Pesti Napló, 1905. március (56. évfolyam, 60-90. szám)

1905-03-31 / 90. szám

IO Budapest, péinet PESTI NAPEO/ ..... ....... --- | 1905. március 31. 90. szást J + « — Czigler Győző temetése. Nagy rész­vét mellett helyezték ma örök nyugalomra Czig­ler Győzőt, a kiváló műépitőt a Műegyetem budai kémiai pavilionjának előcsarnokából. A gyászszer­tartás idejét három órára tűzték ki, de már jóval előbb zsúfolásig megtelt a pavilion és az előtte levő tér előkelő gyászoló köszönséggel. Ott voltak: Berzeviczy Albert, Hieronymi Károly és P­­­ó­s­z Sándor miniszterek; a József-műegyetem tanári kara, a hallgatósága és az egész személyzete; a Magyar Mérnök- és Építész-Egyesület tagjai; az Or­szágos Magyar Iparművészeti Társulat tagjai; a székes­­főváros tará­sának tagjai Márkus József főpolgármes­terrel és Halmos János polgármesterrel; a székes­­fővárosi közmunkák tanácsa, a székesfővárosi kilencedik kerület törvényhatósági bizottsági tagjai, képviselve volt a Ferencvárosi Polgári Kör, a Magyar Anyagvizsgálók Egyesülete, a Magyar Tudományos Akadémia, az Or­szágos Magyar Képzőművészeti Társulat, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége, a Műemlékek Országos Bizottsága, a Képzőművészek Egyesülete, a Ma­gyar Építőművészek Szövetsége, a Magyar Építőmesterek Egyesülete, a József főherceg Szanatórium-Egyesület, az Országos Iparegyesület, a Tudomány­egyetem s az ös­­­­­szes művészi és műszaki iskolák tanári kara és hallgató­sága. A koporsó mellett entreprise huszárok és mű­egyetemi hallgatók álltak sorfalat. A gyászszertar­tást Kurz Vilmos Ferenc városi apátplébános vé­gezte, nagy segédlettel. A beszentelés után az apát folgható szavakkal búcsúztatta el a halottat. Ez­után a kórus gyászdalt énekelt, majd Hiero­nymi miniszter, a Mérnökegyesület elnöke mon­dott búcsúztatót: Nekünk, — úgymond a többi közt — kik vele a Mérnök- és Építész-Egyesület körében érintkeztünk, emlékét feledhetetlenné teszi az a soha sem lankadó buzgóság, az a rajongó odaadás, melylyel a műszaki karnak tekintélyét, társadalmi érvényesítését és érdekeit felkarolta és szolgálta. Ennek az ügynek szolgálatában nem ismert sem önzést, sem barátságot, sem ellenszen­vet, teljesítette azt, mit szükségesnek és hasznosnak ítélt, szive, sugalatára, és mert amit tett, mindig meg­győződésből és teljes szívvel tette, másokat is­­ magával ragadott. _ Ezután B­o­d­o­l­a Lajos a Műegyetem mérnöki és építészeti szakosztályának dékánja, a Műegyetem tanári kara nevében, Szalay Imre pedig az Ipar­művészeti Társulat nevében, M­e­rl­y Béla fővárosi tanácsnok pedig a Polgári Kör nevében mondott megható búcsúztatót. A beszédek elhangzása után, a koporsót föltették a hatlovas gyászkocsira, a mely előtt díszbe öltözött lovasrendőrök s a koszo­rúkat vivő négy kocsi haladt. A gyászmenet a Vám­ház- és Múzeum-körúton s a Kerepesi-uton át ki­haladt a Kerepesi­ úti temetőbe, ahol a koporsót a főváros részéről adományozott díszsírba helyezték.­­— A székesfőváros tanácsa ma délelőtt Mat­u­s­k­a Alajos alpolgármester elnöklésével ülést tartott, a­melyen­ az elnök meleg hangon parentálta el Czig­ler Győzőt. A tanács elhatározta, hogy az elhunyt­nak díszsírhelyet ad, emlékét jegyzőkönyvben örö­kíti meg s a családhoz részvétiratot intéz. — Hazafelé az önkéntes száműzetésből. .