Pesti Napló, 1904. május (55. évfolyam, 121-150. szám)

1904-05-07 / 127. szám

I&1. szám Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1904. május 7. 3­­ neje Jókai Júlia, a Jókai-nyomda és még számosan. Személyesen vagy közvetett módon fejezték ki rész­vétüket: Lobkovitz Rudolf herceg hadtestparancs­nok és neje, gróf Zichy Ágost, gróf Zichy József, báró Rossner Oszkár, Fekete Ignác, a Hírlapírók Nyugdíjintézetének titkára, Hegedüs István egye­temi tanár és számos országgyűlési képviselő. Az est folyamán még a következők kondoleál­­tak levélben, táviratban vagy személyesen az öz­vegynek Somló Sándor, a Nemzeti Színház igazga­tója, Erődi Béla tankerületi főigazgató, Zilahi Simon, a Magyar Újságkiadók Országos Szövetsége nevé­ben, báró Roszner Ervin fiumei kormányzó, gróf Zichy Géza, Strausz Jánosné (Bécs), Jalowa Antal (Jókai finn fordítója Helsingforsból), a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület, Toepler polgár­mester Sopron város nevében, Kun polgármester Mezőtúr város nevében, Lobkovitz Rezső herceg hadtestparancsnok, vezénylő tábornok és neje, Fáik Miksa, Thaly Kálmán, Feld­mann Izsák, a finn leg­felső bíróság elnöke, Mayer Károly és neje, Müller Miklós, Fáik Ernő. (Kondoleálás a Hegedűs-­­­ családnál.) 1 ’ Hegedűs Sándorhoz, Jókai unokaöcscséhez, tömérdek részvétet kifejező távirat és levél érke­zett Kondoleáltak a többi közt: a Petőfi-Társaság részéről Herczeg Ferenc, Szana Tamás és Ábrányi Emil; Rakovszky István állami számvevőszéki elnök, báró Harkányi Frigyes, Navratil Imre, Schmidt Jó­zsef volt államtitkár, Wlassics Gyula, dr. Sonnen­feld Zsigmond (Páris), Förster Kálmán, Reissig Ede, Földváry Miklós, Széchy Károly és neje (Kolozs­vár), Gotthard Sándor és neje. Berczik Árpád táv­iratot küldött mely igy szól: «Az írók családja édesatyját vesztette el a m­agyban, akiért most minden magyar ember gyá­szol. Mint a család egyik szerény tagja, legmélyebb részvétemet fejezem ki — vérszerinti családjának. Bérezik Árpád.» (A függetlenségi párt részvéte.) Az országgyűlés függetlenségi pártjának dél­előtti értekezletét Jókai emUk°zetének szentelt sza­vakkal nyitotta meg Thaly Kálmán. -.­ Petőfi mellett, úgymond, nem vol több oly népszerű író, aki a nemzet szívét annyi a meg tudta volna ragadni és érzelmeit olyan vonzó és szép for­mában kifejezésre juttatni, mint Jókai. Mint politi­kus nem volt függetlenségi elveinknek híve de két­ségtelen, hogy m­int ilyen is, mindig meggyőződését követte. Azt indítványozza az elnök, hogy azonki­­kívül, hogy a párt gyászának jeléül lobogóját a kér helyiségére már kitűzte, a párt a magyar irodalom e­léghetetlenül nagy jelesének ravatalára díszes koszorút helyezzen ezzel a fölirattal: «A magyar nyelv és irodalom örök dicsőségének, Jókai Mór­nak — a függetlenségi és 48-as párt­» Ezenkívül a párt jegyzőkönyvben örökít­e meg Jókai nevét. Az indítványt egyhangúlag elfogadták. Rákosi Viktor fölhívta a figyelmet arra, hogy a Ház hol­napi ülésén az elnök mindenesetre meg fog emlé­kezni Jókai haláláról. Azt hiszi, mindenki termé­szetesnek fogja találni, ha azt indítványozza, hogy a párt az elnöknek a kegyelet kif­jezésére irányuló minden javaslatát fogadja el és ezt a párt nevében Thaly Kálmán tiszteleti elnök jelentse ki Ezt az indítványt is egyhangúlag elfogadták. (A székesfőváros részvéte.) A főváros tanácsának mai ülésén Halmos János polgármester meleg hangon emlékezett meg Jókai Mór elhunytéról. Bejelentette ezután, hogy a székesfőváros hatósága aként járul hozzá a vég­­tisztesség megadásához, hogy díszsírhelyet ajánl föl, a Deák Ferenc és Kossuth La­jos sírjai között, ahol idővel mauzóleumot is lehet majd emelni. Ha valamikor a kerepesi temető helyén új városrész fejlődik, ez a mauzóleum akkor se kerülhet semmiféle szabályozási vonalba, hanem megmarad mint dázépület a városrész belső terü­letén is. A tanács hozzájárult a polgármester elő­terjesztéséhez, azzal, hogy Jókai Mór emlékét, úgy is mint a főváros díszpolgáráét, jegyzőkönyvben örökíti meg, a családhoz részvétiratot intéz s a ra­vatalra koszorút helyez. A polgármester rendele­tére ma reggel az összes fővárosi középületekre ki­tűzték a gyászlobogót.