Pesti Napló, 1905. június (56. évfolyam, 150-178. szám)

1905-06-21 / 169. szám

rá Budapest, szerda PESTI INAPLÓ, 1905. Június 21. 369. szám G. Vidor Pál igazgató észrevette, hogy a Népszínház tagjai, amióta a budai színkörben ját­szanak, csak nyári buzgalommal vesznek részt a próbákon. Kiadta hát a rendeletet, hogy új dara­bok negyedik-ötödik próbáján már kötelező a szerep­tudás. A minap­ belép egy próba alatt a színpadra és látja, hogy Újvári Károly, a színház komi­kusa, nagy papir­vekről olvassa a szerepét — Károly, Károly, — feddi szeliden — hát még m­ost se tudod könyv nélkül a szerepedet? — Hogy mondhatsz ilyet kedves direktorom, — feleli Újvári — hogyne tudnám én könyv nél­kül a szerepemet! — De hiszen... — Na igen! Könyv nélkül tudott, csak éppen szerep nélkül nem tudom... Vasárnapi figurák. Egy-egy szép időben lezajlott vasárnap rutin a nyugodt szemlélő a legnagyobb pontossággal meg­állapíthatja a pesti kiránduló típusokat. Nem is kell tanulmányútra mennie a kirándulóhelyekre. Elég, ha valamelyik kirándulási főútvonalon, pél­dául a Margithídon lesbe áll és megfigyeli a haza­térőket. Körülbelül a következő típusokat fogja föl­jegyezni. 1. Aki 6 órakor jön. Miután a nagy többség csak nyolc és kilenc órakor jön, biztosra vehető, hogy azzal, aki hat órakor már j­ö­n, valami baj történt. Ebéd után ment, s vacsora előtt jóval már jön. Ez ama gyakori tí­pus, amelynek idő előtt fogyott el a pénze. Elment hazulról délután kettőkor, nekifeküdt a mulatság­nak, elsörözte s a bódékban elmulatta a preaiminált összeget, s miután pénz nélkül az élet még a sza­badban is elviselhetetlen, szegény feje jön. Busan jön, legtöbbnyire gyalog bandukol és azon gondol­kozik, hogy hol hajtsa fejét a vacsorára. 2. Aki 8 órakor jön. Ez a rendes ember, ez a megbízható, a pon­tos, a derék, becsületes, takarékos, óvatos, előre­látó férfiú, a jó családapa, az igazi bonus páter familias. Ez nyolcig mulat a családjával a zöld­ben, de nem hajigálja a pénzt, otthon vacsorázik. A jó szalámi és a ha­sonka otthon vár rá. Nem eszi és gyermekeivel nem eteti a nyári vasárnapi kosztot, melytől mindenkit óvjon meg a végzet. Azonkívül arra is vigyáz, hogy ne törjék­ össze az oldalbordáit kilenc felé, mikor tömegek rohanják meg a villamost. Az ilyen emberre mindent rá le­het bízni. Pénzt, asszonyt, gyereket ... 3. Aki 10 órakor jön. Ez a temperamentum. Ez kimulatta magát, kissé becsípett, végigverekedte a tolongást a vil­lamosnál, nekiment a tömegnek, bevette a nyári pörköltet, félóráig hasztalan ordított fizetőpincér után, tehát joggal távozott fizetés nélkül, azután ismét nekirohant a tömegnek, asszonyokat, gyerme­keket gázolt le, feltusakodott a villamosra, kikö­nyökölt magának egy ülőhelyet és most vígan, bol­dogan, égő gyomorral, mámoros fejjel, kékfoltos háttal, de üde szívvel jön vissza ... Ez a meg­bízhatatlan ember, akit szenvedélyek vezérelnek, a­ki nekimegy mindennek: rossz családapa, de jó forradalmár. És ez is valami. 