Pesti Napló, 1904. február (55. évfolyam, 32-60. szám)
1904-02-01 / 32. szám
Bánffy Dezső Debrecenben. — Távirati tudósító*. — Debrecen, január 31. Ma folyt le az uj párt alakuló közgyűlése az Aranybika-szálló dísztermében, nagy közönség előtt. A termet a nagyszámmal felvonult uj párt hívei és az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték. A karzatokon és páholyokban é nők és a megye előkelőségei foglaltak helyet. Képviselve volt a város, a megye, a birtokosság, a kereskedő- és az iparos világ, körülbelül vagy 3000 ember. Bánffy Dezsőért nagy küldöttség ment és megjelenésekor percekig tartó éljenzéssel és tapssal fogadták. A dobogón az új párt vezetősége: gróf Degenfeld József, dr. Kenézy Gyula főorvos, Kőrösy Kálmán ügyvéd és Tüdős János takarékpénztári ügyész ült. Gróf Degenfeld a közgyűlést megnyitván, röviden üdvözölte a megjelenteket és Bánffyt, mint a párt országos vezérét, felkérte, hogy az uj párt programmját fejtse ki. Ezalatt felvonultak a kolozsvári uj párt küldöttei dr. Tutsek Sándor vezetésével, a deési küldöttek dr. Vajda Lipóttal és Tüköry Vilmossal, a hunyadiak Fáy Béla kamarással, a torontáliak Jeszenszky Ferenccel és Nyíregyházáral a vezérszereplők. Üdvözlő táviratok az egész alakuló közgyűlés alatt érkeztek. ( Báró Bánffy Dezsőt a dobogón szűnni nem akaró éljenzés fogadta, mire Bánffy a következő beszédet mondotta: " Tisztelt urak! Azt gondolom, hogy ha szorosan veszem a kérdést, nekem itt ez alakulommal a programmra vonatkozólag vajmi keveset szabadna és lehetne mondani; már a múlt évben, midőn az ország állapota a nemzeti helyzetre való tekintettel annyira aggasztó kezdett lenni, Debrecen városából hangzott el az első szó, mely felhívta a nemzetet arra, hogy a nemzeti követelések tekintetében az egész ország emelje fel szavát és ne engedje, hogy a különböző tekintetektől vezettetve — az opportunizmus hatása alatt, a katonai kérdésekről volt akkor elsősorban szó — a nemzet jogait feladja. A debreceni híres és szerintem igen szép és nagyjelentőségű határozati javaslat volt az, mely bejárta és felhívta az országot arra, hogy annak értelmében foglaljon állást. Itt volt a kezdeményezés és most, midőn szerencsém van megjelenni, megint előttünk fekszik egy felhívás Debrecen polgáraihoz intézve, amelyben részletesen és a lehető legszebben el vannak mondva mindazok, amelyeket, hogy ha mindnyájan szem előtt tartunk, akkor ezt ez államot egységes állammá tehetjük, amelyért mindnyájunknak küzdeni kell. Ha az első szó Debrecenben hangzott el, lehet-e kifejteni mindazokat, amelyek érdekében kötelességemnek tartom a zászlót bontani, szebben, jobban és bővebben, mint az a felhívásban van? Mégis, miután szívesek voltak ezen alakuló közgyűlésre engem meghívni, engedjék meg, hogy néhány szóval ne kibővítsem, csak elmondjam az egyes kérdésekre vonatkozó nézeteimet. Az utolsó időben a közjogi ellenzék és az 1867-et védő minden körülmények közötti kormánypárt egy meddő harcot folytat, támadva alapot, védve alapot és az ország ennek következtében oly nehéz helyzetbe jutott, amelyből, ha ki nem bontakozunk, talán alkotmányunk veszélyeztetésétől is kell tartanunk. De ez nem oly könnyű dolog, mert engedni a nemzeti jogok tekintetében nem szabad. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Másfelől az alkotmányos élet gépezetét meg- szakasztani nem helyes. Ily körülmények között, t. Urak, én talán már egy év óta három évi visszavonultság után kötelességemnek tartottam gondolkodni a kérdés felett, miként lehetne a tarthatatlan helyzetből szabadulni és miként lehetne megszüntetni azon meddő küzdelmet, mert már 37 év folyt hogy az egyik támadja az alapot, a másik védi ésannyira igénybe veszi az erőket, hogy a nemzeti f ....... ........................................" " ' 1 ’■ erők továbbfejlesztése és fokozása megáll. Arról, hogy a közjogi küzdelmek szüntessenek meg, ne vitassuk, hogy mely alapon akarjuk az államot nagggyá tenni, hanem fogadjuk el az állapotokat és teremtsük meg az ideált, az egységes magyar nemzeti államot. (Lelkes éljenzés.) Erre azonban urak, szakítani kell a múlttal, mert sem az egyik, sem a másik oldalról elfoglalt pártalakulások nem alkalmasak arra, hogy az ország érdekeit valóban szolgálják. Erre