Pesti Napló, 1904. május (55. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-01 / 121. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, I1. május 1. 121. szám SS állítása megoldaná egész gazdasági krízisünket. A politika a mi átkunk, mely ott is diplomatizál és ott is közjogászkodik, ahol más szempontnak tilos az érvényesülése: az egyetlen, a szuverén kenyérszemponton kívül. És ez a politikai stílus, melynek minden egyes ember megadja az árát, okozza, hogy a gazdasági érdekeit és a szociális törekvéseit mindenki az államtól függetlenül, sőt az állammal szemben szolgálja. Innen való, hogy az az állam, mely állítólag a középosztályon nyugszik, a középosztálylyal épp oly kevéssé szolidáris, mint a munkássággal, s a földbirtokhoz fűződő prerogatívák láttára a középosztály is elnyomottnak, az államtól elhagyottnak érzi magát. Ez a kialakuló processzus helyett a mindjobban hódító bomló-processzusnak az alapoka. Évtizedes tévedések, amelyekhez dogmaképpen ragaszkodnak. A társadalom már régen átalakult, s a politika még mindig a régi társadalomnak hoz törvényt. Oly nehéz-e átlátni ezt az elemi igazságot? Vagy oly nehéz levonni a konzekvenciát, hogy gazdasági bajoknak gazdasági politika az orvossága? Ma már minden kenyérkérdés, a liberalizmus, a reakció, a nemzeti politika, a nemzetiségi kérdés, a magyar udvartartás és a magyar hadsereg ügye ugyancsak gazdasági alapon találkoznak. Oly természetes volna átvinni ezeket a problémákat erre a talajra, és oly érthetetlen, hogy mégis ellenkezőleg, a gazdasági problémákat játszák át közjogi terrénumra! Az elnyomott szocialistáknak volt hatalmuk törvény nélkül ünnepnek deklarálni május elsejét, az uralkodó középosztálynak, törvényhozó apparátusával, nincs ereje önmagát kiszolgálni a maga igénye és életszüksége szerint. Kell jönnie olyan fordulatnak, mely ezt az abszurdumot lefejezi; győzedelmeskednie a nemzet legszebb idealizmusának, a józan önzésének! Budapest, április 30. Közös minisztertanács. 6 é és b 5 1 jelentik, hogy május ötödikén folytatják a közös miniszteri tanácskozásokat Budapesten, a közös költségvetés megállapítása céljából. Gróf Tisza István miniszterelnök ma délben Gesztreházott, ahonnan hétfőn reggel érkezik vissza a fővárosba. Az új ülésszak megnyitása. Félhivatalosan jelentik: A képviselőház új ülésszakának megnyitási időpontjáról, az új ülésszak munkaprogramjáról, a legkülönbözőbb hírek vannak forgalomban, melyek vajmi kevés hitelességre tarthatnak számot. Az új ülésszak megnyitásának későbbre halasztásában a kormányt közismert okok vezették, hogy felelősségének tudatában zavartalanul óhajtotta végezni a szerencsésen megszüntetett vasúti sztrájk teljes pacifikálását. Ez a szempont ma is az egyetlen, mely a kormány szeme előtt lebeg, s bárha ennek folytán az ülésszak megnyitása a dolog természeténél fogva nem késhetik soká, a megnyitás időpontja nap szerint még nincs megállapítva. A kormány azonban rajta van, hogy az országgyűlésnek újból való összehívása a fontos és sürgős munkára való tekintettel mielőbb megtörténhessék. Ebből két dolog világos. Hogy a kormány minden áron minél későbbre akarja halasztani az új ülésszak megnyitását és hogy még mindig nincsen rend, úgy látszik, gróf Tisza István be akarja várni, míg az ügyészségek is végeznek. A magyar kormány a Tátrában. Nesz Gyula egy interpellációra ismét ráterelte a közfigyelmet a tátrai birtokvásárlásokra. Ennek kapcsán szóba került az a szerződés is, amelyet egyrészről a magyar kormány, másrészről herceg Hohenlohe Keresztély írt alá, véd- és