Pesti Napló, 1904. február (55. évfolyam, 32-60. szám)
1904-02-01 / 32. szám
2 Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ, 1904. február 32. szám tenni ai magyar nyelv leírásától. A felekezeti kérdésekre vonatkozólag szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a nem római katolikus egyház tagjainak sérelme nélkül kell, hogy olyan alakulások jöjjenek létre, amelyek egyfelől nem érintik az autonómiát, másfelől segítségére jönnek a nem katolikusoknak, hogy a terhektől megszabaduljanak és természetesen a hívek terhelésének megszüntetésére való tekintettel gondoskodni kell az állami dotációról. Kívonom az adórendszer reformját, a fogyasztási adók leszállítását és a munkás szegény iparosokra való tekintettel gondoskodni kell arról, hogy az elsőrendű szükségletek a lehető legolcsóbban juthassanak kézbe és ennek következtében az adóleszállítás igen fontos dolog. Kívonom a létminimum védelmét a magyar családok fentartásának különös figyelembevételével; kívonom a közigazgatás államosítását a magyar nemzeti társadalom függetlenségének, önkormányzatának és a közszabadság sérelme nélkül. Itt, hol kétségtelenül a nemzet és a dinasztia, a koronás király közötti jó viszony egyik legfontosabb elősegítője a nemzet fejlődésének, erre is kell gondolni, mindenekelőtt felséges uralkodónk és családja iránt (Éljenzés), kell,, hogy a szeretet nagyobb mérvű legyen, mint előbb. Ennek előmozdítása érdekében kívánjuk a paritásnak megfelelő magyar udvartartást. A trón iránti hűség hozzátartozik a nemzeti politikához, azaz a nemzeti egység csak összhang által jöhet létre. Ezt az összhangot azonban nem lehet a korona és a nemzet közötti bizalom aláásásával, a hiperlojalitás eszközeivel elérni, azonban szükséges, hogy a korona őszinte felvilágosításával biztosíttassék az összhang és az egyetértés. (Hosszantartó éljenzés.) Tisztelt urak, az, aki a véletlen szerencse következtében, a sors kedvező alakulása folytán azt a karriert megcsinálta, annak személyes ambíciói, önálló céljai nem lehetnek. (Lelkes éljenzés.) Talán nem érdemem, talán véletlen következtében abban a szerencsés helyzetben voltam, amit Magyarországon a közélet terén elérni lehet, azt mind elértem. Ismerem annak előnyét, annak töviseit, tudom azt, hogy a hatalom csak kifelé látszólag bír nagy értékkel, de aki kezeli, nagy nehézséggel küzd meg. Lenn és fenn a bizalmatlanság oly közbejátszó tényező, amelynek következtében azon állásra vágyni senki sem szeretne. De aki ezeket nem ismeri, aki nem volt benne, aki bizonyos ideig az intéző körökkel érintkezésben volt, tudja, hogy hol van a baj, tudja, hogy hol vannak a nehézségek és hogy ezek mi célból támasztatnak, és azt is tudja, hogy bizonyos dolgokat célzatos ellenkezés miatt miért nem lehet elérni, tudja, hogy egyes tényezők, akiknek a magyar államot képviselni kell, arra törekednek, hogy a magyar államot elfeledjék. De ezeknek részletezésébe nem akarok menni. Tegyük félre a közjogi ellentétek útját és az alkotás terére lépve, teremtetik meg az egységes gazdasági államot. Ezért szervezkedjenek és küzdjenek, én ott leszek szívesen és kötelességszerűen, csak az urak is ott legyenek és akkor a zászló győzelemre vezet. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps.) Bánffy nagyhatású beszéde után, dr. Tüdős János ügyvéd, a debreceni hívek nevében vezérül köszöntve Bánffyt, fejtegette, hogy az új párt poétikai programmja mily élesen különbözik a két legnagyobb fenálló párt irányzatától. Ezután dr. Körösi Kálmán ügyvéd szólalt fel, ki mint a debreceni szabadelvű pártnak volt irányadó tagja, a Bánffy által sokszor emlegetett debreceni kiáltványt szerkesztette. A közgyűlés végén dr. Tutsek Sándor kolozsvári, dr. Vajda Lipót deési, dr. Jeszenszky Béla torontáli, Fáy Béla kamarás a hunyadmegyeiuj párthívek nevében üdvözölte Debrecent, miajd megalakult a debreceni új párt tisztikara. Megválasztották elnökké gróf Dégenfeld Józsefet, helyettes elnökké Szabó Kálmán iparkamarai elnököt, alelnökökké Berger Jenő építészt, Erős Lajos tanárt, Pálffy Gábor birtokost, dr. Popper Alajos orvost, és dr. Tüdős ,Alános ügyvédet, titkárokká dr. Kőrösy Kálmán ügyvédet, dr. Tüdős Kálmán orvost, ezenkívül 80 tagú választmányt küldtek ki. I t*----------- ------------------------------------------íra Budapest, január 31. Szentesített törvény. A hivatalos lap mai száma közli a tisztviselők pótlékáról szóló törvény szentesítését. A «Budapesti Közlöny» egyidejűleg a végrehajtási utasítást tartalmazó miniszteri rendeletet is hozza, amelyet félhivatalos forrásból a «Pesti Napló» december huszonharmadiki számában imár közreadtunk. !— ""S 6 Két közgyűlés, Budapest, január 31. Az ország két előkelő társasköre, a «Nemzeti Kaszinó» és az «Országos Kaszinó» ma tartották meg évi rendes közgyűlésüket. A Nemzeti Kaszinó, amelynek ez már 77-ik rendes közgyűlése, Beniczky Ferenc főispán elnöklése alatt tanácskozott s határozatai közül ki kell emelnünk azt, amelyet Szentiványi Géza indítványára mondott ki, ezentúl évente 20.000 koronát fog beleilleszteni költségvetésébe a hazai művészet pártolására. Megejtették a mai közgyűlésen a választást is, amelynek az eredményét február 7-én hirdetik ki. Ugyanaznap délután 6 órakor lesz a Széchényi-lakoma is, amelyen az emlékbeszédet gróf Széchényi Emil soproni főispán mondja. Az Országos Kaszinó közgyűlését Pass Andor kúriai tanácselnök vezette. Jóváhagyták az elmúlt év zárószámadásait, elfogadták az idei év költségvetését és megválasztottak 16 rendes és 2 póttagot a választmányba. A gyűlés után este 9 órakor lakoma volt, amelyen mintegy háromszázan voltak jelen s amelyen Wekere Sándor mondott nagyszabású s lelkes tetszéssel fogadott beszédet. Részletes tudósításunk itt következik: A Nemzeti Kaszinó. A Nemzeti Kaszinó ma délelőtt 11 órakor tartotta Kossuth Lajos utczai palotájában 77-ik évi rendes közgyűlését. A kaszinó intéző igazgatójának gróf Zselénszky Róbernek ajánlatára a közgyűlés elnökévé Beniczky Ferenc titkostanácsost, Pest vármegye főispánját választották meg, ki köszönetét fejezve ki a tagok ismételten megnyilatkozott bizalmáért, hogy most már másodízben vezetheti a közgyűlés tanácskozásait, felhívta 11 . Mihály egyesületi titkárt, hogy olvassa fel az igazgatóság évi jelentését. A jelentés szerint az elmúlt évben a kaszinónak 2 tiszteleti, 687 rendes, és 12 rendkívüli, összesen tehát 701 tagja volt; évközben elhunyt 16 tag ezzel szemben 22 rendes és 5 rendkívüli tag vétetett fel. A könyvtár ferjesztésére 4800 koronát fordítottak és ez összesen 571 kötettel gyarapodott a kaszinó könyvtára, melynek tartalma az év végén 22,978 kötetre emelkedett. Hírlapok és folyóiratok beszerzésére 5913 koronát fordított a kaszinó; 94 hazai és 87 külföldi, összesen tehát 181 lap és folyóirat állott az olvasóteremben a tagok rendelkezésére. Az igazgatóság ez évben is, még tovább folytatta ama törekvését, hogy a kaszinói életet mentül olcsóbbá tegye. Jelzálog-terhei törlesztésére ismét