Pesti Napló, 1906. március (57. évfolyam, 59-89. szám)

1906-03-01 / 59. szám

2 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1906. március 1. 69. szám dacára is csakhamar kiszáradnak. A le­vegő, amely itt körülveszi, elsorvasztja. A nap, amelynek sugarai érik, elper­zseli. Virulásra nem jut itten soha. Hadd dolgozzanak vérük verejté­ke­s izzadságával hazánk ellenségei en­nek a fának a kivizításán! Munkájukat nem fogja siker koronázni. A nemzet nyugodt szemmel nézheti ezt a munkát és ha árulók százával és ezrével is lesz­nek köztünk, ha a nemzet nem veszti el türelmét, ha megőrzi higgadtságát és ellenállásra való hajlandósága meg nem törik, meg fogja érni e fának pusztulá­sát és korhadt törzséből és leveletlen ágaiból örömtüzet rakhat majd alkot­mánya, újjáéledésének magasztos ün­nepén. Sokszor fog még összeülni a nagy tanács Bécsben, hogy új és­­új eszközök­kel tegyen kísérletet. És sokszor fogja konstatálni, hogy a fa még mindig nem hajt levelet. De a nemzet nyugodt elszá­­nással fogja várni, míg az ő ideje elér­kezik .... Nyilt levél. Dr. Bene István orsz. képviselő sepsiszentgyörgyi választóihoz nyilt levelet irt, amelyben megakadályozott beszámoló-beszédét pó­tolja. Konstatálja ebben, hogy az abszolutisztikus törekvések provokatív természetűek, amelyekkel a nemzetet önérzettel teljes magatartásából akar­ják kiragadni, hogy fegyveres , erővel léphessenek közbe és a súlyos felelősséget a külföld előtt a nemzetre háríthassák. Figyelmezteti választóit, hogy őrizzék meg higgadtságukat. Búcsú a képviselőháztól. Juth Gyula, a kép­viselőház volt elnöke ma délelőtt akart elbúcsúzni a Ház tisztviselőitől, de akadályozva volt a képvise­lőházban való megjelenésében­. Justh Gyula hol­nap elutazik, de néhány nap múlva visszajön Buda­pestre s a jövő hét elején búcsúzik el a képviselőház tisztviselőitől. Budapest, február 28. Közös miniszteri tanácskozás. Bécsből távira­toztak: Vörös László kereskedelemügyi ügyvivő, báró Feilitzsch Artúr földmivelésü­gyi ügyvivő, gróf­­Bucquoy osztrák földmivelésügyi miniszter és gróf Auersperg, az osztrák kereskedelemügyi miniszté­rium vezetője, valamint a kereskedelmi szerződési tárgyalásokra kiküldött megbízottaknak részvételé­nek ma délután tartott miniszteri értekezlet megvi­tatás tárgyává tette a svájci megbízottaknak leg­utóbb tett javaslatait. Utalással arra a számos en­gedményre, melyet Ausztria-Magyarország Svájc­unk Ausztria-Magyarországba való legfontosabb be­hozatali cikkeire nézve már felajánlott, a minisz­teri értekezlet kizártnak jelezte, hogy a még függő­ben levő kérdésekben — melyeknél egyesek oly cik­kekre vonatkoznak, ahol a svájci behozatal az Ausz­­tria-Magyarországba való összbeh­ozatalhoz képest csak igen jelentéktelen hányaddal szerepel — to­vábbi engedményeket tegyenek. A miniszteri érte­kezlet határozatát a svájci megbízottakkal még ma él tak­ nyol inf­ans- Mindezt azonban csak az éles figyelő, s az udvar intim dolgaiba némileg beavatott szem veszi észre. A trónörökös az utóbbi öt év alatt fel­tűnően megváltozott. Dús, gesztenyeszínű haja, melyet egyszerűen hátra fésülve hord, maradt csak a régi. De halántékai körül egyes fehér hajszálak már felcsillantak, oldal­­szakállt nem visel többé, s ezáltal arca szélesebbnek látszik; bajusza azonban annál tömörebb, s hatalmasabb. Arc­vonásai teljesen fegyelmezettek,­­­ de a­­kifejezésben, bármint igyekeznek is semmit mondóknak látszani, képtelenek erre. Az összbenyomás sok erőt, erélyt és határo­zottságot tükröz, de a szem, a lélek tükre kitér az indiszkr­ét tekintetek elől. Vagy, ha nem térhet ki, merőn és szúrón néz, mintha hipnotizálna. Ettől a tekintettől a legtöbb ember lesüti a szemét. A spanyol infánssal sokat foglalkozik. Minduntalan hozzáhajlik, mintha udvarolna neki. Arca ilyenkor nevetővé válik, sokszor hangosan