Pesti Napló, 1904. május (55. évfolyam, 121-150. szám)
1904-05-26 / 145. szám
145. szav. Budapest, csütönok. iN A PL 0. — Bikaviadalok száz esztendővel ezelőtt. Ma a bikaviadal a legnépszerűbb téma Budapesten. Mindenesetre többet beszélnek róla, mint a magyar udvartartásról. A bikaviadal nem uj mulatság Budapesten. Száz esztendővel ezelőtt vasárnap délutánonkint el nem mulasztotta volna a pesti, meg budai polgár, hogy végig ne gyönyörködjék egy bikaheccet, mert száz esztendővel ezelőtt még heccnek hivták a bikaviadalt és «heccmeiszter» volt a toreador becsületes neve. A «Hetztheater» a Váci kapu előtt állott, körülbelül ott, ahol most a Gizella-tér van. Egy nagy deszkából készült amphitheátrum volt a Hetztheater. A «porondot» három sor emeletes páholy gyűrűzte körül. A földszinten csupa csapóajtó volt, ahová a vadállatokat zárták. Vasárnap délután ide járt mulatni Pest és Buda. Ide jártak az előkelőségek és egy szemtanú szerint «tekintetes urak a paszamentos ruhába öltözött csizmadiákkal és szatócsokkal együtt virsliztek és söröztek.» Eközben lent a porondon folyt a küzdelem. Egy bika küzdött egy ökörrel, farkasra kutyákat uszítottak. Olykor kibocsátottak a ketrecből egy oroszlánt, amely egy-két kutyát nyílt színen szétmarcangolt. Ez tetszett a publikumnak: dédapáink és Szépapáink tomboltak a gyönyörűségtől. Az igazi, a legnagyobb mulatság, a bikahecc azonban utoljára maradt. Gróf Hoffmannsegg, egy német mágnás 1793-ban és 1794-ben itt utazgatott Magyarországon, végignézett egy heccet s impreszszióiról igy számol be nővéréhez intézett levelében: — ... Végre jött a bika, melyet már arról is fel lehetett ismerni, hogy szarván két fagolyó volt, nehogy a vívót átszúrja, igy csak döfhetett. A bikát különféle uton-módon feldühösítették, és végre fellépett ellenében a heccmester, ki trikóban volt, bőrnadrág rajta, kerek kalapja zöld tollakkal volt díszítve és angol csizma a lábán. Jobb csizmaszárában vadászkést rejtett el. Először bottal ingerelte, majd kavicsot és homokot szórt a szeme közé. A bika haragos volt, fújt és toporzékolt, sokáig nem akart támadni, de néhány perccel később mégis rárohant, ez is borzasztó pillanat volt. A heccmester ahelyett, hogy elkerülné, kiválasztja a kedvező alkalmat s midőn a bika éppen döfni akar, megkapja balkezével a balszarvát,, jobbkezével mindjárt megragadja a jobbszarvát is igy hurcoltatja magát egy ideig a bikával, kötekedik vele, amennyire csak lehet. Erre jobbkezével a csizmaszárába nyúl a kés után, kihúzza s a bika szügyébe mártja, mire a bika abban a pillanatban összeesik. Ez a veszély, a gyilkolásnak ez a neme, a vér, a haldokló állat — uram Isten, miképpen lehet e fölött mulatni és még azért pénzt kiadni. Kis összeg ugyan, de elég lenne egy éhező családot egy, sőt több napra is fentartani. Én az ókori pogányság maradványának tartom e játékot, melyet keresztény államokban nem kellene megtűrni. És hol találjuk mégis? Éppen ott, ahol a szenteskedést leginkább affektálják... Egy évszázaddal ezelőtt igy irt gróf Hoffmannsegg a bikaheccről és két esztendő múlva, 1795- ben betiltották a bikaviadalokat. Most egy évszázad múltán kezdődik újra a hecc uj bikákkal és uj toreádorokkal. Magyar munkások nyomorúsága idegenben A trencsén megyei Puchóról Írjak : A földmunkálatokat a naiv munkáshiány miatt be kellett szünetni A lakosság nagy része külföldre ándorol munkát keresni, ahonnan a legnagyobb nélkülözések közepette kerülnek haza. A minap tizenhat magyar munkás érkezett haza Poroszországból, ahol favágással, csépléssel foglalkoztak. Aélak nyolcvan fillér, az asszonyok hatvan fillér