Pesti Napló, 1906. június (57. évfolyam, 149-177. szám)

1906-06-23 / 170. szám

Budapest, szombat . PESTI NAPLÓ*­­1906. jutcius 23. 170. szám 11 a habokkal küszködő embert, utána evezett és ki­mentette. Hofmannt a rendőrség a Rókus-kór­­házba vitte. — Villamos elgázolás. Ma reggel a Népszínház-utca és a Köztemető-ut sarkán a Városi Villamos Társaság egy kocsija elgázolta Földi János ötvenhatéves munkást. A szerencsétlen, embert, akinek lábát roncsolták össze a kerekek, a mentők bevitték a Rókus-kórházba. — Az Else és­ kir. mb. Dtmartűzhajózási Társaság közli, hogy f.­é­ június hó 24-étől kezdve továbbá intéz­kedésig minden vasárnapon és ünnepnapon rendkívül olcsó és kényelmes kirándulási hajójáratokat tart fenn kétszer naponkint Budapest—Vác—Nagymaros között. Indulás oda Budapest Petőfi­ térről d. e- 8 órakor és d. u. 2 óra 30 perckor­ Batthyány térről d. e- 8 óra 5 perckor és d. u. 2 óra 35 perckor. Óbudáról d­ e. 8 óra 20 perckor és d. u- 2. óra 50 perckor­ — Érkezés: Vácra d. e. 10 óra­kor és d. u. 4 óra 30 perckor­ Nagymarosra d. e. 11 óra­kor és d. u- 5 óra 30 perckor. — Indulás vissza Nagymarosról d- e. 11 óra 30 perckor és este 8 órakor. Vácról d. u. 12 óra 15 perckor és este 8 óra 15 perckor. Érkezés: Budapest-Óbudára d- u- EC óra 10 perckor és este 9 óra 10 perckor. Battyhány-térre d­ u. 1 óra 25 p­erckor és este 9 óra 55 perckor- Petőfi-térre d. u. 1 óra 30 perckor és este 10 órakor. Ezen járatok rendkívül mérsékelt menet­díjai a következők: Budapestről Vácra vagy megfordítva I- hely 10 fillér, II. hely 30 fillér. Budapestről Nagyma­rosra vagy megfordítva I. hely 1100 fillér, II. hely 70 fil­lér. Vácról Nagymarosra I- hely 60 fillér, II. hely 10 fillér­ Azonkívül az utazó közönség kényelmére való tekintet­tel menet- és menettérti jegyek is kiadatnak a következő olcsó árakért: Budapestről Vácra és vissza I. hely 90 fil­lér, II. hely 75 fillér- Budapestről Nagymarosra és vissza I. hely 150 fillér, II. hely 120 fillér. Ezen kirándulási ha­­jójáratok alkalmával egy nagy villamosvilágítással és min­den kényelemmel ellátott termes gőzös közlekedik, melyen az utazóközönség eső elől védve van­ A hajón kitűnő vendéglő van polgári árakkal s jó és pontos kiszolgálással. Nagymaros és Visegrád között csavargőzös közlekedik, melynek állomása Nagymaroson közvetlen a hajó kikötő­helye felett van. Azon esetre, ha ezen kirándulási hajó­­járatokat bármely okból be kellene szüntetni, úgy erről a társulat idejekorán hirdetést fog közzétenni. A Nászajándékok csakis a Párisi Nagy Áruházban csodás választékban és olcsó árban kaphatók Budapest Kerepesi­ út 38- Képes nagy árjegyzék vidékre ingyen.­­ Egy jó fogtisztítószer használata, mely ezelőtt csa­k a tehetősebb körökben volt lehetséges és csakis ott használták, mindig általánosabb lesz és szükségét a legszélesebb néprétegekben, mint elkerülhetetlen szük­ségletet érzik. Az F. A. Larg' s Sohn és Go cég é­rdeme, hogy kalodont­jával könnyen hozzáférhető, olcsó, ké­nyelmes és teljesen célszerű fogtisztító szert vezetett be, mely százezreknek tette lehetővé a fogak és a száj ápo­lását. E szer áldásos hatása a közegészségre megbecsül­­hetlen s a kalodont dacára az utánzatoknak és e téren való új készítményeknek mindmáig megtartotta az első helyet, melyet kiváló tulajdonságai bizonyára a jövőben is meg fognak részére tartani.