Pesti Napló, 1906. április (57. évfolyam, 90-118. szám)
1906-04-01 / 90. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1906. április 1. 90. szám. vényhatóságok mandátuma, akkor esetleg uj restauráció helyett (az 1891. XXX. t.-c. alapján) állami kinevezések. Három év múlva lejár a kúriai bíráskodásról szóló törvény, és a választási petíciók dolgában, visszaáll a régi állapot. Akkorára, tehát már kinevezett megyékkel, kúriai bíráskodás, nélkül, az általános szavazati jog alapján, melyet időközben oktrojálnak, kiírhatók ,lesznek a választások. S ha a választásokon, ami előre látható, a függetlenségi párt nyeri meg az abszolút majoritást, akkor a függetlenségi párt, de csakis maga a függetlenségi párt, meg fog kínálhatni, hogy vegye át a kormányt -— hatvanhetes alapon. . így szól a haditerv. Ez a' jövendőnek ..progilaramja. így néznek ki az afer szolufizmus légvárai. " S mindez azon az alapon, hogy romlásnak induló hajdan erős kiágyák“;hogy a magyar nemzet félelmessége már csak legenda: hogy az árulok dolgabán, nagyobb a kínálat, mint a ke-, reálét; hogy a magyar azt is eltűri, ha fát vágnak a hátán; hogy tulajdonképpen nincs is magyar nemzet! Nemde, kedves kép? Az epiber nem is’hitte volna, hogy az abszolutizmus Olgáiban mennyi fantázia lakik. Eddig hittük, hogy ők valamemiyien csak ime kisül, hogy ..külmcsak ’annyiban, hogy kik az. ors’zág pénzét, is, hogy merészebb híznak, . mint a füzfa-V nemzetnek is. laati. dezeket tudni. Jó • .Az. mernek igy bármi vélte lenézik. Jó azt tudni, gy teletét, méltóságát, öhérzetét megrágalmazzák és gyávaságnak bélyegezik.. Jó azt tudni, hogy túreimét, mely jogainak tudatából fakad,. puhaságúnak tartják; józanságát tehetetlenségnek. j.f ■ S nem árt, ha mindezek, tudatában a magyar nemzetnek egy kicsit az arcába száll a Vér. He nem azért, hogy valami, ostobaságot kövesség el, hanem hogy összeszedje magát, bebizonyítsa, hogy a vér nem válhat!.!. vízzé. Hogy véget vessen annak asok ízetlenségnek, mely folyvást azzal bajlódik, hogy egymás közt keres bűnbakot, de azon rágódik, hogy kik követték el a hibákat a múltban. Nincs az délének semmi értelme többé. Nem az a kérdés, hogy kinél volt igaza, kinek nem? Hanem az, hogy kinek legyél igaza a jövőben. Hát össze kell fogni minden magyar embernek, őszintén és gyorsan. Mert győznünk kell, ha századokraelbukni nem akarunk. S csak úgy győzhetünk, ha mindnyájan egyel; vagy.pnk.. Budapest, március 31. A parlamentáris kormányzat. Túri Csillán Béla esztergomnmegyei áldozópap „Elrendeli-e . 1848. III. t. cikk a"parlamenti kormányt?“ címmel nyolc ivre terjfedő Teirdekes közjogi tanulmányt irt, amelyben az akhíiílis ..politikai kérdésekkel napirendre került parlaihen.ini-A kormányzat gondolatával .foglalkozik. és. ügyis, .meggyőzd, sok adatra támaszkodó okfej císa .nyomán, arra. a következtetésre jut, hogy a parlamentáris kormányzat lebegett az 1848-iki törvények megalkotói előtt. A figyelemreméltó tanulmányhoz .gróf Andrássy Gyula előszót irt, amelyben a törvények örökkévalóságát hangsúlyozza és a, jelénk-gj.helyzetre is sok ,figyelemreméltó megjegyzést tesz. • A törvényhez:'kell mindenkinnk' jikahpazkodnia — ugj-mon '. A A törvény kötelező, mindenkire nézve. Királyra, kormányra s minden egyesre egyaránt. J..törvény helyes értelmezése ezért'éssöraiig'a kemzési fördek. Vannnak 'szomorú' idők, •••midőn a nág-/pafikai térlyezőknémelyike a halalomhoz és az erőhöz, amely felett rendelkezik, méri eíisék« (I.