fel is kacag. De arcának erélyes komolyságából nincs semmi átmenet a jó­kedvű nevetésbe,­­ sem a nevetésből a ko­molyságba. Arcának rendes kifejezése olyan, hogy senki sem teszi fel róla, hogy a követ­kező pillanatban jóízűen nevethet, é­s szinte hihetetlen, hogy az előbbi pillanatban tény­leg nevetett. Lehet, hogy ez a kimértség csak a nyilvánosság előtt van így. Bizonyos azon­ban, hogy a trónörökös nem akarja, hogy lelkébe láthassanak. Természete vagy hely­zete sugall­ja-e? — ma még nem lehet eldön­teni. Egy sphynx, akit csak az idő fejthet meg: ember fia nem. Tudni csak annyit tudnak róla, ameny­nyit tetteiből láttatni enged. Hogy önálló, és feltett szándékában kitartó, házassága mu­tatta. Az előírt ceremóniákat sohasem tartja meg. Ha megjelölik neki, hogy fogadtatás vagy látogatás alkalmával kiket szólítson meg először, — az ellenkezőjét teszi. Erős tu­dományos hajlamai vannak. Szenvedélyes természetvizsgáló és régiségbúvár. A saját ízlése szerint szeret élni, é­s néha még saját rangjának korlátait sem tudja tűrni. Nyáron automobiljára ül a feleségével és napokra el­tűnik. Átszaladja Tirolt, Karinthiát és Szi­­riát. Jövetelét sehol sem jelenti előre. Egy másik automobil jár előtte, néhány hivatalos emberrel, aki reggeliről, ebédről, vacsoráról és éjjeli szállásról gondoskodik. Ahol megáll, érdekkel nézi a régi templomokat, várkasté­lyokat, s olvassa a módosult felírásokat. Egyes pontokon megcsodálja a természeti szépségeket. A zászlótiszt nem kívánja meg ahol időt, sem az ünnepélyes fogadtatásokat. S az ilyen kirándulásokat többször megis­métli. Ezek ránézve a legkedvesebbek. De ezt az érdekes rejtélyt a magyar ember mégis más szemmel nézi, ha módja van rá,­­ mint az arany gallértól és bril­­liánsoktól ragyogó főhercegek és főher­cegnők. Mert a magyar embert csak az az eskü érdekli, melyet a trónörökös akkor fog le­tenni, mikor megkoronázzák. Az uralkodóház tagjait pedig jobban érdekli az az eskü, me­lyet a trónörökös már letett, mielőtt még megkoronázták volna. * Andrássy Gyula a Bristolban volt ewollTTo­llinnncin nlicr. rnn’/rhlH. ki a töltött három nap alatt. Az első kétórás audiencia sok embert optimistává tett, csak maga Andrássy maradt következetesen pesz­­szimista. De még az alkalmi optimisták sem érezték Bécsben jól magukat. Ennek a kedé­lyes, vonzó, s annyi komoly és vidám szóra­kozást kínáló világvárosnak, a magyar poli­tikusokra nézve más lett a levegője, mint volt a régibb időkben, a delegációk ülései alatt. Ma Bécsben csak az olyan magyarok érzik magukat, otthon, akik elbújnak az emberek elől — itthon. Különös véletlenből, vagy­­ tervszerű számításból, Andrássyval egyidejűleg, na­gyon sok ilyen magyar gyűlt össze Bécsben. Ezek jobban tudták azt, ami történni fog, mint azok, akik Andrássyval mentek. A mi­niszterek, Fejérváryval együtt, kiváló ven­dégszeretettel kultiválták a Bristol éttermét, szinte keresve az alkalmat, hogy Andrássy­­ban gyönyörködjenek. Fejérváryt sohasem ismertem olyannak, mint aki örömét lelné a pózban. Sok férfias tulajdona, s ritka humora és szellemi tehetségeinél fogva nem is volt szüksége rá. S most, mikor a Bristol előcsar­nokán, a sok újságíró közt végigment, elő­ször láttam olyan ünnepélyes pózban, hogy még Münnich Aurél sem tudná jobban csi­nálni. De ebben a pózban volt valami démoni is. A diadal tudata, melyet elárulni még nem volt szabad, de titkolni már nehéz volt. Oly sápadtan és oly méltóságosan ment végig Fejérváry a Bristol előcsarnokán, mint Cae­sar szelleme, mikor megjelenik Bivitus előtt, s csak annyit mond: „Találkozni fogunk Philippinél!