Pesti Napló, 1905. március (56. évfolyam, 60-90. szám)
1905-03-01 / 60. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ, 1905. március I. 20. szám --------------- —--------- ■ ■..............- —....................... .| ; fogva nem engedheti, hogy a korona fénye belesodortassék pártharcokba, és hogy elhomályosítsák egyoldalú pártérdekek tömjénezésével. Az alkotmányos fejedelem, ki egy bizonyos politikai párttal azonosítja magát, leszáll trónusának magasságáról és belesodorja a koronát a pártharcok árjába. Mennél élesebben domborodnak ki a politikai küzdelmek keretei, annál gondosabban és féltékenyebben kell őrizni a pártokon felül emelkedő korona semlegességét. Ha éppenséggel nincs is politikailag felelős kormány, mely testével és lelkével fedhetné az uralkodó kormányzati tevékenységét, akkor kétszeres alkotmányos kötelesség az uralkodó politikai semlegességének megóvása és a kormányzati tevékenységnek a kikerülhetetlen sürgős állami szükségletekre való megszorítása. Politikailag felelős kormány hiányában a koronának olyannyira a politikai küzdelmekbe való belevonása és beleavatkozása, mint azt gróf Tisza István bukása óta szemlélhetjük: a magyar alkotmányos szervezetnek oly tüntető arculcsapása, melyért az elégtételt egyedül az 1848: III. törvénycikkbe iktatott miniszteri büntetőjogi felelősség elvének kíméletlen gyakorlati alkalmazása szolgáltathatja. Budapest, február 28. Kmety Károly a függetlenségi pártban. Kmety Károly egyetemi tanár, országgyűlési képviselő ma levelet írt Kossuth Ferencnek, amelyben közli, hogy belép a függetlenségi pártba. A levélben többek közt ezeket írja : A jelenlegi kormányválság megoldása körül fölmerült jelenségek komoly tanulságul szolgálnak arra, hogy rendkívüli s alig legyőzhető nehézségei lesznek azon jogos törekvésünknek, hogy a külügyi és hadügyi közös intézmények, a „paritásos dualizmus” törvényes elvéhez képest átalakíttassanak, azokban a magyar államiságnak úgy lényegbeli, mint külsőségekre vonatkozó kívánalmai egyaránt megvalósíttassanak. E sajnálatos jelenségek megfigyelése és lelkiismeretes mérlegelése azon meggyőződést keltette bennem is, hogy az 1728. évi I. és lI. törvénycikkből folyó viszonos védemi kötelezettségnek hathatós és sikeres teljesítése, úgy részünkről, mint az osztrák császárság ré gi magyar opera. («Mária» Regényes dalmű 3 felvonásban. Irta: Béri (Moravcsik) Gén»; zenéjét szerzették: Szabados Béla és Szendy Árpád- Első előadása a Magyar Királyi Operaházban 1906. február 28-án.) — A Pesti Napló eredeti tárcája. — Az Operaház mai újdonsága nagyjelentőségű művészeti kérdést, a magyar nemzeti opera, a magyar műzene ügyét tolja előtérbe. Akárhányszor halljuk valamely új magyar opera keletkezésének hírét, fájdalmas reménynyel gondolunk arra, hogy ez a hatt lesz-e az igazi nemzeti opera, ez a zeneszerző-e a hivatott ember, aki a modern zeneszerzési technika vívmányaiban ragyogó színmagyar operát hozza ajándékba nemzetének. Ma már túl vagyunk azon a tagadó állásponton, amely a magyar zenének nagyobb zenei feladatok megoldására való alkalmatlanságát hirdeti. Öreg zenészeink, meglettkorú, megállapodott hírű művészeink, fiatal, növendék komponistáink, a kis forradalmárok, zenei jakobinusaink, mind egy célért küzdenek. Valamennyien magyar hangulata, magyar levegőjű, külsőségeiben, belső tartalmában egyaránt magyar zenét akarnak alkotni. A «Mária» különösen aktuálissá teszi a magyar műzene ügyét, hiszen tárgya a magyar történelemből van véve, alkotói a magyar zenevilág közbeeső lésben álló, derék munkásai. A szöveg írója Béri Géza, jó izlésű, nagy műveltségű, muzsikéng ember. Szabados Béla komoly tehetségű, alapos kép--- * • ......