Pesti Napló, 1905. szeptember (56. évfolyam, 241-270. szám)
1905-09-01 / 241. szám
2 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1905. szeptember 1. 241. szám A ■ tjmmm ■ m - ban lekötött függetlenségi partot fölszabadította. Gondoljon csak vissza báró Fejérváry, arra a függetlenségi partra, amely még nem tudta, hogy a nemzet javarésze az ő táborában van. Milyen letörhetetlen volt a harcban, milyen hatalmas volt a támadásban! Azóta a függetlenségi párt megismerte, hogy milyen gyökerekkel fogódzik a nemzet akaratában. Azóta a függetlenségi párt számban megnövekedett, erkölcsi erő dolgában pedig óriás lett. Ezt a pártot az ischli csataterv ki akarja szabadítani a koalíció béklyói közül. És ki akarja szabadítani olyanformán, hogy e kiszabadításhoz a nemzeti ellentállás szervezetének, a koalíciónak levezetése fűződjön. Ha csak egy pillanatra is tisztán tudnak látni iseidben, gondolják végig ezt az ő esetleges diadalukat. Gondolják el, hogy mi lesz akkor, ha a koalíció bukása után a függetlenségi párt már nemcsak a nemzeti követelményekért száll síkra, hanem a boszu indulatát is követi. A függetlenségi pártban sokan vannak olyanok, akik most is nyomasztó tehernek érzik a koalíció parancsolta mérsékletet. Akik szintén radikálisok, de másképpen azok, mint a radikalizmusukat egyszerre csak fölfedező kormányférfiak. A közjogi radikalizmusnak, a harc radikalizmusának hívei ők. Már most is elégedetlenek, de a pártfegyelmet nem bontják meg. Csak zúgolódnak, de nem lázadoznak. Hanem abban a pillanatban, amikor a nemzeti ellentállást a koalíció gyöngeségétől félteniük kell, magukkal ragadják a radikális ellentállásba az egész nagy pártot. Akkor azután velük megy a nemzet. Követi őket a parlamentben és a parlamenten kívül. A nemzeti ellentállás diplomatikus, mérsékelt szervezete helyett a nagy, az elkeseredett függetlenségi párt, s a radikális ellentállásban vele tartó minden ellenzéki obstrukciójával kerül szembe a hatalom. A koalícióval azt hiszi, hogy megbízhat, de azt, hogy a radikális parlamenti ellentállással megbízhasson, nem hiszi, nem hiheti. Már egyszer leégett a nagy tűzben, miért játszik megint a lángokkal? Egy pillanatra sem hiszünk az ischli haditerv sikerében. Látott már e nemzet Fejérvárynál és Kristóffnál nagyobb törpéket, is, és levert már náluk nagyobb óriásokat is. Itt az ő sikerüktől senki sem fél, az ő sikerükben senki sem hisz. De hogyan hihetnek a sikerben iseidben? Hiszen csak egy szemernyi körültekintés kell hozzá, hogy tisztában legyenek vele, hogy annak a haditervnek sikere a helyzet legtökéletesebb megromlását, a nemzeti követelményeknek a perszonális unió követelésével való megtoldását jelentené. A főhadnagy: Minden megjegyzése csip... A leány : És minden csípés találó. Ez a baj, lássa. Tehát szíveskedjék pár pillanatig figyelni. Már az imént bátorkodtam magyaros őszinteséggel megállapítani, s ön nem is tett az ellen kifogást, hogy becses életét eddigelé meglehetős léhán méltóztatott eltölteni... A főhadnagy: Mert nem volt tartalma az életemnek. Nem volt célom, akiért nemes és tartalmas életet éljek. A leány : Engedjen meg, ez a könnyelmű emberek rendes kibúvója. Az ember elsősorban becsülje meg önmagát és éljen önmagához méltó életet. Aki erre nem képes akkor, amikor még egyedül van, többnyire magával rántja később a veszedelembe azt is, akit «élet céljául» kiválaszt. Azonban ne filozofáljunk. Maga, édes Hugó, nyakára hágott előbb az anyai, majd az apai örökségnek. A