Pesti Napló, 1904. április (55. évfolyam, 92-120. szám)
1904-04-01 / 92. szám
Budapest, pénteki t A BhV. 1904. április I. 92. szám, ben nem lehetett befizetni. A pénzügyminiszter s vele a kormány demonstrál az ellen a fölfogás ellen, hogy ex-lexben törvényesen adót lehetne szedni. Igaz, hogy ez a demonstráció is csak elmélet, s hogy a gyakorlat, azállamháztartás törvénytelen kezelésével járt, s hogy azzaljárhat bármikor és bármeddig, mert az állami bevételek szedése és a hadsereg tartása a Parlament hatalmán kívül esett, — mégis elismeréssel kell fogadnia még az ellenzéki közvéleménynek is azt, hogy a pénzügyminiszteri rendelet olyan, hogy még ilyen alkotmányjogi demonstrációnak is — magyarázható. Hadd ma,gyarázzuk ennek, inkább ennek és fiskális óvatosságnak, mint puszta jóságos könyörületnek. Mert az ország szempontjából a kormánynak az az alkotmányjogi lelkiismeretessége és ez a fiskális óvatosság százszor becsesebb, mint az a pénzügyminiszteri szívbeli jóság. Budapest, március 31. Kereskedelmi szerződések. Az olasz kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalásokat ma folytatták Bécsiben. Miraglia olasz szenátor bécsi tartózkodásából azt lehet következtetni, hogy Olaszország a kereskedelmi szerződés megújítására csak az esetben hajlandó, ha az olasz borokat valami kedvezményben részesítjük. Erre pedig bennünk nem tehet meg a hajlandóság, mert ez a mi érdekeink.. ellen van. Miraglia szenátor ugyanis azt az ■i járdatot tette, hogy a magyar-osztrák borvám, minőségük szerint jelölve meg bizonyos borokat, azoknak kedvezményt biztosítson. Miraglia szenátorral ma folytatott tárgyalásokon csak általánosságban tárgyalták azokat a szempontokat, melyek tekintetbevételével a borkérdést meg lehetne oldani. Miraglia szenátor megkérdezte, hogy vájjon az osztrák és magyar kormány szándékozik-e újabb javaslatokat tenni. Azonbancsak azt felelhették neki, hogy már Rómában alaposan megbeszélték a kérdést és csak az ott megállapított módozatok alapján leheta tárgyalásokat tovább folytatni. Vagy Rettenetes Iván. Irta: úrondesz Elek. A világtörténelem legrejtelmesebb alakjai közül való IV. Iván cár, akit a «rettenetes» melléknévvel jellemez a história. A lélek és az emberi természet különösségeit és rejtelmeit kutató pszicológusoknak örök tanulmánytárgya ez a rendkívüli ember,, akiben megfejthetetlen módon egyesült a történelmi nagyság az állatias természet legrettenetesebb aljasságával. Tudjuk a történelemből, hogy Rettenetes Iván első reorganizálója volt Oroszországnak, s ő volt az első, aki megtörte a féktelen bojárok uralmát, s hatalmának tudatában felvette a «cár» címet. Hódításaival megvetette a mai Oroszország nagyhatalmának alapját. Korának egyik legnagyobb államférfia volt, aki a teljes barbarizmus közepette mély értelemmel igyekezett rávezetni népét a művelődés útjára, habár még gyatra eszközökkel, és kevés eredménynyel. Rendíthetetlen akaraterővel megfékezett minden törekvést, amely őseit meggátolta abban, hogy uralkodásuk zsarnoksággá fajulhasson. Mikor minden hatalom a kezében volt, rettenetes, egyéniségével a megfélemlítésben kereste trónjának biztosságát. Egy »szempillantására ezer meg ezer ember feje hullt, a porba s vér áztatta a földet, amerre haladt, íme rettenetességek "között nagy örömettalált a... művészetekben,s. külföldi tudósokat, művészeket és mesterembereket édesgetett a birodalmába, hogy ismeretlen áldásokat onthasson szét tudatlanságba, barbárságba merült népe között. Szervezte a katonai hatalmat és felismerte a külfölddel való összeköttetés és kereskedés fontosságát. Az ő uralkodása alatt nyílt meg először Oroszország a külföldi kereskedelem számára, s ebbeli törekvése az angol kereskedelem történetében is nevezetes epizód. Nagyra, nemesre való törekedése csak egyik része volt egyéniségének. Aljasság, erkölcstelenség, állatias kegyetlenség volt másik alkotórésze. S bűnös voltát még kirívóbbá teszi túlzott vallásossága; gyilkolt és imádkozott egyszerre. Egyéniségének