“ — A többi miniszter sokkal ke­délyesebb alakban árulta el a hivatalos tit­kot. Az egyik késő éjjelig pezsgőzött a Bristol A válság. — Saját tudósítónktól. — Budapest, február 28. A mai nap nevezetesebb hírei: a hi­vatalos lap közli az olasz és az orosz keres­kedelmi szerződéseket életbelép­tető­­szük­­ségrendeleteket. A rendeleti uton való kor­mányzás eszerint most már vígan folyik. A kormány nyilatkozatot adott ki, amelyben a koalíció manifesztumával polemizál. Ma ismét erősebben hittek a hírnek, hogy a képviselőválasztást április elején újra kiír­ják. Széll Kálmán a Dunántúli Közműve­lődési Egyesületben beszédet mondott, amelyben erős szóval, energikusan az al­kotmány védelmére kelt. Különben pedig egész erővel folyik a nemzet ellenállása. Tudósításaink alant következnek: Fejérváry Bécsben. Bécsből jelentik. Báró Fejérváry ma délelőtt meglátogatta Goluc­ovszki külügyminisztert és Pit­­reich közös hadügyminisztert. A magyar miniszte­rek ma délután vissza­utaznak Budapestre. Az újoncozás. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécs­ből. Néhány lap Magyarországból eredő híre­ket közöl különféle tervekről, h­ogy miképpen kívánnak a magyar újoncok előállításáról gon­doskodni. Illetékes katonai helyről nyert érte­sülésünk szerint kijelenthetjük, hogy ezek a hírek teljesen önkényes koholmányok. — Nem kell külön figyelmeztetni arra, hogy ez a cáfo­lat csak az újoncozás módjáról megjelent hírek ellen irányul. A lényeg felett elsiklik. Szólt az abszolutizmusról. A Dunántúli Közművelődési Egyesület mai közgyűlését politikai eseménynyé avatta Széll Kál­mán beszéde. A volt miniszterelnök, aki a nyilvá­nos szerepléstől való visszavonulása óta nem nyi­latkozott politikai dolgokról, többek közt ezeket mondta: Közéletünk látóhatárát közel három év óta sűrű köd fedi el. Ez a köd nem oszlott, sőt egyre vésztjóslóbbá vált. A vihar ki is tört és katasztrófát hozott. Ez az egyesület nem politizálhat, nem is fog. De mikor így összejön évenként, nem zárkóz­­hatik el az elől, ami körülötte történik. Amitől a lélek terve van, azt nem lehet elnémítani. És én szükségét érzem annak, hogy nyíltan szóljak s élek is a joggal, hogy nyiltan és függetlenül beszéljek A mi állapotunk ma, fájdalom, alkotmány­­ellenes és törvényellenes. A rendcsinálás csinyjét, bármely álarc alatt következik el, alkotmányunk nem ismeri. Nincs felfüggesztve az alkotmány, de leglényegesebb részeiben meg van támadva. Mintha bizony alkotmányunkat részeire lehetne szedni. A mi alkotmányunk egységes és egész s csak mint ilyen állhat fenn. Ebben az atmoszférában a mi működésünk nagyon meg van nehezítve. Mi a kul­túrának, a nemzet és emberiség céljainak szenteltük tevékenységünket. A kultúra összegyűjti­ az embe­reket­, érvényesíti az írott szó hatalmát, közvetíti a tudást, enyhíti a nép nyomorát és keserveit és szol­gálja a szabadságot. A nemzeti kultúra, amely mind­ezt eszközli, nagy nemzeti feladatot is teljesít. Ami legitim jogainknak érvényesítését célozza. És mindebben gátat vet az, hogy a napot sötétség váltja föl. Csak az alkotmány és törvényesség ve­rőfényében lehet kultúra. A mai viszonyok között a kölcsönhatás állam és társadalom között megza­­vartatik. Az államnak kellene védőszárnyai alá venni az intézményeket, ma pedig úgy áll a dolog, hogy az intézményeknek kell megvédeniük az alkot­mányt. Volt már egyszer így, de remélem, nem lesz többé, ne adja Isten! De az intézményeknek minden körülmények között kötelességük: az alkotmány megvédése min­den támadás ellen. Az abszolutizmus oly­an, amely a magyar talajon nem bír megélni, oly­­an, amelyet a magyar ember lelke nem fogad le és csak újból igazolni fogja, hogy Magyarországot alkotmányelle­nesen és törvényellenesen kormányozni lehetetlenség. Hadat szentek az alkotmánynak és azt hiszik, hogy győzni fognak. Oly hit ez, ha ugyan van olyan hit, mintha valaki a hadviselés mai fejlettségében van- köntösökkel és páncélokkal akarna harcba menni. A magyar alkotmányt elvenni, elkobozni nem lehet, történhetnek erre a kísérletek, de eredményre

Next