Pesti Napló, 1904. február (55. évfolyam, 32-60. szám)

1904-02-13 / 44. szám

zsunapest, szombat PESTI M­AFLÜ, 1904. február 13. ■**. szám 20 -----------------------------------------------------------------------------­ 4 — Az irodalmi les Heinze. A német reak­­cionáriusok csak nem tudnak beletörődni a modern szellembe. Mindjárt «rendőrt» kiáltanak, mihelyt egy kis szabadabb szellemi mozgalom szelét érzik. Nem elég nekik a meglévő «lex Heinze», most egy má­sodik Heinze-törvényt akarnak. Berlinből ugyanis a következőt jelentik: A német birodalmi gyűlés kérvényi bizottsá­gának tegnapi ülésén a centrum- és a konzervatív­­párt tagjai a baloldal élénk meglepetésére heves támadásokat intéztek az alacsony színvonalon álló irodalmi és művészeti termékek ellen. Ezekre a támadásokra a berlini kerületi protestáns zsinat egy beadványa adott alkalmat, mely erélyes intézkedése­ket kér az irodalmi szemét ellen s egy új «lex Heinze» megalkotását óhajtja. A baloldal azt állítja, hogy ez a beadvány csak ürügy volt a centrumnak és a konzervatívoknak arra, hogy mérgüket kiönt­hessék a szabad szellemben szerkesztett «Simplicis­­simus» ellen. A bizottság különben 13 szavazattal tíz ellenében elhatározta, hogy a beadványt figye­lembevétel céljából kiadatni ajánlja a birodalmi kan­­cellárnak. Amennyiben a birodalmi gyűlés plénuma hozzájárul a kérvényi bizottság javaslatához, ez a határozat alkalmas lesz arra, hogy a birodalmi kan­cellárt egy második «lex Heinze» megalkotására bírja — Anti-szabadkőműves-liga. Rettenetes kultúrharc kitörése előtt áll a szerencsétlen spa­nyol nemzet. A klerikális és antiklerikális szer­vezkedés mindkét részről teljes erővel folyik és hogy hova vezet, azt csak sejteni lehet az össze­gabalyodó eseményekből, miknek hozzánk csak egy-egy epizódja jut el. Ilyenekről számol be a következő madridi távirat: A minap Spanyolország minden nagyobb vá­rosában népgyüléseket tartottak a Nozaleda valen­ciai érsek ügyéből kifolyólag. A népgyűléseket részben a klerikálisok, részben az antiklerikálisok rendezték. Az antiklerikális népgyűléseken így jel­lemezték a helyzetet: vagy köztársaság, vagy in­kvizíció. Soriano republikánus képviselő szer­vezkedésre hívta fel a népet a közeli harcra, mely egyrészt a köztársaságiak és a spanyol nemzet, másrészt a reakcionáriusok és a kormány közt fog lefolyni. Végül azt a határozatot fogadták el, hogy megkezdik a forradalmat. Ezeket az antikleriká­lis népgyűléseket a rendőrség szétrobbantotta és igen sokat a jelen volt vezetők közül letartóztattak. A klerikális gyűlésen mintegy négyezer főnyi konzervatív, karlista és katalanista jelent meg. A gyűlést Solferino herceg nyitotta meg «az Atyának, Fiúnak és a Szentléleknek nevében». A gyűlésnek célja volt, hogy főként a szabadkőműve­sek ellen foglaljanak állást. Ezt a napirendet alapo­san ki is merítették. Az összes szónokok valósággal dühöngtek a liberálisok és szabadkőművesek el­len. Burgada klerikális képviselő szerint a sza­badkőművesség a szülőanyja minden forradalomnak és zavargásnak; a szabadkőművesség dúlta fel a társadalmi rendet és a családot, minden szabadkő­műves anarkista és betörő. Majd egész bűnlajstro­­mot olvastak fel a szabadkőművesek vérengzéséről. Végül nagy tetszés mellett jelentette ki a szónok, hogyha a szabadkőművesek nem volnának, Spa­nyolország még mindig olyan hatalmas volna, mint az inkvizíció idején. A merész mondást követő zaj lecsillapultával egy munkás közbekiáltott: — No ez már ugyancsak erős hazugság. A jelen voltak első meglepetésükből