Pesti Napló, 1904. május (55. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-26 / 145. szám

145. szav. Budapest, csütönok.­­ iN A PL 0. — Bikaviadalok száz esztendővel ez­előtt. Ma a bikaviadal a legnépszerűbb téma Bu­dapesten. Mindenesetre többet beszélnek róla, mint a magyar udvartartásról. A bikaviadal nem uj mu­latság Budapesten. Száz esztendővel ezelőtt vasár­nap délutánonkint el nem mulasztotta volna a pesti, meg budai polgár, hogy végig ne gyönyörködjék egy bikaheccet, mert száz esztendővel ezelőtt még heccnek hivták a bikaviadalt és «heccmeiszter» volt a toreador becsületes neve. A «Hetztheater» a Váci kapu előtt állott, körülbelül ott, ahol most a Gizella-tér van. Egy nagy deszkából készült amphi­­theátrum volt a Hetztheater. A «porondot» három sor emeletes páholy gyűrűzte körül. A földszinten csupa csapóajtó volt, ahová a vadállatokat zárták. Vasárnap délután ide járt mulatni Pest és Buda. Ide jártak az előkelőségek és egy szemtanú szerint «tekintetes urak a paszam­entos ruhába öltözött csizmadiákkal és szatócsokkal együtt virsliztek és sö­röztek.» Eközben lent a porondon folyt a küzdelem. Egy bika küzdött egy ökörrel, farkasra kutyákat uszítottak. Olykor kibocsátottak a ketrecből egy oroszlánt, amely egy-két kutyát nyílt színen szétmar­­cangolt. Ez tetszett a publikumnak: dédapáink és Szépapáink tomboltak a gyönyörűségtől. Az igazi, a legnagyobb mulatság, a bikahecc azonban utol­jára maradt. Gróf Hoffmannsegg, egy német mágnás 1793-ban és 1794-ben itt utazgatott Ma­­gyarországon, végignézett egy heccet s impresz­­szióiról igy számol be nővéréhez intézett levelében: — ... Végre jött a bika, melyet már arról is fel lehetett ismerni, hogy szarván két fagolyó volt, nehogy a vívót átszúr­ja, igy csak döfhetett. A bikát különféle uton-módon feldühösítették, és végre fellépett ellenében a heccmester, ki trikó­ban volt, bőrnadrág rajta, kerek kalapja zöld tol­lakkal volt díszítve és angol csizma a lábán. Jobb csizmaszárában vadászkést rejtett el. Először bot­tal ingerelte, majd kavicsot és homokot szórt a szeme közé. A bika haragos volt, fújt és topor­­zékolt, sokáig nem akart támadni, de néhány perc­cel később mégis rárohant,­­ ez is borzasztó pil­lanat volt. A heccmester ahelyett, hogy elkerülné, kiválasztja a kedvező alkalmat s midőn a bika ép­pen döfni akar, megkapja balkezével a balszarvát,, jobbkezével mindjárt megragadja a jobbszarvát is igy hurcoltatja magát egy ideig a bikával, köte­kedik vele, amennyire csak lehet. Erre jobbkezével a csizmaszárába nyúl a kés után, kihúzza s a bika szügyébe mártja, mire a bika abban a pillanatban összeesik. Ez a veszély, a gyilkolásnak ez a neme, a vér, a haldokló állat — uram Isten, miképpen lehet e fölött mulatni és még azért pénzt kiadni. Kis összeg ugyan, de elég lenne egy éhező csalá­dot egy, sőt több napra is fentartani. Én az ókori pogányság maradványának tartom e játékot, me­lyet keresztény államokban nem kellene megtűrni. És hol találjuk mégis? Éppen ott, ahol a szen­teskedést leginkább affektálják... Egy évszázaddal ezelőtt igy irt gróf Hoffmann­segg a bikaheccről és két esztendő múlva, 1795- ben betiltották a bikaviadalokat. Most egy évszá­zad múltán kezdődik újra a hecc uj bikákkal és uj toreádorokkal. Magyar munkások nyomorúsága ide­genben A trencsén megyei Puchóról Írjak : A földmunkálatokat a naiv munkáshiány miatt be kellett szünetni A lakosság nagy része külföldre ándorol munkát keresni, ahonnan a legnagyobb nélkülözések közepette kerülnek haza. A minap tizenhat magyar munkás érkezett haza Poroszor­szágból, ahol favágással, csépléssel foglalkoztak. A­­­él­ak nyolcvan­ fillér, az asszonyok hatvan fillér