Pesti Napló, 1905. augusztus (56. évfolyam, 210-240. szám)

1905-08-01 / 210. szám

K­ ' A koldusok elnöke. Trta: Hagy Endre. . . (Ctannyomis filos.5 Ä múlt év júliusában végre megalakult Budapesten a­­'Fővárosi Kéreg«­tők Szakegy­lete». A megalakulást sok vívódás előzte meg, amit főképpen az okozott, hogy a tervezet az úgynevezett úri koldusokat is föl akarta venni az egyletbe. De hát ez ellen a vérbeli, hogy úgy mondjuk, szak­koldusok többsége erélye­sen tiltakozott, mert ilyenformán nagyon is vegyes társaság verődött volna össze. Az úri koldusok között ugyanis sokan voltak nagy­ságos, méltóságos, sőt kegyelmes urak és ba­jos volt megállapítani, hogy a koldulás fő-, vagy mellékfoglalkozásuk-e, így tehát az egylet csakis az igazi kol­dusokat vette föl tagnak, vagyis azokat, akik hatósági okmánynyal és saját személyükkel igazolni tudták valamely testi fogyatkozásu­kat. No mert a koldusok között sok akad, aki­nek van ugyan testi fogyatkozása, de nincs róla okmánya, és viszont olyan, akinek van róla okmánya, de nincs testi fogyatkozása. A megalakuló gyűlés este kilenckor volt a Stefánia-út mellett levő football-téren. Az új egylet mindenekelőtt is bizalmat szavazott a kormánynak. A határozat majdnem egyhangú volt, csak Féllábú János negyven­­nyolcas honvéd tiltakozott ellene. Jóakarói ugyan figyelmeztették, hogy e merész állás­­foglalásának a rendőrség részéről következ­ményei lehetnek, de ő dacosan válaszolta: — Nem tagadom meg a negyvennyolcat, amiből élek. Külömben is kiderült róla, hogy üzlet­­helyisége a függetlenségi pártkör kapujában van és így politikai állásfoglalása már régibb keletű. Ezután a tisztikart alakították meg és el­nöknek egyhangú lelkesedéssel Vak Tóbiást kiáltották ki. Vak Tóbiás valóban általános tiszteletnek örvendett a koldusok testületében. Hosszu, fe­hér szakála volt, mint valami prófétának és magas, méltóságteljes termete, amely csak ak­kor görnyedt meg, ha üzletileg tevékenykedett, halkan dörmögve a járókelők fülébe: — A szegény világtalannak... De tekintélyét ennyi külső adomány mellett főként annak köszönhette, hogy neki volt a legjövedelmezőbb pozíciója valamennyi között, ő ugyanis a «Léda» éjjeli kávéház előtt szo­kott álldogálni, ahol a bűnös, könnyelmű nő­személyek szoktak ki-bejárni. Már­pedig tudva­levő, hogy ezek a legjótékonyabb teremtések. Szóval Vak Tóbiásnak nagyon szép, nyu­galmas élete volt, amit csak a szembaja za­vart meg egy kissé. Tudniillik minden este enyvvel leragasztotta a szemhibáit, ami telje­sen a szegény vihártalanok jellegét kölcsönözte arcának a könyörületes emberek előtt. De hát az enyv végre is megártott a szemének, úgy hogy az orvos néhány napra megtiltotta neki a vakságot. — így történt, hogy jelen lehetett az alakulógyűlésen, amelyen a nagy megtisz­teltetés érte. Vak Tóbiás meghatottan ment föl az emel­vényre és a következő csinos kis beszéddel kö­szönte meg az egylet bizalmát:­­ — Tisztelt uraim! Amint szétnézek az előt­tem levő diszes társaságon... amint szétnézek lelki szemeimmel, boldog büszkeséggel látom, hogy a mi szerény testületünk mily hatalma­san meggyarapodott számban és minőségben. De, tisztelt uraim, nekünk nem szabad meg­­állanunk az örvendetes fejlődésben, hanem fá­radhatatlanul kell dolgoznunk, egyesített erő­vel azon, hogy mennyiségben megsokasodjunk, minőségben tökéletesedjünk, hogy méltóképpen foglalhassuk el megillető polcunkat az emberi társadalomban. E szent küzdelemre boldogan ragadom föl a zászlót és szentül fogadom, hogy mindig elől leszek, ahol a koldusok testületé­nek gyarapításán fog kelleni munkálkodni! Rögtönzött, vidám mulatság fejezte be az alakuló gyűlést. Az ifjúság táncra perdült, míg az öregebbek csöndesen kvaterkázva nézték a fiatalok mulatozását. Óriási hatást keltett Lát­­atlan Jóska kék-vak paródiája és Siket német Böske «Bál után» című monológ­ szavallata. Az új elnök, Vak Tóbiás életében nevezetes változást idézett elő új tisztsége. Amint ott álldogált a «Léda» kávéház előtt, gyakran föl­keresték őt az egyes tagok holmi hivatalos ügyekben: — Elnök úr, rendkívüli gyűlést kérek egybehívni! — Elnök úr, egy indítványt szeretnék be­terjeszteni ! Vak Tóbiás minden felmerült ügyben kifo­gástalan méltósággal intézkedett, úgy hogy tekintélye csak megnőtt az egyleti tagok előtt. De viszont amint újra a régi remegő hangos akarta dörmögni a járókelők fülébe: — A szegény világtalannak!... ... a hangja sehogysem tudott többé od A