4. Aki az utolsó kocsival jön. Ez az igazi hazárdjátékos. Ez a legrosszabb valamennyi közt. Ez a legnagyobb lump. Ez köl­tött legtöbbet, ez szenvedett legtöbbet s ez törő­dött legkevesebbet a kényelmével. Ez romlott lény, aki még forradalmárnak se jó. 5. Aki 10 órakor­­ megy. Ilyen is van. A Zugliget, Városliget, Margit­sziget, Svábhegy okos lakói vasárnap megszöknek a «rumli» elől. Délután, mikor mindenki a zöldbe megy, mikor vendégek százai keresik föl őket, ők bejönnek a csöndes, üres, elhagyatott pesti ká­véházba és kedélyesen átüldögélik a vasárnap dél­utánt. Este azután, mikor mindenki bejön, ők ki­mennek. Gyakran látni őket, amint egyesegyedül ülnek a kifelé robogó villamoson és gúnyosan mo­solyognak át a túlsó oldalra, ahol zsúfoltan, megra­kodva, egymás nyakán ülő emberekkel telve megy a város felé a másik kocsi. Ezek a legokosabbak. Már csak azért is okosak, mert gazdag emberek­nek születtek.­­ . . # SZÍNHÁZ és művészet. (*) Zeneszerzési hangverseny. A Zene­­akadémia hangversenytermében ma tartották az utolsó vizsgálati hangversenyt. Kessler János növen­dékek a fiatal zeneszerzők mutatkoztak be ez alka­lommal. Az ilyen növendékprodukciókat óvatos szem­mel kell nézni. Gyakran előford­ul, hogy az olyan fiatalember, aki zeneakadémiai növendék­korában szép dolgokat produkált, későbben egészen lapos, gondolatszegény munkákkal untatja a világot, vi­szont megesik az is, hogy, a tehetségtelenebbnek lát­szó, szárnyait nehezebben bontogató szerző az isko­lából kikerülve, egy-kettőre egész emberré, kész művészszé válik, ha megtanul a maga lábán járni, a saját eszével gondolkozni. A ma debütált fiatal­emberek között nincs egy se, aki hiába járt volna Kössler mester iskolájába. Kössler tanításának ne­mesítő hatása élénken meglátszik a fiatal szerzők komoly, becsületes gondolatjárásán. Csodálatos és jellemző, hogy az ország egyetlen állami tanintézeté­nek magyar születésű, magyar ajkú növendékeinek halvány sejtelmük sincse a magyar műzenéről. Ebben a tekintetb­e­n a finai hangverseny az előzőkkel szem­ben erős hanyatlást jelent. Nem hallottunk más magyarstilü kompozíciót, mint egy kellemetlenül magyaros diait és egy csárdajelenetet; egyik sem magyar műzene. A legtehetségesebb a fiatal kom­ponisták közül Weiner Leó. Vonós-kvintettre írt szkerzója ötletes, temperamentumos munka, igazi kamarazene. Zongoravariációi érdekesek. Ez a kompozíció azonban csak részleteinek finomságában imponál, az egész mű túlságosan szürke, nincsenek benne fénypontok. Weiner Leó «Tarantellá»-ja hason­lóképpen érdekes, hangulatos zenekari darab. An­­talffy Zsíros Dezső jó fakturájú fugával szerepelt, Lendvai Ervin néhány kellemesen hangzó kvartett­tételt komponált, Zsaklovetz Nándortól egy melo­dikus, kissé dagályos hegedű szonáta-tételt hallot­tunk. Kovács Sándor két virtuóz, hatásos zongora­­darabot mutatott be, Meszlényi Róbert két tálen­ta­mos, könnyed hegedűdarab szerzője. Szirmai Albert vonósnégyesre írt variációi, adagiói erős tempera­mentumra, egészséges, világos gondolati óvásra val­lanak. A legkomolyabb, legtartalmasabb zenét Kodály Zoltán írta. Témái nem elég pregnánsak ugyan, de olyan nemesi, előkelő a dialektikája, olyan magas fokon áll a kidolgozási ügyessége, hogy ha Brahms túlságosan erős, szinte nyomasztó hatása alól fel­szabadítja a fantáziáját, értékes, jelentős munkákat várhatunk tőle. Jacobi Viktor, Müller Károly néhány