Pesti Napló, 1904. február (55. évfolyam, 32-60. szám)

1904-02-01 / 32. szám

Bánffy Dezső Debrecenben. — Távirati tudósító*. — Debrecen, január 31. Ma folyt le az uj párt alakuló közgyűlése az Aranybika-szálló dísztermében, nagy kö­zönség előtt. A termet a nagyszámmal felvo­nult uj párt hívei és az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték. A karzatokon és páholyokban é nők és a megye előkelőségei foglaltak helyet. Képviselve volt a város, a megye, a birtokos­ság, a kereskedő- és az iparos­ világ, körül­belül vagy 3000 ember. Bánffy Dezsőért nagy küldöttség ment és megjelenésekor percekig tartó éljenzéssel és tapssal fogadták. A do­bogón az új párt vezetősége: gróf De­gen­fe­ld József, dr. Kenézy Gyula főorvos, Kő­­rösy Kálmán ügyvéd és Tüdős János taka­rékpénztári ügyész ült. Gróf Degenfeld a köz­gyűlést megnyitván, röviden üdvözölte a meg­jelenteket és Bánffyt, mint a párt országos vezérét, felkérte, hogy az uj párt programm­­ját fejtse ki. Ezalatt felvonultak a kolozsvári u­j párt küldöttei dr. Tutsek Sándor vezeté­sével, a deési küldöttek dr. Vajda Lipóttal és Tüköry Vilmossal, a hunyadiak Fáy Béla kamarással, a torontáliak Jeszenszky Fe­renccel és Nyíregyházáral a vezérszereplők. Üdvözlő táviratok az egész alakuló közgyű­lés alatt érkeztek. ( Báró Bánffy Dezsőt a dobogón szűnni nem akaró éljenzés fogadta, mire Bánffy a következő be­szédet mondotta: " Tisztelt urak! Azt gondolom, hogy ha szorosan veszem­ a kérdést, nekem itt ez alakulommal a pro­­grammra vonatkozólag vajmi keveset szabadna és lehetne mondani; már a múlt évben, midőn az or­szág állapota a nemzeti helyzetre való tekintettel annyira aggasztó kezdett lenni, Debrecen városá­ból hangzott el az első szó, mely felhívta a nem­zetet arra, hogy a nemzeti követelések tekinteté­ben az egész ország emelje fel szavát és ne engedje, hogy a különböző tekintetektől vezettetve — az opportunizmus hatása alatt, a katonai kérdésekről volt akkor elsősorban szó — a nemzet jogait feladja. A debreceni híres és szerintem igen szép és nagy­jelentőségű határozati javaslat volt az, mely be­járta és felhívta az országot arra, hogy annak ér­telmében foglaljon állást. Itt volt a kezdeménye­zés és most, midőn szerencsém van megjelenni, megint előttünk fekszik egy felhívás Debrecen pol­gáraihoz intézve, amelyben részletesen és a lehető legszebben el vannak mondva mindazok, amelyeket, hogy ha mindnyájan szem előtt tartunk, akkor ezt ez államot egységes állammá tehetjük, amelyért mindnyájunknak küzdeni kell. Ha az első szó Debre­cenben hangzott el, lehet-e kifejteni mindazokat, amelyek érdekében kötelességemnek tartom a zászlót bontani, szebben, jobban és bővebben, mint az a felhívásban van? Mégis, miután szívesek vol­tak ezen alakuló közgyűlésre engem meghívni, engedjék meg, hogy néhány szóval ne kibővítsem, csak elmondjam az egyes kérdésekre vonatkozó nézeteimet. Az utolsó időben a közjogi ellenzék és az 1867-et védő minden körülmények közötti kor­mánypárt egy meddő harcot folytat, támadva ala­pot, védve alapot és az ország ennek következ­tében oly nehéz helyzetbe jutott, amelyből, ha ki nem bontakozunk, talán alkotmányunk veszélyez­tetésétől is kell tartanunk. De ez nem oly könnyű dolog, mert engedni a nemzeti jogok te­kintetében nem szabad. (Hosszantartó lel­kes éljenzés és taps.) Másfelől az alkotmányos élet gépezetét meg- szakasztani nem helyes. Ily körülmények között, t. Urak, én talán már egy év óta három évi vissza­­vonultság után kötelességemnek tartottam gondol­kodni a kérdés felett, miként lehetne a tarthatatlan helyzetből szabadulni és miként lehetne megszün­tetni azon meddő küzdelmet, mert már 37 év folyt hogy az egyik támadja az alapot, a másik védi és­­annyira igénybe veszi az erőket, hogy a nemzeti f ....... ........................................" " ' 1 ’■ erők tovább­fejlesztése és fokozása megáll. Arról, hogy a közjogi küzdelmek szüntessenek meg, ne vitassuk, hogy mely alapon akarjuk az államot nagg­­gyá tenni, hanem fogadjuk el az állapotokat és teremtsük meg az ideált, az egységes magyar nem­zeti államot. (Lelkes éljenzés.) Erre azonban urak, szakítan­i kell a múlttal, mert sem az egyik, sem a másik oldalról elfoglalt pártalakulások nem alkalmasak arra, hogy az ország érdekeit valóban szolgálják. Erre