Pesti Napló, 1905. június (56. évfolyam, 150-178. szám)
1905-06-21 / 169. szám
rá Budapest, szerda PESTI INAPLÓ, 1905. Június 21. 369. szám G. Vidor Pál igazgató észrevette, hogy a Népszínház tagjai, amióta a budai színkörben játszanak, csak nyári buzgalommal vesznek részt a próbákon. Kiadta hát a rendeletet, hogy új darabok negyedik-ötödik próbáján már kötelező a szereptudás. A minap belép egy próba alatt a színpadra és látja, hogy Újvári Károly, a színház komikusa, nagy papirvekről olvassa a szerepét — Károly, Károly, — feddi szeliden — hát még most se tudod könyv nélkül a szerepedet? — Hogy mondhatsz ilyet kedves direktorom, — feleli Újvári — hogyne tudnám én könyv nélkül a szerepemet! — De hiszen... — Na igen! Könyv nélkül tudott, csak éppen szerep nélkül nem tudom... Vasárnapi figurák. Egy-egy szép időben lezajlott vasárnap rutin a nyugodt szemlélő a legnagyobb pontossággal megállapíthatja a pesti kiránduló típusokat. Nem is kell tanulmányútra mennie a kirándulóhelyekre. Elég, ha valamelyik kirándulási főútvonalon, például a Margithídon lesbe áll és megfigyeli a hazatérőket. Körülbelül a következő típusokat fogja följegyezni. 1. Aki 6 órakor jön. Miután a nagy többség csak nyolc és kilenc órakor jön, biztosra vehető, hogy azzal, aki hat órakor már jön, valami baj történt. Ebéd után ment, s vacsora előtt jóval már jön. Ez ama gyakori típus, amelynek idő előtt fogyott el a pénze. Elment hazulról délután kettőkor, nekifeküdt a mulatságnak, elsörözte s a bódékban elmulatta a preaiminált összeget, s miután pénz nélkül az élet még a szabadban is elviselhetetlen, szegény feje jön. Busan jön, legtöbbnyire gyalog bandukol és azon gondolkozik, hogy hol hajtsa fejét a vacsorára. 2. Aki 8 órakor jön. Ez a rendes ember, ez a megbízható, a pontos, a derék, becsületes, takarékos, óvatos, előrelátó férfiú, a jó családapa, az igazi bonus páter familias. Ez nyolcig mulat a családjával a zöldben, de nem hajigálja a pénzt, otthon vacsorázik. A jó szalámi és a hasonka otthon vár rá. Nem eszi és gyermekeivel nem eteti a nyári vasárnapi kosztot, melytől mindenkit óvjon meg a végzet. Azonkívül arra is vigyáz, hogy ne törjék össze az oldalbordáit kilenc felé, mikor tömegek rohanják meg a villamost. Az ilyen emberre mindent rá lehet bízni. Pénzt, asszonyt, gyereket ... 3. Aki 10 órakor jön. Ez a temperamentum. Ez kimulatta magát, kissé becsípett, végigverekedte a tolongást a villamosnál, nekiment a tömegnek, bevette a nyári pörköltet, félóráig hasztalan ordított fizetőpincér után, tehát joggal távozott fizetés nélkül, azután ismét nekirohant a tömegnek, asszonyokat, gyermekeket gázolt le, feltusakodott a villamosra, kikönyökölt magának egy ülőhelyet és most vígan, boldogan, égő gyomorral, mámoros fejjel, kékfoltos háttal, de üde szívvel jön vissza ... Ez a megbízhatatlan ember, akit szenvedélyek vezérelnek, aki nekimegy mindennek: rossz családapa, de jó forradalmár. És ez is valami. 4. Aki az utolsó kocsival jön. Ez az igazi hazárdjátékos. Ez a legrosszabb valamennyi közt. Ez a legnagyobb lump. Ez költött legtöbbet, ez szenvedett legtöbbet s ez törődött legkevesebbet a kényelmével. Ez romlott lény, aki még forradalmárnak se jó. 5. Aki 10 órakor megy. Ilyen is van. A Zugliget, Városliget, Margitsziget, Svábhegy okos lakói vasárnap megszöknek a «rumli» elől. Délután, mikor mindenki a zöldbe megy, mikor vendégek százai keresik föl őket, ők bejönnek a csöndes, üres, elhagyatott pesti kávéházba és kedélyesen átüldögélik a vasárnap délutánt. Este azután, mikor mindenki bejön, ők kimennek. Gyakran látni őket, amint egyesegyedül ülnek a kifelé robogó villamoson és gúnyosan mosolyognak át a túlsó oldalra, ahol zsúfoltan, megrakodva, egymás nyakán ülő emberekkel telve megy a város felé a másik kocsi. Ezek a legokosabbak. Már csak azért is okosak, mert gazdag embereknek születtek. . . # SZÍNHÁZ és művészet. (*) Zeneszerzési hangverseny. A Zeneakadémia hangversenytermében ma tartották az utolsó vizsgálati hangversenyt. Kessler János növendékek a fiatal zeneszerzők mutatkoztak be ez alkalommal. Az ilyen növendékprodukciókat óvatos szemmel kell nézni. Gyakran előfordul, hogy az olyan fiatalember, aki zeneakadémiai