mpszámot. kaptak. Amellett oly brutálisan bántak velük munkaadóik, hogy három ízben is megkísé­­r­elték a szökést, de mindannyiszor csendőrökkel s­urco­la­ák őket vissza a munkához. Végre is sikerült megszökniük és éhezve, nyomorogva érkez­­tek­ vissza falujukba. — Szibéria meghódító jaiu­k szobra. Péter- Tórsói táviratozzák : Novocserkaszkban,­­ Donmenti kozák­föld fővárosában minap leplezték le Jermáknak, Szibéria leigázójának, szobrát. Jermák egyike volt azoknak a kozák rablóbanda­­vezéreknek, akik a XVI században nomád életet élve, fosztogattak mindenfelé. 1571-ben egy vakmerő kozák csapat élén átlépte az Ural-helységet és véres harcok után leigázta a szibériai tatárokat, elfoglalta é­letüket elűzve birodalmából uralkodójukat, Ru­­­sum Kánt. — Tízéves találkozó. Ifj. Wéber János jószág­­­bérlő felkéri azokat, akik Keszthelyen 1895-ben végez­t­ék a gazdasági tanintézetet, hogy a jövő évben ren-­i­ezendő tízéves találkozó megbeszélése végett tudassák­­­e le lakhelyüket. Címe: Farkasvölgy u. o. Zomba. Tolna­­ vármegye. — Ünneprontók. A temesmegyei Mramo­­rákról Írják nekünk: Mramorák nagyközségben e hónap 23-án a tanítói kar a tanulók részére majálist rendezett, melyen a szülők is jelen voltak. A község bírójának úgy látszik, szemet szúrt a derék tanítói kar magyar szelleme és a kivonult ifjúság nemzeti zászlója, mert egy R e g i­u s­z nevű ideszakadt szász ácslegénynyel cimborálvá, az ünnepet folytonosan a Gotterhalte huzatásával zavarta meg. Az eset természetesen és méltán nagy visszatetszést keltett az egybegyűltek között s elvárható, hogy a bírót felettes hatósága megtanítsa arra, hogy mivel tar­tozik annak az államnak, amelynek kenyerét eszi. — Szerencsétlenség­ a vadászaton. Vas­­kohról jelentik, hogy a minap a vasanyögdi határ­ban szerencsétlenség történt vadászat közben. Két parasztgazda egy hatalmas medvét vett űzőbe. Az erdőszélen szembekerülve, két oldalról egyszerre akartak a medvére lőni, de olyan szerencsétlenül céloztak, hogy a medve helyett egymást találták. Az egyik vadász életveszedelmesen megsérült. —■ Gyújtogató betörök. Megírtuk a minap, hogy Klein Ignác cukorgyáros József-körut 3. számú lakásában tűz keletkezett és négy-ötezer koronát érő bútor, meg kelengve elégett. A rendőr­ségi nyomozás során érdekes fordulat állott be a tűzeset ügyében. Klein ugyanis e hónap tizedike óta családjával együtt vidéken nyaral. Mielőtt el­utazott, gondosan bezárta a lakást. Tegnap a ház­­beliek nagy meglepetéssel vették észre, hogy a la­kás ajtaja nyitva van és sűrü füst gomolyog ki. Ebből az a valószínű, hogy betörők jártak a la­kásban és azok vagy gondatlanságból, vagy szán­dékosan felgyújtották a lakást. Erre vall az is, hogy a szekrényeken feszítés nyomai látszanak. Klein vallomása szerint egy ezüst mokka­kanál és egy ezüstnyelű kés is hiányzik. A rendőr­ség folytatja a nyomozást.­­ Elfogtak egy rablógyilkost. Jersey City­ben (Amerikai Egyesült államok) április 25-én Tompcsics Mihály bulsi születésű harminchét­éves napszámos meggyilkolta Schwazoga Julia lakásadónőjét. A Magyarországból kivándorolt nap­számos az asszonyt megfojtotta és a pincében el­ásta, azután kirabolta. Az amerikai rendőrség erről táviratban értesítette a budapesti főkapitányságot, mert az a gyanúja, hogy a gyilkos visszatért hazá­jába. A rendőrség nyomban intézkedett, kikutatva azokat a helyeket, ahol Tompcsics megfordu­li szokott. A budapesti főkapitányság megkeresésére azután tegnap Bullában, ahol a feleségével lakott, letartóztatták és az ottani főszolgabíró távirati érte­sítése szerint átadták a nyíregyházi ügyészségnek. — Az élesd! vérengzés. Eresdről távirat­oz­zák . Az ismeretes és­esdi véres népgyűlés