Pesti Napló, 1904. február (55. évfolyam, 32-60. szám)

1904-02-13 / 44. szám

zsunapest, szombat PESTI MAFLÜ, 1904. február 13. ■**. szám 20 ----------------------------------------------------------------------------- 4 — Az irodalmi les Heinze. A német reakcionáriusok csak nem tudnak beletörődni a modern szellembe. Mindjárt «rendőrt» kiáltanak, mihelyt egy kis szabadabb szellemi mozgalom szelét érzik. Nem elég nekik a meglévő «lex Heinze», most egy második Heinze-törvényt akarnak. Berlinből ugyanis a következőt jelentik: A német birodalmi gyűlés kérvényi bizottságának tegnapi ülésén a centrum- és a konzervatívpárt tagjai a baloldal élénk meglepetésére heves támadásokat intéztek az alacsony színvonalon álló irodalmi és művészeti termékek ellen. Ezekre a támadásokra a berlini kerületi protestáns zsinat egy beadványa adott alkalmat, mely erélyes intézkedéseket kér az irodalmi szemét ellen s egy új «lex Heinze» megalkotását óhajtja. A baloldal azt állítja, hogy ez a beadvány csak ürügy volt a centrumnak és a konzervatívoknak arra, hogy mérgüket kiönthessék a szabad szellemben szerkesztett «Simplicissimus» ellen. A bizottság különben 13 szavazattal tíz ellenében elhatározta, hogy a beadványt figyelembevétel céljából kiadatni ajánlja a birodalmi kancellárnak. Amennyiben a birodalmi gyűlés plénuma hozzájárul a kérvényi bizottság javaslatához, ez a határozat alkalmas lesz arra, hogy a birodalmi kancellárt egy második «lex Heinze» megalkotására bírja — Anti-szabadkőműves-liga. Rettenetes kultúrharc kitörése előtt áll a szerencsétlen spanyol nemzet. A klerikális és antiklerikális szervezkedés mindkét részről teljes erővel folyik és hogy hova vezet, azt csak sejteni lehet az összegabalyodó eseményekből, miknek hozzánk csak egy-egy epizódja jut el. Ilyenekről számol be a következő madridi távirat: A minap Spanyolország minden nagyobb városában népgyüléseket tartottak a Nozaleda valenciai érsek ügyéből kifolyólag. A népgyűléseket részben a klerikálisok, részben az antiklerikálisok rendezték. Az antiklerikális népgyűléseken így jellemezték a helyzetet: vagy köztársaság, vagy inkvizíció. Soriano republikánus képviselő szervezkedésre hívta fel a népet a közeli harcra, mely egyrészt a köztársaságiak és a spanyol nemzet, másrészt a reakcionáriusok és a kormány közt fog lefolyni. Végül azt a határozatot fogadták el, hogy megkezdik a forradalmat. Ezeket az antiklerikális népgyűléseket a rendőrség szétrobbantotta és igen sokat a jelen volt vezetők közül letartóztattak. A klerikális gyűlésen mintegy négyezer főnyi konzervatív, karlista és katalanista jelent meg. A gyűlést Solferino herceg nyitotta meg «az Atyának, Fiúnak és a Szentléleknek nevében». A gyűlésnek célja volt, hogy főként a szabadkőművesek ellen foglaljanak állást. Ezt a napirendet alaposan ki is merítették. Az összes szónokok valósággal dühöngtek a liberálisok és szabadkőművesek ellen. Burgada klerikális képviselő szerint a szabadkőművesség a szülőanyja minden forradalomnak és zavargásnak; a szabadkőművesség dúlta fel a társadalmi rendet és a családot, minden szabadkőműves anarkista és betörő. Majd egész bűnlajstromot olvastak fel a szabadkőművesek vérengzéséről. Végül nagy tetszés mellett jelentette ki a szónok, hogyha a szabadkőművesek nem volnának, Spanyolország még mindig olyan hatalmas volna, mint az inkvizíció idején. A merész mondást követő zaj lecsillapultával egy munkás közbekiáltott: — No ez már ugyancsak erős hazugság. A jelen voltak első meglepetésükből