Pesti Napló, 1905. december (56. évfolyam, 332-360. szám)

1905-12-01 / 332. szám

4 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1905. december 1. 332« sz&Qk — Uraim, gyerünk innnen, mert a vármegye nem ur a maga házában! Gróf Vigyázó Ferenc most kijött a folyosóra, tayomában a tisztviselők, akik lekisérték a lépcsőcsarnokig. Vigyázó Ferenc a vele szemben elkövetett erőszak ellen a következő óvásban tiltakozik: Óvás. Én, mint Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének 1905. november 27-én Budapesten tartott rendes közgyűlésén törvényesen megválasztott és esküt tett helyettes alispánja, ma, november 30-án déli fél 1 órakor megjelentem Pest vármegye székházában alispáni hivatalom elfoglalása céljából. Ez alkalommal az alispán hivatalos helyiségében, az előttem tisztelegni kívánó vármegyei központi tisztviselői kar és több bizottsági tag jelenlétében a budapesti székesfővárosi államrendőrség kiküldött tisztviselője által, hivatkozással felsőbb parancsra, és a karhatalom alkalmazására, megakadályoztattam hivatalom elfoglalásában. Törvényes jogaimnak gyakorlásában való megakadályozásom ellen ezennel ünnepélyesen óvást emelek és a fentieket vármegyém közönségének tudomására hozom, Vigyázó Ferenc. Egyebekben rendben folyt ma a munka. Mivel Römer «főjegyző» mindenáron adminisztrálni akar s a tisztviselők nem állnak vele szóba, az ügyiratokat maga szignáltatja s a hivatalos órák befejezése után maga járja be az irószobákat, hogy elhozza az ott heverő elintézett aktákat. A legtöbb járás ma már gróf Vigyázó Ferenc alispán nevére küldte az aktáit. Römerék ezen is segítettek. Azzal az indokolással, hogy a belügyminiszter megsemmisítette a közgyűlés helyettes alispán választását, szépen felbontogatták ma az idegen címre érkező aktacsomókat. A rendőrség is nagyban dolgozik a vármegyeház dolgaiban. Ma Fazekas Ágoston főjegyzőt ismét megidézték s Tóth kapitány és Barth a fogalmazó előtt a következőket vallotta: 1. Az installáló közgyűlésen, amely szabályszerűleg ki volt hirdetve, Tahy főispán nem jelent meg. E helyett kijelentette, hogy az eskü letételére újabb rendkívüli közgyűlést hív össze. Erre azonban, minthogy nem volt beiktatva, joga sem volt, s különben is a főispán úgy nyilatkozott, hogy tekintettel az izgatotthangulatra, egyelőre nem is szándékozik magát installáltatni. 2. Hogy felfüggesztése ellenére is állásában maradt, a miniszteri rendelkezés törvénytelenségén kívül még a következőkkel indokolja: A törvény értelmében a főjegyző helyettesíti az alispánt annak akadályoztatása esetén. A törvényhatósági közgyűlésen is a főjegyző elnököl, ha a főispán és alispán akadályoztatnak. Ennélfogva ő már csak azért is köteles volt hivatalában maradni, mert nem volt, aki a közgyűlésen elnököljön. Amint a belügyminiszter Romért kinevezte, ő átadta neki a hivatalát. 3. A vármegyeház közgyűlési termének s a főispáni irodának ajtaját lepecsételtette, mert a közgyűlés igy határozott s neki engedelmeskedni kellett. A rendőrség ma még Szabó Géza aljegyzőt, Ágorasztó Tivadar tiszteletbeli főjegyzőt és Dalmady Győző árvaszéki elnököt hallgatta ki. Érdekes külömben, hogy Pestvármegye hivatalos lapjának, melyet Fazekas Ágoston főjegyző szerkeszt, ma megjelent 48-ik száma teljesen üresen jelent meg, csupán az egyes rovatok helyei vannak megjelölve benne. As ügyészek a politikában. ■ ' A «Magyar Tudósitó» Írja: Ügyvédi körökből arról értesülünk, hogy közöttük élénk feltűnést és erős visszatetszést kelt az a tény, hogy a budapesti ügyészség egy