Pesti Napló, 1905. január (56. évfolyam, 1-31. szám)

1905-01-08 / 8. szám

18 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1905. január 8. 8. számi , SZÍNHÁZ és művészet. Szinyei Merse Pál képei. — A Nemzeti Szalon kiállítása. — A képek itt vannak . . . pare sporcato cosi a caso, * semmivel csinálták őket, és ime, itt van­nak», mint ahogy nagyrégen «ime, itt volt» Velas­quez hires pápaképe. Csak néhány összehangolt szín, csak fény az árnyék között, csak finoman értékelt tónusok, egyéb semmi. Ezek a Szinyei Merse Pál képeinek kellékei. Puritán egyszerűség a látásban és a kifejezésben, és nagyszerű öntudat­­lanság az előadásban. Leibl és­­Gabriel Max társa, Böckiin barátja, a müncheni kolorizmus neveltje, a művészetmegváltó párisi impresszionizmusnak nyel­vén szólal meg, anélkül, hogy ennek a nyelvnek csak egy szavát is hallotta volna. Járt-kelt a természetben és nem a tájékot, ha­nem a vidéket látta meg benne. A tájék a termé­szet teror­musát, romantikáját, pátoszát gyűjti ösz­­sze magában, a tájék ellenben a természet színeit, a fénynyel és árnyékkal fo­gó játékát, tónus harmó­niáját, dekorációs voltát szolgá­tatja ki a festőnek. A festő­­ csatangolt a szabadban, látott és emlékezett a látottakra, azután beült a műterembe, s a szent­­ségesen érzéketlen északi világításban megfestette szabad világítású képeit A «Majálist», s a «Pacsirtát» és többi, verőfényben fürdő, árnyékok titkát leleplező, szinfoltok hatását érvényesítő képét. A műterme Münchenben volt és társai a festék buja szépségeiben gyönyörködtek. A festékisme mesterei voltak. Kiélvezték a mélységes színek ká­bító ellentéteit. Nem a vaseurök, hanem a contrasteok művészei voltak. A festékek pompája, a pompa intenzivitása, a buja, nehéz, tömény tónusok fölvo­­nultatása volt a gyönyörűségük. Ez volt az ő kolo­­rizmusuk. És közöttük egyszerre csak, minden össze­függés nélkül azzal, ami nevelte és azzal amit hal­lott és látott, egy másfajta kolorista támad: a verő­­fényadta színértékek, a szabad világítás tónushar­­móniá­nak festője. Valaki, aki öntudatlanul meg­­szólaltatta azt, amit ugyanakkor a Vogeseken túl kieszeltek. Nem is kieszeltek, hanem hirtelen meg­értettek, amikor a régi spanyol mes­erek titkát ku­tatták. Francesco Goyá­ét és a nagyok nagyjáét Valasquezét. Az a megértő Manet volt. A színés­zékek titkát értette meg kutatás közben. És a színek igazi értelmét. Megértette azt, hogy azoknak az értékeknek egyedüli igaz őre, aki a meg­­hamisítástól megóvja őket: — a világosság. Még a földjei se vettek róla tudomást. Még odahaza is csak később kezdtek neki, kezdtek benne hinni. A müncheni magyar fiú pedig semmit sem hallott róla. Ak­kor még az ő testi-lelki pajtása, Leibi,­ so mesélhette el neki, hogy mit látott Párisban. Még nem mon­dhatta el neki, hogy Courbet képe előtt felgyűrte az inge ujját, ökölbe szorította a két ke­zét s azt mondta a kép kegyetlenül megtámadott mesterének, hogy: üssünk szét az ellenfelek közt! Manetről éppenséggel semmit sem hallott. Mégis ugyanazt az igazságot festette meg, amely Manet képein szólalt meg. «Anya a gyermekeivel» című fi plein-air-arcképe hat évvel azután támadt, hogy Manet a maga híres «Le Déjeuner sur l’Hertie»-et