felocsúdva nekitámadtak a munkásnak, a földre tepertek és taposni kezdtek rajta. A rendőrség alig tudta a szent gyülekezet vérszomja elől kimenteni a ha­lállal vívódó embert. Ez incidens után folytatták tanácskozásukat és elfogadták azt a határozati ja­vaslatot, hogy megkérik a kormányt, hogy a sza­badkőműveseket minden eszközzel, tekintet nélkül arra, hogy törvényes-e vagy sem, üldözze, a ta­goknak pedig kötelességük, hogy a kormányt a szabadkőművesek denunciálásával is támogassák, aminek sikere érdekében megalakulásnak jelentet­ték ki az anti-szabadkőműves-ligát. 5— Az eladósodott basa. Konstantinápolyból jelentik, hogy ott nagy feltűnést keltett a szultán egykori kedvelt és bizalmas emberének, Ahmed D­selaleddin bajának hirtelen szökése. Ahmed Dselaleddin egyiptomi hercegnőt vett feleségül, aki állítólag betegsége miatt már néhány héttel ezelőtt elutazott Egyiptomba. Ahmed álruhában ment egy angol hajóra, s úgy szökött el Egyiptom felé. Szö­késének oka félmillió koronányi adóssága, amelyet Konstantinápolyban hagyott. A basával vele szökött till­ára, Gumusk­án is, aki ezelőtt az örmény forradalmi bizottság tagja volt. — Házasság. Olaszteleki Kolumb­á­n Pál, az arad-csanádi vasút aradi állomás képviselője, tizenötödikén az aradi református templomban tartja esküvőjét Kleiner Margittal . Nincs többé vasúti összeütközés? Nem múlik el nap, hogy kisebb vagy nagyobb vonat­­összeütközésekről ne érkeznék hír. A műszaki világ ezernyi kísérletet tesz, hogy valami találmánynyal csökkentse a szerencsétlenségek számát. A kísér­leteken túl azonban nem igen tud haladni a tech­nika. Most Amerikából olyan hír érkezik, amely szerint egész bátran azt lehetne mondani: nincs többé összeütközés. Az amerikai hír persze nagyon is amerikai szű találmányról szól. Arról, hogy egy Stern nevű mérnök a vasúti kocsikat a tetejü­kön el akarja látni sínekkel, amelyek elől is, hátul is enyhe meredekkel a földönfutó sínekre vezetnek. Már most a vonatokat egész bátran lehet egymás­nak bocsátani, nem történik összeütközés, mert az egyik vonat a lejtős sínen felszalad, a másik vonatnak a tetejére és azután szépen leszalad hátul a ren­des sínekre. És ezt a találmányt Amerikában még komolyan is tárgyalják. — Egy szocialista lap elkobzása. A buda­pesti királyi ügyészség ma elkoboztatja a rendőr­séggel a «Narodna Rees» szerb nyelvű szocialista lapot vezető­ cikke miatt. Néhány napon belül má­sodszor foganatosítanak ilyen intézkedést a szerb újsággal szemben , csak e hónap 8-ikán kobozták el, mint akkor jelentettük, ugyancsak izgatás címén. — A velencei kampanile. A velencei ha­rangtorony újraépítését nagyon megnehezíti a ked­vezőtlen, esős időjárás, mely az alapozási munkála­tokat teljesen elbontotta esővízzel. Ez a kedvezőt­len körülmény okozta, hogy az a hír terjedt el, hogy az alapozó munkálatok nem sikerültek. Ezt a tűresztelést egy velencei táviratban az építés ve­zetője megcáfolja. — Sikkasztás egy betegsegitőegyesület­ban. Aradról írják, hogy az Aradi Magyar nyelv Terjesztő Betegsegitő és Temetkezési Egyesü­letnél sikkasztásnak jöttek nyomára. Kocsi Fe­renc egyesületi pénztáros 2400 koronát sikkasztott el. A sikkasztást 1900 óta folytatta. Az egyesület­nek kára nem lesz, mert a hiányzó összeget a ve­zetőség megtéríti. Érdekes, hogy a vezetőség tavaly 1400 koronát fizetett már Kocsi pénztáros helyett, amit elsikkasztott. Állásától azonban csak most füg­gesztették fel.