­­Az Akadémia gyászai A Magyar Tudományos Akadémia ma dél­után a tagok nagy számban való részvé­tele mellett báró Eötvös Loránd elnöklésé­vel összes ülést tartottak. Megállapították ez ülé­sen azokat a módozatokat, amelylyel leróhassák­ ke­gyeletüket Jókai Mór, az Akadémia igazgatósági tag­jának halála alkalmával . Báró Eötvös Loránd a következő beszéddel­­nyitotta meg az összes ülést: ----Szomorú esemény az, mely arra késztetett, hogy az Akadémia tagjait az ülésre egybehívjam. Abban az élet és halál közötti harcban, melynek kimenetelét a múlt napokban remény és félelem kö­zött ingadozó érdeklődéssel követtük, a kérlelhe­­tetlen halál lett a győztes. Jókai Mór, a nagy költő, nemzetünk kegyeltje, ki még egy nappal azelőtt nagy koncepciókról álmodozott, örök álomra hunyta be szemét. Vele sirba száll az ő lángoló szive, mely Petőfi szivének lüktetésével együtt kezdett dobogni és do­bogott­ mindvégig a hazáért és a szabadságért. Vele sirba száll az ő nagy képzelő tehetsége, mely érde­kes alakok ezreivel népesítette be irodalmunkat s mely abban a szomorú időben is, mikor nemzetünk csak az irodalmában élt, vigasztalásként a dicsőbb múltnak, a reményteljesebb jövőnek képét varázsolta szemei elé; vele sirba száll az ő tollát finoman ve­zető keze, melylyel a magyar ember ízlése szerint úgy tudott írni, mint előtte senki más. Az iskola megtanította, ő megszerettette a magyarral az olva­sást. Értjük, miért gyászolja ma halálát egész nem­zetünk, s ebben a gyászban nagy a mi részünk is. Még nagyobb, mint másoké, mert Jókai Mór, kit Akadémánk 1858-ban választott levelező, később rendes, majd tiszteleti és igazgatósági tagjává, kö­zel egy évszázadon át az Akadémia kötelékében fej­tette ki gazdag irodalmi munkásságát. Gyászunknak ad­unk méltó kifejezést. Indítványozom: 1. Fejez­zük ki mély fájdalmunkat Jókai Mór halála felett, e mai ülés jegyzőkönyvében. 2. Határozzuk el, hogy felette ünnepies közülésen tartassék emlékbeszéd. 3. Tegyünk indítványt a közgyűlésnek, melyben az arcképének képcsarnokunkban való elhelyezését kér­jük. 4. Helyezzünk koszorút a ravatalra. 5. Hétfőn délután három órakor a Múzeum oszlopcsarnokában tartandó gyászszertartáson vegyünk testü­ltileg részt, s kérjük fel Beöthy Zsolt tisztelt társunkat, hogy ott nevünkben s általában az irodalmi intéze­tek nevében a nagy halotthoz búcsúbeszédet intéz­zen. 6. A temetés napján az Akadémia ülést ne tart­son. Az akadémikusok mély meghatottsággal hall­gatták az elnök javaslatait és azokhoz egyhangulag hozzájárultak. Végül Szily Kálmán főtitkár bemu­­tatta a l­embergi Oszolinszky-intézet igazgatóságár­­ól érkezett részvét-táviratot. (Beöthy Zsolt megemlékezése.) Az egyetemen is kegyeletesen emlékeztek meg Jókai elhuny­táról. Az egyetem kupolatermében ösz­­szegyültek ma délelőtt Beöthy Zsolt professzor tanítványai a mai irodalmi órára. Beöthy ezt az órát a nemzet nagy halottjának szentelte, akiről gyönyörű beszéddel emlékezett meg. Azzal kezdte, hogy amikor 1882-ben elfoglalta tan­székét, az a szomorú kötelesség várt rá, hogy Arany János halálát hirdesse az ifjúságiak. Most pedi­­ meg­­kellett érnie ugyanazon a helyen azt­ a napot is, mikor a nagy költői ír­á­znak utolsó tagját. .Jókai Mórt gyá­szolja a nemzet. Jellemezte ezután Jókai nagy szelle­mét, írói munkássá vát, majd igy folytatta: Szélesebb