felocsúdva nekitámadtak a munkásnak, a földre tepertek és taposni kezdtek rajta. A rendőrség alig tudta a szent gyülekezet vérszomja elől kimenteni a halállal vívódó embert. Ez incidens után folytatták tanácskozásukat és elfogadták azt a határozati javaslatot, hogy megkérik a kormányt, hogy a szabadkőműveseket minden eszközzel, tekintet nélkül arra, hogy törvényes-e vagy sem, üldözze, a tagoknak pedig kötelességük, hogy a kormányt a szabadkőművesek denunciálásával is támogassák, aminek sikere érdekében megalakulásnak jelentették ki az anti-szabadkőműves-ligát. 5— Az eladósodott basa. Konstantinápolyból jelentik, hogy ott nagy feltűnést keltett a szultán egykori kedvelt és bizalmas emberének, Ahmed Dselaleddin bajának hirtelen szökése. Ahmed Dselaleddin egyiptomi hercegnőt vett feleségül, aki állítólag betegsége miatt már néhány héttel ezelőtt elutazott Egyiptomba. Ahmed álruhában ment egy angol hajóra, s úgy szökött el Egyiptom felé. Szökésének oka félmillió koronányi adóssága, amelyet Konstantinápolyban hagyott. A basával vele szökött tillára, Gumuskán is, aki ezelőtt az örmény forradalmi bizottság tagja volt. — Házasság. Olaszteleki Kolumbán Pál, az arad-csanádi vasút aradi állomás képviselője, tizenötödikén az aradi református templomban tartja esküvőjét Kleiner Margittal . Nincs többé vasúti összeütközés? Nem múlik el nap, hogy kisebb vagy nagyobb vonatösszeütközésekről ne érkeznék hír. A műszaki világ ezernyi kísérletet tesz, hogy valami találmánynyal csökkentse a szerencsétlenségek számát. A kísérleteken túl azonban nem igen tud haladni a technika. Most Amerikából olyan hír érkezik, amely szerint egész bátran azt lehetne mondani: nincs többé összeütközés. Az amerikai hír persze nagyon is amerikai szű találmányról szól. Arról, hogy egy Stern nevű mérnök a vasúti kocsikat a tetejükön el akarja látni sínekkel, amelyek elől is, hátul is enyhe meredekkel a földönfutó sínekre vezetnek. Már most a vonatokat egész bátran lehet egymásnak bocsátani, nem történik összeütközés, mert az egyik vonat a lejtős sínen felszalad, a másik vonatnak a tetejére és azután szépen leszalad hátul a rendes sínekre. És ezt a találmányt Amerikában még komolyan is tárgyalják. — Egy szocialista lap elkobzása. A budapesti királyi ügyészség ma elkoboztatja a rendőrséggel a «Narodna Rees» szerb nyelvű szocialista lapot vezető cikke miatt. Néhány napon belül másodszor foganatosítanak ilyen intézkedést a szerb újsággal szemben , csak e hónap 8-ikán kobozták el, mint akkor jelentettük, ugyancsak izgatás címén. — A velencei kampanile. A velencei harangtorony újraépítését nagyon megnehezíti a kedvezőtlen, esős időjárás, mely az alapozási munkálatokat teljesen elbontotta esővízzel. Ez a kedvezőtlen körülmény okozta, hogy az a hír terjedt el, hogy az alapozó munkálatok nem sikerültek. Ezt a tűresztelést egy velencei táviratban az építés vezetője megcáfolja. — Sikkasztás egy betegsegitőegyesületban. Aradról írják, hogy az Aradi Magyar nyelv Terjesztő Betegsegitő és Temetkezési Egyesületnél sikkasztásnak jöttek nyomára. Kocsi Ferenc egyesületi pénztáros 2400 koronát sikkasztott el. A sikkasztást 1900 óta folytatta. Az egyesületnek kára nem lesz, mert a hiányzó összeget a vezetőség megtéríti. Érdekes, hogy a vezetőség tavaly 1400 koronát fizetett már Kocsi pénztáros helyett, amit elsikkasztott. Állásától azonban csak most függesztették fel. Hivatalvesztésre ítélt rabbi-anyakönyvvezető. Miskolcról jelentik, hogy Borsod megye fegyelmi választmánya a