Pesti Napló, 1904. szeptember (55. évfolyam, 241-270. szám)

1904-09-02 / 242. szám

242. szám Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1904. szeptember 2. * — Egy főispán körútja. Szombathelyről táviratozzák. Ernuszt József főispán ma folytatta vármegyei körutazását a vasvári járásban. Előzőleg a sárvári és kőszegi járásokban tett körutazást. A vasvári vasútnál Molnár D. Géza főszolgabíró üdvözölte a főispánt. Ezek után a díszes menet a városba hajtatott szállására, ahol a főispán a küldöttségeket fogadta. A tisztelgők sorában megjelent a dominikánus rend Glosits Egyed, továbbá az izraelita hitközség dr. Hirschler rabbi vezetésével. A főispán tiszteletére gróf Meller Henrik estét adott. A főispán meglátogatta a járás összes számottevő tényezőit. — A bécsi nemzetközi sajtókongresszus. Bécsbel jelentik: A szeptember 10-én kezdődő nemzetközi sajtókongresszus előkészítő munkái serényen folynak. A parlament épületében, amelynek oszlopcsarnokában fog ülésezni a kongresszus, már javában dolgoznak. A legfelsőbb emelvényen Rainer főherceg foglal helyet, tőle jobbra és balra Körber miniszterelnök, Lueger polgármester és a bécsi udvarnál akkreditált államok képviselői. A második emelvény a mintegy 16 tagból álló elnökség számára készül; a harmadik és negyedik emelvényen az előkészítő bizottság tagjai foglalnak helyet. A kongresszuson résztvevők számára 384 és oldalt 48 ülőhelyet készítenek. A kongresszusi sajtóiroda a költségvetési bizottság tanácstermében lesz berendezve. — Orvosi körökből. Dr. Politzer Alfréd, a Fővárosi Szegény Gyermekkert főorvosa, szabadságútjáról visszatért és orvosi működését ismét megkezdte. — A korbácsbüntetés — Angliában. A kontinentális népek előtt Anglia mint a szabadság hazájának eszményképe lebeg. Annál furcsában hangzik, hogy Angliában a korbácsbüntetés még virágkorát éli. Az angol belügyminiszternek hivatalos jelentése számol be erről, statisztikáját adván annak, hány esetben alkalmazták Angliában a testi fenyítéket E jelentésből megtudhatjuk, hogy például az 1903. évben összesen tizenhat embert korbácsoltak meg és pedig két embert egyszerű, a többit kilencszijjas korbácscsal. Az ütések száma 6 és 24 közt váltakozik, kor tekintetében pedig 16 és 30 év közt A jelentés igen hatásos fenyítőeszköznek minősíti a korbácsot mert — mint mondja, — eddig nem fordult elő, hogy a statisztika visszaesőkről számolhatott volna be. — Nemzetközi sztrájkstatisztika. Ez idén világszerte nagy számokkal dolgozik a sztrájkstatisztika. A sztrájkok száma június elején magasra emelkedett, tetőpontját azonban júliusban érte el. Az északamerikai Egyesült Államokban több mint 150.000 munkás sztrájkolt. Legutóbb, — július 12-én — tört ki a huströszt üzemeiben alkalmazott munkások sztrájkja, amelyben 90.000 ember volt érdekelve. A második nagy sztrájk július végén kezdődött a textilipari munkások közt, akik nem akartak abba belenyugodni, hogy fizetésüket július 25-ikétől lejebb szállítsák. Ezúttal öszszesen mintegy 30.000 ember sztrájkolt. A többi sztrájk kisebb méretű volt s több szakmára terjedt ki. Európában is júliusban volt a legélénkebb a sztrájkmozgalom. Angliában például tizenöt sztrájkban 11.591 munkás vett részt, holott a megelőző év ugyanazon hónapjában 5132 munkás. Glasgowban az építőipari munkások sztrájkoltak mintegy 5500-an. A sztrájkra a bérleszállítás