Pesti Napló, 1905. május (56. évfolyam, 120-149. szám)

1905-05-02 / 120. szám

,7T/ IV­ /X 56-dik évfolyam. 120. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre „ 28 kor. — áll. Félévre _ _ 14 . — Negyedévre _ 7 „ — „ Egy hóra... _ 2 , 40 Egyes szám __ Vidéken— „ ... , , _ s fill.­­ 10 E­STI NAPLÓ Budapest, 1905. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VL, Andrássy-út 27. Kedd, május 2. Apró hirdetések árt Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számítás­­sal, díjszabás szerint Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Vörös május, Budapest, május 1. Az­ orosz autokráciának ma ismi­it véres napja volt. A világ proletariátusá­nak békés májusi tüntetéseibe beleszó­­­lottak az orosz ismétlő­fegyverek s Oroszország egynéhány városában ma több vér folyt, mint amennyit a föld egész­ Európában felivott az első májusi ünnep proklamálása óta. A véres ese­mények nem jöttek váratlanul. Napok óta rémes hírek érkeztek arról a rette­gésről, melylyel az oroszok május else­jének virradását várják. A rettegés akkora­ volt, hogy Trepov még teg­napelőtt falragaszok­ útján figyelmez­tette a lakosságot, hogy a katonaság minden zavargást el fog fojtani. Trepov beváltotta ígéretét: Varsó­ban halomra lövette az embereket. A katasztrófa nagyságát jellemzi, hogy az or­osz cenzúra átbocsátott olyan távira­tot, mely százegynehány halottról tesz jelentést a világnak. És ez egyetlen vá­rosnak véres krónikája. Hogy mi tör­tént Oroszország többi nagy városai­ban, azt e pillanatban sejteni is alig lehet. Az­ orosz májusi ünnep­ karaktere tehát leges­zen eltérő attól, amit a kultur­­államof­ munkásainak májusi ünnepe alatt érteni szoktunk. Igaz, hogy Orosz­országban a május elseje az idén poli­tikai irányú volt, mert folytatása a hóna­pok óta dúló alkotmányos küzdelem­nek. S ha az autokrácia minden erejé­vel ráfeküdt a mai napon erre a küz­delemre, ez kétségkívül inkább tulaj­donítandó a rettegő önkényuralom fej­­vesztettségének, mint a munkásosztály erőszakos fellépésének. A halálfélelem felébresztése az emberi lélekben ideig­­óráig talán megtartja az­ autokráciát régi történelmi alapján, de a történe­lemnek­ vannak­ tanúságai, melyek amel­lett vallanak, hogy a kiontott vér mindig a legfelsőbb hatalom pilléreit mosta alá. A májusi ünnepekről a következő táviratok érkeztek: Varsó, május 1. A Witkowski-téren ma délután a ka­tonaság és vagy 5000 munkásból álló tömeg között összeütközés történt. A katonaság lőfegyverét használta. Az egészségügyi kirendeltség harminc­egy halottat és tizenöt sebesültet számlált össze. A rendőrség azonkívül még 60 halottat és sebesültet szállított el. A Jeruzsálem­ utcában a tömeg meg­­támadta a katonaságot. Itt huszonöt m­u­n­k­á­s­t m­e­g­ö­lt­e­k és ugyanannyit megsebesítettek. London, május 1. A Reuter-ügynökség jelenti Varsóból: Ma elste a bécsi pályaudvarnál egy kozák járőr közé három­bombát vetettek. Három kozák és egy rendőr életét vesztette és két hölgy súlyosan megsebesült. A katona­ság sortüzeket adott. Hír szerint több embert megöltek. )­­­cenatohan, május 1. ( A. munkások­, akik egy külváros­ból a város felé tartottak, összeütköz­tek a katonasággal. A csapatok három óra hosszat ellenálltak a tömegnek, és elállták a város felé vezető utakat. Mi­kor végre a munkások a szétosztásra szóló parancsnak nem engedelmesked­tek, a katonaság sort­üzet adott. Négy­ munkás meghalt és sok megsebesült .­­­­ Pétervár, május 1.­1 A tegnapi és mai ünnep itt teljesen nyu­godtan folyt le. Az utcákon a gyönyörű idő­ben nagy néptömeg sétált. A rendőrség közbe­lépésére sehol sem­ volt szükség.­­ Pétervár, május 1. (Távirati ügynökség.) Ma reggel öt óra felé az Izmaelovszki­ utca 16. számú Házának­ egyik lakásában, gránátok készítése alkalmá­val robbanás történt. Egy lakó könnyen, és ennek lakótársa súlyosan megsebesült. Pétervár, május 1.