Pesti Napló, 1906. március (57. évfolyam, 59-89. szám)

1906-03-01 / 59. szám

A nemzet várni fog. Budapest, február 28. van ismét a nagy tanács Bécsben és sütik-fözik a terveket, ame­lyekkel diadalmaskodni lehetne a ma­gyar nemzet felett. Titokzatosan­, a nap­világtól félve készítik e terveket, hogy meglepetésszerűen törhessenek le az or­szágra.. Fölösleges taktika, oktalan tit­kolózás! Nincs már mit takarni, nincs mit szépítgetni a történteken és a törté­nendőkön. Tisztán látja az ország a helyzetet és dőreség volna immár­ ta­gadni, hogy a kormány hajója tényleg az abszolutizmus vizein evez. Bánni ké­szül, bármit terveznek, a cél csak az, hogy a hajónak vitorlát szerezzenek és a hullámok erős csapásait legyőzve, akadálytalanul jussanak előre végcél­­juk felé. A nemzet vezérei az abszolutizmus küzköd­ésének e szomorú perceiben még egyszer hallatják szavukat­ és óva, az izgalmaktól, amelyek csak növelhetik a­ veszélyt, buzdítva buzdítják az országot a további küzdelemre. A vezér­bizottság manifesztumb­an fordul a nemzethez és még egyszer áttekintvén azt a keserves esztendőt, amely a választások befeje­zésétől a mai napig eltelt, igazolja ma­­gatartását, amelyet, a küzdelemben az, udvarral szemben elfoglalt. A felment­­vényt e magatartásért kétségtelenül meg fogja kapni a vezérbizottság formá­lisan is. Lényegében már megkapta az ország nap-nap után megnyilatkozó­ ha­tározataiban, amelyek hűségesen köve­tik a vezérbizottság álláspontját és sziklaszilárd ellenállást ígérnek az elkö­vetkező küzdelmes napokra is. Senki sem teheti azt a szemrehá­nyást a vezérbizotts­ágnak, hogy kanó­cot dobott a közhangulat lőporos hor­dójába. Nem tűzcsóvát hord körül a ma­­nifesztáció, hanem világító mécsest. Nem gyújtó kanócot dug a lelkek alá, hanem tükröt tart az értelem elé. Nem hevíteni, nem lázítani, hanem felvilágo­sítani és serkenteni akar. Még most is, a csata durva elfajulásának végzetes perceiben is, hű marad állandóan köve­tett taktikájához és békíti a békétlen­­kedőket, nyugtatja a lázongókat és a követelményekhez való szilárd ragasz­kodás önérzetes hangoztatása mellett, fentartja, arra­ való készségét, hog­y az ország és az uralkodó közös érdekéből a békés megoldást megfelelő feltételekkel bármikor elfogadja. Ez a hideg ellenállás, amelyet a nemzet a küzdelem egész ideje alatt ta­núsít, ' a 'legszokatlanabb és a legke­vésbé rokonszenves ellenségeinknek. Azt várták, hogy a, Männlich­er elé vetik ma­gukat véreink, hogy' a folytonos meg­aláztatástól vérig ingerelve, elveszíts­ük higgadtságunkat és oda dobjuk magun­kat fegyvereik gyilkos tüze elé. Hideg számítással tért ki az­ ország a, gonosz Csapda, elől, és most boszankodnak elle­neink, hogy magunktartásunk törvé­nyessége ellenében nem vonultathatják fel legerősebb érveiket : az élesre töltött puskát és a kiköszörült szuronyokat. Mennyivel jobban esett volna nekik lá­zadásunkkal telekiabálni a világot és fegyveres le­veretésünkhöz jogcímet ta­lálni a­ kedélyek indulatos háborgásából keletkező tényleges ellenállásban. Csa­lódtak és most zavarban vannak. A hi­deg ellenállást letörni nehezebb, mint vérbe fojtani a felhevült kedélyeket, és­ a törvény ellenére diadalt aratni nehe­zebb, mint­ védtelen tömegeket éles fegyverrel lekaszabolni. Uj eszközök, uj tervek, uj gondolatok és uj emberek kel­lenek tehát. Folyik a­ nagy tanács, és ke­resik az uj embereket és az uj eszkö­zöket. Hiába, keresik. Jól mondja, gróf Andrássy Gyula választóihoz és általuk az egész nemzethez intézett gyönyörű és bölcs szózatában, hogy emberek és eszközök lesznek majd talán bőven az abszolutizmus szolgálatára,, de nem le­hetnek, elegen, hogy úrrá lehessenek egy egész nemzet felett. És ha tízszer­es ,■százszor annyian volnának, munkájuk sikerre akkor sem vezetne. Széll Kál­mán mai beszédében, amelyet a­ dunán­túli kulturegyesület ülésén tartott, he­lyesen fogta meg a magya­r históriai élet speciális sajátosságát, amikor azt mond­ta, hogy az abszolutizmus olyan fa,, amely magyar talajon nem tud megél­ni. •Száz és ezer kertész öntözheti, áshat­ják, kapálhatják, trágyázhatják a földet, am­elybe gyökereit tették: a­ fának nem lesz hajtása és gyökerei minden erőlkö­dés, minden munka és minden­ költség Bécsi karcolatok. Irta: ifj. Ábrányi Kornél. (Utánnyomás tilos.) Épp ama napok alatt, mikor Andrássy a koalíció válaszát vitte fel, időzött Bécsben a spanyol infáns. Hol fogadhatták volna na­gyobb ünnepélyességekkel, mint a bécsi ud­varnál, hol