nagyobb összeget és pedig 50.766 koronát fordított, azonfelül múlt évi jövedelméből kiszakította a király arcképének megfestésére szánt 20.000 koronát is. Úgy ezt a képet, melyet Benczúr Gyula tanár fest, mint megdicsőült Erzsébet királynénknak a László Fülöp által festett képét a tavaszi tárlat bezárása után, ahol kiállítják őket, fogja a kaszinó a művészektől átvenni. A közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta Szentiványi Géza amaz indítványát, hogy a kaszinó állítson be költségvetésébe évről-évre a hazai művészet pártolására 20.000 koronáig terjedő összeget. A javaslatot azzal az utasítással tette át a közgyűlés a választmányhoz, hogy behatóan foglalkozva vele, a jövő évi költségvetés beterjesztése alkalmából tegyen ez irányban konkrét javaslatot. A közgyűlés megadva a felmentést a múlt évi zárószámadásokra nézve, elfogadta az 1904-ik évre beterjesztett költségvetést, mely 315.229 korona bevétel mellett 307.002 korona kiadást s így 8227 korona többletet irányoz elő. Időközben a Losonczy Ödön elnöklete alatt megalakult szavazatszedő bizottságnál folyt a szavazás az igazgatóság három és a választmányból kilépett vagy meghalt tizenkilenc tag helyének betöltésére. A szavazás eredményét a február hónap 7-én délután fél hat órakor tartandó folytatólagos hitelesítő közgyűlésen fogják kihirdetni. Végül elhatározta a közgyűlés, hogy a gróf Széchenyi-lakomát február 7-én délután 6 órakor fogják megtartani s ez alkalommal gróf Széchenyi Emil soproni főispán fog emlékbeszédet mondani. — A közgyűlés az elnök éltetésével ért véget. Az Országos Kaszinó. Az Országos Kaszinó idei rendes közgyűlését ma délután négy órakor tartotta meg saját palotájának nagy társalgótérmében. Báró Máriássy János ajánlatára a közgyűlés elnökéül közfelkiáltással Paiss Andor kúriai tanácselnök választatott meg, ki a bizalmat megköszönve, elfoglalta az elnöki széket. A jegyzőkönyv vezetésére dr. Brezovay Lászlót kérték fel, hitelesítésére pedig Hánosi Lászlót és Vojnits Sándort. Ezután az igazgatóság évi jelentését felolvasottnak jelentették ki, az igazgatóságnak a felmentvényt megadták az 1904. évi előirányzatot elfogadták. A megválasztandó 16 választmányi rendes és 2 póttag megválasztásához szavazatszedő bizottságba elnökül Szentivány Gyulát, tagokul pedig Ghyczy Jenőt, Ghyczy Kálmánt, báró Pongrácz Jenőt és dr. Scheidl Gusztávot kérték fel. Választmányi rendes tagokul megválasztották : Balás Bélát, Benke Gyulát, Bernáth Gyulát, Bornemisza Boldizsárt, Csik Imrét, Hoitsy Pált, dr. Horánszky Dezsőt, Lossonczy Antalt, Máriássy Sándort, dr. Pásztélyi Ernőt, báró Splényi Ödönt, Szabó Ágostot, Szentivány Zoltánt, Vavrik Antalt, Vörös Lászlót, Zoltán Eleket, póttagokul pedig ifjú Erdélyi Sándort és id. Unger Alajost. (A bankett.) Az Országos Kaszinó közgyűlését este 9 órakor fényes lakoma követte az Országos Kaszinó termeiben, melyen több mint 300-an vettek részt. Az asztalfőn a mai közgyűlést vezető korelnök, Paiss Andor kúriai tanácselnök ült, jobbján Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, az Országos Kaszinó elnökigazgatója, továbbá Guttner Gyula nyugalmazott államtitkár, balján pedig gróf Teleki Géza igazgató foglalt helyet. A felköszöntők sorát gróf Teleki Géza nyitotta meg, aki Paiss Andor korelnököt éltette. Paiss az ovációért, melyben a kaszinó tagjai őt részesítették, meleg szavakban mondott köszönetet és a kaszinó virulására ürítette poharát, továbbá az uj választmányi tagokat Balás Bélát, Erdélyi