Pesti Napló, 1904. november (55. évfolyam, 302-331. szám)

1904-11-01 / 302. szám

­ 2 Budapest, kedd PEST | NAP'... 1904. november 1. 102. szám­ ­okiratával dugtak oda bele, hát életfel­tételnek tartja, hogy előbb a házszabá­lyokkal végezzen. Szemben találja ma­gával az egész ellenzéket. Ritka szolida­ritásban és megpecsételt elszántsággal. Mégse riad vissza. Fölveszi a harcot, felkavarja az egész országot. Az ellen­zék egy lépést sem hátrálhat. A ház­szabály az egyetlen fegyvere. Minden esetben az. Becsületes, tisztességes szándékú kormányokkal szemben is. Mennyivel inkább Tiszával szemben, aki bevallottan a nemzeti érzelmek el­fojtására, a «részeg illúziók» tönkreté­telére vállalkozott és akinek kezében épp ezért a legrémségesebb veszedelem lehet a megcsonkított házszabály. Min­den ellenzéki párt tisztában van a fel­adatával és igazán létérdeke és becsü­lete van összeforrva e küzdelemmel. Nincs tehát meghátrálás. Csak egy eshetőség van, hogy az ország megmaradhat békés nyugalmá­nak birtokában. Ha Tisza lemond pro­vokáló tervének végrehajtásáról. Egy részében már elismerte, hogy helytelen dolgot követelt. Tehát ő sem csalhatat­lan. Látva az országos ellentállást, látva a készülő nagy háborút, nem szabad kockáztatnia a nemzet legfontosabb ér­dekeit. A következményekért teljes egé­szében őt illeti a felelősség, és lehetet­len, hogy történelmileg és köz­jogilag annyira fontos és exponált állásban ne az objektív megítélés, ne a nemzeti szükségletek megbecsülése, hanem az egyéni hajlandóság és a személyes ha­talmi érdek legyen a döntő. Nemzeti szükség nem indokolja az ő erőszakos tervének végrehajtását. Mert a parla­ment nyugodt és nagy munka vár rá. A megrendszabályozás gondolata pedig csak fellázítja az érzelmeket. A nagy csata előtt már hadirend­ben áll az egyik tábor. Az ellenzék. A kormány most szervezi a maga csapa­tát és most gyűjti a fegyvereit. Nem számíthat minden emberére és sokan lesznek, akik nem követik kalandos út­jain. Ha csata lesz, ezeknek a száma és súlya fog dönteni. A legtöbb szem tehát most rájuk figyel. Tisza belátása megmenthet mindent. Ha ilyen nincs, akkor a passzivistákon, de még inkább a bátor aktivistákon múlik minden. Még néhány nap van csak hátra. Ki tudja, az ország történelmére nézve milyen fontos elhatározások napja! Budapest, október 31. A helyzet. A teljes csend: ez a politikai helyzet képe, három nappal Tisza házszabályreví­­ziós indítványának az indokolása előtt, amely — úgy látszik — haragos viharral fog járni. A párt­körökben alig járt ember, még a szabadelvű klub­ban is nyolc képviselő volt csak. A kormányt Lu­kács miniszter képviselte. A kombinációknak se vége, se hossza. A függetlenségi pártban két áram­lat küzd egymás ellen, az egyik szerint meg kell gátolni azt, hogy Tisza csütörtökön megokolhassa, az indítványát, a másiknak hívei — és azok van­nak többségben — azt a nézetet vallják, hogy a miniszterelnököt mindenesetre meg kell hallgatni, már csak a szólásszabadság elvénél fogva is. Az Ug­­ron-pártnak szintén az a szándéka, hogy a miniszter­­elnököt megakadályozza a beszéde elmondásában. Kormánypárti körökben viszont azt beszélik, hogy a miniszterelnök minden körülmények közt elmondja a beszédét, még ha az ülés a zavarok miatt akár huszonnégy óráig tart is. Az ülést tudvalevőleg addig nem lehet bezárni, amíg a következő ülés napirendjét meg nem állapították. És Perczel ugyan aligha megállapítja addig a napirendet, amíg a miniszterelnök az indokolását el nem mon­dotta, így takaros ülésre van pénteken kilátás. Csü­törtökön este kü­lönben valamennyi párt érte­kezletet tart. v il1 WCUJ-LILL»i.,l!L_!j-­UJIil'—S---I____'■ __!_____|_ ”.