megfejthetetlen titkai le vannak rakva azokban a tragikus epizódokban és érdekes intimitásokban, amelyeket most hatalmas történelmi munka keretében mutat be egy kiváló orosz történetíró, K. Valiszevszki. Bázisban jelent meg nagy munkája «Tran le Terrible» címmel. Hogy francia nyelven írta meg Rettenetes Iván szépítgetés nélkül való történetét, nagyon érthető. Az orosz cenzúra alkalmasint még e szigorúan tudományos munkába is beleakadt volna, ha oroszul íródik meg. Borzalmas vonásokban tárul elénk a remekül megfestett képben Rettenetes Iván egyénisége. Már ifjúkorában kitört belőle a kegyetlenkedés. Abban lelte legnagyobb örömét, ha erkélyéről kutyákat dobált le a mélységbe. Azután ádáz gyönyörűséggel nézte a vonagló állatok kínlódását. Magafajtása, barbár emberekből való környezete abban is kedvezni akart neki, hogy vele együtt gyönyörű' ködött a kegyetlenségekben, s erre való hajlandóságát szinte mesterségesen táplálta. Talán ennek isrésze, volt abban, hogy Iván egyénisége a maga utján fejlődött tovább ke' ménynyé, akaratossá, s korlátokat ném tűrővé.’ Mikor a régensségből kezébe ragadta a hatalmat, s cárrá koronáztatta magát, a tör-' ténelem adatai szerint nyomban megérezte népe, hogy Oroszország nagy átalakulás elé jutott, s nagy események sejtelme töltötte be mindenki lelkét. Iván zsarnoksággá terem-' tette hatalmát, s rettenetes tetteivel s büntetéseinek szigorúságával egyszerre letiporta az engedelmességhez nem szokott nemességet. Hatalmát gyermekesen féltette,’ s minden törekvést, mely félelmet támasztott benne, embertelen kegyetlenséggel fojtott meg csirájában. A többi közt Novgorodnak majdnem egész lakosságát kardélre hányatta szabadságra való áhitozásáért. Magánélete legjobban jellemzi ezt a rejtelmes embert. Feleségei, szeretői egymást váltották fel. Első feleségét, Anasztáziát, aki egy ős bojár leánya volt, ötszáz leány közül választotta ki. Összegyűjtötte ugyanis birodalmának legszebb leányait s valamennyit rendre megtekintve, a csodaszép Anasztáziát szemelte ki közülök cárnéul. Anasztázia halála után egy Termizikovna nevű vad cserkeszlányt vett feleségül, aki azután a keresztségben a Mária nevet kapta. Két év múlva titokzatosan meghalt ez a felesége is s akkor egy novgorodi kereskedő leánya lett az új cárné. A szép leány azonban az esküvő után két hét múlva meghalt. Iván híresztelése szerint megmérgezte magát. Nemsokára új asszony foglalta el a helyét: egy udvari ember leánya, akit azonban a cár három esztendő múltán száműzött s egy kolostorba záratott, állítólag egy összeesküvés miatt, amelyben része volt. Vele eltűntek családjának tagjai is, akik szintén részesek voltak az összeesküvésben. Iván ezután szeretői között osztotta meg kegyét. Egyszerre két szeretője volt palotájában: Vasziltcsikov Anna és Meletiev Vaszilissza, akiknek vetélkedését több ízben megörökítették az orosz költők. A legenda szerint egy harmadik szeretője is volt a cárnak: Dolgoruki Mária, aki rettenetes véget ért. A cár gyanakodott a tisztaságában, s hamarosan eltette őt láb alól. Beleültették a leányt egy kocsiba, amelyet pedig Olaszországnak kell újabb javaslattal előállani. Beható eszmecsere következett erre azokról az elvekről, melyek szerint a borvám kérdése renyedezendő lesz. Ezután a jövőben folytatandó tárgyalások alapjaként a következő két pontot állapították meg, melyektől Ausztria-Magyarország semmi szín alatt el nem térhet. 