Pesti Napló, 1904. február (55. évfolyam, 32-60. szám)

1904-02-01 / 32. szám

2 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ, 1904. február­­ 32. szám tenni ai magyar nyelv leírásától. A felekezeti kér­désekre vonatkozólag szükségesnek tartom kijelen­teni, hogy a nem római katolikus egyház tagjainak sérelme nélkül kell, hogy olyan alakulások jöjjenek létre, amelyek egyfelől nem érintik az autonómiát, másfelől segítségére jönnek a nem katolikusoknak, hogy a terhektől megszabaduljanak és természete­sen a hívek terhelésének megszüntetésére való te­kintettel gondoskodni kell az állami dotációról.­­ Kívonom az adórendszer reformját, a fogyasztási adók leszállítását és a munkás szegény iparosokra való tekintettel gondoskodni kell arról, hogy az elsőrendű szükségletek a lehető legolcsóbban jut­hassanak kézbe és ennek következtében az adóle­­szállítás igen fontos dolog. Kívonom a létminimum védelmét a magyar családok fentartásának különös figyelembevételével; kívonom a közigazgatás álla­mosítását a magyar nemzeti társadalom független­ségének, önkormányzatának és a közszabadság sé­relme nélkül. Itt, hol kétségtelenül a nemzet és a dinasztia, a koronás király közötti jó viszony egyik legfonto­sabb elősegítője a nemzet fejlődésének, erre is kell gondolni, mindenekelőtt felséges uralkodónk és csa­ládja iránt (Éljenzés), kell,, hogy a szeretet nagyobb mérvű legyen, mint előbb. Ennek előmozdítása ér­dekében kívánjuk a paritásnak megfelelő magyar udvartartást. A trón iránti hűség hozzátartozik a nemzeti politikához, azaz a nemzeti egység csak összhang által jöhet létre. Ezt az összhangot azon­ban nem lehet a korona és a nemzet közötti biza­lom aláásásával, a hiperlojalitás eszközeivel elérni, azonban szükséges, hogy a korona őszinte felvilá­gosításával biztosíttassék az összhang és az egyet­értés. (Hosszantartó éljenzés.) Tisztelt urak, az, aki a véletlen szerencse kö­vetkeztében, a sors kedvező alakulása folytán azt a karriert megcsinálta, annak személyes ambíciói, önálló céljai nem lehetnek. (Lelkes éljenzés.) Talán nem érdemem, talán véletlen következtében abban a szerencsés helyzetben voltam, amit Magyar­­országon a közélet terén elérni lehet, azt mind el­értem. Ismerem annak előnyét, annak töviseit, tu­dom azt, hogy a hatalom csak kifelé látszólag bír nagy értékkel, de aki kezeli, nagy nehézséggel küzd meg. Lenn és fenn a bizalmatlanság oly közbejátszó tényező, amelynek következté­ben azon állásra vágyni senki sem szeretne. De aki ezeket nem ismeri, aki nem volt benne, aki bizo­nyos ideig az intéző körökkel érintkezésben volt, tudja, hogy hol van a baj, tudja, hogy hol van­nak a nehézségek és hogy ezek mi célból támasz­tatnak, és azt is tudja, hogy bizonyos dolgokat cél­­zatos ellenkezés miatt miért nem lehet elérni, tudja, hogy egyes tényezők, akiknek a magyar államot képviselni kell, arra töreked­nek, hogy a magyar államot elfeledjék. De ezeknek részletezésébe nem akarok menni. Tegyük félre a közjogi ellentétek útját és az alkotás terére lépve, teremtetik meg az egységes gazdasági államot. Ezért szervezkedjenek és küzd­jenek, én ott leszek szívesen és kötelességszerűen, csak az urak is ott legyenek és akkor a zászló győ­zelemre vezet. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps.) Bánffy nagyhatású beszéde után, dr. Tüdős János ügyvéd, a debreceni hívek nevében vezérül köszöntve Bánffyt, fejtegette, hogy az új párt po­étikai programmja mily élesen különbözik a két legnagyobb fenálló párt irányzatától. Ezután dr. Körösi Kálmán ügyvéd szólalt fel, ki mint a debreceni szabadelvű­ pártnak volt irányadó tagja, a Bánffy által sokszor emlegetett debreceni kiáltványt szerkesztette. A közgyűlés végén dr. Tutsek Sándor ko­lozsvári, dr. Vajda Lipót deési, dr. Jeszenszky Béla torontáli, Fáy Béla kamarás a hunyadme­­gyei­­uj párthívek nevében üdvözölte Debrecent, miajd megalakult a debreceni új párt tisztikara.­­ Megválasztották elnökké gróf Dégenfeld Jó­zsefet, helyettes elnökké Szabó Kálmán iparka­marai elnököt, alelnökökké Berger Jenő épí­tészt, Erős Lajos tanárt, Pál­ff­y Gábor birto­kost, dr. Popper Alajos orvost, és dr. Tüdős ,Alános ügyvédet, titkárokká dr. Kőrösy Kálmán ügyvédet, dr. Tüdős Kálmán orvost, ezenkívül 80 tagú választmányt küldtek ki. I t*-----------­ ------------------------------------------íra Budapest, január 31. Szentesített törvény. A hivatalos lap mai száma közli a tisztviselők pótlékáról szóló törvény szentesítését. A «Budapesti Közlöny» egyidejűleg a végrehajtási utasítást tartalmazó miniszteri ren­deletet is hozza, amelyet félhivatalos forrásból a «Pesti Napló» december huszonharmadiki számában im­ár közreadtunk. !­­— ""S 6 Két közgyűlés, Budapest, január 31. Az ország két előkelő társasköre, a «Nemzeti Kaszinó» és az «Országos Kaszinó» ma tartották meg évi rendes közgyűlésüket. A Nemzeti Kaszinó, amelynek ez már 77-ik rendes közgyűlése, B­e­n­i­c­z­k­y Ferenc főispán elnöklése alatt tanácskozott s határozatai közül ki kell emelnünk azt, amelyet Szentiványi Géza indítványára mondott ki, ezentúl évente 20.000 koronát fog beleilleszteni költségvetésébe a hazai művészet pártolására. Megejtették a mai közgyűlésen a választást is, amelynek az eredményét február 7-én hirdetik ki. Ugyanaz­nap délután 6 órakor lesz a Széchényi-lakoma is, amelyen az emlék­beszédet gróf Széchényi Emil soproni főispán mondja. Az Országos Kaszinó közgyűlését P­a­­­s­s Andor kúriai tanácselnök vezette. Jóváhagyták az elmúlt év zárószámadásait, elfogadták az idei év költségvetését és megválasztottak 16 rendes és 2 póttagot a választmányba. A gyűlés után este 9 órakor lakoma volt, amelyen mintegy háromszázan voltak jelen s amelyen W­e­k­e­r­­­e Sándor mondott nagyszabású s lel­kes tetszéssel fogadott beszédet. Részletes tudósításunk itt következik: A Nemzeti Kaszinó. A Nemzeti Kaszinó ma délelőtt 11 órakor tar­totta Kossuth Lajos­ utczai palotájában 77-ik évi rendes közgyűlését. A kaszinó intéző igazgatójának gróf Zselénszky Róbernek ajánlatára a köz­gyűlés elnökévé B­e­n­i­c­z­k­y Ferenc titkostaná­csost, Pest vármegye főispánját választották meg, ki köszönetét fejezve ki a tagok ismételten megnyilat­kozott bizalmáért, hogy most már másodízben ve­zetheti a közgyűlés tanácskozásait, felhívta 11 . Mihály egyesületi titkárt, hogy olvassa fel az igaz­gatóság évi jelentését. A jelentés szerint az elmúlt évben a kaszinó­nak 2 tiszteleti, 687 rendes, és 12 rendkívüli, összesen tehát 701 tagja volt; évközben elhunyt 16 tag ezzel szemben 22 rendes és 5 rendkívüli tag vétetett fel. A könyvtár ferjesztésére 4800 koronát fordítottak és ez összesen 571 kötettel gyarapodott a kaszinó könyvtára, melynek tartalma az év végén 22,978 kötetre emelkedett. Hírlapok és folyóiratok be­szerzésére 5913 koronát fordított a kaszinó; 94 hazai és 87 külföldi, összesen tehát 181 lap és fo­lyóirat állott az olvasó­teremben a tagok rendelke­zésére. Az igazgatóság ez évben is, még tovább foly­tatta ama törekvését, hogy a kaszinói életet mentül olcsóbbá tegye. Jelzálog-terhei törlesztésére ismét nagyobb összeget