Pesti Napló, 1905. március (56. évfolyam, 60-90. szám)
1905-03-31 / 90. szám
IO Budapest, péinet PESTI NAPEO/ ..... ....... --- | 1905. március 31. 90. szást J + « — Czigler Győző temetése. Nagy részvét mellett helyezték ma örök nyugalomra Czigler Győzőt, a kiváló műépitőt a Műegyetem budai kémiai pavilionjának előcsarnokából. A gyászszertartás idejét három órára tűzték ki, de már jóval előbb zsúfolásig megtelt a pavilion és az előtte levő tér előkelő gyászoló köszönséggel. Ott voltak: Berzeviczy Albert, Hieronymi Károly és Pósz Sándor miniszterek; a József-műegyetem tanári kara, a hallgatósága és az egész személyzete; a Magyar Mérnök- és Építész-Egyesület tagjai; az Országos Magyar Iparművészeti Társulat tagjai; a székesfőváros tarásának tagjai Márkus József főpolgármesterrel és Halmos János polgármesterrel; a székesfővárosi közmunkák tanácsa, a székesfővárosi kilencedik kerület törvényhatósági bizottsági tagjai, képviselve volt a Ferencvárosi Polgári Kör, a Magyar Anyagvizsgálók Egyesülete, a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége, a Műemlékek Országos Bizottsága, a Képzőművészek Egyesülete, a Magyar Építőművészek Szövetsége, a Magyar Építőmesterek Egyesülete, a József főherceg Szanatórium-Egyesület, az Országos Iparegyesület, a Tudományegyetem s az összes művészi és műszaki iskolák tanári kara és hallgatósága. A koporsó mellett entreprise huszárok és műegyetemi hallgatók álltak sorfalat. A gyászszertartást Kurz Vilmos Ferenc városi apátplébános végezte, nagy segédlettel. A beszentelés után az apát folgható szavakkal búcsúztatta el a halottat. Ezután a kórus gyászdalt énekelt, majd Hieronymi miniszter, a Mérnökegyesület elnöke mondott búcsúztatót: Nekünk, — úgymond a többi közt — kik vele a Mérnök- és Építész-Egyesület körében érintkeztünk, emlékét feledhetetlenné teszi az a soha sem lankadó buzgóság, az a rajongó odaadás, melylyel a műszaki karnak tekintélyét, társadalmi érvényesítését és érdekeit felkarolta és szolgálta. Ennek az ügynek szolgálatában nem ismert sem önzést, sem barátságot, sem ellenszenvet, teljesítette azt, mit szükségesnek és hasznosnak ítélt, szive, sugalatára, és mert amit tett, mindig meggyőződésből és teljes szívvel tette, másokat is magával ragadott. _ Ezután Bodola Lajos a Műegyetem mérnöki és építészeti szakosztályának dékánja, a Műegyetem tanári kara nevében, Szalay Imre pedig az Iparművészeti Társulat nevében, Merly Béla fővárosi tanácsnok pedig a Polgári Kör nevében mondott megható búcsúztatót. A beszédek elhangzása után, a koporsót föltették a hatlovas gyászkocsira, a mely előtt díszbe öltözött lovasrendőrök s a koszorúkat vivő négy kocsi haladt. A gyászmenet a Vámház- és Múzeum-körúton s a Kerepesi-uton át kihaladt a Kerepesi úti temetőbe, ahol a koporsót a főváros részéről adományozott díszsírba helyezték.— A székesfőváros tanácsa ma délelőtt Matuska Alajos alpolgármester elnöklésével ülést tartott, amelyen az elnök meleg hangon parentálta el Czigler Győzőt. A tanács elhatározta, hogy az elhunytnak díszsírhelyet ad, emlékét jegyzőkönyvben örökíti meg s a családhoz részvétiratot intéz. — Hazafelé az önkéntes száműzetésből. .