Érdekes ember hagyta el tegnap az osztrák fővá­rost: dr. Georgevics Vladán, aki hosszú szám­űzetés után visszatér hazájába, Szerbiába, a­hol igen előkelő szerepet játszott, de ahonnan évek előtt önkéntes száműzetésbe ment. Több mint két évtized munkásságával nevezetessé tette nevét Szerbia történetében. Visszatérése alkalmából érde­kesnek tartjuk rövid életírását adni a követke­zőkben: Georgevics eredetileg orvos volt és az 1876. és 1878-iki szerb háborúkat mint az egészségügyi csapatok feje küzdötte végig. Visszatérve, Milán király alatt a politikai pályára lépett és csakhamar legelőkelőbb és legeurópaibb államférfia lett a kis Balkán-államnak. Sokat utazott, sokat látott és tapasztalatait hazája érdekében oly módon akarta érvényesíteni, hogy Szerbiát gazdaságilag és po­litikailag függetlenné akarta tenni Oroszországtól.­­Emiatt igen sok ellenséget szerzett magának a szűk látókörű szerb politikusok közt, de sok jó barátra is szert tett. A képviselői állásból belgrádi polgár­­mester lett és ami haladást a szerb város fel tu­dott mutatni, mind az ő műve volt. Kitűnő szónok, jó szó volt és szóban és írásban propagálta eszméit. Majd a diplomáciai pályára lépett és előbb athéni, majd konstantinápolyi követ lett. Miután közben népoktatásügyi miniszter is volt, Sándor király 1897-ben visszahívta Konstantinápolyból és meg­bízta a miniszterelnökséggel. Ebben az állásban 3 évig működött. Ez idő alatt reorganizálta a szerb hadsereget, ém fegyverekkel látta el, az előző évek deficitjét kiküszöbölte az államháztartásból. Pedig az ő kormányelnöksége igen kritikus időre esett. Milán visszatérése folytán Oroszország a legélesebb álláspontot foglalta el Szerbiával szemben. Monte­negro fejedelme a saját érdekében agitált, Bulgária kontrázott és már-már egy újabb szerb-bolgár há­ború veszélye fenyegetett. Georgevics diplomata­ügyessége azonban elsimította az ellentéteket, sőt megnyerve a porta bizalmát, a Macedóniában élő szerbeknek adandó koncessziók révén a macedón-bolgár felkeléseknek és forradalmi propagandáknak is ellensúlyozójává lett volna Szerbia. A szép tervet azonban meghiúsította és Georgevicset önkéntes száműzetésbe kényszer­ítette Sándor királynak Draga Masinnal való házassága, mely megindítója volt az Obrenovics-család­ ismeretes katasztrófájának. 1900 júniusban ugyanis Sándor király atyját, Milánt és miniszterelnökét, Georgevicset külföldre küldte. Előbbit, hogy kérje meg számára egy német her­cegnő kezét, utóbbit, hogy Párisban pénzügyi, diplo­máciai és katonai bizalmas tanácskozásokat folytas­son. Páris felé utazva, Luzemben kapta meg Geor­gevics a lesújtó hírt, hogy királya eljegyezte Drá­gát. Ezt a hírt pár nap múlva követte egy másik, amely Sándor királynak katonáihoz intézett rendele­téről szólott. Ebben a rendeletben Sándor király parancsban hagyta meg katonáinak, hogy «mint a kutyát» üssék le Milánt, ha visszatérni merészked­nék Szerbiába. Georgevics ezt a házasságot katasz­trófának tartotta Szerbiára, távirati után lemondott a miniszterelnökségről és többé nem is tért vissza Szerb­iába, mert tudta, hogy Draga királyné, akinek a királylyal való házasságát a legerősebben elle­nezte, eltétetné láb alól. Bécsben maradt tehát, ahol családjával a szó legszorosabb értelmében nyo­morgott. Tisztakezű ember volt, ami nagy szó Szer­biában, és ezt legnagyobb ellenségei is elismerték akkor, amikor Sándor király előbb szép szóval akarta visszacsalogatni, utóbb aztán meggyanúsí­totta azzal, hogy hűtlenül kezelte az állam pénzeit. Georgevics vizsgálatot kért és a vizsgálat teljesen rehabilitálta. Most Karagyorgyevics Péter vissza­hívta és ő vissza is ment hazájába. — A kitapos férj tragédiája. A kilencedik kerület egyik zegzugos utcájában, a Viola­ utca 13. száma alatt ma későn este halva találták Tatzl József vendéglőst. Mellén késszúrás­ okozta mély seb tátongott. Felesége, született Ar1­­­c­s­e­k Mária azt