még mindig a régi spanyol etikett uralkodik? Igaz, hogy ez az etikett csak annyiban spanyol, amennyiben a Habsburgok spanyol földön honosították meg először. Egyébként tehát teljesen a Habsburgok családi hagyo­mánya. Mióta a Habsburgok kiszorultak Spa­nyolországból, Spanyolország lassan kint ki­szorult a nagyhatalmak sorából is. Csak a múlt század utolsó negyedében vették fel társaságukba a nagyhatalmak. Azóta Spa­nyolország ismét nagyhatalom,­­ de csak tiszteletbeli. Egy okkal több, hogy Bécsben különös kegyelettel és rokonszenvvel tekinte­nek, reá. A spanyol infáns rendkívül szép férfi. És minden izében spanyol típus. Dús, szén­fekete hajzata és füle alatt vékonyan alá­­húzódó szakálla plasztikusan környezi hal­vány, de egészségtől duzzadó arcát. Homloka nagy és intelligens; bajusza festőileg helyez­kedik el ajka felett, s harmonikusan illik tüzes szemeinek előkelő és álmodozó tekinte­téhez. Egy spanyol infáns ma már, ha a köz­mondásos spanyol büszkeséget akarja képvi­selni, csakis álmodozó lehet. Visszaálmodója a múltnak. A családi típus tekintetében tehát a Bourbonok jobban magukba vették a spanyol nemzeti jelleget, mint a Habsburgok, akik pedig kétszáz évig ültek a spanyol trónon, de ezalatt a maguk családi típusán mit sem változtattak. Ellenben a fegyveres ellent­­állást, melyhez a spanyol grandoknak épp olyan törvényes joguk volt, mint az arany bulla szerint a magyar nemeseknek,­­ a Habsburgok Spanyolországban törölték el először. S éppen a spanyol etikett által, mely a király iránti, tisztelet kifejezését hasonlóvá tette az isteni tisztelethez. Azelőtt a spanyol grand kezet fogott és föltett kalappal beszélt királyával, a spanyol etikett óta csak térden állva. A régi spanyol büszkeség etikettje tel­jesen ellentéte volt annak, amivel a spanyol udvari etikett hiztelegni akart a spanyol büszkeségnek. Ennek az udvari etikettnek titokszerű és emberfölötti szertartásai alatt, vége lett Spanyolország hatalmának, s gúny tárgya lett a hajdani spanyol büszkeség. Azért ma már, ha a spanyol király vagy a spanyol infans, igazi, hamisítatlan spanyol etikettet akar látni, Bécsbe kell mennie. * A bécsi Opera földszintén, a balfelőli inkognitó-páholyban, Ferencs Ferdinánd fő­herceggel együtt jelent meg a spanyol infans. Csak kitten voltak a páholyban, s az egész előadás alatt párosan maradtak. Természetes, hogy minden szem rajtuk függött. A spanyol infáns csak abban az esetben várományosa a trónnak, ha utód nélkül hal meg a király. Ferenc Ferdinánd főherceg ellenben tényleges trónörökös, — csakhogy trónját nem örökölhetik az ő egyenes utódai, akik pedig már a világon vannak. De még ily rendkívüli körülmény nél­kül is, a néző lelkében mindig sokféle gondo­latot ébraszt, ha egy oly férfiú arcát szemlél­heti, akitől egy nagy monarkia jövendő sorsa függ. Ily érdekes talánynyal szemben minden ember Lavater szervtne lenni. Sőt gondolat­olvasó is. Főként ha — magyar ember. De mégse! — Mert mintha akadtak volna ott még a magyar emberénél is kiván­­csiabb fürkésző szemek. S éppen a trónörö­kösével szemközt levő páholyokban, melyek a felséges uralkodóház női és férfi tagjaival voltak tele. Jobbra a földszinti inkognitóban ültek: Rajner, Frigyes, Ferenc Szalvátor fő­hercegek; az első emeleti nagy páholyban a főhercegasszonyok és kisasszonyok. A ra­gyogó brilliánsok közt is föltűnik a tekinte­tek villanása, amint a pillantások önkénte­lenül a trónörökösre vetődnek. Fenséges ro­konainak érdeklődését a trónörökös épp úgy vonzza, mint az acélt a­ mágnes. Mert a fen­séges rokonoknak is ritkán nyílik alkalmuk ily közelről figyelhetni a trónörököst, aki el­zárkózva él az ő legszűkebb családi körében. A trónörökös érzi a pillantások kereszttü­zét, é­s bármennyire mutatja is az érdek­telent, a szeme is reagál. Vagyis, nem any­­nyira nézik, mint inkább szemmel tartják egymást. S hogy a szemek villámai ellenőriz­hetők ne legyenek, a villámhárító a­z é­­pa­ 57-dik évfolyam. 59. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész Acre____28 kor. — fill. Félévig,_____14 . — , Negyedévre — 7 . — , Egy hóra _ — 2 , 40 , Egyes szám__________8 fill. Vidéken____________10 .PESTI NAPLÓ Apró hirdetések Ára: Eg­y szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számítás*­sal, díjszabás szerint. , Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Budapest, 1906. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. Andrássy-ut 27. Csütörtök, március 1. Iilai számunk 24 oldal.

Next