idő óta mindazokban a bűnperekben, amelyek magánvádra indíttatnak meg, rendszerint visszautasítja a vád képviseletét, s ezt jogi megokolással teszi ugyan, de erőltetett érveléséből szembeszökően kirí az a valóság, hogy a visszautasítás tulajdonképpeni oka az, hogy az ügyészi kart annyira igénybe veszi a politikai természetű tevékenykedés, hogy nincs elég ideje a magánbüntettesek üldözésével foglalkozni. A Budapesti Ügyvédi Kamara választmánya holnap ülést tart, hogy állást foglaljon a dr. Halmai Elemér ellen elkövetett rendőri visszaéléssel szemben. Ezen az ülésen szóvá fogják tenni az ügyészség fentebb említett magatartását is. Moson vármegye a királyhoz. Ma jelent meg Moson vármegye hivatalos lapja, amely Moson vármegye törvényhatóságának a királyhoz intézett feliratát közli. A felirat a következőleg hangzik: ^ v' w". Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk! Nap-nap után, midőn a kezeinkben megforduló pénzeinken Felségednek jóságos arcát megpillantjuk, öröklött alattvalói hűséggel, de elszorult szívvel olvassuk a pénzeinkre vésett azon magasztos jelszót, a melyet Felséged, mint a magyar birodalomnak megkoronázott királya, legkegyelmesebben választani méltóztatott és amely igy hangzik: Bizalmam az ősi erényben. E királyi'. jelszóból merítünk bátorságot arra, hogy a jelen válságos helyzetben fejedelmi jóságához és bölcseségéhez forduljunk esdeklő szavunkkal. Ősi erényünk, amelyet Felséged legmagasabb bizalmára méltatni kegyeskedik, egyenlő és törhetetlen hűség Felséged legmagasabb személyéhez és a felséges uralkodó házhoz. — egyenlő és törhetetlen hűség hazánk ezredéves alkotmányához, — egyenlő és törhetetlen hűség hazánknak szentesített törvényeihez. Mi és e hármas hűségre felesküdött tisztviselőink ismételt kormányrendeletekkel az alkotmány és törvények iránti hűségünkben megingattatni, attól eltántoríttatni szándékoltatunk, sőt tisztviselőink fenyegetések révén azon helyzetbe sodortathatnak, hogy kenyeret adó esküiszes ég, vagy kenyérvesztéssel járó eskühűség között kell választani. Borzalmas e helyzet, melynek jövendőbeli kialakulása kiszámíthatatlan, és ha nem jő meg kellő időben a kellő segítség, az eskü szentségében való hitnek erőssége olyan csorbát szenved, melyet helyrehozni többé nem lehet. Végtelen szomorúságunkra a magyar birodalom most azon helyzetben van, hogy az 1905. évre járó állami adó az országgyűlés által nincsen megszavazva és az 1905. évre az újoncok az országgyűlés által nincsenek megajánlva. Ilyen helyzetre nézve az 1867. évi X. t.cikk azt rendeli, hogy az adót kivetni és behajtani nem lehet. Az 1886. évi XXI. t.cikk 20. paragrafusa pedig csakis az előmunkálatokat engedi meg, amely előmunkálat az idézett két törvény rendeletét egybevetve csakis azon adatoknak egybegyűjtéséig terjedhet, amelyek a kivetés céljára szükségesek. Arra nézve, hogy az adókat az állampolgároktól kik vegyék át, és kik szolgáltassák be az állam pénztárába, az 1883. évi XLIV. t.-cikk rendelkezik, de e törvény 86. paragrafusában szó szerint kijelenti, hogy rendelkezései a törvényesen megszavazott adókra vonatkoznak. Dacára e rendelkezéseknek, a csakis törvényesen megszavazott adókra vonatkozó 1883. évi XLIV. t.-cikk alapján akar a kormány minket és tisztviselőinket arra kényszeríteni, hogy törvényesen meg nem szavazott adókat az állampolgároktól elfogadjanak és az állampénztárba beszállítsanak. A kormány kényszerítő kijelentéseinél teljesen félretolja azon régebbi évszázadokon át megújított törvényeinket (1504. évi I. t.