Érdekes ember hagyta el tegnap az osztrák fővárost: dr. Georgevics Vladán, aki hosszú száműzetés után visszatér hazájába, Szerbiába, ahol igen előkelő szerepet játszott, de ahonnan évek előtt önkéntes száműzetésbe ment. Több mint két évtized munkásságával nevezetessé tette nevét Szerbia történetében. Visszatérése alkalmából érdekesnek tartjuk rövid életírását adni a következőkben: Georgevics eredetileg orvos volt és az 1876. és 1878-iki szerb háborúkat mint az egészségügyi csapatok feje küzdötte végig. Visszatérve, Milán király alatt a politikai pályára lépett és csakhamar legelőkelőbb és legeurópaibb államférfia lett a kis Balkán-államnak. Sokat utazott, sokat látott és tapasztalatait hazája érdekében oly módon akarta érvényesíteni, hogy Szerbiát gazdaságilag és politikailag függetlenné akarta tenni Oroszországtól.Emiatt igen sok ellenséget szerzett magának a szűk látókörű szerb politikusok közt, de sok jó barátra is szert tett. A képviselői állásból belgrádi polgármester lett és ami haladást a szerb város fel tudott mutatni, mind az ő műve volt. Kitűnő szónok, jó szó volt és szóban és írásban propagálta eszméit. Majd a diplomáciai pályára lépett és előbb athéni, majd konstantinápolyi követ lett. Miután közben népoktatásügyi miniszter is volt, Sándor király 1897-ben visszahívta Konstantinápolyból és megbízta a miniszterelnökséggel. Ebben az állásban 3 évig működött. Ez idő alatt reorganizálta a szerb hadsereget, ém fegyverekkel látta el, az előző évek deficitjét kiküszöbölte az államháztartásból. Pedig az ő kormányelnöksége igen kritikus időre esett. Milán visszatérése folytán Oroszország a legélesebb álláspontot foglalta el Szerbiával szemben. Montenegro fejedelme a saját érdekében agitált, Bulgária kontrázott és már-már egy újabb szerb-bolgár háború veszélye fenyegetett. Georgevics diplomataügyessége azonban elsimította az ellentéteket, sőt megnyerve a porta bizalmát, a Macedóniában élő szerbeknek adandó koncessziók révén a macedón-bolgár felkeléseknek és forradalmi propagandáknak is ellensúlyozójává lett volna Szerbia. A szép tervet azonban meghiúsította és Georgevicset önkéntes száműzetésbe kényszerítette Sándor királynak Draga Masinnal való házassága, mely megindítója volt az Obrenovics-család ismeretes katasztrófájának. 1900 júniusban ugyanis Sándor király atyját, Milánt és miniszterelnökét, Georgevicset külföldre küldte. Előbbit, hogy kérje meg számára egy német hercegnő kezét, utóbbit, hogy Párisban pénzügyi, diplomáciai és katonai bizalmas tanácskozásokat folytasson. Páris felé utazva, Luzemben kapta meg Georgevics a lesújtó hírt, hogy királya eljegyezte Drágát. Ezt a hírt pár nap múlva követte egy másik, amely Sándor királynak katonáihoz intézett rendeletéről szólott. Ebben a rendeletben Sándor király parancsban hagyta meg katonáinak, hogy «mint a kutyát» üssék le Milánt, ha visszatérni merészkednék Szerbiába. Georgevics ezt a házasságot katasztrófának tartotta Szerbiára, távirati után lemondott a miniszterelnökségről és többé nem is tért vissza Szerbiába, mert tudta, hogy Draga királyné, akinek a királylyal való házasságát a legerősebben ellenezte, eltétetné láb alól. Bécsben maradt tehát, ahol családjával a szó legszorosabb értelmében nyomorgott. Tisztakezű ember volt, ami nagy szó Szerbiában, és ezt legnagyobb ellenségei is elismerték akkor, amikor Sándor király előbb szép szóval akarta visszacsalogatni, utóbb aztán meggyanúsította azzal, hogy hűtlenül kezelte az állam pénzeit. Georgevics vizsgálatot kért és a vizsgálat teljesen rehabilitálta. Most Karagyorgyevics Péter visszahívta és ő vissza is ment hazájába. — A kitapos férj tragédiája. A kilencedik kerület egyik zegzugos utcájában, a Viola utca 13. száma alatt ma későn este halva találták Tatzl József vendéglőst. Mellén késszúrás okozta mély seb tátongott. Felesége, született Ar1csek Mária azt vallotta, hogy a férfi öngyilkos lett. De