közigazgatási bizottság határozata értelmében tegnap hivatalvesztésre ítélte Ehrenfeld Sámuel rabbi-anyakönyvvezetőt. Az ítélet oka a következő: Ehrenfeld Sámuel mezőkövesdi rabbi-anyakönyvezető törvényes nejétől különvált, de nem vált el törvényesen. Időközben pedig egy cselédjével vadházasságban élt, majd később egy másik asszonynyal, úgynevezett csonka-rituális házasságot kötött. A mezőkövesdi hitközség mindezeknél fogva panaszszal fordult egyenesen a minisztériumhoz és kérte Ehrenfeld elmozdítását. A miniszter elrendelte, hogy a rabbi-anyakönyvvezető ellen, aki közerkölcsbe ütköző életmódot folytatott és a világi törvények ellen cselekedett, fegyelmi eljárás indíttassák. Egyben áttette az aktákat Borsod megye közigazgatási bizottságához, amely fórum dr. Tarnay alispán javaslata alapján, magát illetékesnek mondotta ki. A fegyelmi választmány ülésén az ügy minden részlete kiderittetett. Az Ehrenfeld ellen emelt vádak beigazoltattak. A védekezése pedig, mely szerint eljárását az ő speciális törvényeik megengedik, figyelembe vehető nem volt, mert az ellentétben áll érvényben levő világi törvényeinkkel. Ennélfogva a választmány Ehrenfeld Sámuel mezőkövesdi rabbi anyakönyvvezetőt hivatalvesztésre ítélte. — Mecsnikov legújabb felfedezése. Párisból jelentik: Doktor Mecsnikov, a párisi Pasteur-intézet világhírű, orosz származású orvosa, közölte a tudományos fórumokkal, hogy sikerült neki egy csimpánzot luesz ellen immunizálni, mégpedig egy másik fertőzött majom viruszával. Orvosi körökben a legnagyobb kíváncsisággal várják a szenzációs orvosi felfedezés részleteit. Lehet, hogy dr. Mecsnikov megtalálta az immunizáló szérumot a legrettenetesebb betegség ellen. Ííjszabók sztrájkja. Budapest legnagyobb angol női ruha üzletében, a Blasek Conrád-féle cégnél sztrájkolnak az összes munkások. Ez a cég egyedüli a fővárosban, amely darabszámra dolgoztat a munkásaival, ami nagyon káros a munkásokra nézve, mert a gyakori igazítás, változtatás, ami a női munkánál kikerülhetetlen, így mind a munkások rovására megy. A közönség horribilis összegeket fizet az ilyen elsőrendű cégeknek egy-egy kosztümért, amit azzal okoltak meg, hogy a pontos igazítás sok munkát igényel, de a rizikót a darabszámos munka révén egészen a munkások nyakába sózzák. Nem is kivonnak egyebet a sztrájkolók, mint azt, ami a többi nőszabó műhelyekben mindenütt már meg van: a darabszámos munka eltörlését. A cég főnöke, aki Csehországból jött hozzánk és itt eg évtized alatt vagyont gyűjtött, szóba sem akar állni a munkásokkal. — Matrac nagyalvók részére. A szalornói régi orvosi iskola hires szabálya ismeretes: Quinque horas donnire sat est juvenique senique. Sex mercatori, septem de stemmata natis, Octo damus pigris, qui nulla negotia curanf Amit magyarra igy fordítottak: Alvásra öt óra elég ifjúnak, öregnek Hatot a kalmárnak, hetet a magasabb rendbőlszületettnek. Nyolcat a restnek adunk, ki semmi dologra, sem képes. A szalernai orvosi iskola tehát ötórai alvást ajánlott és ezt a középkori szabályt most New Yorkban meg is akarják valósítani. Sőt az a klub, amely a rövid alvást tűzte ki célul, még az ötórai alvást is sokalja. Tagjainak kötelezettséget kell vállalniok, hogy naponta csak négy órát fognak aludni és hogy az akaratgyengeségben szenvedő tagok is megtarthassák ezt a szabályt, kapnak egy matracot, amely négyórai alvás után automatikusan kidobja őket az ágyból. Az egész klubból nyilván ez a matrac a legérdekesebb. Pontosabban és biztosabban működik, mint az