■■■■■" —■-■g Az imát nem hallotta senki, ment fölfelé a fellelek felé, nem juthatott be az emberi szívekbe, hogy egy csöpp köny hulljon az élet fenséges tragédiájánál. Olyan rideg, olyan rész­vétnélküli volt ez a temetés___Másutt elkö­vetkezik ilyenkor a pompa, a fény, tömjén füstje száll föl és gyászének zeng, s a halál poézisét beragyogják a szívekből fakadt kö­­nyek. Itt nem volt semmi, mintha nem is em­bert temettek volna, mintha nem is az Élet fáklyája aludt volna ki. Most, amint itt állok a szomorúfűzfás kertben és nézem a kegyeletnek szép, szolid munká­ját, a lelkem elmereng és titkos borongás vesz rajta erőt, úgy érzem, mintha a temető lenne az egyedüli kijelölt helye a bölcselkedésnek. Ez a mesgye az élet és a halál között, ahol körülfoly bennünket az elmúlás felől jövő szellő és a tobzódó élet hűvös áramlata. Ahol összeölelkezik a két megfejthetetlen, örök nagy rejtély: az élet és a halál gondolata. S amíg bolyongva jár tekintetem ide­s­tova, amíg képzeletem elé varázsolnak a hantok mindent, amit csak rejtenek: erőt, észt, bölcseséget, hírnevet, boldogságot és boldogtalanságot, és eközben mintha megszólalnának, hogy íme, itt a jóságos apa nyugszik, akinek szivét el­­némította az anya bűne; emitt meg egy agg pihen, aki elaludt, mint a leégett gyertyaszál; mellé pedig egy éhezőt dobtak, akit megölt a nyomor; ez szerelmes volt és eldobta magától az életet, emez pedig bűnös volt, mert meg­ölte az apját, s azután önmagát pusztította el, és eközben amint kitéved tekintetem túl a temetőárkon, a másikba, az elhagyatott ga­zos temetőbe, ahová rozog a parasztkocsin A német kereskedelmi szerződés. Bécs­ből táviratozzák: Gróf Posadovszki német biro­dalmi államtitkár holnap Bécsbe érkezik, hogy a meg­kötendő kereskedelmi szerződés ügyében személye­sen tárgyaljon a magyar és az osztrák kormány képviselőivel. Az eddigi megállapodások szerint gróf Tisza István szerdán ismét Bécsben lesz a szakminiszterekkel. A közös tanácskozásokon részt­­ves­z a két miniszterelnök, a szakminiszterek­, a kül­ügyminiszter, Posadovszky államtitkár és Szü­gy­é­n­y-M­a­r­i­c­h berlini nagykövetünk. Posadovszky az eddigi megállapodások szerint Budapesten is még­szürke, darócruhás emberek hordják ki gya­­lulatlan fakoporsóban a halottakat, összeszo­­rítja lelkemet az elfogadás keserűsége és meg­­csúfolva látom az írás szavát­, mely egykor engem is oktatott. Tehát­ mégis csak van bűnük a halottak­nak. A halál nem mossa le a becsületükre sütött bélyeget, mely mint valami sötét ár­nyék üldözi őket még a másvilágon is. Hát a vallás szeretettnek ellentmond a bölcseség­­és a népek sorsát intéző hatalom, mely ítéletet gyakorol eszerint még a halál után is ? Avagy miért van hát akkor túl az árkon az a temető, hol nem lobog se gyertya, se mécsvilág, s ahová a kegyelet is csak lopva viszi el virágos koszorúját a besüppedt sirhalomra? így elgondolkozván a dolgok fölött, szinte bűnnel vádolja meg az ember a kort mely jogot vesz ilyformán magának arra, hogy a halál után is büntessen. Avagy nem büntetés az a bünhődés alatt álló emberre, ha azon gondolattal kell le­hunynia szemét, hogy őt még a természet leg­nagyobb igazságában is megrövidítik attól, amit embertársai mindegyikének megadnak. Hogy őt abba a megbélyegzett kertbe viszik ki, ahol nem nő virág, nincs köny, nincs rész­vét, nincs szeretet s ahová a gyermek is bujdosva jár elsírni könyeit az édes­apa sírjá­nál. Mert hiába, ilyen az élet, ilyenek az em­berek, az apa bűnéért még az unokáknak is bűnhődniök kell. És vájjon nem büntetés az, ha a rab­ ember­nek azzal a tudattal kell lehunynia szemét, hogy­­risz-rossz koplalás kocsin, testetlen desz­látogatja majd gróf Tisza miniszterelnököt. Politi­kai körökben nagyon kedvező benyomást keltett a német kormány elhatározása, hogy a fenforgó diffe­renciák elintézésére a birodalmi államtitkárt küldte Béc­sbe és Budapestre, és azt hiszik, hogy