a rendőrségi vizgálat több adata szerint — akárcsak az úgynevezett legsötétebb Ferencváros, amelyben történt — az eset is gyanús és nagyon sötét hátterű. Részletei ezek: Féltíz óra tájban azt jelentették a mentőknek, hogy a Viola utcában levő lakásán Tatzl Józsefet súlyos baleset érte: üveges ajtóba esett és a fején megsérült. Mikor a mentők kivonultak, már nem akadt dolguk: Tatzl meghalt. Kiderült, hogy nem az üveg vágta fejsérülés, hanem késelte meg, amely éppen a szívébe talált. A sarki rendőr telefonált a főkapitányságra, ahonnan Huszár János rendőrfogalmazó s az inspekciós rendőrorvos hajtatott ki a helyszínére. Egyelőre elfogadták és jegyzőkönyvbe foglalták azt az állítást, hogy Tatzl József hidegkúti születésű, 35 esztendős vendéglős öngyilkosságot követett el. Neje azt mondotta, hogy civakodtak s a férje hirtelen való fölhevülésében mellbeszúrta magát. A kést azonban, a melylyel Tatziné szeme láttára véget vetett életének, sehol sem tudták megtalálni. Kikutatták a halott ruházatát s ekkor a mellénye zsebében ráakadtak a késére. A penge nem illett bele a sebbe. A fogalmazó ekkor megkérdezte az asszonyt: — Hát akkor mivel döfött magába az ura? — Nem tudom, — hangzott a válasz. — Én éppen az ágyat vetettem meg s háttal fordultam neki, így veszekedtünk. Egyszerre azt mondta, hogy hagyjak békét neki, mert külömben baj lesz. Két perc múlva már dűlt belőle a vér. Mikor aztán alapos házkutatást tartottak, a szekrény tetején egy véres kés szúrta meg a rendőr fölnyuló kezét. Levette onnan s megállapították, hogy a szúrás azzal ejtődött. Arra a kérdésre, hogy a kés miképpen került oda, az asszony újra ezt válaszolta: — Nem tudom. . A rendőrfogalmazó aztán több tanút hallgatott ki, így megtudta, hogy Tatzl kikapós természetű ember volt. Viszonyt kezdett egy csinos cselédleánynyal, akit a szolgálatába fogadott. A leánynak körülbelül egy évvel ezelőtt gyermeke született. Akkor elkergette Tatzlné s a leány most valahol Kőbányán lakik. Onnan sűrűn bejárt és ezért roppantul haragudott a hites feleség. Ma is ezért veszekedtek. A nő kijelentette, hogy nem tűri a mostani állapotot tovább s akárhogyan is, véget veti. E közben történt a gyanús eset. A vizsgálat bebizonyította, hogy Tatzl békésen üldögélt a szoba közepén az asztal mellett. Vacsorázott, tarót meg kenyeret, mikor a házaspár között egyre hevesebb szóváltás keletkezett s a férfi állítólag az asztal mellett szúrta meg magát. Tatzlt a mosdó mellett találták meg. Az asszony azt mondja, hogy ő vonszolta oda A kést, azt állítja, nem ő dugta el a szekrény tetején. Kettőjükön kívül senki más nem volt 8* szobában. Ennyi az, amit a vizsgálat kiderített. A nyomozás külömben még folyik s csak holnap délelőttre várható a teljes világosság. — Felolvasások az önálló vámterületrőL Báró Bánffy Dezső és Szemere Attila április 2-án, vasárnap este 6 órakor a Magyar Fűszerkereskedők Országos Egyesülete helyiségében (VH., Kerepesi út 8. szám) az önálló vámterületről előadást tartanak. — Gyászrovat. Dr. Mihály József tanárt és írótársunkat súlyos csapás érte ; kis leánykája, Mariska Budapesten nyolcéves korában elhunyt. A kis halottat holnap, pénteken délután három órakor helyezik örök nyugalomra a Kerepesi úti temetőben, a Nagydiófa utca 16. számú halottasházból. Saáry Tivadarné, született Farkas Rózsika élete huszonharmadik, boldog házassága harmadik évében Budapesten elhunyt. Kriston Péter szegedi királyi törvényszéki bíró negyvenötéves korában Szegeden meghalt. Idősb Móricz Pál, a hajdúnánási függetlenségi