ébresztő-óra, amelylyel számos polgártársunk felriasztaná magát édes reggeli álmából. Az ébresztő-órán már kifogtak az emberek, mert ha kelletlen időben riasztja fel őket, a tokjára forrasztják a szót és tovább alszanak. De az ébresztő matraccal már nem olyan könnyű elbánni, mert ez alaposan végez az álmosokkal. — Embertelen hajóskapitány. Páriából jelentik, hogy a minap súlyos vádakat emelt egy francia tengerészkapitány ellen a saját legénysége. A vádak ügyében hír szerint Pe 11 óta a tengerészeti miniszter már el is rendelte a vizsgálatot. A kapitány, kiről szó van, a Franciaország és Új-Fundland között közlekedő «Amelie Pissia» hajónak a parancsnoka, egyik útjában nemcsak eltűrte, hogy a legényeivel borzalmas kegyetlenségeket kövessenek el, hanem maga is részt vett a kegyetlenkedésekben, így a fedélzeten egy Gaffrigue nevű tizennyolc éves matróznak mind a két fülét kitépték; a sebesültet semmiféle orvosi segítségben nem részesítették s vérmérgezésben nemsokára meghalt. Holtteste fölött az embertelen kapitány tréfás, gúnyolódó beszédet mondott. Amikor pedig egyik matróz, J o sm in kifakadt az ellen s azzal fenyegetőzött, hogy az esetről Franciországban jelentést tesz, a tengerbe dobták. A matróz úszva iparkodott elérni a hajót, de a kapitány öcscse egy rúddal több ízben visszalökte. Mindamellett végre is sikerült a kétségbeesetten küzdő embernek a fedélzetre felkapaszkodni. Alig ért ide, valaki tőrrel hátba szúrta. Egy Solio nevű másik matróz megszánta, be akarta kötözni sebét, de ebben bolütésekkel megakadályozták. Jasmin nemsokára meghalt s holttestét elrettentő például levetkőztette s az árbochoz kötöztette a kapitány. — összeszurkálta a tanítóját. Berlinben, egy községi iskolában egy tizenegyéves iskolás fiú tanítóját orvul megtámadta és zsebkésével összeszurkálta. A fiút Hübner Pálnak hívják és egy tisztességes hivatalnoki család gyermeke. A harmadik elemi osztályba járt, s osztályának legelső tanulója volt. Tegnapelőtt a rajzórán a fiú olyan szórakozott volt és annyit nyugtalankodott, hogy Zeizinger tanító kénytelen volt őt többször is meginteni, végül pedig büntetésből odaültette a fiút a katedra közelében levő padba, amelyben a legrosszabb viseletű tanulók szoktak ülni. Bár a tanító megmondta, hogy ez a büntetés csak arra az egy órára szól, s hogy a következő órában már ismét elfoglalhatja régi helyét, a fiú mégis olyan izgatott lett miatta, hogy óra után, mikor a tanító kabátját fölvette, megrohanta és az egész osztály jelenlétében háromszor hátbaszúrta tollkésével. A dühöngőt osztálytársai fékezték meg abban a pillanatban, mikor negyedszer akarta kését döfésre emelni. A tanító sebei jelentéktelenek. A merénylő fiú, aki az eset után valósággal önkívületi állapotba jutott, mikor az iskola igazgatója megjelent az osztályban, visszanyerte öntudatát, zokogni kezdett, majd eszméletlenül a földre roskadt — lelőtte a kedvesét. Az éjszaka beállított a főkapitányságra Klein Tivadar harmincnyolcéves gépész, soroksári lakos s lerongyolva, elkeseredve kiáltotta: — Gyilkos vagyok, kapitány úr kérem, tessék letartóztatni. Az inspekciós tisztviselő vallatóra fogta s kisült, hogy Klein Tivadar a napokban összeveszett Soroksáron élő szeretőjével, Moór Annával s háromszor rálőtt revolverével. De ittas állapotában rosszul célzott, s a leány csak a karján kapott sebet. A vérengző szerető azt hitte, hogy a lövések halálosak voltak s ijedtében megszökött Soroksárról. A rendőrség önkéntes jelentkezése után letartóztatta.