az új pártalakulásra van szükség, amely szakítva a küzdelemmel, félretéve a meddő közjogi harcokat az ország gazdasági függetlensége érdekében veszi fel a küzdelmet. Erre van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy erősek legyünk, hogy gazdaságilag függetlenek lévén, nemzetileg is erősek legyünk. Ezért látom tehát szükségesnek azt, hogy új párt alakuljon, mely elfogadja a meglevő alapot, de hangoztatja, mert ez törvényünk alapján áll, hogy az egységes nemzeti államot a nemzeti fejlődés tekintetében és gazdasági önállóság tekintetében a meglevő alapon megteremteni lehet. Erre hivom fel azokat, kik az én nézeteimet helyeslik és ezen célra nézve tartom szükségesnek, hogy új párt alakuljon. 1790—91-ben hosszú ellentétes küzdelmek után, midőn a magyar állam József császár uralkodása után alapjában volt megingatva, alkotmányos élete szünetelt, létrejött egy törvény, amelyet az 1790-91-iki törvénynek szoktunk nevezni. Ezen törvény biztosította a magyar állam teljes, független önállóságát, kijelentvén, hogy minden más államtól függetlenül, önállóan kell, hogy kormányoztassék. Garanciális törvény volt ez, mely az alapot fektette le arra, hogy a régi független Magyarország által leírt jogokat respektálva, a magyar állam önállósága továbbra is fejleszthető legyen. Nem mondom, hogy ezen garanciákat nyújtó törvény végrehajtása tekintetében megfelelt a nemzeti igényeknek, mert hiszen a reá következő idők bizonyították, hogy az elv ott ugyan ki volt mondva, de alkalmazásban csak kis mértékben ment keresztül. Azután jött az 1848-iki szabadság alakulása a felelős magyar minisztérium beállításával és a parlamentarizmus életbeléptetésével. Egygyel tovább mentünk és rendeztük a magyar állam önálló belkormányzati helyzetét. Miután azonban a közbejött nehéz, szomorú körülmények meggátoltak abban, hogy a fejlődés útján tovább haladhassunk, miután az 1848-iki nagy alkotások a magyar nemzet alkotmányos jogait biztosító törvények a tekintetben nem voltak teljesek, hogy az Ausztriával való viszony kérdését is rendezték volna, mely a pragmatika szankció törvényén alapszik. Szükségesnek mutatkozott az alkotmányos élet helyreállításával a 67-iki alkotás. A 67-iki alkotás pótolta a 48-ban létre nem jöttét és az Ausztriával való viszony hiányát. Az 1790—91-iki törvény, a 48-iki törvények és a 67-iki törvények azok, amelyek az alapintézkedéseket tevők kell, hogy mint a jövő politikai alakulásunk és nemzeti fejlődésünk bázisai tekintessenek. Ebben, méltóztassanak megengedni, részben beismerést is tehetek. Nekem is lehetnek mulasztásaim az alakulás rendjén. Az 1848 óta létrejött közjogi küzdelmek idézték elő talán részben azt is, hogy a 67-iki alkotások tartalmát illetőleg az abban lefektetett jogok nem nyertek oly erőben való kifejezést, mint amilyenre a nemzetnek szüksége van. Nekem az a gondolatom jött, próbáljuk meg az 1790—91-iki, a magyar állam teljes függetlenségét és a magyar állam összes jogait biztosító törvényt a 48-iki, a nemzet alkotmányi életét megteremtő törvényekre és az Ausztriával való viszonyokat rendező 67-iki törvényekre támaszkodva, egy oly pártalakulást hozni létre, mely ennek az utolsó törvénynek is teljes tartalmat kíván adni és ennek érvényesüléseivel akarja a nemzetet tovább fejleszteni, egységes magyar nemzetivé és gazdaságilag teljesen függetlenné tenni, mert a 67-iki törvények megadják a jogot arra, hogy ez a kérdés teljesen aktív legyen; megadják a nemzeti irányban való fejlődés minden jogait és a katonai kérdésekben való követeléseket is. Ha vitatják is, hogy a 67-iki XII. törvénycikk vitás, én azt gondolom, hogyha a nemzet mérlegeli az érdekeit és nem a törvény betűit, joggal mondhatja, hogy minden irányban joga van a katonai kérdésekben is állást foglalni. Tanácson, hogy tegyük félre a 67-iki törvények régi értelmezését és együttesen fogadva el az alapot, törekedjünk azon cél felé, hogy az egységes magyar nemzeti államot nemzeti irányban a 67-iki alapon akarjuk kifejteni ésnem, mint a múltban tettük. Mi nekem is mulasztásom van e tekintetben, ne csak védjük az alapot, hanem az alapra építsünk és fejleszszük. Vitás az is, hogy a 67 :XII. törvénycikk a nemzetnek szabad elhatározási jogot ad. Ha érdekünk az, hogy