adott okot. Franciaországban a kikötőmunkásokon kívül Versaillesban a pékek, Bordeauxban a pincérek, Cluseeban az órások sztrájkoltak. Egyidejűleg Svájcban is nagy volt a bérmozgalom. A Ricken-alagút elütésénél 500 munkás szüntette be a munkát, Chaux de Fondéban az építőmunkások sztrájkoltak, Wynenthalban pedig a textilmunkások sztrájkja fenyegetett. Olaszországban júliusban 36 sztrájk volt és 5270 munkás vett benne részt. Nagyobb méretű péksztrájk volt Velencében és Rómában. Mindkét helyen a katonai hatóságok tábori sütőkemencéket állítottak fel, hogy a nép részére szükséges kenyérről gondoskodjanak. Az északeurópai országokban szintén gyakori volt a sztrájk. Stockholmban például az építőasztalosok sztrájkjából kifolyólag az összes építőipari munkásokat kizárták, szám szerint mintegy négyezret. Sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások közül is, így például egy esetben a fejőasszonyok sztrájkoltak. Hogy a nemzetközi statisztikában Magyarország is szerepel, szinte felesleges külön megemlíteni. — Öngyilkos joghallgató. Papp József huszonkétéves joghallgató ma éjjel két óra tájban a Szőnyeg Utca 4. száma alatt levő lakásán agyonlőtte magát s mikorra a mentők odaérkeztek, meghalt Tettének oka az volt, hogy a tandíjat nem tudta kifizetni. — Alagút megnyitás. Obcinából telegrafálják. Ma fejezték be ünnepiesen a görz—trieszti vonal 1333 méter hosszú obcinai alagútjának áttörését a Panszlávok gyűlése. Nyitráról táviratozzák lapunknak, hogy a nagyszombati Szent Adalbert Egyesület, mely az utóbbi időben teljesen a pánszláv eszmék terjesztője lett kedden tartotta közgyűlését Kollár Márton országgyűlési képviselő elnöklésével. A közgyűlés folyamán egyes hazafias papok azt a már régen tervezett indítványt akarták tenni, hogy az egyesület a Szent István-társulatba olvasztassék, azonban ezt a nagyszámban megjelent anszláv papok fenyegető magatartása megakadáályozta. A napirend tárgyait nyugodtan letárgyalták, csak a zárószámadásnál nyilatkozott elégedetlenség s kifogásoltatott a számadás hiányos volta. — Gyászrovat. Loóg Zsigmond, Máv. főellenőr, Karlsbadban augusztus 30-ikán meghalt. Nagy részvéttel temették ma el Újpesten Vagács Rácz Fióris budapesti ügyvédet és törvényszéki szakértőt. Az elhunytat úgy kortársai, mint a közönség szélesebb köreiben is nagy tisztelet és szeretet övezte nemes jelleméért és szivjóságáért, amelylyel szegény ügyfelei érdekeit felkarolta. Németh Ilona, okleveles óvónő, özvegy Németh Lajosné leánya, huszonnégyéves korában meghalt Szentesen. Molnár Gedeon, Nagykőrös nyugalmazott főjegyzője, hetvenkét éves korában Nagykőrösön meghalt. Nyitráról táviratozzák lapunknak, hogy Berencsy Lajos nyugalmazott törvényszéki bíró ma nyolcvanhároméves korában Nagyszombatban meghalt. — A férfi és a nő értelmisége. A «British association» minap tartotta Cambridge ban évi közgyűlését Ez alkalommal a tanügyi osztályban azzal a kérdéssel is foglalkoztak, hogy az emberi nem micsoda viszonyban áll az intelligenciával. E tárgyat számos előadásban nagyon érdekesen világították meg. Dr. Kőrösy József, a budapesti statisztikai hivatal igazgatója érte el a legnagyobb sikert előadásával; fejtegetéseit nagy tetszéssel fogadták, sőt az angol sajtó élénk megbeszlésre is méltatta. Kőrösy a londoni lapok szerint lényegében a következőt mondotta: Az előadónak tárgya számára 27 esztendei statisztikai anyag fölvétele állott rendelkezésére. Minden év 60,000 gyermeket foglal egybe, összesen 808,350, mégpedig az elemi és polgári iskola gyermekeit 6-ik évüktől a 16-ig. Az elemi iskolák általános haladásának kritériuma az oly gyermekek száma, kiknek a tanévet ismételniük kellett. 