és pedig 50.766 koronát fordított, azonfelül múlt évi jövedelméből kiszakította a király arcképének megfestésére szánt 20.000 koronát is. Úgy ezt a képet, melyet Benczúr Gyula tanár fest, mint megdicsőült Erzsébet királynénknak a László Fülöp által festett képét a tavaszi tár­lat bezárása után, ahol kiállítják őket, fogja a kaszinó a művészektől átvenni. A közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta Szent­iványi Géza amaz indítványát, hogy a kaszinó állítson be költségvetésébe évről-évre a hazai mű­vészet pártolására 20.000 koronáig terjedő összeget. A javaslatot azzal az utasítással tette át a közgyű­lés a választmányhoz, hogy behatóan foglalkozva vele, a jövő évi költségvetés beterjesztése alkalmá­ból tegyen ez irányban konkrét javaslatot. A közgyűlés megadva a f­el­mentést a múlt évi zárószámadásokra nézve, elfogadta az 1904-ik évre beterjesztett költségvetést, mely 315.229 korona bevétel mellett 307.002 korona kiadást s így 8227 korona többletet irányoz elő. Időközben a Losonczy Ödön elnöklete alatt megalakult szavazatszedő bizottságnál folyt a szavazás az igazgatóság három és a választmányból kilépett vagy meghalt tizenkilenc tag helyének be­töltésére. A szavazás eredményét a február hónap 7-én délután fél hat órakor tartandó folytatólagos hitelesítő közgyűlésen fogják kihirdetni. Végül elhatározta a közgyűlés, hogy a gróf Széchenyi-lakomát február 7-én délután 6 órakor fogják megtartani s ez alkalommal gróf Szé­chenyi Emil soproni főispán fog emlékbeszédet mondani. — A közgyűlés az elnök éltetésével ért véget. Az Országos Kaszinó. Az Országos Kaszinó idei rendes közgyűlését ma délután négy órakor tartotta meg saját palotá­jának nagy társalgótér­mében. Báró M­á­r­i­á­s­s­y János ajánlatára a közgyűlés elnökéül közfelkiáltás­sal P­a­i­s­s Andor kúriai tanácselnök választatott meg, ki a bizalmat megköszönve, elfoglalta az elnöki széket. A jegyzőkönyv vezetésére dr. Brezovay Lászlót kérték fel, hitelesítésére pedig Hános­i Lászlót és Vojnits Sándort. Ezután az igazga­tóság évi jelentését felolvasottnak jelentették ki, az­ igazgatóságnak a felmentvényt megadták az 1904.­ évi előirányzatot elfogadták. A megválasztandó 16 választmányi rendes és 2 póttag megválasztásához­ szavazatszedő bizottságba elnökül Szentivány Gyulát, tagokul pedig Ghyczy Jenőt, G­h­y­c­z­y Kálmánt, báró Pongrá­cz Jenőt és dr. S­c­h­e­i­d­l Gusztávot kérték fel. Választmányi rendes tagokul megválasztották : Balás Bélát, Benke Gyulát, Bernáth Gyulát, Bor­nemisza Boldizsárt, Csik Imrét, Hoitsy Pált, dr. Horánszky Dezsőt, Lossonczy Antalt, Máriássy­ Sán­­­dort, dr. Pásztélyi Ernőt, báró Splényi Ödönt, Szabó Ágostot, Szentivány Zoltánt, Vavrik Antalt,­ Vörös Lászlót, Zoltán Eleket, póttagokul pedig ifjú Erdélyi Sándort és id. Unger Alajost.­­ (A bankett.)­­ Az Országos Kaszinó közgyűlését este 9 órakor fényes lakoma követte az Országos Kaszinó termei­ben, melyen több mint 300-an vettek részt. Az asz­talfőn a mai közgyűlést vezető korelnök, Paiss Andor kúriai tanácselnök ült, jobbján Wekerle­ Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, az Országos Kaszinó elnökigazgatója, továbbá G­u­tt­n­e­r Gyula nyugalmazott államtitkár, balján pedig gróf Teleki Géza igazgató foglalt helyet. A felköszöntők sorát gróf Tel­ek­i Géza nyi­totta meg, aki Paiss Andor korelnököt éltette. Paiss az ovációért, melyben a kaszinó tagjai őt részesítették, meleg szavakban mondott köszönetet és a kaszinó virulására ürítette poharát, továbbá az uj választmányi tagokat Balás