Pesti Napló, 1904. július (55. évfolyam, 181-211. szám)
1904-07-01 / 181. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK! Egész évre _ as kor. — fil. Félém____14 , — „ Negyedévre — 7 , — „ Sertóra— — a . 40 „ 55-dik évfolyam. 181. szám. Egyes szám ____8 fill. Vidéken. _ ________10 „ Budapest, 1904. TI NAPLÓ Apró hirdetések irat. Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel S fillér. Hirdetések nonpareille számítással, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Út, Andrássy út 21? Péntek, Julius 1. Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése június vágén lejár, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Tisza törvénymagyarázata, Budapest, június 30. / Gróf Tisza István A miniszterelnöki ima ismét nagy beszédet mondott a képviselőházban. Minden kérdésre kitért, amit a költségvetési vita során fölvetettek, és mindegyikre megtette a maga többé-kevésbbé jelentőségteljes megjegyzéseit. Súlyában és érdekességében messze kimagaslik azonban két veszedelmes kijelentése, amelyet az 1899. XXX. törvénycikkről és az Osztrák 14. § alkalmazásáról tett. Mind a kettő mélyen belevág alapvető magyar törvények tételes intézkedésébe és szellemébe és mind a kettő a miniszteri jogkört növeli a parlamenti hatáskör rovására és annak kijátszásával. Minda kettő megfelel tehát gróf Tisza István kormányzati szellemének, amely a miniszteri egyéni akaratot fölébe helyezi a parlamenti akaratnak, és a többségi elv pártfegyelmileg biztosított győzelmét többre becsüli, mint az ország igaz érdekeinek diadalát. Az 1899: XXX. törvénycikk, tudvalevőleg abban a veszedelmes pillanatban született, amikor az 1897. év elején lejárt vám- és kereskedelmi szövetség újabb meghosszabbítása az osztrák képviselőház zilált viszonyai miatt többé nem volt biztosítható még nálunk, a szabadelvű párton sem. Széll Kálmán azonban azzal a programmal kapott megbízatást a királytól, hogy biztosítani fogja a közös vámterületet. Széll Kálmán tehát mindenáron arra törekedett, hogy a magyar országgyűlést egy olyan formulának megnyerje, amely legalább egyelőre biztosítja a vámközösséget. Ezt a formulát — a nevéről elnevezett híres formulát — meg is találta és az úgynevezett paktumbizottsággal el is fogadtatta. Elfogadtatta pedig a Bánffy-féle 1898.1. törvénycikk cseréjeképpen, amely minden addigi törvényünknél pregnánsabban biztosította az önálló vámterület tényleges életbeléptetését. Épp emiatt az 1899. XXX. törvénycikk is csak úgy volt elfogadtatható, hogy az m először is: végleges és meg nem változtatható időbent állapított meg az osztrák-magyar vámszövetség érvényének és azon tárgyalásokra fordítandó időnek, amelyen belül a reichsrattal az uj szerződésre nézve vagy meg lehet egyezni, vagy minden tárgyalást meg kell szakítani; másodszor pedig, hogy az önálló vámterületnek erre az időre való életi belépését föltétlenül biztosította. Evégből az 1899. XXX. törvénycikkben az összes pártok parlamenten kívül létrejött, tehát az összes pártokat mint politikaibábokat is kötelező megállapodásai alapján kimondatott, hogy a jelenlegi vámközösség az 1907. év végével föltétlenül megszűnik, hogy az 1903. év végéig új autonóm vámtarifát kell megállapítani és hogy az uj vámtarifa létrejötte előtt semmiféle szerződéses tárgyalást sem szabad megkezdeni. Akkor minden párt és az ország egész közvéleménye is úgy ünnepelte Széll Kálmánt és az ő formuláját, hogy most már záros határidőn belül életbe is lép az önálló vámterület. Sem Széll Kálmán, sem senki a kormánypártról meg nem cáfolta ezt az általános hiedelmet. Mikor azonban az 1902. év végéhez közeledtünk és előttünk volt az a nagyi jelentőségi időhatár (1903. január 1.), amelyig az uj vámtarifának készen kellett volna lennie, hogy tárgyalásokat kezdhessünk és hogy a vámszövetség biztosíttassák, akkor Széll Kálmán tudvalevőleg megtagadta a saját alkotását és az egész ország ámulatára úgy magyarázta az 1899. XXX. törvénycikket, hogy az az önálló vámterületnek 1903. január 1-én való életbeléptetését nem foglalja magában. De azt ő is el——HW WHM —m0«380*»K* fc Wt Natuska férjhez megy. Irta: Abonyi Árpád. (tHánaycaás Ános. — Leányomnak én vagyok az anyja, ennélfogva nagyon természetes, hogy minden komolyabb dologban én rendelkezem vele, én látom el jó tanácsokkal, én jelölöm meg az irányt, melyen haladnia kell... szóval: én döntök, pont erről ne is beszéljünk többet. — Ohó! — Semmi ohó! Micsoda ohó? És miért volna ohó? Tudod-e, hogy ez a te ohókálásod voltaképpen erősen fölboszantana, ha nem volna annyira nevetséges. Igenis, nevetséges, hiába húzod félre a szádat, mert csak azért is nevetséges, sőt — hogy úgy mondjam, mert rákényszerítesz — sületlen, pont; erről ne is beszéljünk többet. — Leányomnak én vagyok az apja.. .