a minisz­terek közbelépése nagyban siettetni fogja a tárgyalá­sok befejezését. Valószínűnek tartják, hogy mind­két részről engedményeket tesznek és a kész vám­szerződést még karácsony előtt a parlamentek elé fogják terjeszteni. Ha ez lehetséges lesz, akkor a még jelenleg fennálló szerződést nem mondják fel, hanem az új szerződés 1906. január 1-én annak a helyébe fog lépni. Ha azonban ez év végéig nem jön létre a vámegyezmény, akkor a szerződést 1905. január 1-én felmondják és az 1906 január 1-én el­veszti érvényességét A felfogások általában ked­vezők és már nem ítélik meg oly pesszimisztikusan a helyzetet, mint eddig. A főrendiház bizottságaiból. A főrendiház pénzügyi bizottsága november 7 én, hétfőn, déli tizenkét órakor ülést tart. Napirendje a Ma­­gyarország és Horvá­t Szlavonországokkal 1900. és 1901. évekre történt leszámolás tárgyában a magy. kir. á­lami számvevőszék által beadó­t jelent létre hozott 5489. és 5490. sz. képviselőházi határozatok b­zottsági tárgyalása.­­ A főrendiház gazda­sági bizottsága november 9-én, szerdán, dé után öt órakor ülést tart. Naprendje a főrendiház bevé­teleiről és kiadásairól 1904. évi uli­us 1-től szeptem­ber 30-áig a háznagy által vezetett számadások megvizsgálása. A románok aktivitásban. A dobrai kerü­let választói tegnap Maros ilyén gyűlést tartottak, a­melyen Vl­ad Aurél képviselő megtartotta beszámo­lóját. A gyűlés megtartását délután egy órára en­gedték meg, azonban már reggel mintegy hatszázan gyülekeztek össze dr. Rozvá­n­y ügyvéd háza előtt. A főszolgabíró felszólította a tömeget, hogy oszol­jon szét, de két agitátor a népet ellenállásra biztatta, mire a főszolgabíró a bujtogatókat letartóztatta és a tömeget csendőrökkel szétoszlatta. A délután egy órakor megérkezett képviselőt a pályaudvaron mint­egy ötszázan várták, élükön t­u­g a tanítóval, aki a képviselőt beszéddel üdvözölte. Vlad Aurél beszá­molójában a népiskolai törvényjavaslatot a nemzeti­ségek elleni merényletnek mondja és erőszakos ma­gyarosításnak. A románok — úgymond — ellen fognak állni e törekvéseknek. Veszélyeztetve van a nemzetiségek nyelve, minden román kötelessége azok ellen a harcot felvenni. Figyelmezteti a hall­gatóságot, hogy már a törvényhatósági bizottság megválasztásánál ügyeljen, hogy mennél több ro­­­mán kerü­ljön be a bizottságba. A Vlad után­kák között, járatlan utcákon csöndben, észre­vétlenül, az Úr szolgájának imádsága nélkül viszik ki a temetőbe. És csak egy ember kí­séri. Egy rab, aki megássa a sírját és letűzi feje fölé a jelt a vésetlen fakeresztet Mert csak ez kiséri. Ez érez ilyenkor, amidőn maga­­előtt látja bekövetkezhető sorsát A másik kettő, a kocsis és az őr, azok nem kísérik, azok csak a rideg szolgálatot teljesítik. Nagy és kegyetlen büntetés ez, melynek mérlegelésénél fölvetődik itt, a felhős égbol­tozat alatt, az a kérdés is vájjon hát az az ember, aki az apagyilkosság bűnével porlad a szürke rögök alatt, méltóbb-e erre a helyre, hol virágokat ültet a szeretet, mécsvilágot gyújt a lélek üdvösségéért a kegyelet s ahová zokogni eljár az emlékezés is, azért, mert nem várta be az emberek ítélkezését, hanem ön­maga hajtotta azt végre , mint az a másik ember, aki csak a véletlen gondatlanság miatt került oda, honnan vallást, kegyeletet kigú­­nyoló külsőségek között a megbélyegzettek te­metőjébe kell a mai kor bölcsesége folytán kerülnie, ha a véletlen ott oltja ki életének mécsét. Én nem tudom, nem is keresem, hogy mél­tóbb-e. A lelkem elhallgat itt a temetőkertben a halottak között, csak az érzés háborog benne s ezzel az indulattal letépni szeretném azt a megbélyegző fekete fátyolt a rabtemető léc­ajtajáról, hogy ne lenne különbség közöttünk a halál után, mely ime, megcsúfolja a ter­mészetnek isteni művét, a halálban való egyesülést.

Next