* ■ KT-Szettségű zeneszerző, akinek nagy a feltaláló képessége, merészen csapongó a fantáziája és nem megvetendő, azok régebbi sikere révén szerzett színpadi rutinja. Szendy Árpád évtizedek óta nagy szorgalommal, még több hivatottsággal kultiválja a komoly magyar zenét. Magyar szonátája, első rapszódiája az újabb magyar zeneirodalom gyöngyei, amelyek egymagukban körülbelül annyit érnek, amennyit úgy 8—4 év alatt Magyarország dilettáns és nem dilettáns komponistái összevéve produkálnak. Tehát jogosan kérdezhetjük: meghozták-e ezek az emberek az új nemzeti operát? Nemzeti opera-e a Mária? A felelet tagadó, a Mária nem igazán magyar munka. A kérdés súlypontja a tárgy megválasztásában rejlik. A «Mária» cselekménye Szent István korában, a Koppány lázadása idején történik. Amíg Pázmán lovag, a király hű embere csatára indul, erős pogányhad lepi meg a várat. A pogányok vezére Tarján, a hős Koppány halálát akarja megbeszülni. A várban harcosok helyett imádkozó nőket talál. Köztük van Mária, Pázmán leánya, aki szelídségével, nyugodt fenségével megigézi a pogány vezért. A keresztény sereg csakhamar visszatér, Tarján vitézül küzd, de seregét szétveri, pozdorjává töri az ellenfél ereje. Tarján biztos halál előtt áll. Visszatér a várba, Máriát akarja még egyszer látni, az ő szelíd képe kísérje utolsó útjára. A nemes leány megszánja a vezért, rejtekajtót, a menekülés biztos útját mutatja neki. Tarján szabad lesz, elmenekül. A második felvonás a pogányok bakonyi rejtekén játszódik, Tarján és Csilla egybéke-, 4SU.-AJ*- — -•-- -IV--. — fi' - A. • • • .. széről, sokkal célszerűbben történhetnek ama közös szervezetek megszüntetésével, vagyis önálló és különálló magyar, illetőleg osztrák diplomáciai és hadügyi szervekkel és intézményekkel." Polczner Jenő és a szegediek. Szegedről jelentik. Tegnap a belvárosi függetlenségi és 48-as kör is egyhangúlag bizalmatlanságot szavazott Polczner Jenő képviselőnek a választások alkalmával báró Bánffy Dezsővel szemben tanúsított magatartásáért. Ugyancsak tegnap az első kerületi polgárok elhatározták, hogy újpárti kört alakítanak. Az alakuló nagygyűlés március 5-én lesz. Az osztrák Kossuth, Budapest, február 28-ától kezdve az osztrákoknak is van Kossuth Ferencjük. Ősrégi nemes. Nagy történelmi név viselője. Unokaöcscse Ausztria egykori miniszterelnökének. Pártvezér és alelnöke az urak házának. Tegnapi beszéde után az egyik tekintélyes bécsi lap azt írta róla, hogy úgy beszélt, mint Kossuth Ferenc, és persze jól lehordta, mert elárulta Ausztria érdekeit. Nem utolsó dolog tehát, ha már az osztrák urak házára is jut egy Kossuth. És ámbár a mi mértékünk szerint herceg Auersperg olyan messzire van a Kossuth-féle politikai felfogástól, mint az ég a földtől, mégis jellemző, hogy még a szükségszerű engedékenység ilyen minimumát is «Kossuthizmus»nak bélyegzik Ausztriában. Bármennyire is támadják azonban a bécsi körök és a bécsi lapok Auersperg herceget, és bármennyire szeretnék felszólalását legsajátosabb egyéni elhatározásnak feltüntetni, azt az egyet be kell ismerniük, hogy az eddigi merev elzárkózástr megtörte egy olyan felszólalás, amelynek határát és mértékét épp az adja meg, hogy Bécsben is «Kossuthiamus»-nak mondják. És megtörte egy olyan férfiú, aki elvégre súlylyal és tekintélylyel bír a politikai világban, aki tehát egyéni véleményének hangoztatásában is legalább arra tarthat igényt, hogy véleményét komolynak és nagyfontosságúnak tartsák. Ránk