-ien: •pidün . níuu- azt nézi, hogy mit szabad tenni, hímeit! hogy mit bír elérni, mi telik' ki erejétől, hacsak‘.’ideig-óráig is. Az ököl jogáinak kora uralkodik itt a nálunk. A kormány tisztelia jogot, sőt erőszakkalérvényesíti azt, ha magára nézve , elönyösségfolytja , félremagyarázza a jogot, ha rámfisztéreot bil/U- reá-és érdeke úgy, kinian) az vánja; sőt egyszerűen semmibe sem veszi és egyszerűen félreteszi azt, ha máskülönben nem tarthatja fenn magát. Kétségtelenül és kétségbe sohasem vont módon tette ezt az utóbbit, midőn az országgyűlést a múlt év végénelnapolta. S midőn most cinikus nyíltsággal azt terjeszti sajtója, hogy a kormány a választásokat csak abban az esetben rendeli el ha a nemzet hangulata megváltozik, újra tanúságot tesz arról a fölfogásról, amely szerint megengedettnek tartja, hogy magát a törvény fölé helyezze. J údították el őt ennyire! Mert’ természettől érzékeny szentélre született ő, nem pedig aj kfískáskodó gyűlöletre, -— az az áhnodfizis,. félénk gyerek-, Aki mindig elakadta a csöngetést és mindig elkésve, borzasan bujt a jiadbo, népi pártütőnek termett,bahem szívbeli gyöngédséget, rajongást jött keresni a kollégium falai közé. Ámde a professzorok sose akarták megérteni silm magányosságba buvó töprengéseit, sem bokrosodó képzelmének olykori,szilaj kitöréseit. Csak a diáktársaik, azok szörnyen szerették. ,,Cimbalom“-iXii!, hívják,mert néhanapján, ha riadt, bábaság«-' Írói, mintha az ördög bújt volna, belé, olyas zenebonát csinált, hogy kacajtól zengtek,a' kollégiom tisztes öreg fajai. Hol üstfoldozós cigányává, vagy törökké alakult,, hol meg pápuák, ■ vadembernek, vagy kutyappeénték. öltözött s a nevető társak, mielőtt még észrája vehették, volna magukat, már is subiekkal meg, kid mázzal kenve találták ábrázatjukat... A professzor urak boszankodva mondták rá, hogy: mit ugrász, menjen a theátrumba csepürágónak! Hát, nem ment elő actornak, helybanmaradt, hanem, mire felnőtt és poeseos praeceptor lett, csinált ott a diákok előtt olyan theátrumot a ’professzor Orc-. hót, hogy ezek csakhamar a szatira kulimázával látták bekenve tekintélyes ábrázatjukat! Szárnyaló lendületével abban lelte az örömét, hogy mentül dacosabban tüntessen a maradi vaskötlaposok ellen. Igenis, annyira merész lett, hogy fáintos gúnydalokat irt nemcsak a komoly tanár urak ellen, hanem anyi még nagyobb bűn: erkölcstelen virágénekeket költött a professzorok bizodalmas szolgálóira is! Diákjainak meni a tanteremben, tartott leckét, halém a nagyerdőre vitte ki őket a múzsákkal társalkodni és „Bakbust temetni“; pipára szoktatta, tihdalás órákba '‘ápoltatta őket és úgy tanítótta a pócsisv. "bőgj' borosa vegek mellől egész'éjszakákért. át verseket diktált nekik, vagy hnikláligttal tüzelte az eminen-í sekét a Terpsiehcagf.f i.l.döbitál.an ugráminzásaira ... Hát erre már a megkellett kapnia a lázadónak a consilium Xjh.eit pdi-t. Kos, Csoko-: nai uram, tulajdon ,,iBéka-egér harc“-a imhel kegyelmed, elleiyjo Miiliti-iba tette meg ke- gyehed bírónak Yoilukot, hiába volt prókátora az elmés Bhuuaggpf a kollégiomi inkvizieió eltörte a pálcát ,'a j.übös felett és ..Páter Süsd bane? nhiszí í‘ ,niogr.