ügyében Nagy Géza király ügyész előterjesztette vád­iratát. Az ügyész 18 fogságban lévő letartóztatott vádlott és több le nem tartóztatott ember beidézé­­sét, azonkívül mintegy 30 tanú beidézését kéri a törvényszék által kitűzendő letárgyalásra — Trachoma tanfolyam. A trachoma-kurzusra, melyet a belügyminiszter megbízásából dr. Grósz Emil egyetemi tanár Július első felében a bu­dapesti egyetem szemkonikánál tart, 359 Vidéki orvos jelentkezett. Kö­zülök ezúttal 50 olyan tiszti, községi és körorvos nyert fölvételt, kiknek kiképzése a trachoma diagnosztikájában és gyógyításában közérde­k. A résztvevő orvosok nyolc korona napidíjat kapnak és útiköltségüket a belügy­minisztérium téríti meg. — Összeszurkált csendőr. Érmihályfá­­­ várói jelentik, hogy ott kötelességének teljesítése közben gyilkosságnak esett áldozatul Szabó Sán­dor csendőrtizedes. Pün­kösd vasárnapján véres verekedés volt egy közeli tanyán s a csendőr­ség, amikor erről értesült, Szabó tizedest küld­­ ki, hogy akadályozza meg a vérengzést. A csendőrtizedest, amikor ebbeli kötelességét akar­t teljesíteni, a ve­rekedők közül két markos legény hátulról megra­gadta s megfosztotta fegyverétől. Ezután mintegy negyven legény rohant a szerencsétlen, védtelen emberre, rettenetesen összeszurkálták, ugy hogy életbenmaradásához alig van remény. A merénylők nagy részét már letartóztatták. — Harmincéves találkozó. A székesfővárosi IV. ker. reáliskola azon növendékei, kik tanulmányaikat a­t 1874. évben végezték, megállapodásuk szerint e hónap 23-án, pünkösd hétfőjén találkoztak a Hung­ária-szálló külön termében. Az ö­szejövetelen megjelent Báthory Nándor, a­z­áliskola jelenlegi érdemes igazgatója is, aki szíves, hosszabb beszéddel üdvözölte volt tanítvá­nyait. A 43 tanulótárs közül az összejövetelen már csak 19 vett részt, akik mind előkelő társadalmi állást foglalnak el. Jelen voltak: Kiss­ E. János főreáliskolai tanár, Császár Ferenc takarékpénztári főpénztáros, dr. Sebes József ügyvéd, V­a­n­g­e­l Károly pénzügyi főtanácsos, Bánó László igazgató-főmérnök, Szilágyi F. Lajos VI. ker. mérnök, Kovács Ödön főmérnök, Osztrovszky József főmérnök, Barcsai Lajos épí­tész, Stücklich Antal állomás­főnök Tapolcán, Wag­ner János építész, Marschalkó Rikárdt főmérnök, Holló Mihály főfelügyelő, Ballai Sándor földbirtokos, Keller Ottó műszaki­­felügyelő, Innocens Ferenc festőművész, Hamza Ágoston felügyelő, Quittner Zsigmond műépítész, dr. Francenau Ágoston geológus. A viszontlátás örömére válám lakomát rendeztek, mely a késő délutáni órákig nyúlt, este pedig a Margitszi­geten jöttek össze ismét. — Meggyilkolt marhakereskedő. Kapos­­mérőről jelentik: Holczmann Mihály steierországi marhakereskedőt, ki a kaposmérői vá­sáron marhákat vett, Csököles község közelében ismeretlen tettes meggyilkolta és kirabolta. Azt hiszik, hogy a rablógyilkosságot Holtzmann vala­melyik hajcsárja követte el. A csendőrség megin­dította a vizsgálatot, s őrült a vonaton. Windhukból táv­­iratozzák. Herrmann főhadnagy, aki a herrorok ellen vívott harcokban kétszer megsebesült, elhagy­ván a kórházat, Németországba utazott. A vonaton Karibe mellett felszállott a kupéba egy olasz mun­kás, Simon Antonio. A kocsiban a főhadnagyon kívül több sebesült német katona is volt. Az olasz vasúti munkáson útközben őrültség tört ki s revol­veréből többször rálőtt a németekre. Egy golyó a főhadnagyot találta, egy német katonát fején talált az örjöngő olasz, egy másik német sebesültnek pedig a hátába fúródott a golyó. A sebesülések nem veszélyesek. Az őrült olasz munkás elmenekült. — Sikkasztás az egyetemen. A rendőr­ség ma letartóztatta Kredics Rudolf harminc­­három éves végzett bölcsészethallgatót, ki 