Bélát, Erdélyi Sán­dort és Unger Alajost éltette. Midőn ezután Z­o­l­­t­á­n Elek altábornagy a kaszinó elnökigazgatóját Wekerle Sándort éltette, frenetikus tapsvihar és szűnni nem akaró éljenzés tört ki a kaszinó köz­szeretetben áló elnöke, Wekerle mellett. Azután álta­lános feszült figyelem közepette Wekerle Sándor emelkedett szólásra és a következő nagy tetszéssel fogadott beszédet mondotta : Uraim ! Tisztelt barátaim. Erről az étlapról látom, hogy ennek a kaszinónak megalakítása óta­ a 22-ik közgyűlés utáni vacsora alkalmából van szerencsém erről a helyről szót emelni. (Zajos él­jenzés.) A huszonkettedik alkalommal is azon kell kezdeni beszédemet, amint kezdtem mindig korábban is, azon tú­­. hogy a saját, mint igazgatótársaim, nevében (Éljenzés.) igazán érzett, köszönetet mond­jak a bizalomnak, a felénk irányuló rokonszenvnek megújuló és reánk nézve igen megtisztelő megnyit­,­vánulásáért. (Éljenzés.) Evvel a köszönettel nem akarom egyszerűen nyugtatni ezt a becses bizalmi ajándékot, mert nem egyéni ajándéknak tekint-­­h­etjük ezt, hanem inkább nagy adósságnak, amelyet­ híven és becsületesen kell lerónunk nekünk, akikre nemcsak anyagi ügyeinek gondozását, hanem er-­­kölcsi kincseinek megóvását és gyarapítását bízta ez a nemes testület-A francia bölcselők a családi élet szentségére, tisztaságára és bennsőségére szeretik visszavezetni azt a nagy anyagi haladást és erkölcsi erőt, amely e francia nemzetet annyiszor megóvta, nagy átala­kulások alkalmával is a végveszélytől, sőt a tovább­ haladásnak feltételét biztosította. Ma, amidőn a családi szentély küszöbén túl, nagy társadalmi testületekké alakulnak,, a családi életen kívül is, ezekben is fel kell ismernük azt a nagy éltető erőt, amely a közélet tisztaságának, a haladásnak és fejlődésnek csíráit rejti magában. A népek élete nemcsak a politikai intézményekben, nem is egye­dül a politikai működésben leli a maga biztosított­ságát és előhaladását. (Úgy van ! Úgy van !) A jó politika nagy eredményeket érhet el, hatalomra, di­csőségre vezethet, a rossz politikának szegénysége kishitűség, megalázás járhatnak nyomában; de igazságban a társadalom rejti magában azokat az erőket, amelyek nagy­­veszélyek esetében a nemzeti élet visszavonulásának egyedüli mentsvárát alkotják és ez rejti a jövő fejlődésnek csiráit és melegágyát­ kebelében. (Zajos éljenzés.) Azt merem mondani tisztelt uraim, hogy különösen áll ez a kis né­pekre és még különösebben reánk, magyarokra, mert a mi hányatott ezredéves múltúnknak a tanú­ságaképpen kell azt felismernünk, hogy e hosszas időn át fennállásunknak, fejlődésünknek és gyara­podásunknak nagy titkát nem kis részben, sőt talán túlnyomó részben kell keresnünk abban az asszi­­máló erőben, amelylyel más néptörzseket ma­­gunkhoz tudunk fűzni, magunkba tudtunk ol­vasztani. A tatár koponyáknak ez a cso­dás és bámulatos, az egész világtörténelemben példátlanul álló asszimiláló képessége az, amely a mai magyar nemzetet alapította, amelynek talán az itt jelenlevőknek egy nagy, azt merném mondani, túlnyomó része is folyománya és az a nagy asszi-' miláló képesség nem erőszakban, nem politikai in­tézményekben, hanem a társadalmi működésben nyilvánult meg és fejtette ki csodás eredményeit. Épen ezért, tisztelt uraim, ezt a nagy éltető erőt, a múltnak a hagyományait őrizzük meg, de egyúttal vessünk gondot arra is, hogy micsoda új eszmékre, micsoda új irányokra van szükségünk, hogy a jövő fejlődésnek is biztosan megállapítsuk útjait. (Hall­juk ! Halljuk!) Akkor- amikor azt látjuk, hogy a

Next