nézve Auersperg fejtegetése nagyon tanulságos. Megtudjuk először is, hogy a közösség gondolatától a világért sem akarnak odaát megválni és hogy az első embert, aki a közösség szükségességének hangoztatása mellett a közös viszonynak új alapokon, a magyaroknak tett engedmények árán való rendezését tartja szükségesnek, nyomban kiátkoznák. Ebből következik, hogy a közösségnek odaát nagy értéke van, amelyért, minthogy mindenképpen meg akarnák tartani, nagy árt is hajlandók fizetni. Az ellenzéki többség megtanulhatja, hogy a nemzeti követelések jogosságát titokban odaát is elismerik, de jobb taktikának tartják hallgatni. Megtanulhatja tehát, hogy e követelések mellett éppen ezért még nagyobb állhatatossággal kell kitartania. Hisz ha ma már az osztrák urak házának alelnöke is azt hirdeti, hogy két különböző szempontból kezelt hadsereg nagyobb értékkel bír, mint az olyan közös hadsereg, amelynek az egyik évben az egyik, a másik évben a másik államfélben tagadják meg az újoncokat, és ugyanaz a politikus arra a konklúzióra jut, hogy Magyarországtól bizonyos konceszsziók meg nem tagadhatók, akkor milyen alapon boldogulhat Magyarországon egy olyan többség, vagy egy olyan ellenzék, amely legalább is ugyanezt nem követeli? Elvégre egy Auersperg mögött nem maradhat magyar ellenzéki többség a maga követelésével! Auersperg tekintély az udvar előtt is. Bizonyos, hogy nézetét olyanok is osztják,akik a király környezetében vannak. Másképp ilyen beszédet császárhű osztrák politikus nem mond a legkonzervatívebb testületben. Fel kell tenni tehát, hogy osztrák részről is érvényesül az uralkodó előtt olyan felfogás, amely megegyezik a magyar nemzet jogos követeléseivel. Ha azonban figyelembe veszszük azt a jelentést is, hogy báró Beck, a vezérkari főnök, hosszasan kapacitálta Aueraperget és le akarta beszélni beszédjének megtartásáról, akkor körülbelül arról is szereztünk újabb bizonyságot, hogy melyik az a mán sík felfogás, amely az Auerspergek bár kényszerű, de mindenesetre méltányosabb felfogását a magyaroktól légmentesen elzárt uralkodó előtt teljesen diszkreditálja, lését ünnepük. A vezér lelkében Mária képe lakozik, visszautasítja a főtáltos leányának a kezét. Lódobogás, harci zaj zavarja meg a pogányok áldozását, keresztény foglyokat hoznak. Az egyik Orbán, a másik Mária — aki Tarjánt keresi a rengetegben. Isteni küldetés, «égi látomás» vezérli: «Vezesd az üdvre, akit hőn szeretsz, te légy az ő térítő szelleme.» Tarján elhagyja övéit, az új hitre tér; a király kegyelmével, Pázmán lovag Mária kezével ajándékozza meg. Boldogsága azonban nem tart soká. Az elhagyott Csilla boszut forral. Titkos szerelmesével, Káldorral, a királyi palotába lopódzik, ahol a fanatikus, vad Káldor orozva leszúrja az álmodozó Tarján vezért. Csilla Máriát akarja leszúrni, de a kisiető szolgák lefogják a kezét. Közben az udvar, a király is megérkezik. Szent István halállal bünteti a gyilkosokat. Mária azonban kegyelmet kér férje gyilkosának. A büszke Csilla nem kér a Mária kegyelméből, szívén szúrja magát, Mária pedig élettelenül rogy Tarján holttestére. Mi a magyar, a nemzeti vonás ebben a történetben? Semmi más, mint a szereplők neve, a Szent István koronás alakja, a Bakony sötét rengetege — vagyis a keret, a külsőségek. Az esemény éppen úgy lejátszódhatott volna a thüringiai őserdőben, a brandenburgi fejedelmek székesegyházában, mint a Bakonyban és István király székesfehérvári udvarában. A pogány és keresztény világ harcai tagadhatatlanul érdekes milieót szolgáltatnak, azonban egész más nézőpontból kell a dől