mpszámot. kaptak. Amellett oly brutálisan bántak velük munkaadóik, hogy három ízben is megkísérelték a szökést, de mindannyiszor csendőrökkel surcolaák őket vissza a munkához. Végre is sikerült megszökniük és éhezve, nyomorogva érkeztek vissza falujukba. — Szibéria meghódító jaiuk szobra. Péter- Tórsói táviratozzák : Novocserkaszkban, Donmenti kozákföld fővárosában minap leplezték le Jermáknak, Szibéria leigázójának, szobrát. Jermák egyike volt azoknak a kozák rablóbandavezéreknek, akik a XVI században nomád életet élve, fosztogattak mindenfelé. 1571-ben egy vakmerő kozák csapat élén átlépte az Ural-helységet és véres harcok után leigázta a szibériai tatárokat, elfoglalta életüket elűzve birodalmából uralkodójukat, Rusum Kánt. — Tízéves találkozó. Ifj. Wéber János jószágbérlő felkéri azokat, akik Keszthelyen 1895-ben végezték a gazdasági tanintézetet, hogy a jövő évben ren-iezendő tízéves találkozó megbeszélése végett tudassáke le lakhelyüket. Címe: Farkasvölgy u. o. Zomba. Tolna vármegye. — Ünneprontók. A temesmegyei Mramorákról Írják nekünk: Mramorák nagyközségben e hónap 23-án a tanítói kar a tanulók részére majálist rendezett, melyen a szülők is jelen voltak. A község bírójának úgy látszik, szemet szúrt a derék tanítói kar magyar szelleme és a kivonult ifjúság nemzeti zászlója, mert egy R e g iu sz nevű ideszakadt szász ácslegénynyel cimborálvá, az ünnepet folytonosan a Gotterhalte huzatásával zavarta meg. Az eset természetesen és méltán nagy visszatetszést keltett az egybegyűltek között s elvárható, hogy a bírót felettes hatósága megtanítsa arra, hogy mivel tartozik annak az államnak, amelynek kenyerét eszi. — Szerencsétlenség a vadászaton. Vaskohról jelentik, hogy a minap a vasanyögdi határban szerencsétlenség történt vadászat közben. Két parasztgazda egy hatalmas medvét vett űzőbe. Az erdőszélen szembekerülve, két oldalról egyszerre akartak a medvére lőni, de olyan szerencsétlenül céloztak, hogy a medve helyett egymást találták. Az egyik vadász életveszedelmesen megsérült. —■ Gyújtogató betörök. Megírtuk a minap, hogy Klein Ignác cukorgyáros József-körut 3. számú lakásában tűz keletkezett és négy-ötezer koronát érő bútor, meg kelengve elégett. A rendőrségi nyomozás során érdekes fordulat állott be a tűzeset ügyében. Klein ugyanis e hónap tizedike óta családjával együtt vidéken nyaral. Mielőtt elutazott, gondosan bezárta a lakást. Tegnap a házbeliek nagy meglepetéssel vették észre, hogy a lakás ajtaja nyitva van és sűrü füst gomolyog ki. Ebből az a valószínű, hogy betörők jártak a lakásban és azok vagy gondatlanságból, vagy szándékosan felgyújtották a lakást. Erre vall az is, hogy a szekrényeken feszítés nyomai látszanak. Klein vallomása szerint egy ezüst mokkakanál és egy ezüstnyelű kés is hiányzik. A rendőrség folytatja a nyomozást. Elfogtak egy rablógyilkost. Jersey Cityben (Amerikai Egyesült államok) április 25-én Tompcsics Mihály bulsi születésű harminchétéves napszámos meggyilkolta Schwazoga Julia lakásadónőjét. A Magyarországból kivándorolt napszámos az asszonyt megfojtotta és a pincében elásta, azután kirabolta. Az amerikai rendőrség erről táviratban értesítette a budapesti főkapitányságot, mert az a gyanúja, hogy a gyilkos visszatért hazájába. A rendőrség nyomban intézkedett, kikutatva azokat a helyeket, ahol Tompcsics megforduli szokott. A budapesti főkapitányság megkeresésére azután tegnap Bullában, ahol a feleségével lakott, letartóztatták és az ottani főszolgabíró távirati értesítése szerint átadták a nyíregyházi ügyészségnek. — Az élesd! vérengzés. Eresdről táviratozzák . Az ismeretes ésesdi véres népgyűlés ügyében