­­ Az Izsák-templomi körmenet az éjjel ka­tonai fedezet mellett, minden incidens nél­kül folyt el. A csapatok zárt láncot képeztek a templom körül. Aránylag kevés néző volt jelen. Paris, május 1. – A munka rendben folyik­. Brestben, Rouenben extázisban élt. Nem tévedt volna a mérés­nél egy centiméterrel, vagy egy fél milli­grammal sem és azért, amint látta Modestet ide-oda suhanni, követte kecses mozdulatait és nézte égszínkék szemét, minden pillanatban olyan örömet érzett, amely soha meg nem­ csappant s annyira elragadta, hogy szinte érezte a lelke szárnyalását. Cercelet ur nemcsak jó és becsületes em­ber volt, hanem nagyon jótékony is; a gyer­mekeket is megtanította erre a cselekvői val­lásra és mérsékelt jövedelmével is módját tudta ejteni, hogy a környezetében nem egy, szegénynek enyhülést szerezzen. Egy szegény­ anya, akit az éhenhalástól mentettek meg, egy szegény gyerek, akin Cercelet úr segített, csupán ezek voltak a házban az események, ahol egyébként egyáltalán semmi sem történt. Az órák, a napok, a hetek, az évek a rend­szeres mozgás gyorsaságával teltek el itt. Cercelet, a leánya, Modeste és a segéde, Lajos egész héten át dolgoztak és vasárnap s­e pi­henték ki magukat, mert ez a nap alig volt elég arra, hogy mindent megtisztítsanak, a számlákat átnézzék, az árukat rendbehozzák és mindent elkészítsenek a jövő hétre. Estén­­kint, amikor már elfáradtak, alig engedtek meg maguknak egy kis sétát a városrész ut­cáin, anélkül azonban, hogy lementek volna a bulevárdig. Amikor Cercelet úr, aki az üz­lettől Nemoursba vonult vissza és ott újra megházasodott, 1848-ban átadta nekik üzle­tét. Arne Lajos és Modeste soha színházba nem mentek, soha egy fát nem láttak. A fiatal pár híven folytatta a Cercelet úr hagyományait; jót tettek és makacs ki- Filemon és Baucisz. Irta: Theodore de Ban vilié- Ezernyolcszázh­armincötben került Parisba a kis Amné Lajos, egy saint-etiennei kádárnak a fia, aki pár hónapon, belül elveszítette apját és anyját és egyedül és örökség nélkül ma­radt. A keresztapjának, Paquet-Lubrin fake­reskedőnek az ajánlatával belépett segédnek Cercelet paszományos üzletébe, amely a Rue aux Ourson volt s az «Arany kerék» cégérét viselte. Üzleti dolgainak a végzése mellett Cercelet ur ahoz is értett, hogy sok jót gya­koroljon és földjeinek szolgálatokat tegyen. Addig egymaga végezte minden dolgát, ami egyébként könnyen érthető volt, mert a boltja és a lakása olyan kicsinyek voltak, hogy még ez az alacsony termetű emberke is majdnem a mestergerendát verte a fejé­vel. A földszint és az első emelet együtt alig tették ki félemelet magasságát. De hát Amne Lajos, aki tizenkétéves volt, nem foglalt el nagy helyet ebben az apró lakásban, ahol egy Marion nevű kis cseléd, egy valóságos női hüvelykmatyi, olyan sep­rővel és porolóval, amelyeket játékszernek lehetett nézni, gondoskodott a tisztaságról és egy szekrényformájú helyiségben főzött. Ami­kor Lajos, akivel a rend iránt való érzék együtt született a világra az «arany kerék»­­hez címzett boltba, amelyben egész élete le­folyandó volt, először lépett be, el volt ha­jolva attól a csintól, amivel az áruk rendbe­rakva és elhelyezve voltak. S ugyanakkor belepattant szívébe a szerelem sziporkája is, mert az első perctől kezdve egészen utolsó .,­­ London, május 1. A Reuter-ügyn­ökség jele­ itt Varsóból: íga a katonaság és munkások között össze­ütközés történt, miközebn harmincegy munkást megöltek és sokat megse­besíthettek. lélegzetvételéig szerette a paszományos leá­nyát, a kis Modestet, aki akkor nyolcéves volt. Ez a kicsiny, kecses termetű az árnyék­ban felnövekedett virághoz hasonlatosan sá­padt, átlátszóan fehér gyermek gyengéd vo­násaival, merengő ajkával, gesztenyebarna ha­jával, szafirkék szemével és hosszú, vékony nyakjával azokhoz a szentekhez hasonlított, aki­ket a régi mesterek festettek. Az egész ne­velése abból állt, amire az apja tudta megta­nítani: olvasás, írás, könyvelés és valame­lyes bizonytalan és elmosódott történet­ismeret. Lajos szerette és Modeste is rögtön megszerette Lajost. E pár Szóban van el­mondva életük egész története, mert negy­vennyolc éven keresztül sohasem szűnt meg ez a két teremtés, akik mind a ketten 1883. őszén haltak meg, kölcsönösen imádni egy­mást. Az évek úgy múltak nekik, mint valami gyors álom­, attól a naptól fogva, hogy mint gyermekek megismerkedtek. Cercelet úr de­rék, szelíd ember volt és fáradhatatlanul te­vékeny. Üzlete virágzott, kis boltja sohasem­ volt üres, mert a régi kereskedőiskolához tar­tozott, lelkiismeretesen kifogástalan cikkeket árult s mindig ugyanegy gyárosnál rendelt. S Saint-Martin és Saint-Denis negyedekben, ahol el volt terjedve a jó hírneve, általánosan tudták, hogy a fonalai, tűi, gombjai, szalagjai kitűnő minőségűek voltak, azért ő maga és a két gyermek nem voltak sokan, hogy eladják az árukat és kiszolgálják a vevőket. Amne La­jos ekkor azt a tüneményes dolgot végezte, hogy a munkáját mindig a legszorgalmasabb gonddal tette meg s amellett mégis folytonos Mai számunk 12 oldal

Next