-cikk 6., az 1790. évi 19. t.-cikk, az 1827. évi IV. t.-cikk), amelyek a meg nem szavazott adóknak fizetését alkotmányellenes eljárásnak nyilvánítják és teljesen félretolja az 1886. évi XXI. t.cikk 20. paragrafusát, amely az országgyűlés által meg nem szavazott adók tényleges behajtására vonatkozó rendeleteket végrehajtás kötelezettségének szabálya alól kiveszi. Midőn tehát az állampolgár pénzét a jelen helyzetben az illető tisztviselőkhöz elviszi és ennek önként lefizetett adó címén átadni akarja, ez az Állampolgár törvényellenesen jár el, a tisztviselő pedig, aki ezt a pénzt elfogadja és az állampénztárba szállítja, szintén alkotmány- és törvényellenesen jár el, de ezenfelül esküjét is megszegi. Mivel pedig a kormány az önként lefizettetni szándékolt adót elfogadtatni és az állampénztárba szállíttatni rendeli, tudjuk, hogy minket ezzel törvényellenes térre, tisztviselőinket pedig esküszegésre akarja szorítani. Miután a felirat megállapítja, hogy ugyanez a helyzet az újonckérdésben is, a következő szavakkal végződik: Hallgassa meg Felséged, mint alkotmányunk és törvényeink legfőbb őre és mint legalkotmányosabb fejedelem, atyai kegyességgel eltő szavunkat, tegyen intézkedést arra nézve, hogy szentesített törvényeink által biztosított alkotmányunk épségben megtartassák és védjen meg minket s különösen tisztviselőinket azon szomorú sorstól, hogy vagy a törvénynek, vagy a kormánynak engedelmeskedve, neki: eskü,szegés, vagy kenyérvesztés között kelljen választanak. Gazdasági akció Ausztria ellen. Tekintettel arra, hogy az osztrák gyárosok, iparosok és kereskedők az utóbbi években még azt a kis kivitelt is, ami Magyarországból Ausztriába történik, bojkott alá fogták, az utóbbi időben pedig tömegesen szüntetik be rendeléseiket és redukálják a magyar cikkek fogyasztását és pedig nemcsak az iparosok és kereskedők, hanem a nagyközönség is a legnagyobb öntudatossággal: a magyar gyárosok, iparosok és kereskedők körében felmerült a terv, hogy most mér ők is a nagyközönség támogatásával indítsák meg a harcot Ausztria ellen és a nagyközönséget tájékoztassák az iránt, hogy minő cikkek azok, amelyek Ausztriából és az osztrák tartományokból Magyarországba jönnek. Mint jelentik, e célból legközelebb az iparosok és kereskedők gyűlést tartanak, hogy ez alkalommal részletes útmutatással és felvilágosítással szolgáljanak és bizonyos irányítást adjanak a nagyközönségnek is. Különösen aktuális ez most, a karácsonyi ,nagyobb vásárlási forgalom küszöbén. A fővárosnak ez a mozgalma remélhetőleg a vidéki élénkebb forgalmú központokat is maga után fogja vonni. A kormány és a bírák, jogászkörökben érdekes próbálkozások hírét beszélik, így elmondják, hogy Jeszenszky Sándor volt belügyi államtitkárt felkereste egy igazságügyi tanácsos azzal a kérdéssel, nem volna-e hajlandó újjból államtitkári állást vállalni a belügyminisztériumban. Természetesen tagadó választ kapott Tudnivaló, hogy Bánffy, alatt Jeszenszky vezette a választásokat . Pongrácz Jenő főügyészt, akinek pártatlanságát a kormány is ismeri, minden áron el akarták tenni láb alól, hogy a kormány emberének, Giguss Gusztávnak helyet csináljanak. Fölkeresték azzal, hogy menjen ítélőtáblás elnöknek Kassára, de ez vonakodott. Így történt aztán, hogy kúriai bírónak nevezték ki, csakhogy olyan közege legyen a kormánynak a budapesti főügyész, akire számíthat. Érdekes — de ellenőrizhetetlen — hit cirkál Zsitvay Leó büntetőrvényszéki elnök megkerülgetéséről is. Ezt is — állítólag — felkereste az igazságügyminisztérium ügynöki szerepét játszó tanácsosa azzal a kérdéssel: " I ■' 1. ■ Akar-e előlépni? . ____ ___ ^ — Hát, hogy az ördögbe ne! r—^tapaljta Zsitv&y. ! ! ; ! . ' 1 ►— Válaszszon akkor főispánségot! -mint a fe!zott &tz ajánlat. *' [J; i, l’ L-J': 1 ..]