Nagy Géza király ügyész előterjesztette vádiratát. Az ügyész 18 fogságban lévő letartóztatott vádlott és több le nem tartóztatott ember beidézését, azonkívül mintegy 30 tanú beidézését kéri a törvényszék által kitűzendő letárgyalásra — Trachoma tanfolyam. A trachoma-kurzusra, melyet a belügyminiszter megbízásából dr. Grósz Emil egyetemi tanár Július első felében a budapesti egyetem szemkonikánál tart, 359 Vidéki orvos jelentkezett. Közülök ezúttal 50 olyan tiszti, községi és körorvos nyert fölvételt, kiknek kiképzése a trachoma diagnosztikájában és gyógyításában közérdek. A résztvevő orvosok nyolc korona napidíjat kapnak és útiköltségüket a belügyminisztérium téríti meg. — Összeszurkált csendőr. Érmihályfá várói jelentik, hogy ott kötelességének teljesítése közben gyilkosságnak esett áldozatul Szabó Sándor csendőrtizedes. Pünkösd vasárnapján véres verekedés volt egy közeli tanyán s a csendőrség, amikor erről értesült, Szabó tizedest küld ki, hogy akadályozza meg a vérengzést. A csendőrtizedest, amikor ebbeli kötelességét akart teljesíteni, a verekedők közül két markos legény hátulról megragadta s megfosztotta fegyverétől. Ezután mintegy negyven legény rohant a szerencsétlen, védtelen emberre, rettenetesen összeszurkálták, ugy hogy életbenmaradásához alig van remény. A merénylők nagy részét már letartóztatták. — Harmincéves találkozó. A székesfővárosi IV. ker. reáliskola azon növendékei, kik tanulmányaikat at 1874. évben végezték, megállapodásuk szerint e hónap 23-án, pünkösd hétfőjén találkoztak a Hungária-szálló külön termében. Az öszejövetelen megjelent Báthory Nándor, azáliskola jelenlegi érdemes igazgatója is, aki szíves, hosszabb beszéddel üdvözölte volt tanítványait. A 43 tanulótárs közül az összejövetelen már csak 19 vett részt, akik mind előkelő társadalmi állást foglalnak el. Jelen voltak: Kiss E. János főreáliskolai tanár, Császár Ferenc takarékpénztári főpénztáros, dr. Sebes József ügyvéd, Vangel Károly pénzügyi főtanácsos, Bánó László igazgató-főmérnök, Szilágyi F. Lajos VI. ker. mérnök, Kovács Ödön főmérnök, Osztrovszky József főmérnök, Barcsai Lajos építész, Stücklich Antal állomásfőnök Tapolcán, Wagner János építész, Marschalkó Rikárdt főmérnök, Holló Mihály főfelügyelő, Ballai Sándor földbirtokos, Keller Ottó műszakifelügyelő, Innocens Ferenc festőművész, Hamza Ágoston felügyelő, Quittner Zsigmond műépítész, dr. Francenau Ágoston geológus. A viszontlátás örömére válám lakomát rendeztek, mely a késő délutáni órákig nyúlt, este pedig a Margitszigeten jöttek össze ismét. — Meggyilkolt marhakereskedő. Kaposmérőről jelentik: Holczmann Mihály steierországi marhakereskedőt, ki a kaposmérői vásáron marhákat vett, Csököles község közelében ismeretlen tettes meggyilkolta és kirabolta. Azt hiszik, hogy a rablógyilkosságot Holtzmann valamelyik hajcsárja követte el. A csendőrség megindította a vizsgálatot, s őrült a vonaton. Windhukból táviratozzák. Herrmann főhadnagy, aki a herrorok ellen vívott harcokban kétszer megsebesült, elhagyván a kórházat, Németországba utazott. A vonaton Karibe mellett felszállott a kupéba egy olasz munkás, Simon Antonio. A kocsiban a főhadnagyon kívül több sebesült német katona is volt. Az olasz vasúti munkáson útközben őrültség tört ki s revolveréből többször rálőtt a németekre. Egy golyó a főhadnagyot találta, egy német katonát fején talált az örjöngő olasz, egy másik német sebesültnek pedig a hátába fúródott a golyó. A sebesülések nem veszélyesek. Az őrült olasz munkás elmenekült. — Sikkasztás az egyetemen. A rendőrség ma letartóztatta Kredics Rudolf harminchárom éves végzett bölcsészethallgatót, ki 