vallotta, hogy a férfi öngyilkos lett. De a rendőr­ségi vizgálat­ több adata szerint — akárcsak az úgynevezett legsötétebb Ferencváros, amelyben tör­tént — az eset is gyanús és nagyon sötét hátterű. Részletei ezek: Féltíz óra tájban azt jelentették a mentőknek, hogy a Viola­ utcában levő lakásán Tatzl Józsefet súlyos baleset érte: üveges ajtóba esett és a fején megsérült. Mikor a mentők kivonultak, már nem akadt dolguk: Tatzl meghalt. Kiderült, hogy nem az üveg­ vágta fejsérülés, hanem kés­elte meg, amely éppen a szívébe talált. A sarki rendőr tele­fonált a főkapitányságra, ahonnan Huszár János rendőrfogalmazó s az inspekciós rendőrorvos haj­tatott ki a helyszínére. Egyelőre elfogadták és jegyzőkönyvbe foglalták azt az állítást, hogy Tatzl József hidegkúti születésű, 35 esztendős vendéglős öngyilkosságot követett el. Neje azt mondotta, hogy civakodtak s a férje hirtelen való fölhevülésében mellbeszúrta magát. A kést azonban, a melylyel Tatziné szeme láttára véget vetett életének, sehol sem tudták megtalálni. Kikutatták a halott ruházatát s ekkor a mellénye zsebében ráakadtak a késére. A penge nem illett bele a sebbe. A fogalmazó ekkor megkérdezte az asszonyt: — Hát akkor mivel döfött magába az ura? — Nem tudom, — hangzott a válasz. — Én éppen az ágyat vetettem­ meg s háttal fordultam neki, így veszekedtünk. Egyszerre azt mondta, hogy hagyjak békét neki, mert külömben baj lesz. Két perc múlva már dűlt belőle a vér. Mikor aztán alapos házkutatást tartottak, a szekrény tetején egy véres kés szúrta meg a rendőr fölnyuló kezét. Levette onnan s megállapították, hogy a szúrás azzal ejtődött. Arra a kérdésre, hogy a kés miképpen került oda, az asszony újra ezt válaszolta: — Nem tudom. . A rendőrfogalmazó aztán több tanút hallgatott ki, így megtudta, hogy Tatzl kikapós természetű ember volt. Viszonyt kezdett egy csinos cseléd­­leánynyal, akit a szolgálatába fogadott. A leány­nak körülbelül egy évvel ezelőtt gyermeke szüle­tett. Akkor elkergette Tatzlné s a leány most valahol Kőbányán lakik. Onnan sűrűn bejárt és ezért rop­pantul haragudott a hites feleség. Ma is ezért ve­szekedtek. A nő kijelentette, hogy nem tűri a mos­tani állapotot tovább s akárhogyan is, véget veti. E közben történt a gyanús eset. A vizsgálat bebi­zonyította, hogy Tatzl békésen üldögélt a szoba közepén az asztal mellett. Vacsorázott, tarót meg kenyeret, mikor a házaspár között egyre heve­sebb szóváltás keletkezett s a férfi állítólag­ az asztal mellett szúrta meg magát. Tatzlt a mosdó mellett találták meg. Az asszony azt mondja, hogy ő vonszolta oda A kést, azt állítja, nem ő dugta el a szekrény tetején. Kettőjükön kívül senki más nem volt 8* szobában. Ennyi az, amit a vizsgálat kiderített. A nyomozás külömben még folyik s csak holnap délelőttre várható a teljes világosság. — Felolvasások az önálló v­ámterületrőL Báró B­á­n­f­f­y Dezső és Szemere Attila április 2-án, vasárnap este 6 órakor a Magyar Fűszerkeres­­kedők Országos Egyesülete helyiségében (VH., Kere­­pesi­ út 8. szám) az önálló vámterületről előadást tartanak. — Gyászrovat. Dr. Mihály József tanárt és írótársunkat súlyos csapás érte ; kis leánykája, Mariska Budapesten nyolcéves korában elhunyt. A kis halottat holnap, pénteken délután három óra­kor helyezik örök nyugalomra a Kerepesi­ úti teme­tőben, a Nagydiófa­ utca 16. számú halottasházból. S­a­á­r­y Tivadarné, született Farkas Rózsika élete huszonharmadik, boldog házassága harmadik évében Budapesten elhunyt. K­r­i­s­t­o­n Péter szegedi királyi törvényszéki bíró negyvenötéves korában Szegeden meghalt. Idősb Móricz Pál, a hajdúnánási