— Megbolondult? —i för miatt a hirvíviöre Zsitv&y. ‘— Ha előléptetéshez akarnak juttatni* engedje át a miniszter a helyét... Ezeket a hireket közöljük, mert beszélnek róluk, azonban igaz voltukért felelősséget nem, vállalhatunk. jaj , Festetlek. Tasziló a királynál. Bécsből táviratoztak, hogy a király ma köílön kihallgatáson fogadta gróf Festetich Taszilót Ennek a kihallgatásnak beavatott oldalról nem tulajdonítanak politikai jelentőséget, s azt hiszik, hogy a gróf, akit nemrégiben király személye körüli miniszternek emlegettek, családi ügyben, járt a" királynál.•-* A pótscartósosök behívása. Sárközy Pál, a monori járás főszolgabírója, az alábbi körrendeletét intézte a járása hatósárgaihoz: Monori járás főszolgabírója 8509/kig. 8%. ez. A monori járás valamennyi elöljáróságának s anyakönyvvezetőjének. Miután több községi elöljáró és anyakönyvvezető kérdést intézett hozzám, hogy a hivatalukhoz érkezett «Póttartalékosok bevonulási hirdetményeivel» mit csináljanak, anélkül, hogy hivatalos kötelességük teljesítésében egyéni felfogásukat befolyásolni akarnám, válaszul közlöm, hogy én e hirdetményeket a 82. sz. hadkiegészítő parancsnoksághoz a mellékelt átirattal küldöttem vissza. Monor, 1905. november hónap, 28-án. Sárközy Pál s. k. főszolgabíró. Az átirat pedig igy szól a maga teljes szövegében: 8611/1905. k. i. A 32. sz. cs. és kir. hadkiegészítő kerületi parancsnokságnak, Budapesten. Pest-Pilis-Solt-Kiskunvármegye törvényhatósági közgyűlése, mint törvényes felsőbb hatóságom ez évi julius hónap 17-én tartott rendkívüli közgyűlésén 21781/1336. kgy. ki. sz., illetve az ez évi augusztus 10-én tartott közgyűlésén hozott 25570/1339. kgy. k. i. sz. határozatában ősi alkotmányunkat biztositó 1504. évi I. törvénycikk, az 1790—91. évi XIX. törvénycikk, az 1867. évi XII. törvénycikkek alapján kimondotta, hogy abehívott tartalékosok és póttartalékosok behívói nem kézbesithetők és hogy a behívóknál már a főszolgabírók is tagadják meg a közreműködést. Mint vármegyei tisztviselő, ünnepélyes esküt tettem arra, hogy az ország törvényeit megtartom, s hogy hivatali elöljáróimnak, tehát a közgyűlésnek is engedelmeskedem. Esküszegő nem leszek és ennélfogva a mellékelt póttartalékosok bevonulási hirdetményeit hivatalos helyiségeimben ki nem függesztem. Monor, 1905. november hónap 28-án. Sárközy Pál s. k. főszolgabíró. A bekebelezett adótartozások. Megírtuk, hogy a kormány be akarja kebeleztetni telekkönyvileg az állami adóhátralékokat. Gödöllőről jelentik most, hogy ott ez az eljárás már folyamatban is van. A pestvidéki pénzügyigazgatóság rendeletére a gödöllői járás több községe kimutatta minden gyanakodás nélkül az exlexben felgyűlt állami adóhátralékokat. A pénzügyigazgatásiig most ezeket az állami adókat az ingatlannal biró adófzetők telekkönyvébe bekebelezted. A nemzeti ellenállás. Lányi vármegyéje, Liptószentmiklósról táviratoztak a Magyar Távirati Irodának. Liptó vármegye törvényhatósága ma rendkívüli közgyűlést tartott Szmrecsányi főispán elnöklésével, aki ismertette a mai közgyűlés napirendjét és bejelentette, hogy a belügyminiszter megsemmisítette azt a határozatot, amelyet a vármegye augusztus havi közgyűlésén a rezisztencia ügyében hozott. Élénk vita után a törvényhatóság 61 szavazattal 15 szavazat ellenében kimondotta, hogy