körben, a magyar közélet mezején ki volt­­ nekünk? Egy regényének, a «Politikai divatokénak bevezetésében ő maga azt mondja, hogy a­mint a magyar költői, épp úgy a magyar magánéletnek minden kő­ét sz­ázszoros és elszakíthatatlan kötelék fűzi a magyar közélethez. Ezt a magyar költő és a magyar politikus közt a magyar irodalom kezdetétől fogva figyelemmel kísér­hető, szembetűnő köteléket­ a legerősebbnek, a leg­­határozóbbnak mutatja Jókai pályája is. Nem a po­­li­ti­kusról kívónok szólni, csak az ő írói hatásának po­litikai jelentőségére mutatok rá. Még a negyvenes évek­ben kezd írni, még részt vesz a nemzetébredés munkájá­ban. A következő idők politikai feladataihoz képest közre­hat a nemzeti szellem fölgy­­j­á­­nak munkájában. Szo­morú időkben talán ő az első és a legjelentékenyebb mindazok közt, akik a nemzeti lélek megtartásán dol­goztak. A magyar reformkor, a forradalmi kor és az önkényuralom kora történetének ez az a három mozzanata, melyben az irodalomra óriá­s föladat vár, s melyre nézve az irodalom órás, mé­hetetlen jelentőségű nemzeti föl­­adatot­ töltött be- Előbb arról volt szó: a nemzeti lélek töb­br sztes­ék! Azután annak szüksége következett el, hogy a fölébredt nemzeti lélek fölgyujtassék! Majd an­nak a szomorú szüksége állt előttünk, hogy ez a nemzeti lélek megtartassák maga­ magának- E három nagy, nemzet-lélektani feladatot három politikai, három költői nemzedék végezte, s e három nemzedék mind­egyikének feladatában része volt Jókainak- A nemzeti léleknek e fejlődését végigkísérte, végigküzdötte- Har­colt azokkal, akik ébresztették; küzdött azokkal, akik föl­gyújtották, dolgozott azokkal, akik megtartották- Kép­zelete is a leghatalmasabb, legigazabb alkotásaiban ezt a nemzeti fejlődést kiséri végig- A magyar reform­korban nincs irodalmunkban, nincs költészetünkben oly gazdag, oly fény­es, oly igaz költői képtára, mint­ a­milyet Jókai regényei nyújtanak nekünk. Az ébredés első apostolai: az «Eppur si muove»be­n, «A magyar nábob»-ban, a forradalmi élet­ regényeinek egész so­rozatában, a «Politikai divatokéban, «Egy az Isten» ban, «A kőszívű ember fiai» ban, az önkényuralom magyar élete pedig, valamennyi közt talán a legkitűnőbben: «Az új fö­dusur»-ban. Itt, ebben a harmadik fokozat­ban, mely a nemzeti lélek megtartását tekintette fölada­tának, ebben fejtette ki Jókai leghatalmasabb erejét. Az irgalmatlanul nyomott magyarság, az üldözőbe vett­­ nemzeti eszmények elevenítése, szolgálata dolgában: senki nagyobb szolgálatot e nemzetnek és nemzeti művelődé­sünknek nem tett, mint Jókai, az ő szellemének hódító erejével, vonzó­ kedvességével és munkabírásának lan­kadatlan kitartásával. Utolsó gondolatai is a körül a fejlődés körül jártak, melynek részeséül, költő\'n! érezte magát- Alig egy órával halála előtt, talán utolsó sa­vaiul hallottam haldokló ágyán ezt a két nyilatkozatát: «Az Isten áldja meg a királyt!» és «Lesznek még nekünk vigabb napjaink is!» — Ezeket a szavakat úgy hallottam, úgy értettem, mint a Kölcsey imádságának visszhangját a hazára vonatkoztatva, aki vig esztendőt kíván a ma­gyar nemzetre! Ugyanennek az elhozatalán munkálkodott 5 is félszázadnál hosszabb időn át... Áldás emlékére! Az utolsó mondatoknál megrengett a fájdalom­tól a tudós hangja s kiperdültek szeméből a könyek. Az ifjúság, amely zsúfolásig megtöltötte az egyetem legnagyobb termét, mély csendben, erős megindulás­­sal hallgatta a beszédet. (A nemzeti Múzeum gyásza.) Jókai Mór halála alkalmából Szalay Imré, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója, a múzeum osztályigazgatóival ma reggel igazgatósági ülést tartott, mely alkalommal a következő határozatot hozta: 1. A nemzeti gyász jeléül a Magyar Nemzeti Múzeum ormára a gyászlobogó kitüzetik. 