Pesti Napló, 1905. szeptember (56. évfolyam, 241-270. szám)

1905-09-01 / 241. szám

2 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1905. szeptember 1. 241. szám A ■ tjmmm ■ m­ - ban lekötött függetlenségi partot fölsza­­badította. Gondoljon csak vissza báró Fejérváry, arra a függetlenségi partra, amely még nem tudta, hogy a nemzet javarésze az ő táborában van. Milyen letörhetetlen volt a harcban, milyen ha­talmas volt a támadásban! Azóta a füg­getlenségi párt megismerte, hogy milyen gyökerekkel fogódzik a nemzet akara­tában. Azóta a függetlenségi párt szám­ban megnövekedett, erkölcsi erő dolgá­ban pedig óriás lett. Ezt a pártot az ischli csataterv ki akarja szabadítani a koalíció béklyói közül. És ki akarja szabadítani olyanformán, hogy e ki­szabadításhoz a nemzeti ellentállás szervezetének, a koalíciónak levezetése fűződjön. Ha csak egy pillanatra is tisz­tán tudnak látni iseidben, gondolják vé­gig ezt az ő esetleges diadalukat. Gon­dolják el, hogy mi lesz akkor, ha a koa­líció bukása után a függetlenségi párt már nemcsak a nemzeti követelménye­kért száll síkra, hanem a boszu indulatát is követi. A függetlenségi pártban sokan van­nak olyanok, akik most is nyomasztó tehernek érzik a koalíció­ parancsolta mérsékletet. Akik szintén radikálisok, de másképpen azok, mint a radikaliz­musukat egyszerre csak fölfedező kor­mányférfiak. A közjogi radikalizmus­nak, a harc radikalizmusának hívei ők. Már most is elégedetlenek, de a párt­fegyelmet nem bontják meg. Csak zú­golódnak, de nem lázadoznak. Hanem abban a pillanatban, amikor a nemzeti ellentállást a koalíció gyöngeségétől fél­teniük kell, magukkal ragadják a radi­kális ellentállásba az egész nagy pártot. Akkor azután velük megy a nemzet. Követi őket a parlamentben és a parla­menten kívül. A nemzeti ellentállás di­plomatikus, mérsékelt szervezete he­lyett a nagy, az elkeseredett független­ségi párt, s a radikális ellentállásban vele tartó minden ellenzéki obstrukció­­jával kerül szembe a hatalom. A koa­lícióval­ azt hiszi, hogy megbízhat, de azt, hogy a radikális parlamenti ellent­­állással megbízhasson, nem hiszi, nem­ hiheti. Már egyszer leégett a nagy tűz­ben, miért játszik megint a lángokkal? Egy pillanatra sem hiszünk az ischli haditerv sikerében. Látott már e nemzet Fejérvárynál és Kristóff­nál na­gyobb törpéket, is, és levert már náluk nagyobb óriásokat is. Itt az ő sikerük­től senki sem fél, az ő sikerükben senki sem hisz. De hogyan hihetnek a siker­ben iseidben? Hiszen csak egy sze­mernyi körültekintés kell hozzá, hogy tisztában legyenek vele, hogy annak a haditervnek sikere a helyzet legtökéle­tesebb megromlását, a nemzeti követel­ményeknek a perszonális unió követe­lésével való megtoldását jelentené. A főhadnagy: Minden megjegyzése csip... A leány : És minden csípés találó. Ez a baj, lássa. Tehát szíveskedjék pár pillanatig figyelni. Már az imént bátorkodtam magyaros őszinteséggel megállapítani, s ön nem is tett az ellen kifogást, hogy becses életét eddigelé meglehetős léhán méltóztatott eltölteni... A főhadnagy: Mert nem volt tartalma az életemnek. Nem volt célom, akiért nemes és tartalmas életet éljek. A leány : Engedjen meg, ez a könnyelmű emberek rendes kibúvója. Az ember első­sor­ban becsülje meg önmagát és éljen önmag­á­hoz méltó életet. Aki erre nem képes akkor, amikor még egyedül van, többnyire magával rántja később a veszedelembe azt is, akit «é­l­e­t c­é­l­j­á­u­l» kiválaszt. Azonban ne filozo­fáljunk. Maga, édes Hugó, nyakára hágott előbb az anyai, majd az apai