és 48-as párt elnöke, akit polgári erényeiért és hazafiasságáért az egész Hajdúság tisztelettel vett körül, Hajdúnánáson hatvanhétéves korában elhunyt. Halála vármegyeszerte nagy részvétet keltett. Ifjabb Móricz Pál írótársunk, a „Debreceni Független Újság“ szerkesztője édesatyját gyászolja benne. Muhoray Béla, Szolnokvármegye jászsági felsőjárás szolgabirája Jászberényben harminnyolcéves korában elhunyt. Keisz Mór Lippa pátriárkája, hosszas betegség után százéves korában meghalt. Bereczky Lajos nyugalmazott rendőrfogalmazó s volt hírlapíró Debrecenben negyvenéves korában elhunyt, Bereczkyné Brissinyszky Hana színművésznő a férjét gyászolja benne. — Torpedóhajógyár Fiuméban. Nemrégen történt, hogy a Yarrow-féle nagy angol hadihajógyár egyik igazgatója Bécsben járt, hogy a közös haditengerészet részére szükséges torpedóhajók építésére vonatkozó megrendelések ügyében ajánlatot tessen a gyár nevében. Illetékes helyen azoban arról értesítették, hogy az Ausztriát kvóta szerint megillető részt már a hadügyi kormány kiadta egy trieszti gyárnak, ellenben a Magyarországot kvóta szerint megillető részt megfelelő magyar telep hiányában még nem adták ki. Erre az angol gyár igazgatója Fiuméba ment, hol egy megfelelő gyártelep érdekében tárgyalásokba bocsátkozott? A tárgyalások eredményéről most azt jelentik, hogy a torpedóhajók építése végett vagy a fiumei Lazarus-féle hajógyárat fogják megfelelően kibővíteni vagy pedig egy egész új telepet fognak ugyanott létesíteni. A tárgyalásokat közelebb befejezik. — Nagy vasúti szerencsétlenség. Páriából jelentik. A sceauxi vonalon kisiklott egy személyvonat. A kocsik kigyulladtak. Hír szerint többen meghaltak, többen megsebesültek. — Az ünnepi szónok balesete. Darmstadtból táviratozzák, hogy tegnap a Bismarck emlékünnepén tragikomikus jelenet történt. D n c k e n tanár, a giesseni egyetem hírneves történettudósa megjelent a teremben és az emelvényre lépett, hogy az ünnepi beszédet elmondja. Belefogott beszédébe, azonban hirtelen megtántorodott, rosszul lett és emlékezőképessége cserben hagyta. Lesegítették a popódiumról és ápolni kezdték. Kínos szünet állott be. Később Oneken ismét a dobogóra lépett, újból beszélni kezdett, de megakadt, mert teljesen elfelejtette a nagy izgatottságban a beszédét és igy a szónoklat végképpen elmaradt. A tudós tanárt, aki egészen belebetegedett az izgalmakba, lakására vitték. — Sztrájkok a vidéken. Kecskeméten tegnap az összes szabómunkások sztrájkba léptek. Az óramunka-rendszer behozatalát, a darabszám munkadijának 30 százalékkal való felemelését kívánják. A munkaadóknak csak igen csekély része hajlandó a munkások követelését teljesíteni. — Cegléden a most épülő kaszárnya négyszáz munkása tegnap abbahagyta a munkát és sztrájkba lépett. — Gyöngyösön a kőmives- és ácsmunkások között négy hét óta tartó sztrájk ma egyezséggel véget ért. — Kaposváron a régibb idő óta lappangó munkásmozgalom ma általános munkássztrájkban tört ki. A munkát eddig a kőmivesek, ácsok, szobafestők és lakatosok szüntették be. — Folyóvizeinkről. A földmivelésügyi minisztérium vízrajzi osztályához érkezett jelentések szerint, a Duna közepes vízállással Passaunál, a Steintől Komáromig emelkedik, Budapestnél változatlan, másutt apad- Budapesten a vízállás ma 328 cm-, tegnap óta változatlan. A Tisza közepes vízállása Tekeházától Záhonyig emelkedik, másutt apad A Dráva közepes vizállása, Zákánytól D -Miholjácig emelkedik, másutt apad. A Száva magas vízállással egész hosszában apad. A többi folyó, alacsony vízállás?