megfestette, de ebben a hat esztendőben egy betűnyi hír se érkezett já­risból Münchenbe arról az ismeretlen emberről, aki a Salon de Refusés-ben forradalmi zászlót tűzött ki. Mi mindent nem írtak azóta ana a zászlóra! A plein-air, a realizmus, az impresszionizmus, a rajz alól való emancipáció jelszavait. Szintén Mers­e Pál ott Münchenben a műtermekben, a kolorizmus erőszakoskodásában, az intenzív festékhatás világá­ban ezekről a jelszavakról, arról a forradalomról, s arról a semmibevett lázadóról hírt semm hallott. Azóta se vett részt a hatalmassá lett lázadók har­cában, mégis úgy ünneplem őt, mint aki Manetnek és Monetnek és társainak Isten kegyelméből való köréhez tartozik. A műtörténelem ne csak az esztétika mértéké­vel mérje az ő képeit, hanem a pszichológia vizsgá­lódásával is kutassa, hogy hogyan is lettek azok a épek? A környezet, a körülmények, a gazdasági energiák, a tanulmány, a tépelődés formálhat művé­szetet. De hogyan támadt a nagy párisi impresszio­nisták festése a maga teljes erejével a fiatal mün­cheni koloristában? A szél messzire hordja a termő spórákat, akkor azonban nem járt ilyen terméke­nyítő szél Párisból München felé. A magyar művészetnek nagy dicsősége Szinyei Merse Pálnak ez az osztálya a plein air festés diadalra juttatásában. Az se csorbítja ezt a dicső­ségét, hogy Szinyei Merse Pált jó sokáig semmibe se vette. A párisiak se jónak másképpen. Őket se értették meg. Az már nagyobb baj, hogy a semmi­­bevétel a művészt e kedvetlenítette. Hazament gaz­dálkodni. Jó ideig nem festett. És nem tudták róla, hogy fest-e, nem fest-e? Hanem egyszerre csak közénk termett Már akkor megértettük. A divat becsületet szerzett az ő művészetének. A divat, amely egyformán szolgálja a szerzést és az igaz­ságot, a tévelygést és az új megismerést, világgá hirdette, hogy a képeken kisütött a nap, s hogy a festék uralmát fölváltotta a színek uralma. A divat a szállásszerző, s az igazság igen gyakran nem kapna k­vártélyt, ha nem bízná rá magát erre a kvártélycsinálóra. A mi művészetünk, a mi közvéleményünk, még nem volt tisztában ve­l, hogy igazságot tisztel-e, szeszéit becsül-e, de az meglepte, hogy az új festés alapvetői közt magyar festő is volt És egyszerre csak fáklyát gyújtott a semmibevett művész ünneplésére. Ta­án a fáklya­­fény pirossága, a fáklyafüst színes gomolygása, megkapta a mestert. Inkább mint a dicsőítés. Örült a szinek szépséges játékának. És elfeledte tőle, hogy neheztel. Ecsetet fogott és megint festett. S az új képei is csupa színbeli öröm. Most már a verőfénynek a magyar tájékban való játékát nézi. A napvilág a mi vidékeink színeit formálja, a magyar tájékot dekorálja. És a mester idehaza harmonizálja a szabad természet tónusait, és itt rögzíti meg a finom tónusértékeket. Megismerte az ő otthona tájképét. És a megismeréstől sejtelme támad a tájék hangulatáról is. Már nemcsak a ve­rőfény és a dolgok találkozását ábrázolja, már nemcsak a tájék dekorációs voltát látja: a képei­ben tartalmi energia is érvényesül. Lira, a termé­szet beszédességének megértése szólal meg felvidéki tájképeiben. A finom színérzékelés csak kifejezés­mód, a felületek mögött megérezzük a természet elevenségét. Az organizmus a