örökségnek. A főhadnagy: No, nem egészen. Ma­radt még annyi... A leány: Ami önnek­ zsebpénzül is édes kevés. Vallja be nyíltan, hogy ön azért az adósságcsinálás révén tud olyan életmódot folytatni, amely az ön rangjának megfelel, és aminőt öntől a mágnásfiúk és a dúsgazdag parvenük fiainak társasága ott a hu­szár tiszti karban megkíván. De hát ez nem tart­hat sokáig. Következésképpen önnek most va­lami foglalkozás után kellene néznie... A főhadnagy: Nella! Ha ilyen modor­ban folytatja, azt hiszem, soha meg nem ért­jük egymást... A leány (egyenesen, bátran, nyugodtan a férfi szemébe néz). Vagy pedig nagyon is megértjük egymást. Ismétlem, önnek valami foglalkozás után kellett volna néznie és ott­hagynia a tiszti pályát, mielőtt még nem lesz késő. Az bizonyos, hogy ha engem feleségül vett volna, lett volna módja arra, hogy a hu­­szárfőhadnagyi ranghoz illően élhessen... A főhadnagy: Nella! Nem felelek a súlyos inzultusokra, amelyekkel elhalmoz. Csak az ellen a gyanúsítás ellen tiltakozom,­­ til­takozom egész férfias becsületem fölháboro­­dásával, hogy én kegyedhez csak ilyen hit­vány számítással közeledtem volna.... Hát még mindig nem akarja elhinni, hogy szeretem? A leány: Nonono! ismétlem, hogy csak­ nyugalom és hidegvér. Én elhiszem, hogy ön szeret engem. De hát, édes Istenem, olyan ritka dolog az a világon, amikor valaki a kel­lemest egyesíteni akarja a hasznossal? A főhadnagy (feláll): Bocsásson meg, kisasszony, de nem hallgathatom tovább. A leány (maga mellé inti a padra): De én határozottan kérem most már, hogy hall­gasson meg, hogy teljesen kimagyarázhassam magamat. Hiszen az ügy teljesen rendben volna, ha én büszke tudnák lenni a férjemre, aki mellettem csörteti a kardját. De lássa, én nem olyan nevelés vagyok, akinek a kard­­csörtetés imponál... A főhadnagy: Önnek, Nella, úgy lá­tom, semmi sem imponált volna a világon. A leány: Talán mégis. Lássa, Hugó, az édes­apámnak nagy bérlete van. Puszták, ta­nyák, majorságok, gyárak, malmok — szóval sokféle ága van az üzletének. Nekünk volt egy könyvelőnk, egy kis Quasimodo, aki egész nap ott görnyedt a téniás lapok fölött s köz­ben rajongó pillantásokat vetett rám. A ra­jongó pillantásoknál tovább persze nem mert menni. Lássa, az a kis törpe, az ő roppant szorgalmával, szaktudásával tudott nekem im­ponálni. S ha belé tudtam volna szeretni, hát feleségül mentem volna hozzá,­­ mert azt az embert végtelenül tudtam becsülni... A főhadnagy: Hát tanuljam meg én is a kettős könyvelést és üljek az Íróasztal mellé? A leány: Lássa: ez a baj, hogy maga erről is oly csúfondérosan beszél. Hát micsoda szégyenletes dolog volna abban, ha maga a kettős könyvelést megtanulná? Higgye el, az komolyabb, tiszteletreméltóbb foglalkozás, — legalább az én szememben az , mint a ma­guk üres, hetyke kardcsörtetése... Lássa, én már kértem magát arra, hogy szakítson az eddigi lehetetlen életmódjával. Hagyja abba a kártyázást a cigányozást. Ugyebár, hogy nem tette? És még azt mondja nekem, hogy szeret ? A főhadnagy: Be is bizonyítottam. El akartam magamtól dobni az életet, aminek maga nélkül előttem nincs semmi becse... A leány: Maga nem becsüli az életét s azt kívánja tőlem, hogy ezt az életet én be­csüljem? Kértem rá, hogy tegye értékesebbé, de ön erre nem volt képes? Vagyis ön miattam — azaz, jobban modva, elkeseredésében, meg tudott volna halni, — de élni nem tud éret­tem, legalább is nem tud úgy, hogy azt az éle­tet aztán én is becsülni tudjam. A főhadnagy (ismét feláll): Nella----­A leány. Mindjárt befejezem. Csak