1899. óta a Tudomány Egyetem kveszturájában volt alkalmazva, mint napidijas. Kredics a hallgatók anyakönyvi kivonatainak őrzésével és összeegyeztetésével volt megbízva, és ő igazolta a leckekönyv megfelelő rovatában a kvesztor helyett a tandíjbefizetéseket is. Ezt a megbízását arra használta fel, hogy a befizetett tandíjakat elsikkasztotta. A sikkasztásra tegnap jöttek rá, amikor is Kredics szabadságon volt. Erre följelentették. Egyes lapok híreszteléseivel szemben a rendőrség kijelenti, hogy valótlan az az állítás, mintha az elsikkasztott összeg 5692 korona lenne, hanem tényleg 3172 korona. Az egyetemi tanács pedig azt jelenti ki, hogy a sikkasztás semmiféle dekanátussal, vagy más egyetemi hatósággal összefüggésben nincs, az pusztán a gazdasági hivatal ügye. — Munkásképzés. A «Vasárnapi Munkásképző Országos Bizottság», melynek feladata a téli hónapokban úgy a fővárosban, mint a nagyobb vidéki városokban vasárnapok és ünnepek délutánjain az ipari munkások szellemi műveléséről és nemes szórakoztatásáról gondoskodni, K. Jónás Ödön műegyetemi tanár elnökletével ülést tartott e hónap 20-án. Az ülés tárgya elsősorban a Bizottság szabályzatának megállapítása volt, mely a Bizottságnak 13 évi működése alatt beállott változott viszonyok miatt módosításokat igényelt. Ezt követte az 1903. évi működésről szóló j Mentés bemutatása, amelyből örömmel konstatálható, hogy a Bizottság a rendelkezésreálló csekély anyagi eszközök keretében az országnak ingyenes vasárnapi előadásokkal való behálózását lépésről-lépésre valósítja meg. 1903-ban Budapesten 138 előadás volt 25,765 látogatóval; a vidéken 214 előadás 76,408 látogatóval. Az 1904—905. évi ciklusban a fősúlyt az inkább reá utalt vidéki városokra fogja fektetni. — Folyóvizeinkről. A földmivésügyi minisztérium vízrajzi osztályához érkezett jelentések szerint a Duna közepes vízállás mellett Passautól Újvidékig emelkedik, lejebb árad. Budapesten a vízállás ma 304 cm., tegnap óta 12 cm.-t áradt. — A Tisza alacsony vizáid- mllett Vám mmnosligetnél és Szolnoktól Sepedig emelkedő egyebütt arad — A Morva közös vizslása és áradó. — A Száva szintén közepes vizállású: Gurkfeldtől Sziszekig emelkedik, lejebb apad. — A Dráva magas v’-állás mellett egész hosszában emelkedik. A többi folyó alacsony vizállása. — Családi dráma. A Szív-utcában véres családi dráma játszódott le ma délután öt órakor. Hári Pál püspökladányi születésű, 40 éves napszámos Kostya Borbála hidasnémeti születésű. 33 éves napszámosnővel lakott ott egy szerény lakásban. Eleinte boldogok voltak, de az asszony később kikapós lett s igy egyszer 100, azután 60 forintot csalt ki Háritól, amit azután elvett. Hári erre megharagudott s az asszony eltávozott a lakásból, de ugyanabban a házban a földszinten, a 3. szám alatt bérelt lakást. A most már ellenségeskedők kerülték egymást, de ma délután Hári elkeseredésében beállított az asszonyhoz s követelte pénzét. Az asszony durvaságaira azonban revolvert vett elő s hatszor rálőtt. Szerencsére csak karját s mellbőrét találták a golyók. Az asszonyt a Rókus-kórházba vitték, a merénylőt pedig bekísérték a főkapitányságra, ahol letartóztatták. — Öngyilkosság a templomban. Szatmárról jelentik, hogy a szatmárvármegyei Hirip községben pünkösd vasárnapján öngyilkosság történt a református templomban. Puskás Ambrus községi biró az istentisztelet alatt agyonlőtte magát s azonnal meghalt. Azt hiszik, hogy a birónak jómódú ember volt, elmezavarban követte el tettét meg természetesen nagy riadalmat keltett a templomban összegyűlt hivek között, s az istentisztelet is megakasztotta. 1904. május 26. ill