főhadnagy: No, nem egészen. Maradt még annyi... A leány: Ami önnek zsebpénzül is édes kevés. Vallja be nyíltan, hogy ön azért az adósságcsinálás révén tud olyan életmódot folytatni, amely az ön rangjának megfelel, és aminőt öntől a mágnásfiúk és a dúsgazdag parvenük fiainak társasága ott a huszár tiszti karban megkíván. De hát ez nem tarthat sokáig. Következésképpen önnek most valami foglalkozás után kellene néznie... A főhadnagy: Nella! Ha ilyen modorban folytatja, azt hiszem, soha meg nem értjük egymást... A leány (egyenesen, bátran, nyugodtan a férfi szemébe néz). Vagy pedig nagyon is megértjük egymást. Ismétlem, önnek valami foglalkozás után kellett volna néznie és otthagynia a tiszti pályát, mielőtt még nem lesz késő. Az bizonyos, hogy ha engem feleségül vett volna, lett volna módja arra, hogy a huszárfőhadnagyi ranghoz illően élhessen... A főhadnagy: Nella! Nem felelek a súlyos inzultusokra, amelyekkel elhalmoz. Csak az ellen a gyanúsítás ellen tiltakozom, tiltakozom egész férfias becsületem fölháborodásával, hogy én kegyedhez csak ilyen hitvány számítással közeledtem volna.... Hát még mindig nem akarja elhinni, hogy szeretem? A leány: Nonono! ismétlem, hogy csak nyugalom és hidegvér. Én elhiszem, hogy ön szeret engem. De hát, édes Istenem, olyan ritka dolog az a világon, amikor valaki a kellemest egyesíteni akarja a hasznossal? A főhadnagy (feláll): Bocsásson meg, kisasszony, de nem hallgathatom tovább. A leány (maga mellé inti a padra): De én határozottan kérem most már, hogy hallgasson meg, hogy teljesen kimagyarázhassam magamat. Hiszen az ügy teljesen rendben volna, ha én büszke tudnák lenni a férjemre, aki mellettem csörteti a kardját. De lássa, én nem olyan nevelés vagyok, akinek a kardcsörtetés imponál... A főhadnagy: Önnek, Nella, úgy látom, semmi sem imponált volna a világon. A leány: Talán mégis. Lássa, Hugó, az édesapámnak nagy bérlete van. Puszták, tanyák, majorságok, gyárak, malmok — szóval sokféle ága van az üzletének. Nekünk volt egy könyvelőnk, egy kis Quasimodo, aki egész nap ott görnyedt a téniás lapok fölött s közben rajongó pillantásokat vetett rám. A rajongó pillantásoknál tovább persze nem mert menni. Lássa, az a kis törpe, az ő roppant szorgalmával, szaktudásával tudott nekem imponálni. S ha belé tudtam volna szeretni, hát feleségül mentem volna hozzá, mert azt az embert végtelenül tudtam becsülni... A főhadnagy: Hát tanuljam meg én is a kettős könyvelést és üljek az Íróasztal mellé? A leány: Lássa: ez a baj, hogy maga erről is oly csúfondérosan beszél. Hát micsoda szégyenletes dolog volna abban, ha maga a kettős könyvelést megtanulná? Higgye el, az komolyabb, tiszteletreméltóbb foglalkozás, — legalább az én szememben az , mint a maguk üres, hetyke kardcsörtetése... Lássa, én már kértem magát arra, hogy szakítson az eddigi lehetetlen életmódjával. Hagyja abba a kártyázást a cigányozást. Ugyebár, hogy nem tette? És még azt mondja nekem, hogy szeret ? A főhadnagy: Be is bizonyítottam. El akartam magamtól dobni az életet, aminek maga nélkül előttem nincs semmi becse... A leány: Maga nem becsüli az életét s azt kívánja tőlem, hogy ezt az életet én becsüljem? Kértem rá, hogy tegye értékesebbé, de ön erre nem volt képes? Vagyis ön miattam — azaz, jobban modva, elkeseredésében, meg tudott volna halni, — de élni nem tud érettem, legalább is nem tud úgy, hogy azt az életet aztán én is becsülni tudjam. A főhadnagy (ismét feláll): Nella----A leány. Mindjárt befejezem. Csak