1899. óta a Tudomány Egyetem kveszturájában volt al­kalmazva, mint napidijas. Kredics a hallgatók anya­könyvi kivonatainak őrzésével és összeegyeztetésé­vel volt megbízva, és ő igazolta a leckekönyv meg­felelő rovatában a kvesztor helyett a tandíjbefize­téseket is. Ezt a megbízását arra használta fel, hogy a befizetett tandíjakat elsikkasztotta. A sikkasztásra tegnap jöttek rá, amikor is Kredics szabadságon volt. Erre följelentették. Egyes lapok híresztelései­vel szemben a rendőrség kijelenti, hogy valótlan az az állítás, mintha az elsikkasztott összeg 5692 korona lenne, hanem tényleg 3172 korona. Az egyetemi tanács pedig azt jelenti ki, hogy a sik­kasztás semmiféle dekanátussal, vagy más egye­temi hatósággal összefüggésben nincs, az pusztán a gazdasági hivatal ügye. — Munkásképzés. A «Vasárnapi Munkásképző Or­szágos Bizottság», melynek feladata a téli hónapokban úgy a fővárosban, mint a nagyobb vidéki városokban va­sárnapok és ünnepek délutánjain az ipari munkások szel­­­lemi műveléséről és nemes szórakoztatásáról gondos­kodni, K. Jónás Ödön műegyetemi tanár elnökletével ülést tartott e hónap 20-án. Az ülés tárgya első­sor­­­ban a Bizottság szabályzatának megállapítása volt, mely a Bizottságnak 13 évi működése alatt beállott változott viszonyok miatt módosításokat igényelt. Ezt követte az­ 1903. évi működésről szóló j Mentés bemutatása, amelyből örömmel konstatálható, hogy a Bizottsá­g a rendelkezésre­­álló csekély anyagi eszközök keretében az országnak ingyenes vasárnapi előadásokkal való behálózását lé­­pésről-lépésre valósítja meg. 1903-ban Budapesten 138 előadás volt 25,765 látogatóval; a vidéken 214 elő­adás 76,408 látogatóval. Az 1904—905. évi ciklusban a fősúlyt az inkább reá utalt vidéki városokra fogja fektetni. — Folyóvizeinkről. A földmiv­ésügyi miniszté­rium vízrajzi osztályához érkezett jelentések szerint a Duna közepes vízállás mellett Passautól Újvidékig emel­kedik, lejebb árad. Budapesten a vízállás ma 304 cm., tegnap óta 12 cm.-t áradt. — A Tisza alacsony viz­áid- m­­llett Vám mmn­osl­igetnél és Szolnoktól S­epedig emelke­d­ő egyebütt arad — A Morva köz­ö­s vizslása és áradó. — A Száva szintén közepes vizállású: Gurk­­feldtől Sziszekig emelkedik, lejebb apad. — A Dráva magas v’-állás mellett egész hosszában emelkedik. A többi folyó alacsony vizállása. — Családi dráma. A Szív-utcában véres csa­ládi dráma játszódott le ma délután öt órakor. Hári Pál püspökladányi születésű, 40 éves napszámos Kostya Borbála hidasnémeti születésű. 33 éves napszámosnővel lakott ott egy szerény lakásban. Eleinte boldogok voltak, d­e az asszony később kikapós lett s igy egyszer 100, azután 60 forintot csalt ki Háritól, amit azután elvett. Hári erre megharagudott s az asszony eltávo­zott a lakásból, de ugyanabban a házban a földszinten, a 3. szám alatt bérelt lakást. A most már ellenséges­­kedők kerülték egymást, de ma délután Hári elkesere­désében beállított az asszonyhoz s követelte pénzét. Az asszony durvaságaira azonban revolvert vett elő s hatszor rálőtt. Szerencsére csak karját s mellbőrét találták a golyók. Az asszonyt a Rókus-kórházba vitték, a me­rénylőt pedig bekísérték a főkapitányságra, ahol letar­tóztatták. — Öngyilkosság a templomban. S­z­a­t­márról jelentik, hogy a szatmárvármegyei Hirip községben pünkösd vasárnapján öngyilkosság tör­tént a református templomban. Puskás Ambrus községi biró az istentisztelet alatt agyonlőtte magát s azonnal meghalt. Azt hiszik, hogy a birón­ak jómódú ember volt, elmezavarban követte el tettét me­g természetesen nagy riadalmat keltett a tem­plomban összegyűlt hivek között, s az istentiszte­let is megakasztotta. 1904. május 26. ill

Next