még egy balladát akarok az emlékébe idézni. A bal­lada hősnője az oroszlánok közé dobta a keszt Az ischli audiencia. — A válság. — Budapest, augusztus 31. Tehát pénteken döntenek Magyarország sorsa felett Ischlben. A táborszernagy ma este odaérkezett és holnap kihallgatáson jelenik meg a király előtt. El fog dőlni, hogy megkez­dik-e az erőszakot, az alkut nem ismerő abszo­lutizmust, vagy pedig győz a jobb belátás, és közelednek a nemzeti kívánságok­ teljesítésé­nek gondolatához. Minden pozitív értesítés hiányzik a holnapi audienciáról, csak egy-két bécsi lap közöl állítólag beavatott forrásból származó híreket, amelyek azonban semmivel sem mondanak többet, mint amennyit a köz­vélemény eddig is tudott, illetve nem tudott. Hogy kombinációkkal ma is tele volt a levegő, ez természetes. Azonban a kombinációknak rendszerint nincs komoly alapjuk és így nem is érdemes velük foglalkozni. Nem fog hosszú idő eltelni és az ország tudni fogja az ischli audiencia eredményeit. Egynéhány felfüggesz­tés, egynéhány kinevezés hamarosan tájékoz­tatni fog a történtekről. Várjuk meg nyugod­tan a fejleményeket, és azokhoz mérjük ítéle­tünket. Kitartunk a jogos küzdelem mellett és a kitartás­ öntudata reménynyel tölti el a szi­veket. A mai, külömben csöndes nap­ hírei a kö­vetkezők: 1 '­­ : Fejérváry Iseidben. A «Magyar Távirati Iroda» jelenti Bécs­­ből. Báró Fejérváry Géza délben ideérkezett. A pályaudvarról a magyar miniszteri palotába hajtatott, ahol Révy miniszteri tanácsos kü­lönféle ügyekről tett jelentést a miniszterel­nöknek. Báró Fejérváry azután a nyugati pá­lyaudvarra ment és 3 óra 40 perckor tovább­utazott. Bécsből jelenti tudósítónk: Báró Fe­jérváry miniszterelnök, aki polgári ruhá­ban érkezett ide, titkárával a magyar minisz­térium palotájába hajtatott, ott meghallgatta a jelentést a folyó ügyekről, aztán titkárával sétát tett a városban. Mivel sem báró Gautsch, sem gróf Goluchovszki, sem Pitreich nincs Bécs­ben, a magyar miniszterelnök nem­ tett látoga­tást a minisztériumokban. * A «N. Fr. Pr.» Fejérváry utazásához követke­zőket írja mai estilapjában: A jelenlegi feszült poli­tikai helyzetben feltűnő, hogy a magyar miniszter­­elnök aránylag rövid idő alatt másodszor jelenik meg Ischlben, mindazonáltal nem felelne meg az igazi tényállásnak, ha ehez a kihallgatáshoz messze­menő várakozásokat fűznének. Tudvalevő és külö­nösen a magyar ellenzéki sajtó is hirdeti, hogy a magyar kormány a király elé nagyon kimerítő po­litikai és gazdasági programmot terjesztett, melyet ki fog fejteni az országgyűlésen, abban az esetben, ha szeptember 15-ig nem sikerülne a koalícióval meg­egyezésre jutni. Ez a Programm olyan mélyre­ható kérdéseket ölel fel, hogy már a dolog természeténél fogva is fölvilágosításokra és magyarázatokra van szükség és így kézen­fekvő, hogy a holnapi kihallgatásnak ez a célja. Gróf Károlyi György képviselő a miniszter­elnökkel együtt utazott Bécsbe, de ez egészen vélet­len találkozás, mert gróf Károlyi tisztán magánügy­ben utazott az osztrák fővárosba. A bécsi «Zeit» pedig azt­ jelenti, hogy az ural­kodó még korántsem adta beleegyezé­sét ahoz a «demokratikus-haladó» programaihoz, a­melyet Fejérváry eléje terjesztett, és az sem bizo­nyos, hogy megadja-e a beleegyezését az általános választói jog kérdésének fölvetéséhez. Ischl, augusztus 31. Báró Fejérváry Géza ma este 10 óra után Ischlbe érkezett. A miniszterelnököt 1­5 felsége holnap délben kihallgatáson fogadja. Vasárnap délre báró Fejérváryt visszavárják Budapestre. («Bud. Tud.»)

Next