412,758 fiú és 350,382 leány közül 69,422 fiú (16.8 százalék) és 54,391 leány (15.8 százalék) ismételte az évet De ha a számokat évről-évre hasonlítjuk öszsze, úgy a leányok fölénye a korral növekedik. Ami az iskolák 4-ik osztályának előmenetelét illeti, úgy összesen 172,477 gyermek közül a legjobb osztályzatú volt a fiak 23,6 és a leányok 32,3 százaléka. A polgári iskolában 14,200 fiú és 20,586 leány közül 840 fiúnak (6,2 százalék) kellett az osztályt ismételnie. A 4-ik évben legjobb osztályzatuk volt: a fiuk 16.7 és a leányok 44,6 százalékának. A latin osztályok kvalitásaiban még nagyobb a különbség, mert azokat csupán a tehetséges és becsvágyó leányok látogatják. Kőrösy a következő eredményre jut: Miután nemcsak a tudományokban, de a költészetben és a színház kivételével a művészetekben is a férfiak végezték el az emberi haladás nagy munkáját, kénytelenek vagyunk föltételezni, hogy az érett korral a női intellektika lassabban fejlődik, mint a férfiaké, és hogy az fordulópont, melynél a nők intellektuális tevékenysége szűnni látszik. A nagyérdekű előadáshoz hosszasabb vitatkozás kapcsolódott. A «Daily News» sajnálattal emeli ki, hogy az angolok nem készítettek olyan statisztikát, mint aminőt dr. Kőrösy a British association elé terjesztett. Ugyan e lap «Hang a közönségből» című rovatában egy Rocheford Jasa. nevű úr elmagyarázza, hogy az egyes diákok haladása tekintetében Londonnak nem szabad Budapest mögött elmaradnia. — Egy család tragédiája. Aradról telegrafálják : Deutsch Jakab ottlakai jómódú kereskedő betegsége miatt agyonlőtte magát. A halálhírére felesége felvágta a hasát, mig tizennyolcéves leánya marólúgot ivott. Mind a kettőt a kórházba viték. — Negyvenéves papi jubileum. Báthory Dániel baracskai ev. református lelkész, tegnap töltöte be papságának negyvenedik és baracskai lelkipásztorkodásának harmincötödik évfordulóját. A jubileum alkalmában a vértesaljai egyházmegyei gyűlésen Koncz Imre egyházmegyei esperes, Lévay Lajos főjegyző, Márton László, Hollóssy Ernő, Forgács Endre és Csontos Andor üdvözölte az ősz papot. — Házasság. Schlesinger Bertalan, a Schlesinger Joakim özvegye zsolnai kereskedő cég tulajdonosa, eljegyezte Kohn Blanka kisasszonyt, Kohn Mór urvölgyi kereskedő leányát. — A Budapesti Egyetemi Gyorsíró egyesület tegnap tartotta az ez évi működését előkészítő első összejövetelt. Az egyesület az idén külön gyorsirodát is szervez ; tagja lehet minden budapesti főiskolai hallgató ; a félévi két korona tagsági díj fejében jár a «Gyorsirási Szemle» hivatalos lap. Az egyesület irodája az Egyetemi Olvasó Kör helyisége (IV., Kaplony utca 1., I. emelet) Beiratkozni lehet mindennap d. e. 11 —12-ig. — A veszedelmes sorsjegy. Egy Budapest pénzintézet könyvvezetője, H. Alajos, akit barátai megrögzött agglegénynek ismertek, sok évi nőgyűlölet után végre néhány héttel ezelőtt elfogadta egy házasságközvetítő ajánlatát s egy szőke leánynak feléje nyújtott kezét. A menyasszony, aki egy belvárosi könyvkereskedő-cég üzletében van alkalmazva, szintén boldognak