az új pártalakulásra van szükség, amely szakítva a küzdelemmel, félretéve a meddő közjogi harcokat az ország gazdasági függetlensége érdekében veszi fel a küzdelmet. Erre van szük­ségünk, ha azt akarjuk, hogy erősek legyünk, hogy gazdaságilag függetlenek lévén, nemzetileg is erő­sek legyünk. Ezért látom tehát szükségesnek azt, hogy új párt alakuljon, mely elfogadja a meglevő alapot, de hangoztatja, mert ez törvényünk alapján áll, hogy az egységes nemzeti államot a nemzeti fejlődés tekintetében és gazdasági önállóság tekin­tetében a meglevő alapon megteremteni lehet. Erre hivom fel azokat, kik az én nézeteimet helyeslik és ezen célra nézve tartom szükségesnek, hogy új párt alakuljon. 1790—91-ben hosszú ellentétes küz­delmek után, midőn a magyar állam József csá­szár uralkodása után alapjában volt megingatva, al­kotmányos élete szünetelt, létrejött egy törvény, amelyet az 1790-­91-iki törvénynek szoktunk ne­vezni. Ezen törvény biztosította a magyar állam tel­jes, független önállóságát, kijelentvén, hogy min­den más államtól függetlenül, önállóan kell, hogy kormányoztassék. Garanciális törvény volt ez, mely az alapot fektette le arra, hogy a régi független Magyarország által leírt jogokat respektálva, a ma­gyar állam önállósága továbbra is fejleszthető le­gyen. Nem mondom, hogy ezen garanciákat nyújtó törvény végrehajtása tekintetében megfelelt a nem­zeti igényeknek, mert hiszen a reá következő idők bizonyították, hogy az elv ott ugyan ki volt mondva, de alkalmazásban csak kis mértékben ment keresz­tül. Azután jött az 1848-iki szabadság alakulása a felelős magyar minisztérium beállításával és a par­lamentarizmus életbeléptetésével. Egygyel tovább mentünk és rendeztük a ma­gyar állam önálló bel­­kormányzati helyzetét. Miután azonban a közbejött nehéz, szomorú körülmények meggátoltak abban, hogy a fejlődés útján tovább haladhassunk, miután az 1848-iki nagy alkotások a magyar nemzet al­kotmányos jogait biztosító törvények a tekintetben nem voltak teljesek, hogy az Ausztriával való vi­szony kérdését is rendezték volna, mely a pragma­tika szankció törvényén alapszik. Szükségesnek mu­tatkozott az alkotmányos élet helyreállításával a 67-iki a­lkotás. A 67-iki alkotás pótolta a 48-ban létre nem jöttét és az Ausztriával való viszony hiányát. Az 1790—91-iki törvény, a 48-iki törvé­nyek és a 67-iki törvények azok, amelyek az alap­intézkedéseket tevők kell, hogy mint a jövő po­litikai alakulásunk és nemzeti fejlődésünk bázisai tekintessenek. Ebben, méltóztassanak megengedni, részben beismerést is tehetek. Nekem is lehet­nek mulasztásaim az alakulás rend­jén. Az 1848 óta létrejött közjogi küzdelmek idéz­ték elő talán részben azt is, hogy a 67-iki alko­tások tartalmát illetőleg az abban lefektetett jogok nem nyertek oly erőben való kifejezést, mint ami­lyenre a nemzetnek szüksége van. Nekem az a gondolatom jött, próbáljuk meg az 1790—91-iki, a magyar állam teljes füg­getlenségét és a magyar állam összes jogait biztosító törvényt a 48-iki, a nemzet alkotmányi életét megteremtő törvényekre és az Ausztriával való viszonyokat rendező 67-iki törvényekre támaszkodva, egy oly pártalakulást hozni létre, mely ennek az utolsó törvénynek is teljes tartalmat kíván adni és ennek érvényesüléseivel akarja a nemzetet to­vább fejleszteni, egységes magyar nemzetivé és gazdaságilag teljesen függetlenné tenni, mert a 67-iki törvények megadják a jogot arra, hogy ez a kérdés teljesen aktív legyen; megadják a nemzeti irányban való fejlődés minden jogait és a katonai kérdésekben való követeléseket is. Ha vitatják is, hogy a 67-iki XII. törvénycikk vitás, én azt gon­dolom, hogyha a nemzet mérlegeli az érdekeit és nem­ a törvény betűit, joggal mondhatja, hogy min­den irányban joga van a katonai kérdésekben is állást foglalni. Tanács­on­, hogy tegyük félre a 67-iki törvények régi értelmezését és együttesen fogadva el az alapot, törekedjünk azon cél felé, hogy az egységes magyar nemzeti államot nemzeti irányban a 67-iki alapon akarjuk kifejteni és­­nem, mint a­ múltban tettük. Mi nekem is mulasztásom van e tekintetben, ne csak védjük az alapot, ha­nem az alapra építsünk és fejleszszük. Vitás az is, hogy a 67 :XII. törvénycikk a nemzetnek szabad elhatározási jogot ad. Ha érdekünk az, hogy gaz­­daságilag önállók