gazdaságilag önállók legyünk, ez a törvény nem állja útját annak. Akkor nem kell a törvény megváltoztatására törekedni, az alap elfogadásával tehetjük ezt az országot gazdaságilag függetlenné, önálló vámterületté. Én azt hiszem, erre feltétlen szükségünk van, én azt hiszem, hogy pártunk, kereskedelmünk fejlődése és a földműveléssel foglalkozó érdekei e tekintetében teljesen megegyeznek. Az önállóan kifejlődött ipar és kereskedelem következtében természetszerűleg fog következni, hogy a gazdasági törekvések is kielégítést nyernek. Ezekre való tekintettel az 1790—91-iki és az 1848-iki törvényekre épített 67-iki alapon való szervezkedésre hívom föl a nemzetet és a nagy ideát létrehozni akarjuk a gazdaságilag független, egységes, erős, egynyelvű magyar nemzetet Azon küzdelem, mely egyrészről meg nem engedett fegyverekkel viszi az obstrukciót, de másfelől nem támaszkodik jogos védelemre, nem biztosítja a jövő fejlődést és ezért szükség van új pártalakulásra, melytől várom, hogy a parlamentnek egész hangulata átalakul, ha a meglevő alapot nem támadni fogjuk, hanem arra támaszkodva, építeni fogunk. Úgy mondom, új párt, remélni akarom azonban, hogy jönni fog idő, midőn már nem lesz új. De azért mégis azt mondom, maradjunk annál, hogy uj. Az egész ország szervezkedik, hála Istennek, nem Debrecen az első, ahová eljöttem és más helyekről is értesítéseket vettem, hogy a szervezkedés megindult. Ha mindenütt létrejött az alakulás, akkor egységesen központilag a vidéki pártok bevonásával meg lehet állapítani azon fő jelszót, amelylyel csoportosulunk, amidőn azt mondjuk, hogy országosan szervezett erős párt vagyunk. Ami itt a felhívásban el van mondva, nem ujánlottem. Szabadjon mégis ez alkalommal megkísérelni egy kissé a részletekbe menni. A magyar nemzeti államnak a külképviseletben és a kereskedelemben egyenlő jelentkezése, a teljes paritás a 67-iki törvények alapján, hogy kifelé ne jelentkezzék az egységes Ausztria, csak a független magyar állam. (Éljenzés.) A nemzeti jellegnek, a magyar hazafiságnak, a nemzeti oktatásnak, úgy a tiszti oktatásban, mint a legénység kiképzésében egyenlő és teljes érvényesülése a 67 :XII. tc. alapján ezekben a kérdésekben, eltekintve a vezényléstől és a belszervezettől, melyek kizárólag katatonai kérdések, de amelyek magukban a nyelv kérdését nem foglalják, a rendelkezési jog az alkotmányos után gyakorlandó törvényalkotás rendjén természetesen mindig a nemzet és a korona egyetértésével, de nem mint olyan jog, mint amelyet átruházott a koronára, s ennek következtében kizárólag felség- vagy hadúri jog, hanem mint nemzeti jog, melyet a törvényhozóé útján gyakorol, az elemi oktatás terén a nemzeti szükséghez képest, állami rendelkezés ott, ahol szükségesnek mutatkozik úgy az elemi, mint a középfokú és szakoktatásban az állami nyelv leírásának tökéletes biztosítása. (Éljenzés.) Az önálló jegybank és ezzel kapcsolatban az önálló vámterület, lehetőleg mindkét részre kielégítő kereskedelmi szerződés Ausztriával szemben. Azt gondolom, eljött az idő arra, hogy úgy a választókerrületek aránytalan beosztásán, mint a magas cenzuson változtassunk az ország érdekében. A nemzet minden fiának joga van, hogy ha az állampolgár az ország terheit hordozza, hogy akkor a legmesszebbmenő jogokban is részesüljön. El kell menni oly messze, mint amilyen messze mehetünk. A nemzet érdekeinek veszélyeztetése nélkül nem lehet elfogadni az általános választói jogot. A nemzeti érdekekre tekintettel kell lenni és e tekintetben tehát a cenzussal kell ezt korlátozni. Azonfelül gondoskodni kell, hogy a munkásosztály tagjai a maguk képviseletéről is gondoskodhassanak. Az egységes, egynyelvű magyar nemzet kiépítése szempontjából a választói jogosultságot függővé akarom 55-dik évfolyam. SZ. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAS: ítész érre _ as kor. — fill. Félévre____14 . — „ Nerved érre _ 7 . — „ Ed hón_____2 . 40 „ Ezres szíja _— M 8 fill. Vidéken.______ 10 „PESTI NAPLÓ Budapest, 1904. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-út 27. Hétfő, február 1. Apró hirdetések idf Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések nonpareille számitás*sal, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Mai számunk 8 oldal.