dacszövetséget kötve a magyar Tátra birtokáért. A képviselőház viharos ülései arra kényszerítették a földművelésügyi minisztert, hogy a szerződést egész terjedelmében közzétegye. Az előttünk fekvő szerződés szerint a herceg kötelezi magát arra, hogy a Magas Tátra déli lejtőjén, bizonyos területen, amely pontosan meg van határozva a szerződéshez mellékelt térképen, a magyar kormány beleegyezés nélkül ingatlant vagy vadászati jogot sem örök áron, sem pedig bérlet útján, sem közvetlenül, sem közvetve szerezni nem fog. Kötelezi magát a herceg, hogy birtokait magyar szellemben fogja kezelni és tíz éven belül «lehetőleg kizárólag magyar honos egyéneket» fog alkalmazni. Ezután következik a Tátra járhatóvá tétele a turisztika részére, azzal a klauzulával, hogy az összes utak, átjárók és ösvények használatának a tényleges vadászatok tartamára való beszüntetése a megállapodások megszegésének nem tekinthető. Mindezek ellenében a földmivelésügyi miniszter kijelenti, hogy oda fog hatni, miszerint herceg Hohenlohe Keresztély Kraft urat a magyar kormány közegei nemcsak a Magas Tátra északi lejtőjén fekvő és nevezetesen az ide fűzött térképen zöld színnel jelzett területek megszerzésére irányuló, hanem a tátrai birtokát érdeklő egyéb közérdekű törekvéseiben is a fennálló törvények határain belül tőlük telhetőleg támogassák és elősegítsék. Ezt a szerződést a herceg és gróf Csáky Zenó,Szepes megye főispánja írta alá, az utóbbi a magyar kormány nevében a kész és aláírt szerződést szintén még Darányi Ignác volt földmivelésügyi miniszter is jóváhagyta, végül pedig herceg Hohenlohe nagyhatalom odaírta: «Einverstanden». A német kereskedelmi szerződés. Németország szerződési jegyzékét már tanulmányozzák a magyar kormány szaktanácsosai is, akik tegnap megkapták a jegyzék egy-egy példányát. A jegyzék két főrészből áll. Az egyik a német kormány általános óhajait tartalmazza, a másik a szerződési tárgyalásokra alapul ajánlott vámtételek felsorolásából áll. Kiemelkedő momentuma a jegyzéknek az a törekvés, hogy a mezőgazdasági vámok minimális tételeit mint feltétlenül elfogadandókat tüntesse föl. Berlinből jelentik, hogy a német kormány az agrárvámok terén ma még messzebb ment, mint ezelőtt két évvel, mikor a német birodalomgyűlésben az agráriusok keresztülhajtották az érdekeiknek megfelelő vámtarifát Akkoriban a német képviselők azt az utasítást adták a kormánynak, hogy a minimális vámokat nem kell éppen föltétlenül fentartandó követelménynek tekintenie. Most azonban azon az állásponton van a német kormány, hogy a minimális vámokhoz mindenképpen ragaszkodnia kell. — Ausztria-Magyarország jegyzéke a mezőgazdasági termékek vámjának leszállítását követeli. Ipari cikkekre vonatkozólag a jegyzékben alig van valami vámleszállítás iránt való követelés. Németország viszont ipari cikkeit akarja védelemben részesíteni, igaz a vas, gép, szövő és más iparcikkekre kér vámmérséklést . Rendelet a vasutasokhoz. Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter ma a következő keményhangú rendeletet intézte a vasutasokhoz: Azzal, hogy a m. kir Államvasutak személyzetének nagy része az eskü szentségéről megfeledkezve, a szolgálatot tömegesen megtagadta, mai még beláthatatlan messzeható károkat okozott a magán- és a közgazdaságnak s igy az egész országnak, másfelől a m. kir. Államvasutak jóhirnevén nemcsak az ország határain belül, hanem a külföld szemében is nagy csorbát ejtett. A forgalomnak az összes vonalakon ismét megindításával a tollasodása. A kis szatócsboltot ott hagyta, nagyobb lakásba költözködött és