függetlenségi és 48-as párt elnöke, akit polgári erényeiért és hazafiasságáért az egész Hajdúság tisztelettel vett körül, Hajdúnánáson hatvanhétéves korában elhunyt. Halála vármegyeszerte nagy részvétet keltett. Ifjabb Móricz Pál írótársunk, a „Debreceni Független Újság“ szerkesztője édesatyját gyászolja benne. Muhoray Béla, Szolnokvármegye jászsági felsőjárás szolgabirája Jászberényben harminnyolc­­éves korában elhunyt. K­e­i­s­z Mór Lippa pátriárkája, hosszas betegség után százéves korában meghalt. Bereczky Lajos nyugalmazott rendőrfogal­mazó s volt hírlapíró Debrecenben negyvenéves ko­rában elhunyt, Bereczkyné­ Brissinyszky Hana szín­művésznő a férjét gyászolja benne. — Torpedóhajógyár Fiuméban. Nemrégen tör­tént, hogy a Yarrow-féle nagy angol hadihajógyár egyik igazgatója Bécsben járt, hogy a közös hadi­­tengerészet részére szükséges torpedóhajók építésére vonatkozó megrendelések ügyében ajánlatot t­­essen a gyár nevében. Illetékes helyen azo­­ban arról érte­sítették, hogy az Ausztriát kvóta szerint megillető részt már a hadügyi kormány kiadta egy trieszti gyárnak, ellenben a Magyarországot kvóta szerint megillető részt megfelelő magyar telep hiányában még nem adták ki. Erre az angol gyár igazgatója Fiuméba ment, hol egy megfelelő gyártelep érdeké­ben tárgyalásokba bocsátkozott? A tárgyalások ered­ményéről most azt jelentik, hogy a torpedóhajók épí­tése végett vagy a fiumei Lazarus-féle hajógyárat fogják megfelelően kibővíteni vagy pedig egy egész új telepet fognak ugyanott létesíteni. A tárgyalásokat közelebb befejezik. — Nagy vasúti szerencsétlenség. Páriá­ból jelentik. A sceauxi vonalon kisiklott egy sze­mélyvonat. A kocsik kigyulladtak. Hír szerint többen meghaltak, többen megsebesültek. — Az ünnepi szónok balesete. Darmstadt­ból táviratozzák, hogy tegnap a Bismarck emlékün­nepén tragikomikus jelenet történt. D n c k e n ta­nár, a giesseni egyetem hírneves történettudósa meg­jelent a teremben és az emelvényre lépett, hogy az ünnepi beszédet elmondja. Belefogott beszédébe, azonban hirtelen megtántorodott, rosszul lett és em­lékezőképessége cserben hagyta. Lesegítették a po­­pódiumról és ápolni kezdték. Kínos szünet állott be. Később Oneken ismét a dobogóra lépett, újból be­szélni kezdett, de megakadt, mert teljesen elfelejtette a nagy izgatottságban a beszédét és igy a szónoklat végképpen elmaradt. A tudós tanárt, aki egészen be­lebetegedett az izgalmakba, lakására vitték. — Sztrájkok a vidéken. Kecskeméten tegnap az összes szabómunkások sztrájkba léptek. Az óramunka-rendszer behozatalát, a darabszám munkadijának 30 százalékkal való felemelését kíván­ják. A munkaadóknak csak igen csekély része haj­landó a munkások követelését teljesíteni. — Ceg­léden a most épülő kaszárnya négyszáz munkása tegnap abbahagyta a munkát és sztrájkba lépett. — Gyöngyösön a kőmives- és ácsmunkások között négy hét óta tartó sztrájk ma egyezséggel véget ért. — Kaposváron a régibb idő óta lappangó munkásmozgalom ma általános munkássztrájkban tört ki. A munkát eddig a kőmivesek, ácsok, szobafestők és lakatosok szüntették be. — Folyóvizeinkről. A földmivelésügyi minisz­térium vízrajzi osztályához érkezett jelentések szerint, a Duna közepes vízállással Passaunál, a Steintől Komá­romig emelkedik, Budapestnél változatlan, másutt apad- Budapesten a vízállás ma 328 cm-, tegnap óta változatlan. A Tisza közepes vízállása Tekeházától Záhonyig emel­kedik, másutt apad­ A Dráva közepes vizállása, Zá­kánytól D -Miholjácig emelkedik, másutt apad. A Száva magas vízállással egész hosszában apad. A többi folyó, alacsony vízállás?

Next