hangulatos dallal szerepelt. Az előadók: Buttra Ilona, Sándor Erzsébet, Bondy Nelli, Hacker Mariska, Arányi Adila dicséretet érdemelnek. (k. i.) (*) Vígszínház. Csütörtökön Potter M. Pál drámáját, „Trilby“-t újítják fel. A címszerepet Varsányi Irén adja, aki ezzel az alakításával érte el első nagy sikerét a Vígszínházban. Szvengalit a sze­rep kretálója, Fenyvesi Emil játsza, aki ezt a szere­pet már százötvennél többször adta. Az „Au clair de la lune“ kezdetű dalt Poór Viola énekli. (*) A Népszínház Budán. A Fővárosi Nyári Színházban folynak a próbák az „Üdvöskédből, mely 1886. február elsején került utoljára színre a Nép­színházban. A híres Audran-operett mostani szom­bati felújításán résztvesznek Komlóssy Emma, Le­­dliszky Gizella, Kovács Mihály, Kassai Károly, Raskó, Újvári és Toronyi.­­ A héten két délutáni előadás­ban részt vesz B­­­a­h­a Lujza a budai színházban. Úrnapján a „Tót leány“, vasárnap pedig a „Piros bugyellaris“ fő női szerepében. (*) Záporpróba a színházaknál. Ma délelőtt féltíz órakor tartották meg a Nemzeti Színházban és a Király-színházban az évente szokásos záporpróbát, melyre a tüzérség is kivonult. A csapokat megnyi­tották és a zsinórpadláson elhelyezett medencékből percekig zuhogott alá zápormódra a víz, ami nyil­vánvalóvá tette azt, hogy a készülékek jók és esetleges tűzkatasztrófa alkalmával sikeresen hasz­nálhatók.­­ A Magyar Színházban ma este nyolc órakor tartották meg a záporpróbát, amely szintén kifogástalanul sikerült. Az Operaházban június 23-án délelőtt lesz a záporpróba. (*) Francia színészek szindikátusa. Párisból írják nekünk: G­e­m­­­e­r a hírneves francia művész vezetése alatt a párisi színészek szindikátust alakí­tottak, hogy védekezzenek a kapzsi színházigazgatók ellen. Az új szindikátus első dolga volt nyilvános­ságra hozni egy szerződési formulát, amelyből kitű­nik, hogy egy párisi színésznek csak kötelességei, egy párisi színigazgatónak csak jogai vannak. A szí­nész kötelezi magát, hogy fellép mindenütt, ahol az igazgatója kívánja: a színpadon, magántársaságban, egyesületekben és hangversenyeken. Sőt még más városban is kell játszania, ha az igazgató kívánja és az igazgató csak az útiköltséget köteles megtéríteni. Kosztümöket, fegyvereket, csizmákat, kalapokat ma­gának kell beszereznie, azonkívül köteleznie kell magát tíz szerepet „szívességből“ átvenni, ami azt jelenti, hogy olyan szerepekben is fel kell esetleg lépnie, amelyek nem tartoznak a szerepkörébe. En­gedetlenség esetén egy havi fizetését húzzák le bün­tetésül. A színésznek, akár fellép, akár nem, minden délután meg kell jelennie a próbaidőben a színház­ban, száz frank büntetés terhe alatt. Azok, akik ilyen szerződési formulával szerződnek 125—500 frank havi fizetést élveznek. A sztárok és híres mű­vészek persze nagyobb fizetéseket kapnak, de e fel­tételeknek alá kell nekik is vetniük magukat, mert megeshetik, hogy a színházigazgatók és ügynökök, közös megegyezéssel bojkottálják a renitenskedőt és akkor sehol sem kap szerződést. A színésznők hely­zete aránytalanul rosszabb, mint a színészeké, a szindikátus konstatálja hivatalosan is, hogy egyik­másik színházigazgató egészen nyíltan utalja a női tagokat a­­ mellékjövedelmekre. Különösen a fran­cia vidéki színházaknál szenvednek a színészek és színésznők a direktorok kapzsisága miatt, de a leg­több párisi színháznál sem rózsásabb a helyzetük. Az új szindikátus ez állapotok megszüntetésére fog törekedni, persze a színházigazgatók nem nagy örö­mére. (*) „A holt oroszlán.