legyünk, ez a törvény nem állja útját annak. Akkor nem kell a törvény megváltoz­tatására törekedni, az alap elfogadásával tehetjük ezt az országot gazdaságilag függetlenné, önálló vámterületté. Én azt hiszem, erre feltétlen szüksé­günk van, én azt hiszem, hogy pártunk, kereske­delmünk fejlődése és a földműveléssel foglalkozó érdekei e tekintetében teljesen megegyeznek. Az önállóan kifejlődött ipar és kereskedelem következ­tében természetszerűleg fog következni, hogy a gaz­dasági törekvések is kielégítést nyernek. Ezekre való tekintettel az 1790—91-iki és az 1848-iki törvényekre épített 67-iki alapon való szervezkedésre hívom föl a nemzetet és a nagy ideát létrehozni akarjuk a gaz­daságilag független, egységes, erős, egynyelvű ma­gyar nemzetet Azon küzdelem, mely egyrészről meg nem en­gedett fegyverekkel viszi az obstrukciót, de más­felől nem támaszkodik jogos védelemre, nem bizto­sítja a jövő fejlődést és ezért szükség van új párt­­alakulásra, melytől várom, hogy a parlamentnek egész hangulata átalakul, ha a meglevő alapot nem támadni fogjuk, hanem arra támaszkodva, építeni fogunk. Úgy mondom, új párt, remélni akarom azon­ban, hogy jönni fog idő, midőn már nem lesz új. De azért mégis azt mondom, maradjunk annál, hogy uj. Az egész ország szervezkedik, hála Istennek, nem Debrecen az első, ahová eljöttem és más helyekről is értesítéseket vettem, hogy a szervez­kedés megindult. Ha mindenütt létrejött az alakulás, akkor egységesen központilag a vidéki pártok be­vonásával meg lehet állapítani azon fő jelszót, a­melylyel csoportosulunk, amidőn azt mondjuk, hogy országosan szervezett erős párt vagyunk. A­mi itt a felhívásban el van mondva, nem uj­ánlottem. Szabadjon mégis ez alkalommal meg­kísérelni egy kissé a részletekbe menni. A ma­gyar nemzeti államnak a külképviseletben és a ke­reskedelemben egyenlő jelentkezése, a teljes pari­tás a 67-iki törvények alapján, hogy kifelé ne je­lentkezzék az egységes Ausztria, csak a független­ magyar állam. (Éljenzés.) A nemzeti jellegnek, a­ magyar hazafiságnak, a nemzeti oktatásnak, úgy a tiszti oktatásban, mint a legénység kiképzésében egyenlő és teljes érvényesülése a 67 :XII. tc. alap­ján ezekben a kérdésekben, eltekintve a vezény­léstől és a belszervezettől, melyek kizárólag kata­tonai kérdések, de amelyek magukban a nyelv kér­­dését nem foglalják, a rendelkezési­ jog az alkot­mányos után gyakorlandó törvényalkotás rendjén természetesen mindig a nemzet és a korona egyet­értésével, de nem mint olyan jog, mint a­melyet átruházott a ko­ron­ára, s ennek­ következtében kizárólag felség- vagy had­úri jog, hanem mint nemzeti jog, melyet a törvényhozóé útján gyakorol, a­z elemi oktatás terén a nemzeti szükséghez képest, állami rendelkezés ott, ahol szükségesnek mutatkozik úgy az elemi, mint a közép­fokú és szakoktatásban az állami nyelv leírásának­ tökéletes biztosítása. (Éljenzés.) Az önálló jegybank és ezzel kapcsolatban az önálló vámterület, lehe­tőleg mindkét részre kielégítő kereskedelmi szer­­ződés Ausztriával szemben.­­ Azt gondolom, eljött az idő arra, hogy úgy a választókerrületek aránytalan beosztásán, mint a­ magas cenzuson változtassunk az ország érdekében. A nemzet minden fiának joga van, hogy ha az állam­­polgár az ország terheit hordozza, hogy akkor a legmesszebbmenő jogokban is részesüljön. El kell menni oly messze, mint amilyen messze mehetünk. A nemzet érdekeinek veszélyeztetése nélkül nem lehet elfogadni az általános választói jogot. A nemzeti érdekekre tekintettel kell lenni és e tekin­tetben tehát a cenzussal kell ezt korlátozni. Azon­felül gondoskodni kell, hogy a munkásosztály tagjai a maguk képviseletéről is gondoskodhassanak. Az egységes, egynyelvű magyar nemzet kiépítése szem­pontjából a választói jogosultságot függővé akarom 55-dik évfolyam. SZ. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAS: ítész érre _ as kor. — fill. Félévre____14 . — „ Nerved érre _ 7 . — „ Ed hón_____2 . 40 „ Ezres szíja _— M 8 fill. Vidéken.______ 10 „PESTI NAPLÓ Budapest, 1904. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-út 27.­ Hétfő, február 1. Apró hirdetések idf Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések nonpareille számitás*­sal, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Mai számunk 8 oldal.

Next