• — Hát aztán? «Leányomnak én vagyok az apja»... Toty bele, hát persze, hogy te vagy az apja, de ezzel aztán pont! — Nekem is jogom van... — Ugyaremire? •— Arra,hogy annak az ostoba szamár parasztnak, annak a te bagaracsizmás, feketepofájú Nagy Jánosodnak még ma kiadjam az útját! — Ne kiabálj! — De kiabálok! Ehhez is jogom van a magam házában, főleg, ha arról van szó, hogy megvédjem leányomat egy helyrehozhatatlan ballépéstől, melyre te akarod kényszeríteni. Nem azért áldoztam annyit a neveltetésére, hogy most, midőn férjhez akarjuk adni, egy ily bagariacsizmában járó fráternek... egy ilyen félszeg tökfilkónak dobjam oda. — 13, te nyugalmazott állami hivatalnok, — hogy kiabálsz! Bezzeg nem szórtad így a szemenszedett gorombaságokat, mig ott ültél a Nro 45-ben és délután fél kettőig rágcsáltad némán a sok hivatalos aktaszalmát. Bezzeg lenyelted ezeket a durvaságokat, s ketrét görnyedtél, ha hivatali ketrecedbe véletlenül valamelyik pöfeszkedő fölebbvalód kukkintott be, s a rosszul elintézett szalmacsomóból néhány marékravalót visszaadott..» •— Megint sértegetni akarsz? — Én? Hát nem te panaszkodtál, hogy a többek közt például Bardóczi miniszteri tanácsos, majdnem minden héten visszaadott kéthárom aktát, azzal a megjegyzéssel, hogy nincsenek «érdemileg» elintézve? Nem nyeltél harminchat esztendő alatt elég szekatúrát? Nem fakadtál ki elégszer, hogy az egész minisztérium szemenszedett csacsikból van összeválogatva és hogy minden apát meg kellene verni, aki megengedi, hogy fia hivatalnoki pályára lépjen? — Az ember sok mindent összebeszél, ha mérges... — Lám! Hát csak kotyogtunk, mint a vén lyuk, mely szokásból kotkodácsol. — Kérlek ne sértegess... — Az igazság nem sértés, már pedig én csak a te szavaidat citálom és nem teszek hozzájuk semmit. Jól megjegyeztem magamnak,, amit mondtál. Nagyon megtanultam, hogy «a hivatalnok rosszabb a rabszolgánál» — elég sok keserűséget nyeltem, míg szolgálatban voltál, elégszer vigasztaltalak és számtalan- szór föltettem magamban, hogy ha leányomnak hivatalnok kérője talál jelentkezni, annak szó nélkül megfogom a gallérját és kidobom! De úgy kidobom, hogy a lába sem éri a földet! Elég, ha én hallgattam egy hosszú életen keresztül a te nyafogásaidat, — nem akarom, hogy Nataska is egy hivatalnok-rabszolga nyafogásait legyen kénytelen hallgatni...... pont, erről ne is beszéljünk többet. — Nem mindenkinek a sorsa egyforma, Udvarnoki Ottót szeretik a minisztériumban, gyors carrieret fog csinálni, — szolid fiatal ember — — Éppen úgy beszélsz, édes fiam, mint ahogy harminckét esztendővel ezelőtt rólad szegény, boldogult édes atyám, ő is azt mondotta, hogy téged szeretnek a minisztériumban, gyors carrieret fogsz csinálni és szolid fiatal ember vagy... jó lesz tehát, ha a rabiátus, fekete flotájú Wagner főhadnagyot kikosarazom te a te feleséged leszek. Nos, hát úgy is történt. Visszautasítottam "Wagnert. Ez a Wágner most altábornagy, excellenciás úr és még mindig daliás, szép ember, olyan egyenes, mint egy egészséges havasi fenyő... te pedig, édes öregem, óh, te «szolid» ember, akit egykor, szerettek a minisztériumban, de sokat nyafogtál «nyomorult» rabszolgaságod miatt, s bennem vagy egyenes, mint a fenyő, és óh, nem sokra vitted — hiába szerettek a minisztériumban és hiába voltál szolid. Ha Istenben boldogult Jozefin nénéd nem hagyja ránk ezt a házat itt a tisztviselő telepen, s Natuska leányunk számára 20.000 forint készpénzt, hogy legyen hozománya, nem tudom hogyan fickándoznánk a te 1300 forintos penzióddal. Ennek folytán szó sem lehet róla, hogy Na- Mai számunk 24 oldal. I ii i ’.'tmi i i ............................. .......................................*' —....................." i »