­­ Hivatalvesztésre ítélt rabbi-anya­­könyvvezető. Miskolcról jelentik, hogy Borsod megye fegyelmi választmánya a közigazgatási bizottság határozata értelmében tegnap hivatalvesz­tésre ítélte Ehrenfeld Sámuel rabbi-anyakönyv­­vezetőt. Az ítélet oka a következő: Ehrenfeld Sámuel mezőkövesdi rabbi-anya­­könyvezető törvényes nejétől különvált, de nem vált el törvényesen. Időközben pedig egy cseléd­jével vadházasságban élt, majd később egy másik asszonynyal, úgynevezett csonka-rituális házasságot kötött. A mezőkövesdi hitközség mindezeknél fogva panaszszal fordult egyenesen a minisztériumhoz és kérte Ehrenfeld elmozdítását. A miniszter elren­delte, hogy­ a rabbi-anyakönyvvezető ellen, aki köz­erkölcsbe ütköző életmódot folytatott és a világi törvények ellen cselekedett, fegyelmi eljárás indít­tassák. Egyben áttette az aktákat Borsod megye köz­­igazgatási bizottságához, amely fórum dr. Tarnay alispán javaslata alapján, magát illetékesnek mon­dotta ki. A fegyelmi választmány ülésén az ügy minden részlete kiderittetett. Az Ehrenfeld ellen emelt vádak beigazoltattak. A védekezése pedig, mely szerint eljárását az ő speciális törvényeik megengedik, figyelembe vehető nem volt, mert az ellentétben áll érvényben levő világi törvényeinkkel. Ennélfogva a választmány Ehrenfeld Sámuel mező­kövesdi rabbi anyakönyvvezetőt hivatalvesztésre ítélte. — Mecsnikov legújabb felfedezése. Páris­ból jelentik: Doktor Mecsnikov, a párisi Pasteur-intézet világhírű, orosz származású orvosa, közölte a tudományos fórumokkal, hogy sikerült neki egy csimpánzot luesz ellen immunizálni, még­pedig egy másik fertőzött majom viruszával. Orvosi körökben a legnagyobb kíváncsisággal várják a szenzációs orvosi felfedezés részleteit. Lehet, hogy dr. Mecsnikov megtalálta az immunizáló szérumot a legrettenetesebb betegség ellen. Ííjszabók sztrájkja. Budapest legnagyobb angol női ruha üzletében, a Blasek Conrád-féle cég­nél sztrájkolnak az összes munkások. Ez a cég egyedüli a fővárosban, amely darabszámra dolgoz­tat a munkásaival, ami nagyon káros a munkásokra nézve, mert a gyakori igazítás, változtatás, ami a női munkánál kikerülhetetlen, így mind a munkások rovására megy. A közönség horribilis összegeket fizet az ilyen elsőrendű cégeknek egy-egy kosztü­mért, amit azzal okolt­ak meg, hogy a pontos igazí­tás sok munkát igényel, de a rizikót a darabszámos munka révén egészen a munkások nyakába sózzák. Nem is kivonnak egyebet a sztrájkolók, mint azt, ami a többi nőszabó műhelyekben mindenütt már meg van: a darabszámos munka eltörlését. A cég­­ főnöke, aki Csehországból jött hozzánk és itt eg évtized alatt vagyont gyűjtött, szóba sem akar állni a munkásokkal. — Matrac nagyalvók részére. A sza­lornói régi orvosi iskola hires szabálya ismeretes: Quinque horas donnire sat est juvenique senique. Sex mercatori, septem de stemmata natis, Octo damus pigris, qui nulla negotia curanf Amit magyarra igy fordítottak: Alvásra öt óra elég ifjúnak, öregnek Hatot a kalmárnak, hetet a magasabb rendből­­születettnek. Nyolcat a restnek adunk, ki semmi dologra, sem képes. A szalernai orvosi iskola tehát ötórai alvást ajánlott és ezt a középkori szabályt most New­ York­­ban meg is akarják valósítani. Sőt az a klub, amely a rövid alvást tűzte ki célul, még az ötórai alvást is sokalja. Tagjainak kötelezettséget kell vállal­­niok, hogy naponta csak négy órát fognak aludni és hogy az akaratgyengeségben szenvedő tagok is megtarthassák ezt a szabályt, kapnak egy matra­cot, amely négyórai alvás után automatikusan ki­dobja őket az ágyból. Az egész klubból nyilván ez a matrac a legérdekesebb. Pontosabban és biztosab­ban működik, mint az