működését, s a lelkü­­leten való leszűrődését. Régi képein a látás impressziói, új tájképeiben az érzület hangulatai is nyilvánva­nak. Az a másik impresszionismus a tecnika országába való, ez a poézisébe. A festészettől pedig csak az abszo­lút festés jelszavának félreértői küszöbölik ki a tartalmasságot. A dologszerűség nem zárhatja ki a tartalmasságot a festésből. Csak a kifejezés esz­közei, a festés módja, a látás és e­ladás ne törpül­­jenek el a tartalom mellett. A festés, amely nem akar csakis mesteri ügyesség lenni, amely nem akar csakis tökéletes technikává lenni, hanem a maga módja szerint részt akar venni az intellek­tuális munkában, nem tagadhatja ki a tartalmas­sá­got. Szinyei Merse Pál a magyar tájék dekorációja mögött a magyar vidék lelkületét megérezte. És megszó a tatja. Azzal a sajátságos kolori­stikával, amely a színeknek fénytől való voltát ábrázolja. Az a kolorisztika eljutott a neoimpresszionizmlusig, a szintézis abszolút uralmáig. Szinnyei nem követte ebben a rohanásában; a verőfény és a világ talál­kozását az ő robusztus, egészséges színbeli örömé­vel ábrázolja. Nem furakodik be elművész­esedett, elfinomult szimattal a felületek részei közé, hogy köztük a vonalak és pontok szerepét kii­smerje. Pedig a felületei elevenséget ábrázolnak. Aktjainak tónusjátéka csupa éelsejtetés, a hús, a vér sejte­­tése, tájképeinek foltjai pedig a természet é­etének éreztetők. A rozsvetésnek szinte az illatát is meg­festi finom zöld tona értékelésével és a tavasz és a tél világa nyilvánul azokban az újabb tájképeiben, amelyekben p­dig a színekben való örömöt vala­melyes ekonomia mérsékli. Gerő Ödön. (*, A Király-Szinház az Urániában, A Király-Szinház személyzete immár két udvasággal készült el: a «Kati bácsi» címü énekes bohózattal és «A dancigi hercegnő» címü angol operettel. Minthogy a «János vitéz» előadásai szinte beláthat­­lan ideig lefoglalják a Király-Színházat, Beöthy László igazgató — mint értesülünk — kibérelte az Uránia-Színházat, ahol január 20-án be fogja mutatni a «Kati bácsi»-t a Király-Színház drámai személyzetével és a Kirá­l­ Színház helyárai mellett. (*) Nemzeti Szalon. Szinnyei-Merse Pál kol­lektív kiállítását holnap, vasárnap féltizenegy órakor nyitja meg Berzeviczy közoktatásügyi miniszter. A megnyílásnál a nagyközönség egykoronás belépődíj mellett vehet részt. A kia­­ás mindennap reggel nyolc órától este kilenc óráig lesz nyitva s a be­lépődíj egy korona. (*) A Magyar Színház újdonsága. A Ma­gyar Színház legközelebbi újdonsága Lehár Fe­renc «Göttergatte» című operettje lesz, melynek szö­vegét H­e­lt­a­i Jenő dolgozza át a magyar színpad számára. (*) Vizsgaelőadás a Király-Szinházban. Rákosi Szidi színiskolájának növendékei a jövő hét végén dé után vizsgálati előadást tartanak a K­i­r­á­l­y-S­zinházban. Az iskola növendékei Konti József A fecskék című darab­ban mutatkozhatnak be a közönségnek. A vizsgálati előadáson minden helynek egy korona lesz az ára. (*) A színházi hát, Opera­ház, Wagner Rikárd alkotását: «A Niebelung gyűrűje» cím­el foglalt négy zenedrám­át e hónap 14 dikén kezdődő sorozat­ban adatja elő az Operaház igazgatósága. A ciklus előadásait bét évfolyamban, a következő napokon zárták meg: szombaton, január 14-dikén: «A Rajna kincse», vasárnap, január 15-dikén: «A valkür», kedden, január 17-diz­én: «Szigfrid» és csütörtökön, január 19-dikén: «Istenek alkonya». E négy elő­adásra az Operaház külön bérletet h­idet, amelyre, a földszinti páholyokat kivéve, a többi helyre a ren­des naptárból húsz százalék árkedvezménynyel lehet előjegyezni. Bérelni lehet január 9-dikétől, hétfőtől kezdve, az Operaház hajós-utcai nappali pénztáránál. A Nemzeti Színház. Berczik Árpád új vígjátéka, a «Miniszterválság» három estén szerepel a jövő hét műsorán : holnap vasárnap, csütörtökön és a jövő vasárnap este. Hétfőn mérsékelt helyárak mellett kerül sz­óre Rostand «Napkeleti királykis­­asszony» című regényes színműve. Kedden a «Flirt»-et, Ferenczy Ferenc vígjátékát ad­ák. Szer­dára Dumas színműve, a «Nők barátja» van ki­tűzve. Pénteken és szombaton Schi­ler «Wallenstein trilogá»-ját adják elő. A jövő vasárnap délután Brieux «Bölcső»-re kerül sz­ére. Vígszínház. A Vígszínház jövő heti mű­sora a szezon harmadik eredeti újdonságát hozza. Csütörtökön kerül bemutatóra G­u­t­h­i Soma új bohózata «A szaharai konzul». Guthi új darabjának cselekményét a budapesti életből merítette, amelyek­nek vidám mozzanatait és mulatságos alakjait hozza színpadra. A d­rabban közreműködnek: Hegedűs, Tanay, Tapolczay, Fenyvesi, Vendrey, Szerémy, Varsányi Irén, Gazsi Mariska. A bemutatóig a műsor úgy alakul, hogy holnap, vasárnap délután a «Diák­életet» este «A 23-as hölgy»-et adják. Hétfőn a «Színészek»-nek lesz a tizedik előadása. Kedden a «Diákélet»-et ismétlik, sze­dán «Ocskay briga­­déros«-t adják. Jövő vasárnapra délutáni előadásul a «Színészek»-et tűzték ki. Népszínház. «A rátartós k­irálykisasz­­szony» szerdán, január 11-én éri el első jubiláris előadását, aznap kerül színre huszonötödször Küry Kára és Z. Bárdi Gabi vendé­ge léptével. Csütörtö­kön Aberos­zky Margit fogja játszani a kirá­ykisasz­­szony szerepét, épp úgy vasárnap délután is.­­ «A két Hyppolit», Hűvös Iván és Földes Imre operettje pénteken, január 13-án kerül bemutatóra új díszle­tekkel és Mátt­ás-korabeli jelmezekkel. Az operett iránt és az először fellépő Petrás Sári iránt nagy az érdeklődés. Az indonság főbb szerepei Petrás Sári, Komlóssy Emma, Siegt­ Aranka, Harmath Ilona, Kováts Mihály, Pesti Kálmán és Újvári Ká­roly kezeiben vannak. Király-színház. Az a nagy­, szinte érdeklő­dés, amelylyel a közönség a «János vitézt» eddig kísérte, itt maradt az új esztendőben is a darab­hoz, amely második jutalma után­ is mindenkor megtölti a Király-színház néző­eret A hét műsorán ismét csupán a «János v­­ér» szerep­el, a címszerep­­­ben Fedák Sárival. A két délutáni előadást — a két vasárnapon — szintén Bakonyi és Kacsóh dal­játéka fogla­ja le, mindkétszer rendes esti be várak­kal, de jegyekért e­lvételi díj nem jár. Magyar Színház. A Magyar Színház személyzete most «A szegány Im­athán» felújítására készül. Millöcker operettje 1890 ben került először szinte Budapesten a Népszi házban A Magyar Szín­ház stilszerű kiállításb­a hozza színre a s­itn­s ope­rettet. A felújítás napját az igazgatóság szombatra, január 14-ére tűzte ki. Jegy eire az előadásra hol­nap, vasárnap reggeltől kezdve kapható.

Next