látszott. Csak azt hajtogatta egyre a vőlegény előtt, hogy boldogsága akkor lenne igazán teljes, ha neki egy sorsjegyet venne, mert nagyon szereti a sorsjegyeket és meg van róla győződve, hogy szerencsét hozna neki egy olyan kis értékpapír. A könyvvezetőnek azonban hamarjában nem volt pénze. Ezért kénytelen volt egy barátjához fordulni, akiről tudta, hogy állandóan reászánja fizetésének egy részét az osztálysorsjátékra s másféle sorsjegye is van öt-hat darab. A jóbarát csakugyan kölcsönzött neki rövid időre egy sorsjegyet, amelyet a vőlegény rögtön átadott menyasszonyának, sok szerencsét kívánva hozzá. A sors azonban, mint sok más esetben, ezúttal is nagy humorista volt, mert a kikölcsönzött sorsjegy csakugyan megnyerte az egyik főnyereményt, hatvanezer koronát. Amikor a vőlegény újra megjelent a menyasszonyánál, a leány ezzel a különös megszólítással fogadta: — Ne haragudj, Alajos, nem akartalak megcsalni, de a sors így akarta — én mást szeretek, egy szegény ördögöt, aki engem nem tudott elvenni feleségül, csak most, a te sorsjegyednek hála . . . Köszönöm, ó, neked, hogy jól sikerült és bocsáss meg egy szerencsés halandónak . . . A szegény könyvvezető akár csak az égből bukott volna a földre, amikor megértette a helyzetet. Kétségbeesetten jelentette ki, hogy a sorsjegy tulajdonképpen nem is az övé s egy pillanatig sem volt az ő jogos tulajdonában. Egy ijedt kiáltás és a menyasszony összeesett a modern rémmese hallatára. Miután magához tért, a könyvvezető előbb szép szóval, majd erélyesen kérte vissza az ominózus értékpapírt. A lány azonban ezzel válaszolt: — Nem adhatom vissza. Az udvarlómhoz került, aki már fel is vette azóta a nyereményösszeget. A csalódott könyvvezető mindenekelőtt felbontotta a boldognak ígérkező frigyet és most mint a legvisszavonultabb agglegények él újra, sötétebb nőgyűlöletben, mint valaha. Ezzel azonban nem intéződött el a furcsa ügy. A jóbarát a sorsjegyet követeli az exvőlegénytől, az exvőlegény pedig a menyasszonyától és ennek jelenlegi vőlegényétől Följelentés is történt már az ügyben, elsősorban csalás miatt, azokival két polgári per indult meg. A mostani vőlegényt, A. Zs. magánhivatalnokot ma délelőtt kihallgatták. Teljesen ártatlannak mondotta magát s kijelentette, hogy ő rendes módon szintén ajándékképpen jutott a sorsjegyhez. Szabadon is bocsátották: a vizsgálat azonban tovább folyik. — Nasi fia. A sikkasztásért felfüggesztett és menekülő volt olasz közoktatásügyi miniszterért, síkra száll a fia. Tegnapelőtt egy szicíliai újságban, tegnap pedig a «Giornale d’Italia»-ban levelet közöl Nasi Virgilio, amelyben Laporito képviselőt és az ötös parlamenti vizsgálóbizottságot elfogultsággal vádolja, atyját pedig védelmezi. Azt állítja, hogy gyenge, félrevezetett ember volt ugyan, de becsületes. És bizton várja az igazság kiderülését. A fiú az apáért is szép cselekedett ugyan, de időközben Nasi exminiszter a vizsgálat elől a külföldre menekült. Senki sem tudja merre jár. A napokban egy olasz rendőrügynök megtudta, hogy a szökött minisztert Gradoban, Isztriában látták. Rögtön odautazott, de a menekültnek már csak hűlt helyétt találta. — Sztrájk. Charleroiból jelentik, hogy reggel óta az összes üveghuták eloltották tüzüket. A munka beszüntetése általános. Csak egy üveghuta dolgozik Marchionnesben, ahol nem történt kizárás. Mindenütt nyugalom uralkodik.