem akartak tudni a történőkről. • Az ellenzék természetesen örömmel üdvözölte Kubinyit, de a jobboldal nem nagyon melegedett föl érte. Még az elnapolásra nézve volt egy kis vita, de végül az egykori szabadelvű párt mégis csak elfogadta az egykori miniszterelnök indítványát, hogy mindaddig ne legyen ülés, míg az új kormány meg nem alakul. A folyosón sokat tárgyalták a mai eseményeket és azokat, amelyek esetleg jönni fognak, de általánosságban bizonyos lehangoltság vett erőt az embereken, amiben kétségkívül a miniszterek távozásának volt a legfőbb oka. ■. A képviselőhöz ülése. — Kezdete délelőtt tíz órakor. — ?T.' (Elnöki jelentések.) Gróf Apponyi Albert elnök megnyitja az ülést és bemutatja a beérkezett feliratokat. A három évet kiszolgált katonák hazabocsátását kérik Bácsbodrog, Csanád, Ung és Zólyom megyék, továbbá Győr, Kecskemét, Székesfehérvár és Szatmárnémeti városok. Madarász József: Helyes! Menjenek haza maguktól, ha nem eresztik. (Éljenzés a szélsőbalon.) Holló Lajos: A magyarokat bentartják, az osztrákokat hazaeresztik. Az elnök: Bemutatom a nagykárolyi választókerület szabadelvű választópolgárságának Domahidy Elemér képviselő által beadott kérvényét a nemzeti kívánalmaknak a közös hadseregben leendő teljesítése iránt. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Polónyi Géza: A házszabályokhoz szól. Az elnöktől felvilágosítást kér, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság jelentését miért nem terjesztették be. Megfoghatatlan, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság jelentéséről semmi hír nincsen, be van-e adva az elnöknél, vagy nincs? Felvilágosítást kér. Az elnök: A jelentéseket a bizottság előadói szokták előterjeszteni. Tudomással bír arról, hogy a vizsgálóbizottság előadója ma beterjeszti jelentését. (Helyeslés.) — Bejelenti, hogy Wolfner Tivadar ellen Fehér Márton összeférhetetlenséget jelentett be, de ez nem volt figyelembe vehető, mivel a bejelentés nem felel meg a házszabályokban előírt szabályoknak. Bemutatja egyúttal az összeférhetetlenségi bizottság jelentését Sándor Pál öszszeférhetetlenségi ügyében, amelyet felolvasás után tudomásul vett a Ház. (A hároméves katonák bentartása.) Holló Lajos: Az elnöki bejelentések közt vannak kérvények a hároméves katonák visszatartása ügyében. Érdemileg nem kíván semmit előterjeszteni, csak ki kívánná mondani ezen kérvények sürgősségét. Ezeket a kérvényeket a legsürgősebben kell elintézni, ezért kéri a kérvényi bizottságot utasítani, hogy 48 óra alatt tegyen jelentést a Háznak ez ügyben. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Az elnök: Szavazás alá bocsátja Holló pótindítványát. Mivel az ellenzékkel sok kormánypárti képviselő is szavazott, elrendelte az ellenpróbát, majd a számaránynak megszámlálás útján való megállapítását. ^ !| A jegyzők nagy zajban megszámlálják szaka-szonkint a képviselőket. Polónyi Géza a szavazatok összeolvasása köz-ben névszerinti szavazást kérő ívet nyújt át, de, mivel ez szavazás közben lehetetlen, visszavonta az ívet. Az elnök: Jelenti, hogy Holló indítványát 93 szóval 88 ellenében elvetette a Ház. Kossuth Ferenc: Indítványozza, hogy a kérvényi bizottság sürgősen a legelső érdemleges ülésben tegye meg jelentését a katonák visszatartására vonatkozó kérvények ügyében. Rakovszky István: Indítványozza, hogy Szatmárnémeti város kérvénye a katonák hazabocsátása ügyében azzal adassék ki a bizottságnak, hogy hat nap alatt tegyen a Háznak jelentést. Hock János: A két indítvány lényegében egy,, október elsején az osztrák katonákat hazabocsátják. Nem engedjük magunkat kijátszani a katonai vezetőség által. Többen azért szavaztak a 48 órai sürgősség ellen, mert fizikai lehetetlenség ily rövid idő alatt határozatot hozni. Hozzájárul mindkét indítványhoz. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István: Kérdi az elnököt, hogy az iménti szavazással nincs-e végképpen eldöntve az indítvány sorsa? Ha nincs, akkor hajlandó Kossuth indítványát elfogadni. Az elnök: Kifejti, hogy Kossuth Ferencet a házszabály értelmében nem lehet megfosztani attól, hogy indítványt tehessen, mert szavazás előtt jelentkezett szólásra. Szavazás alá bocsátja Kossuth indítványát. Münnich Aurél: Ebből ne legyen precedens! A Ház egyhangúlag elfogadja az indítványt. Rakovszky István: Visszavonja indítványát. Endrey Gyula jegyző felolvassa a függőben levő interpellációk jegyzékét. (Lengyel Zoltán bocsánatot kér.) Maróthy László, a mentelmi bizottság elő-adója: Beterjeszti a mentelmi bizottság jelentését Lengyel Zoltán ügyében, akit a bizottság a házszabályok 255. §-a alapján az elnök iránt valós engedetlenség miatt arra ítélt, hogy nyilvános ülés-ben kövesse meg a Házat. . . Az elnök: Kérdi a Házat, hogy elfogadja-e a mentelmi bizottság jelentését. A többség elfogadja a jelentést. (Felkiáltások: Jön a végrehajtás. Zaj.) Kifejti, hogy erkölcsi kötelesség, hogy az illető önként jelentkezzék és kérjen bocsánatot (Helyeslés.) Lengyel Zoltán: Kijelenti, hogy úgyis szándékában volt önként jelentkezni s kijelenteni, hogy a Házat ünnepélyesen megköveti. (Helyeslés.) Az elnök: Ezzel az ügy el van intézve»'. Biró Lajos: A gazdasági bizottság több jelentését terjeszti elő, melyet annak idején napirendre tűz ki Ház. (A parlamenti vesztegetés.) Szivák Imre, a vesztegetések megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság előadója annak kijelentése után, hogy célzatosan nem kívánta elhalasztani a beterjesztést beterjeszti a bizottság jelentését az összes mellékletekkel és a kisebbség különvéleményét. (Helyeslés.) Napirendre tűzése iránt annak idején határoz a Ház. Szőts Pál jegyző: Jelenti, hogy Lovászy Márton, Vészi József, Uray Imre és Udvary Ferenci jegyeztek be interpellációkat. Mivel az interpellációk már régi bejelentések, az interpellálók ma nem kivánnak élni interpelláló jogukkal. . . . : J (Khuen lemondása.) Gróf Khuen-Héderváry Károly: T. képvi- selőház! Van szerencsém bejelenteni, hogy a t. kép- képviselőháznak tegnap hozott határozata következetében ő felségének beadtam lemondásaimat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Most tehát csak arra kérem a t. Házat, hogy addig, amíg ő felsége más miniszterelnököt, illetőleg kormányt ki nem nevez, üléseit felfüggeszteni méltóztassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kormány összes tagjai távoznak. (Éljenzés a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Az elnök: Csendet kérek, t. Ház! (Nagy zaj a jobboldalon.) Gajár Géza: Tessék az ülést felfüggeszteni! Nincs kormány. (Nagy zaj a jobb- és baloldalon.) Az elnök: Csendet kérek. Kossuth Ferenc képviselő úr kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk! a balos szélsőbaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon és felkiáltások: Fel kell függeszteni az ülést.) Kossuth Ferenc: T. Ház! Kötelességem elsősorban ... (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! aszélsőbaloldalon^- - * '