növendékkorában szép dolgokat produkált, későbben egészen lapos, gondolatszegény munkákkal untatja a világot, viszont megesik az is, hogy, a tehetségtelenebbnek látszó, szárnyait nehezebben bontogató szerző az iskolából kikerülve, egy-kettőre egész emberré, kész művészszé válik, ha megtanul a maga lábán járni, a saját eszével gondolkozni. A ma debütált fiatalemberek között nincs egy se, aki hiába járt volna Kössler mester iskolájába. Kössler tanításának nemesítő hatása élénken meglátszik a fiatal szerzők komoly, becsületes gondolatjárásán. Csodálatos és jellemző, hogy az ország egyetlen állami tanintézetének magyar születésű, magyar ajkú növendékeinek halvány sejtelmük sincse a magyar műzenéről. Ebben a tekintetben a finai hangverseny az előzőkkel szemben erős hanyatlást jelent. Nem hallottunk más magyarstilü kompozíciót, mint egy kellemetlenül magyaros diait és egy csárdajelenetet; egyik sem magyar műzene. A legtehetségesebb a fiatal komponisták közül Weiner Leó. Vonós-kvintettre írt szkerzója ötletes, temperamentumos munka, igazi kamarazene. Zongoravariációi érdekesek. Ez a kompozíció azonban csak részleteinek finomságában imponál, az egész mű túlságosan szürke, nincsenek benne fénypontok. Weiner Leó «Tarantellá»-ja hasonlóképpen érdekes, hangulatos zenekari darab. Antalffy Zsíros Dezső jó fakturájú fugával szerepelt, Lendvai Ervin néhány kellemesen hangzó kvartetttételt komponált, Zsaklovetz Nándortól egy melodikus, kissé dagályos hegedű szonáta-tételt hallottunk. Kovács Sándor két virtuóz, hatásos zongoradarabot mutatott be, Meszlényi Róbert két tálentamos, könnyed hegedűdarab szerzője. Szirmai Albert vonósnégyesre írt variációi, adagiói erős temperamentumra, egészséges, világos gondolati óvásra vallanak. A legkomolyabb, legtartalmasabb zenét Kodály Zoltán írta. Témái nem elég pregnánsak ugyan, de olyan nemesi, előkelő a dialektikája, olyan magas fokon áll a kidolgozási ügyessége, hogy ha Brahms túlságosan erős, szinte nyomasztó hatása alól felszabadítja a fantáziáját, értékes, jelentős munkákat várhatunk tőle. Jacobi Viktor, Müller Károly néhány hangulatos dallal szerepelt. Az előadók: Buttra Ilona, Sándor Erzsébet, Bondy Nelli, Hacker Mariska, Arányi Adila dicséretet érdemelnek. (k. i.) (*) Vígszínház. Csütörtökön Potter M. Pál drámáját, „Trilby“-t újítják fel. A címszerepet Varsányi Irén adja, aki ezzel az alakításával érte el első nagy sikerét a Vígszínházban. Szvengalit a szerep kretálója, Fenyvesi Emil játsza, aki ezt a szerepet már százötvennél többször adta. Az „Au clair de la lune“ kezdetű dalt Poór Viola énekli. (*) A Népszínház Budán. A Fővárosi Nyári Színházban folynak a próbák az „Üdvöskédből, mely 1886. február elsején került utoljára színre a Népszínházban. A híres Audran-operett mostani szombati felújításán résztvesznek Komlóssy Emma, Ledliszky Gizella, Kovács Mihály, Kassai Károly, Raskó, Újvári és Toronyi. A héten két délutáni előadásban részt vesz Baha Lujza a budai színházban. Úrnapján a „Tót leány“, vasárnap pedig a „Piros bugyellaris“ fő női szerepében. (*) Záporpróba a színházaknál. Ma délelőtt féltíz órakor tartották meg a Nemzeti Színházban és a Király-színházban az évente szokásos záporpróbát, melyre a tüzérség is kivonult. A csapokat megnyitották és a zsinórpadláson elhelyezett medencékből percekig zuhogott alá zápormódra a víz, ami nyilvánvalóvá tette azt, hogy a készülékek jók és esetleges tűzkatasztrófa alkalmával sikeresen használhatók. A Magyar Színházban ma este nyolc órakor tartották meg a záporpróbát, amely szintén kifogástalanul sikerült. Az Operaházban június 23-án délelőtt lesz a záporpróba. (*) Francia színészek szindikátusa. Párisból írják nekünk: Gemer a hírneves francia művész vezetése alatt a párisi színészek szindikátust alakítottak, hogy védekezzenek a kapzsi színházigazgatók ellen. Az új szindikátus első dolga volt nyilvánosságra hozni egy szerződési formulát, amelyből kitűnik, hogy egy párisi színésznek csak kötelességei, egy párisi színigazgatónak csak jogai vannak. A színész kötelezi magát, hogy fellép mindenütt, ahol az igazgatója kívánja: a színpadon, magántársaságban, egyesületekben és hangversenyeken. Sőt még más városban is kell játszania, ha