még egy balladát akarok az emlékébe idézni. A ballada hősnője az oroszlánok közé dobta a keszt Az ischli audiencia. — A válság. — Budapest, augusztus 31. Tehát pénteken döntenek Magyarország sorsa felett Ischlben. A táborszernagy ma este odaérkezett és holnap kihallgatáson jelenik meg a király előtt. El fog dőlni, hogy megkezdik-e az erőszakot, az alkut nem ismerő abszolutizmust, vagy pedig győz a jobb belátás, és közelednek a nemzeti kívánságok teljesítésének gondolatához. Minden pozitív értesítés hiányzik a holnapi audienciáról, csak egy-két bécsi lap közöl állítólag beavatott forrásból származó híreket, amelyek azonban semmivel sem mondanak többet, mint amennyit a közvélemény eddig is tudott, illetve nem tudott. Hogy kombinációkkal ma is tele volt a levegő, ez természetes. Azonban a kombinációknak rendszerint nincs komoly alapjuk és így nem is érdemes velük foglalkozni. Nem fog hosszú idő eltelni és az ország tudni fogja az ischli audiencia eredményeit. Egynéhány felfüggesztés, egynéhány kinevezés hamarosan tájékoztatni fog a történtekről. Várjuk meg nyugodtan a fejleményeket, és azokhoz mérjük ítéletünket. Kitartunk a jogos küzdelem mellett és a kitartás öntudata reménynyel tölti el a sziveket. A mai, külömben csöndes nap hírei a következők: 1 ' : Fejérváry Iseidben. A «Magyar Távirati Iroda» jelenti Bécsből. Báró Fejérváry Géza délben ideérkezett. A pályaudvarról a magyar miniszteri palotába hajtatott, ahol Révy miniszteri tanácsos különféle ügyekről tett jelentést a miniszterelnöknek. Báró Fejérváry azután a nyugati pályaudvarra ment és 3 óra 40 perckor továbbutazott. Bécsből jelenti tudósítónk: Báró Fejérváry miniszterelnök, aki polgári ruhában érkezett ide, titkárával a magyar minisztérium palotájába hajtatott, ott meghallgatta a jelentést a folyó ügyekről, aztán titkárával sétát tett a városban. Mivel sem báró Gautsch, sem gróf Goluchovszki, sem Pitreich nincs Bécsben, a magyar miniszterelnök nem tett látogatást a minisztériumokban. * A «N. Fr. Pr.» Fejérváry utazásához következőket írja mai estilapjában: A jelenlegi feszült politikai helyzetben feltűnő, hogy a magyar miniszterelnök aránylag rövid idő alatt másodszor jelenik meg Ischlben, mindazonáltal nem felelne meg az igazi tényállásnak, ha ehez a kihallgatáshoz messzemenő várakozásokat fűznének. Tudvalevő és különösen a magyar ellenzéki sajtó is hirdeti, hogy a magyar kormány a király elé nagyon kimerítő politikai és gazdasági programmot terjesztett, melyet ki fog fejteni az országgyűlésen, abban az esetben, ha szeptember 15-ig nem sikerülne a koalícióval megegyezésre jutni. Ez a Programm olyan mélyreható kérdéseket ölel fel, hogy már a dolog természeténél fogva is fölvilágosításokra és magyarázatokra van szükség és így kézenfekvő, hogy a holnapi kihallgatásnak ez a célja. Gróf Károlyi György képviselő a miniszterelnökkel együtt utazott Bécsbe, de ez egészen véletlen találkozás, mert gróf Károlyi tisztán magánügyben utazott az osztrák fővárosba. A bécsi «Zeit» pedig azt jelenti, hogy az uralkodó még korántsem adta beleegyezését ahoz a «demokratikus-haladó» programaihoz, amelyet Fejérváry eléje terjesztett, és az sem bizonyos, hogy megadja-e a beleegyezését az általános választói jog kérdésének fölvetéséhez. Ischl, augusztus 31. Báró Fejérváry Géza ma este 10 óra után Ischlbe érkezett. A miniszterelnököt 15 felsége holnap délben kihallgatáson fogadja. Vasárnap délre báró Fejérváryt visszavárják Budapestre. («Bud. Tud.»)