választási reform. Budapest, julius 31. Az általános választói jogot nem: a szociáldemokrácia eszelte ki. És sehol­­sem ő küzdötte ki. A polgári demokrá­ciának legalább is akkora érdemei van­nak körülte, mint a szocializmusnak, mégse monopolizálja. Mindig legneme­sebb ideáljai, legnevezetesebb szüksé­gességei közé sorozta, és mindig a föl­­világosítás eszközeivel küzdött érte. Mindenkinek, aki az általános választói jogért becsülettel helyt áll, e nagy nép­jog és az érte való küzdelem dolgában a népet föl kell világosítania. Vétkezik ez alkotmányjogi ideálja ellen és bűnt követ el a nép ellen az, aki az általá­nos választói jog tartalma és kihatása dolgában a népet megtéveszti; az, aki nem elégszik meg azzal, hogy e jog megszerzésével a népállam a legele­mibb szükségességét kielégítse, hanem beválthatatlan illúziók egész özönével elkábítja a tiszta megismerésre szo­ruló sokaságot. A demokrácia lelkiismeretét nem igen terheli ez a bűn. A mienket semmi esetre sem. Követeltük az általános vá­lasztói jogot, és nem várunk tőle egye­bet, csak az igaságos egyenlőségnek ér­vényesülését az alkotmányban. Csodát nem várunk tőle és nem is hirdetünk róla. Nekünk az általános választói jog nem agitatorikus eszközünk. S nem ér­tünt­ egyet azokkal, akik, mint ilyent a maguk számára kizárólagossági jog­gal lefoglalják. Szívesen köszöntünk mindenkit, aki az általános választási jogért folyó munkában komolyan, be­csületesen részt vesz, de éppen ezért mosolyognunk kell azon a handabandá­­záson, amelylyel a budapesti szociál­demokrata társaság azt demonstrálgatja, hogy ebben a nagy munkában ő a ve­zér. Nem is a vezér, hanem a csalhatat­lan pápa, aki néha-néha kegyes áldás­ban részesíti azokat, akikre jó szemmel néz, néha pedig rettenetes átkot szór azokra, akikkel nincs megelégedve. Az az érdekes társaság, amely a maga politikai feladataival nincs tisz­tában, amely a rendelkezésére álló le­hetőségeket nem tudja áttekinteni, amely a viszonyok teljes negligálásával néha utánozza a külföldi szocialista ve­zetőségeket, néha pedig a maga orra után rohanva nekimegy a logika falá­nak: most dul­ful haragjában és szitko­zódva káromkodik, amiért megkritizál­tuk azt a hebehurgyaságát, hogy Kris­­tóffy József «magánember» úr kijelenté­seit taktika­ és politika irányító kinyilat­koztatásnak fogadta. Az a kritikánk éppen a szocializmus szempontjából ki­fogásolta Bokányi út politikai fogását, nem «átkos polgári szempontból». Mert még maga a szocializmus sem kivált­sága annak a társaságnak, nemcsak az általános választási jog. Mi csak kriti­kusai vagyunk­ a szocializmusnak­, és talán éppen ezért tisztábban látjuk, mint ők, a társaságbeliek, hogy saját ideál­jaiknak is rossz sáfárjaik. És biztosít­­hatjuk róla őket, hogy ugyanígy gondol­koznak róluk azokban a szocialista kö­rökben, amelyekben gondolkozni szok­tak és szabad. Amit különben ők maguk­ is tudnak. A mi szombati kritikánk —a­mint utólag konstatáltuk és közöltük —­ megegyezett a bécsi szociáldemokrata újság véleményével. Csakhogy mi nem­ cukroztuk meg, mint ahogy bécsi párt­lapjuk azt megtenni kénytelen volt. Mi megelégedhettünk azzal, hogy a politikai józanság igazságát mondottuk el nekik. Most is megelégszünk vele, hogy a rugkapálózók ellenünk való szit­­kozódásán sajnálkozzunk, de azon is, hogy a magyarországi szociáldemo­krácia politikáját ilyen ügyefogyottság mellett ilyen elkapatottság intézi. Az általános választói jogot mégse féltjük tőlük. Meglesz, bárhogy rontja rá a lehetőségeit a szociáldemokrata veze­­tőség kapkodása és szánalmatosan gő­­gös erőszakoskodása. És bizonyosra veszszük azt is, hogy politikusait mégis­ észre fogja téríteni az az általános meg­­döbbenés, amelyet magatartásuk nem­csak a polgári társadalomban, hanem a komoly szocialista körökben is világ­­­szerte kelt. Ali higgadtan, objektíve bí­rálunk és nem káromkodunk; mi szám­talanszor tanúságot tettünk róla, hogy a fiai számunk 22 oldal.­­ 56-dik évfolyam, 210. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Effaz 6m _ M kor. — HU. Félívre _ _ 14 . — n H.fiwJérre _ 7 , — Ejt Mr»_ _ 3 „ 40 ., Egy.* uáa _ _ _ 8 filL Vid&on_ _ _____10 „PESTI NAPI A p­rí hirdeti«.* itt Eprr **a 4 altér, vastagabb betűvel b fillér. Hirdetések milliméter mimbtle. sál, díjszabás szerint Megjelenik minden nap, és vasárnap után is. Budapest, 1905. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VL, Andrássy­ ut 27. Kedd, augusztus 1.

Next