ébresztő-óra, amelylyel szá­mos polgártársunk felriasztaná magát édes reggeli álmából. Az ébresztő-órán már kifogtak az embe­rek, mert ha kelletlen időben riasztja fel őket, a tok­jára forrasztják a szót és tovább alszanak. De az ébresztő matraccal már nem olyan könnyű el­bánni, mert ez alaposan végez az álmosokkal. — Embertelen haj­óskapitány. Páriából jelentik, hogy a minap súlyos vádakat emelt egy francia tengerészkapitány ellen a saját legénysége. A vádak ügyében hír szerint P­e 11 ó­t­a a tengerészeti miniszter már el is rendelte a vizsgálatot. A ka­pitány, kiről szó van, a Franciaország és Új-Fund­­land között közlekedő «Amelie Pissia» hajónak a parancsnoka, egyik útjában nemcsak eltűrte, hogy a legényeivel borzalmas kegyetlenségeket kövessenek el, hanem maga is részt vett a kegyetlenkedésekben, így a fedélzeten egy Gaffrigue nevű tizennyolc éves matróznak mind a két fülét kitépték; a se­besültet semmiféle orvosi segítségben nem részesí­tették s vérmérgezésben nemsokára meghalt. Holt­teste fölött az embertelen kapitány tréfás, gúnyo­lódó beszédet mondott. Amikor pedig egyik matróz, J o s­m i­n kifakadt az ellen s azzal fenyegetőzött, hogy az esetről Franciországban jelentést tesz, a tengerbe dobták. A matróz úszva iparkodott elérni a hajót, de a kapitány öcscse egy rúddal több ízben visszalökte. Mindamellett végre is sikerült a két­ségbeesetten küzdő embernek a fedélzetre felka­paszkodni. Alig ért ide, valaki tőrrel hátba szúrta. Egy Solio nevű másik matróz megszánta, be akarta kötözni sebét, de ebben bolütésekkel megakadályoz­ták. Jasmin nemsokára meghalt s holttestét elrettentő például levetkőztette s az árbochoz kötöztette a kapitány. — összeszurkálta a tanítóját. Berlinben, egy községi iskolában egy tizenegyéves iskolás fiú tanítóját orvul megtámadta és zsebkésével össze­szurkálta. A fiút Hübner Pálnak hívják és egy tisztességes hivatalnoki család gyermeke. A har­madik elemi osztályba járt, s osztályának legelső tanulója volt. Tegnapelőtt a rajzórán a fiú olyan szórakozott volt és annyit nyugtalankodott, hogy Zeizinger tanító kénytelen volt őt többször is meginteni, végül pedig büntetésből odaültette a fiút a katedra közelében levő padba, amelyben a leg­rosszabb viseletű tanulók szoktak ülni. Bár a ta­nító megmondta, hogy ez a büntetés csak arra az egy órára szól, s hogy a következő órában már ismét elfoglalhatja régi helyét, a fiú mégis olyan izgatott lett miatta, hogy óra után, mikor a tanító kabátját fölvette, megrohanta és az egész osztály jelenlétében háromszor hátbaszúrta tollkésével. A dühöngőt osztálytársai fékezték meg abban a pil­lanatban, mikor negyedszer akarta kését döfésre emelni. A tanító sebei jelentéktelenek. A merénylő fiú, aki az eset után valósággal önkívületi állapotba jutott, mikor az iskola igazgatója megjelent az osz­tályban, visszanyerte öntudatát, zokogni kezdett, majd eszméletlenül a földre roskadt — lelőtte a kedvesét. Az éjszaka beállí­tott a főkapitányságra Klein Tivadar harminc­nyolcéves gépész, soroksári lakos s lerongyolva, elkeseredve kiáltotta: — Gyilkos vagyok, kapitány úr kérem, tes­sék letartóztatni. Az inspekciós tisztviselő vallatóra fogta s ki­sült, hogy Klein Tivadar a napokban összeveszett Soroksáron élő szeretőjével, Moór Annával s há­romszor rálőtt revolverével. De ittas állapotában rosszul célzott,­ s a leány csak a karján kapott se­bet. A vérengző szerető azt hitte, hogy a lövések halálosak voltak s ijedtében megszökött Soroksár­ról. A rendőrség önkéntes jelentkezése után le­tartóztatta.

Next