1. Minden külön kedvezmény az olasz bor részére a más államok által igényelt legtöbb kedvezmény miatt ki van zárva 2- A borkérdésnek m olyan módon kell megoldatnia, mely a bor tömeges beözönlésének gátat vet. Az értekezlet legfontosabb eredménye az, hogy az olasz kormány most már teljesen tisztában lehet azokkal az elvekkel, melyekből az osztrák és magyar kormányok az új kereskedelmi szerződés megkötésénél kiindulnak. A magyar-osztrák-német kereskedelmi szerződés első olvasásával kapcsolatos szóbeli tanácskozás a monarkia és Németország megbízottai között április közepén kezdődik. Májusban, az olasz kereskedelmi tárgyalások miatt, egyelőre megszakítják a tárgyalásokat. A német kormány nem tartja valószínűnek, hogy a kereskedelmi szerződési javaslatokat még ebben az ülésszakban a birodalmi gyűlés elé terjeszthetik. Beszámoló: Sághy Gyula országgyűlési képviselő április negyedikén, húsvéthétfőn kerületének székhelyén, Somorján beszámolót tart. A beszámolóra több nemzeti párti képviselő kíséretében valószínűen gróf Apponyi Albert is elutazik. A horvát regnikoláris küldöttség. Zágrábból táviratozzák . A horvát regnikoláris küldöttséget április 12-diki déli tizenkét órára hívták egybe. Munkálatainak befejezése után összegyűl az országgyűlés a pénzügyi kiegyezés tárgyalására. Az I. fizetési fokozat betöltése. A fizetésrendezés alkalmából az I. fizetési fokozatokat nem töltötte be a kormány. A miniszterelnök azonban megígérte, hogy az nem végleges intézkedés, hanem a részletes rendezés alkalmával kimaradt fokozatokat is be fogja tölteni. Mint most a «Pol, Ért » jelenti, az I. fizetési fokozatot 1905. évi január elsejével be fogják tölteni. A fiumei képviselőtestület, Fiuméból jelentik: A városi képviselőtestületben a bizottságok megalakulása egy kis bomlást idézett elő. Minthogy a mult ülésen beterjesztett kérelemnek haasztást nem adtak,kisképviselő, Ossoinnek Lajos és Janoscsch Henrik lemondott. Több városi képviselő, mivel a kibékülés azautonomista párttal nem sikerült, külön értekezletet tart, amelyen továbbimagatartásukat állapítják meg. Az adóhátralék behajtása Budapest, márciust 31. A hivatalos lap mai száma közli az indemnitásra, vonatkozó, immár szentesített törvényjavaslatot, amely véget vet a múlt év május hónapja óta tartó ex-lex-állapotnak. E szentesített törvényjavaslat megjelenésével egyidejűleg két rendeletit altott ki a pénzügyminiszter, amelyek úgy a hatóságok, mint a közönség részére szükségesutasításokat, illetve tudnivalókat tartalmazzák az ex-lex idejéből hátralékos közadók és az azok módjára behajtandó tartozások, valamint azok kamatainak esedékessé vá-. lása és behajtási módozatai dolgában. E két rendelet szövege a következőt . • 1 a) Azok a közadók és illeték egyenértékek, amelyek törvény szerint az 1903. év második, harmadik és negyedik negyedében, továbbá az 1904. év első negyedében lettek volna esedékesekké és az 1904- évi IV. t.-cikk életbeléptetése napjáig be nem fizettettek, valamint a közös adók módjára beszedendő tartozások is ezen anapon válnak esedékessé és az ezt a napot követendő tizenötödik napon befizetendők. Ennek a befizetési határidőnek elmulasztása esetén a késedelmi kamat az 1904. évi IV. törvénycikk hatálybaléptének napjától kezdve jár. Hogy ettől az utóbbi szabálytól a hátralékos egyenesadók tekintetében mikor lehet eltérésnek helye, azt egyidejűleg 1058/P. M. sz. a. kiadott körrendeletéin állapítja meg. b) Azok az illetékek, amelyekre nézve a fizetési meghagyások 1903. évi március 31-ike után lettek kézbesítve, de be nem fizettettek, az 1904. évi IV. törvénycikk életbelépése napjától számított harmincadik napon befizetendők, és a késedelmi kamat ezen harmincadik nap után következő naptól kezdve számítandó. c) A végből, hogy az a) és b) alatt megnevezett tartozásokkal hátralékban levők ezen rendelkezésem felől biztosan és mielőbb tudomást szerez- hessenek, utasítom a kir. pénzügyigazgatóságot, hogy ezen rendeletemnek egy-egy másolati példányát a kerületében levő valamennyi város és község elöljáróságának azonnali kihirdetés végett a legsürgőseb-ben küldje meg. II. 1. Felhatalmazom a kir. pénzügyigazgatóságokat, hogy mindazoknak az adózóknak, akik azt ez. év szeptember hónap 1-ig kérik, ha a követelés veeszélyeztetve nincs, az 1903. évi május 1-től az ez évi április 1-ig terjedő időből származó egyenesadó tartozásaikra, úgyszintén azokra a hátralékos köz-, tartozásaikra is, melyek a pénzügyi hatóságok fellügyelete alatt hajtatnak be, a jelen rendeletben meg...............................................................-JL-LLM