ís, siitiáte a. szégyen, máglyáján a kegyelmét ihletés.! Levágva Pegazusának szárnyai, sánta lován ugyan, hová akarna száljáéi ? . Itt •A költő felgyEQtty^/^dlÁ mellől és. kétségbeesetten tört k! a késő éji eső idben: — Hová szálljákje sirallas'hazában a poéta ugyan hová kitembküljön'?' Messze a Rousseau paradicsonjá . T. Itt a nagyszájú bambák, a Báró Serteperfik, meg a majom Tökkélöpik az ural' ‘és derék magyarnak lenni nem egyéb, amit nyalkáskodni, periodic’e káromkodni, enni, tintva, mások munkáját nézni, a tudományokat gyűlölni s a tanul, lakat ’az éhenhalásra, segiteni . A szegény Méla Tempefői Ivonya kátepban jár, meg rongyos kaput-rokbait, fót és a nadrágja s csizmájából kilátszik a szalma. No, az is bolond, aki poétává leszMagyarországon! Te, barátom, tette hozzá a „Gerson du Malheureux“, kéziratára csapva: — játszd fiát egészen Végig a tragikomédiádat! Eb ti, mitzsák, örökre Isten veletek!... Az ifjú sápadt arcakigyulladt, a szeme lángolt. Hirtelen leült ', és eltit távozásum fejezte be a félbomárulolt levél mondatát: „mire kegyelmed az epistolát megkaipja, akkorra én már nem taposom többet ezt a rögös földet...“ Még pár zavarodott búcsúszó s aztán önntötte Csokonai a dátumot is”: „Hajdu-Böszörkényben, e siralmas anno 1796-ban, március hó 31-ének éjjelén.“. Vidászin pecsét alatt csakhamar készen volt a levél; a bolitikon szólt az írás: „özvegy ,jó anyámnak, Csokonai Józsefnének, Jiebreezenben.“ A költő riadtan pillantott fel, — éjfélégett elmúlt, odakint komoran, mintha hajnalodul akarna már. A távolból álmos szekérzörgés hallatszott, a nagy utcán végig egyre, közelebb jött ez a zörgés, — ime, már itt is van, épp most halad el az iskolamesterek elől. Csokonai felkapta a levelet s kifutott az udvarra.. Bizonyosan az öreg Madzag Imre, megyen, Debrecenbe. Áthajolt a kerítésén és utána kiáltott. Az öreg dörmögve szállt, le szekéréről s odajött. Meghallgatta a Vitéz Mihály suttogó szavait, aztán lajbizsebébe tette a levelet: — Jól van, jó, elviszem a nemzetéé aszszonynak... ^ Csokonai még hallgatta egy percig a tovazörgő szekér elenyésző neszét, aztán öszszerázkódott a hűvös hajnalon. Visszalopódzott szobájába s kihúzta lebernyege zsebéből kovás sárkányos pisztolyát. » II. Édesanyja levelének a helyén ott feküdt a pisztoly előtte az asztalon. Az ifjú ernyedt kézzel játszadozott vele és merengve nézegette Jiosszam Most, hogy már kimondta maga felett az ítéletet s féllábbal odaát volt, kisimultak lelkében a nagy keserűség hullámai és filozófusi nyugalommal nézett a megsemmisülés elé. Úgy érezte, az a komor, de lalvaszületett remények. Budapest, március 31. Azok a remények, amiket teljesen ok nélkül Széll bécsi útja támasztott, mára egészen füstbe mentek. A rátóti bölcs nem kibontakozást ment csinálni a császárvárosba, de ha ez lett volna is a célja, akkor sem adtak volna módot neki a megközelítéséhez. Egy pillanatra ideges lett a levegő, de most már egyéb sem maradt ebből, mint rekrminációk. A szabadelvű párt, amely ólomsúlylyal feküdte meg a nemzetet s amelynek a válság elfakulásában megbocsáthatatlan vétkes része van, most megint felhasználja az alkalmat, hogy keserű hangulatot támaszszon és lapjaiban Széll Kálmánnak támad. Ha eddig nem tette, írják, lépjen most közbe az uralkodónál és kövessen el mindent, hogy a választás elhalasztását megakadályozza. Mintha ennél a kérdésnél nem éppen gróf Tisza István szava esett volna döntő sullyal a serpenyőbe és mintha a kormány nem tenne lehetetlenné minden kibontakozást ! ■ ■ így vigasztalan bizonyossá nézhetünk a jövő hét eseményei elé, ugyan javíthatatlan optimisták, hangoztatják, hogy a király sokszor pillanatban változtatja meg az zását — történeti példaképp hivat februári pátensre és az októberi d — s hogy lehet, hogy a kormány iitkából erősítgeti, hogy a kocka mű vetve.Úgy látszik azonban, ezek született remények. A mai nap hírei itt következnek.