2. A Ma­gyar Nemzeti Múzeum az elhunyt ravatalára koszo­rút helyez. 3. A Magyar Nemzeti Múzeum a teme­tésen testületileg vesz részt 4. Az elhunyt csa­ládjához részvétiratot intéz. (Irodalmi és művészeti társaságok gyásza.) A Kisfaludy-Társaság tagjai Jókai Mór halála alkalmából ma délután rendkívüli ülést tartottak Az ülést Beöthy Zsolt nyitotta meg, fájda­lommal emlékezvén meg a társaság negyvennégy éven át volt tagjának, Jókainak elhunytéról. Majd indítványozta a következőket: 1. Fejezze ki a társaság mély részvétét az elhunyt családja iránt- 2- Helyezzen koszorút Jókai ravatalára- 3- Adjon ki külön gyászjelentést a halálesetről- 4- A társaság testület meg vegyen részt a temetésen. 5- A társaság gondoskodik emlékbeszédről, amelyet egy kü­lön, Jókai emlékének szánt ülés keretében fog a tár­saság egyik tagja elmondani. 6- Készíttessék el Jó­kai márványszobra a társaság számára. 7- Tegyen a társaság kezdeményező lépést arra, hogy Jókai halha­tatlan érdemeit az ország fővárosában emlék­­szobor örökítse meg- E végből a társaság meg­keresi a közoktatási kormányt, az Akadémiát és a Pe­­tőfi­ Társaságot a szoborbizottság alakj­á­a i­ánt, amely fölhívást intézzen a nemzethez a gyűjtés megindítása végett-Az indítványokat a társaság tagjai egyhangúlag elfogadták. Nyomban az ülés után megindult a gyűj­tés a tagok között a szobor céljaira, s két perc alatt 300 korona gyűlt össze a tagok között. A társaság a következő gyászjelentést adta ki: A Kisfaludy-Társaság mély gyászára­ jelenti el-* hunyt ki m­­a­g­ának Jókai Mórnak f­oyó évi május hó 5-én életének 80-ik. Kisfaludy-Társasági tagságának 44-ik évé­n tö 6­­ g ászra elhunytét s od­rónk egén két legfényesebb csillag. Arany és Petőfi halhatatlan neve mellett ott ragyog a Jókai Móré is- Az 5 fé­nyes szelleme oszlatgatta a sötétséget a nemzeti két­ségbeesés szomorú napjaiban- Sirába ét egy nemzet kegyelete kiséri s egy nemzet házja őrzi emlékezetét. Budapest, 1901. évi május hó 6-án­ A Petőfi-Társaság szombaton délelőtt 11 órakor tart ülést Herczeg Ferenc elnöklete alatt, hogy nagynevű elnökének végtisztessége dolgában ha­tározzon. A javaslat, melyet Szana Tamás titkár terjeszt az ülés elé az, hogy a vasárnapra kitűzött felolvasó ülést ne tartsák meg, ne tartsanak egy­általában ülést a nyári szünet végéig és az őszszel tartandó első ülés gyászünnep legyen és egészen Jókainak szenteltessék. Az Országos Irodalmi Szövetség ma délelőtt rendkívüli igazgatótanácsi ülést tartott, melyen elhatározta, hogy elhunyt elnökének, Jókai Mórnak ravatalára koszorút helyez és a temetésen küldött­­ségileg képviselteti magát. Az «Aurora» irodalmi és művészi kör igazgató­tanácsa ma délelőtt ülést tartott, amelyen elhatá­rozták, hogy Jókai Mór díszelnökük ravatalára ko­szorút helyeznek és a temetésen testületileg vesz­nek részt. A Nemzeti Szalon ma tartott igazgatósági ülé­sén elhatározta, hogy Jókai temetésén gróf Andrássy Gyula elnök­ vezetésével az igazgatóság és a vá­lasztmány testületileg vesz részt. Ma délután meg­jelentek a gyászházban Ernszt Lajos igazgató és Déry Béla titkár és a Nemzeti Szalon nevében pompás irisekből és tea­rózsákból kötött babér­koszorút helyeztek a ravatalra. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat választmányát Forster Gyula alelnök május 7-én délután 5 órára rendkívüli ülésre hívta össze, amely Jókai halála alkalmából teendő intézkedéseket és a temetésen való részvétel módozatait lesz hivatva megbeszélni. Az ülést a városligeti Műcsarnokban fogják megtartani, melynek ormára a halálhír vé­tele után azonnal kitűzték a gyászlobogót. (A sajtó gyásza.) A nemzeti gyászban természetesen oroszlán­­részt vesz a magyar sajtó. Nincs olyan napi, heti­­lap, szakk­özlöny, mely akár Budapesten, akár vidó

Next