fanatikus hivők egészen odaköltöztek a táborába, hogy hallgathassák bölcs tanításait. Olyan lett a háza, mint egy nagy vendégfogadó. Az udvarán ki-behajtattak a szekerek, amelyek a betegeket és az ügyes-bajos embereket hozták a környék minden tájairól. ❖ Egyszer szép, fiatal leányt hozott elébe az apja. Egészséges, duzzadt idomú leány volt, csak a nézése volt merev, kifejezéstelen, mint a bagolyé. Pedig szép, tompafényű kékszeme volt, mint a befagyott tengerszem. Az apja előadta nagy panaszát: Nézd meg ezt a leányt! Az Isten mindent megadott neki, csak a szeme világát vette el. Se éjjelem, se nappalom nincsen, mindig azon jár az eszem, hogy mi lesz ő belőle! A leánynak megeredtek a kelvei, tapogatózva megtalálta a csodarabbi kezét és azt csókolgatva rebegte: — Gyógyítson meg! Gyógyítson meg! A rabbi két kezét rátette a leány fejére, halkan imádkozott és aztán ihlettel mondta: — Isten segíteni fog rajtatok! Csak menjetek haza és várjatok türelemmel. _ __ A vak leány megnyugodva távozott el az apjával. Az előszobában még egy kis üzleti dolgot kellett elintézni. A rabbi bizalmas embere átvette tőle a szokásos sarcot a «szegények számára», és fölírta a lakása címét. Aztán ájtatos jókívánságokkal útnak eresztette őket. Egy hét múlva vállas, erőteljes férfi kért bebocsájtatást a rabbihoz. A rabbi végignézett rajta és csodálkozva kérdezte: — Te is beteg vagy? A férfi csak nézett reá és meg se mukkant. A rabbi megismételte kérdését: — Beteg vagy? A férfi most már kiáltó Hangon válaszolta: —• Hiába szólsz hozzám, szent rabbi, mert én egy kukkot se hallok. Olyan süket vagyok, mint ez a föld ii, amelyen állok! A rabbi a megszokott hangon rebegte el áldását és rendes vigasztalását: — Az Isten majd segíteni fog rajtad, fiam. A süket férfi legyintett a kezével: — Nagyon köszönöm, szent rabbi, ha megáldasz, de én most nem azért jöttem. Hanem azért jöttem, mert én tovább már nem bírom ki a legényéletet. Nekem feleség kell a házhoz. Már most mondd meg nekem, hol van az a leány, aki eljönne feleségnek egy süket emberhez. Hidd el, ha én leány volnék, én se mennék magamhoz! Ki lesz egy nyomorék embernek a felesége? Ezt mondd meg nekem! A körülállók áhitatos izgalommal néztek a csodarabbira, akinek sápadt arcán mintha valami diadalmas mosoly cikázott volna át egy pillanatra. De csak egy pillanatra. Aztán nyugodtan mondta: i— Mához három napra délután jör föl ide és itt fog várni az, akit Isten a te feleségednek rendelt. A rabbi bizalmasa ezt a választ leirta a süket embernek, aki fejcsóválva ment el. Látszott rajta, hogy nem igen bízik a dologban. A rabbi íratott nyomban a vak leány apjának. Harmadnapra jöjjön el okvetetlenül leányával együtt, mert Isten meghallgatta az imáját és segíteni fog a baján... ... Három nap múlva a rabbi igy szólott a vak leány apjának: — Isten leveszi rólad a nagy terhet, amit rád rakott büntetésül. Egy derék férfit küldött, aki el fogja venni a leányodat... Vezessétek be a leányt a másik szobába és hagyjátok ott magára. Aztán a süket férfira került a sor: — Isten teljesítette a kérésedet. Menj be a másik szobába és ott van a te menyasszonyod. A süket ember bement és kissé szomorúan jött vissza. Kiáltva mondta: — De hisz az a leány vak! A vak leány apja sértődve duplázott rá: — És ez az ember süket! A rabbi fölemelte a kezét és bölcs, oktató hangon válaszolta: — Éppen azért teremtette Isten őket egymásnak! A feleség legyen vak, hogy ne lássa a férj hibáit és a férj legyen süket, hogy ne hallja az asszony szájaskodását!.... Isten bölcs és hatalmas az ő akarata!