Sándort és Unger Alajost éltette. Midőn ezután Zoltán Elek altábornagy a kaszinó elnökigazgatóját Wekerle Sándort éltette, frenetikus tapsvihar és szűnni nem akaró éljenzés tört ki a kaszinó közszeretetben áló elnöke, Wekerle mellett. Azután általános feszült figyelem közepette Wekerle Sándor emelkedett szólásra és a következő nagy tetszéssel fogadott beszédet mondotta : Uraim ! Tisztelt barátaim. Erről az étlapról látom, hogy ennek a kaszinónak megalakítása óta a 22-ik közgyűlés utáni vacsora alkalmából van szerencsém erről a helyről szót emelni. (Zajos éljenzés.) A huszonkettedik alkalommal is azon kell kezdeni beszédemet, amint kezdtem mindig korábban is, azon tú. hogy a saját, mint igazgatótársaim, nevében (Éljenzés.) igazán érzett, köszönetet mondjak a bizalomnak, a felénk irányuló rokonszenvnek megújuló és reánk nézve igen megtisztelő megnyit,vánulásáért. (Éljenzés.) Evvel a köszönettel nem akarom egyszerűen nyugtatni ezt a becses bizalmi ajándékot, mert nem egyéni ajándéknak tekint-hetjük ezt, hanem inkább nagy adósságnak, amelyet híven és becsületesen kell lerónunk nekünk, akikre nemcsak anyagi ügyeinek gondozását, hanem er-kölcsi kincseinek megóvását és gyarapítását bízta ez a nemes testület-A francia bölcselők a családi élet szentségére, tisztaságára és bennsőségére szeretik visszavezetni azt a nagy anyagi haladást és erkölcsi erőt, amely e francia nemzetet annyiszor megóvta, nagy átalakulások alkalmával is a végveszélytől, sőt a tovább haladásnak feltételét biztosította. Ma, amidőn a családi szentély küszöbén túl, nagy társadalmi testületekké alakulnak,, a családi életen kívül is, ezekben is fel kell ismernük azt a nagy éltető erőt, amely a közélet tisztaságának, a haladásnak és fejlődésnek csíráit rejti magában. A népek élete nemcsak a politikai intézményekben, nem is egyedül a politikai működésben leli a maga biztosítottságát és előhaladását. (Úgy van ! Úgy van !) A jó politika nagy eredményeket érhet el, hatalomra, dicsőségre vezethet, a rossz politikának szegénysége kishitűség, megalázás járhatnak nyomában; de igazságban a társadalom rejti magában azokat az erőket, amelyek nagyveszélyek esetében a nemzeti élet visszavonulásának egyedüli mentsvárát alkotják és ez rejti a jövő fejlődésnek csiráit és melegágyát kebelében. (Zajos éljenzés.) Azt merem mondani tisztelt uraim, hogy különösen áll ez a kis népekre és még különösebben reánk, magyarokra, mert a mi hányatott ezredéves múltúnknak a tanúságaképpen kell azt felismernünk, hogy e hosszas időn át fennállásunknak, fejlődésünknek és gyarapodásunknak nagy titkát nem kis részben, sőt talán túlnyomó részben kell keresnünk abban az asszimáló erőben, amelylyel más néptörzseket magunkhoz tudunk fűzni, magunkba tudtunk olvasztani. A tatár koponyáknak ez a csodás és bámulatos, az egész világtörténelemben példátlanul álló asszimiláló képessége az, amely a mai magyar nemzetet alapította, amelynek talán az itt jelenlevőknek egy nagy, azt merném mondani, túlnyomó része is folyománya és az a nagy asszi-' miláló képesség nem erőszakban, nem politikai intézményekben, hanem a társadalmi működésben nyilvánult meg és fejtette ki csodás eredményeit. Épen ezért, tisztelt uraim, ezt a nagy éltető erőt, a múltnak a hagyományait őrizzük meg, de egyúttal vessünk gondot arra is, hogy micsoda új eszmékre, micsoda új irányokra van szükségünk, hogy a jövő fejlődésnek is biztosan megállapítsuk útjait. (Halljuk ! Halljuk!) Akkor- amikor azt látjuk, hogy a