az igazgató kívánja és az igazgató csak az útiköltséget köteles megtéríteni. Kosztümöket, fegyvereket, csizmákat, kalapokat magának kell beszereznie, azonkívül köteleznie kell magát tíz szerepet „szívességből“ átvenni, ami azt jelenti, hogy olyan szerepekben is fel kell esetleg lépnie, amelyek nem tartoznak a szerepkörébe. Engedetlenség esetén egy havi fizetését húzzák le büntetésül. A színésznek, akár fellép, akár nem, minden délután meg kell jelennie a próbaidőben a színházban, száz frank büntetés terhe alatt. Azok, akik ilyen szerződési formulával szerződnek 125—500 frank havi fizetést élveznek. A sztárok és híres művészek persze nagyobb fizetéseket kapnak, de e feltételeknek alá kell nekik is vetniük magukat, mert megeshetik, hogy a színházigazgatók és ügynökök, közös megegyezéssel bojkottálják a renitenskedőt és akkor sehol sem kap szerződést. A színésznők helyzete aránytalanul rosszabb, mint a színészeké, a szindikátus konstatálja hivatalosan is, hogy egyikmásik színházigazgató egészen nyíltan utalja a női tagokat a mellékjövedelmekre. Különösen a francia vidéki színházaknál szenvednek a színészek és színésznők a direktorok kapzsisága miatt, de a legtöbb párisi színháznál sem rózsásabb a helyzetük. Az új szindikátus ez állapotok megszüntetésére fog törekedni, persze a színházigazgatók nem nagy örömére. (*) „A holt oroszlán.“ A múlt év őszén nagy feltűnést keltett német irodalmi és színházi körökben a berlini cenzúra határozata, amelylyel Blumenthal Oszkár „A holt oroszlán“ című drámájának berlini előadásait betiltotta. A betiltás oka az volt, hogy a darab állítólag a német politika közelmúlt eseményeivel foglalkozik és hogy a benne előre forduló Marco király tulajdonképpen I. Vilmos német császár. A darabot más német színpadokon előadták, de sehol sem aratott nevezetes sikert. De a berlini cenzúra eljárását sem igazolták „A holt oroszlán“ nyilvános előadásai. Mint most Berlinből jelentik, a porosz felsőbíróság — immár a harmadik fórum — tegnap megsemmisítette a cenzúra betiltó határozatát és így Blumenthal drámája berlini színpadon is színre kerülhet. (*) Régi dalosok és karmesterek kitüntetése. Az Országos Magyar Daláregyesület közgyűlése elhatározta, hogy a szombathelyi országos dalosünnepen közreműködő egyesületek régi, 15—40 év óta működő dalosait és karmestereit elismerő oklevéllel, bronz, illetőleg ezüst és aranyéremmel fogja kitüntetni. A tagegyesületek ajánlottaikat július 10-ig jelenthetik be Láng György elnöknél (Budapest, központi városháza.) A kitüntetéseket az országos verseny harmadik napján, augusztus 15-én osztják ki. (*) Vizsgálati hangversenyek. A «Magyar Zeneiskola» vizsgálati hangversenyeit június 19-én és 20-áin tartotta a Terézvárosi Kaszinó dísztermében, nagy, közönség jelenlétében, mely minden számnál lelkesen megtapsolta a vizsgázó növendékeket. A legszebb sikere volt Lchneller Józsefnek, aki meglepő technikával játszotta Liszt nagy ábrándját. Jók voltak még Obernat Mária, Schneller Emma, Juraveczky Nándor. KÖZOKTATÁS Az uj népiskolai tanterv. A távozó kultuszminiszter körrendeletet adott ki az összes tanfelügyelőknek s elküldte most nekik a végre-valahára elkészült új népiskolai tantervet a hozzávaló részletes utasítással. Fölhívja a tanfelügyelőket, hogy azokat gondosan tanulmányozza s közreműködésüket kéri hozzá, hogy a jelentős munkálat a népiskolai nevelés fontos tényezőjévé váljék. Külön fölhívja figyelmüket a következő kérdésekre: — Hogyan viszonylik az új tanterv a régihez? Melyek életbeléptetésének módjai és föltételei? Mi az utasítás feladata? Általános és főbb módszeres szempontjai ? Hogy a régi, huszonnyolc esztendős tanterv rossz, az már nem szorul bizonyításra. Az új tantervben a miniszter szerint ezek érdemelnek figyelmet, az egyes tárgyakat tekintve: a) egészen új a kézimunka tanításának terve; külön terv van a fiú-, külön a leányiskolák számára; b) új elvi alapon nyugszik a rajz- és énektanítás terve; ezeket az új elveket a pedagógiának mind elmélete, mind gyakorlata oly meggyőzően igazolta,hogy a régit el kellett vetnünk; c) a magyar nyelvben a nyelvtani magyarázatok anyaga tetemesen meg van szorítva, a rájuk szánt idol a felére len