“ A múlt év őszén nagy feltűnést keltett német irodalmi és színházi körök­ben a berlini cenzúra határozata, amelylyel Blu­men­t­h­a­l Oszkár „A holt oroszlán“ című drámá­jának berlini előadásait betiltotta. A betiltás oka az volt, hogy a darab állítólag a német politika közel­múlt eseményeivel foglalkozik és hogy a benne előre forduló Marco király tulajdonképpen I. Vilmos német­ császár. A darabot más német színpadokon előad­ták, de sehol sem aratott nevezetes sikert. De a berlini cenzúra eljárását sem igazolták „A holt oroszlán“ nyilvános előadásai. Mint most Berlinből jelentik, a porosz felsőbíróság — immár a harma­dik fórum — tegnap megsemmisítette a cenzúra be­tiltó határozatát és így Blumenthal drámája berlini színpadon is színre kerülhet. (*) Régi dalosok és karmesterek kitünte­tése. Az Országos Magyar Daláregyesület közgyű­lése elhatározta, hogy a szombathelyi országos da­losünnepen közreműködő egyesületek régi, 15—40 év óta működő dalosait és karmestereit elismerő oklevéllel, bronz, illetőleg ezüst és aranyéremmel fogja kitüntetni. A tagegyesületek ajánlottaikat július 10-ig jelenthetik be Láng György elnöknél (Buda­pest, központi városháza.) A kitüntetéseket az orszá­gos verseny harmadik napján, augusztus 15-én oszt­ják ki. (*) Vizsgálati hangversenyek. A «Magyar Zeneiskola» vizsgálati hangversenyeit június 19-én és 20-áin tartotta a Terézvárosi Kaszinó dísztermében, nagy, kö­zönség jelenlétében, mely minden számnál lelkesen meg­tapsolta a vizsgázó növendékeket. A legszebb sikere volt Lchneller Józsefnek, aki meglepő technikával ját­szotta Liszt nagy ábrándját. Jók voltak még Obernat Mária, Schneller Emma, Juraveczky Nándor. KÖZOKTATÁS Az uj népiskolai tanterv. A távozó kultuszminiszter körrendeletet adott ki az összes tanfelügyelőknek s elküldte most nekik a végre-valahára elkészült új népiskolai tantervet a hozzávaló részletes utasítással. Fölhívja a tan­­felügyelőket, hogy azokat gondosan tanulmányozza s közreműködésüket kéri hozzá, hogy a jelentős munkálat a népiskolai nevelés fontos tényezőjévé váljék. Külön fölhívja figyelmüket a következő kér­désekre: — Hogyan viszonylik az új tanterv a régihez? Melyek életbeléptetésének módjai és föltételei? Mi az utasítás feladata? Általános és főbb módszeres szempontjai ? Hogy a régi, huszonnyolc esztendős tanterv rossz, az már nem szorul bizonyításra. Az új tan­­tervben a miniszter szerint ezek érdemelnek figyel­met, az egyes tárgyakat tekintve: a) egészen új a kézimunka tanításának terve; külön terv van a fiú-, külön a leányiskolák számára; b) új elvi alapon nyugszik a rajz- és énektanítás terve; ezeket az új elveket a pedagógiának mind elmélete, mind gyakorlata oly meggyőzően igazolta,­­hogy a régit el kellett vetnünk; c) a magyar nyelv­ben a nyelvtani magyarázatok anyaga tetemesen­ meg van szorítva, a rájuk szánt idol a felére len

Next