­­ Elragadtatással beszélnek a legelőkelőbb höl­gyek a Földes-féle Margitkrém páratlan, hatásáról. Ara: 1 kor. Varka krónikáé (A fülemile. — A kalap. — Kritika a finnekről.) ›$· Valami nagy szerelmi bánat ért egy fiatal­­piktort. Kissé sokat éjjelezett is, kissé­­túlságosan ke­reste a vigasztalást, úgy, hogy egyik meleg és búk késő tavaszi napon rájött arra, hogy nincs célja az életnek. Becsületes és szegény ember ilyenkor vagy elmegy kataszteri dijnoknak, vagy főbelövi magát. Az ifjú művésznek azonban apai jusson két három­­emeletes háza volt s igy elküldték, utazza körül a világot és gyógyuljon meg. Egy jókedvű barátja mel­léje szegődött. Bécsben volt az első állomás. A Cicerone ragyogó szemmel vitte körül Bécs neveze­tességei között a pácienst. Savanyú és fásult arccal fogadott el minden szenzációt. Az udvari múzeum ritkaságaira az ajkát biggyesztette, a Belvedere cso­dáira gúnyosan kacagott, a Burg fényes termei hi­degen hagyták. — Undorodom ettől a sok hazugságtól! — fa­kadt ki végre a barátja előtt.­­ Ez vállat vont. — úgy­ látszik, csakugyan gyógyíthatatlan vagy. Este pedig, amikor Bécs egyéb izgató látványos­ságait is epekőbántalmak közt nézte végig az ifjú művész, nem is törődött többet vele. Mikor már vé­gigjártak mindent, ami első látásra kapható, késő éjfél után hazafelé baktattak. A Stadtpark előtt mentek el. A piktor egyszerre megszólalt: , -—• Ide szeretnék bemenni* ■—• Hát gyere be. Egyik padon, melyet a császárvárosi helyőrsége és mozgósított dézsatündér-hada szabadon hagyott, letelepedtek s mogorván maguk elé néztek. Egy­szerre csak éles nyikorgás meltett hozzájuk s kü­lönböző változatokban vagy öt percig tartott. A piktor a füleit hegyezte, aztán felcsillogó szemmel suttogta oda a barátjához: — Látod, mégis csak érdemes élni. Az emberek undorítóak, hanem a természet . . Hallod a fülemilét? ... Ez hangosan elnevette magát. A fülemile­­szót a szomszédos kút szolgáltatta, amelyikből szom­jas babagyerekek vígan szivattyúzták a vizet.. .21 k­ósh­ázi mester most a nyár beköszöntével egy rettenetesen kopott, viseltes nyári kalapban je­lent meg rendes társasága körében. — Mester — szörnyüködött egyik tisztelője — hogy járhat egy ilyen kopott kalapban? Ujjházi Edéhez talán mégse illik ilyen zsíros, régi kalap?! — Marhal — felelte a mester — te ezt nem érted! A világ az én számomra két részre oszlik: Magyarországra meg a külföldre. Magyarországon engem mindenki ismer, hát nem árt a tekintélyem­nek ez a rongyos kalap, külföldön meg a kutya sem ismer, hát ott meg pláne nem árt, ha rongyos ka­lapban járok . . * 14] Vidéki újságok, különösen a színházi és művészeti kritikában, szeretnek roppant nagyokat mondani, akár dicsérnek, akár becsmérelnek. Ezek a n­agyo­tmond­ások néha ugyancsak fur­csán sülnek el, íme, egy disz­példa. A finn­ dalosok hangver­senyéről írott kritikájában egy vidéki lap szóról­­szóra a következőket írta:­­ „Különösen a dörgő, mély basszusokat csodálta a közönség. Ilyen hangokat csak északi nemzetek fiaitól lehet hallani A pénz nem minden!­ ­— Beszélgetés a kávéházban. —• Az egyik: A fene egye meg a vagyonos osz­tályt ! A másik: Szerencséd, hogy véletlenül épp ma nem vagyok vagyonos, mert magamra vettem volna. Mi bajod a vagyonos osztálylyal? Az egyik: Istenem, hogy élnek azok a gaz­dagok, édes Istenem, hogy élnek ! Az előbb talál­koztam Tely­­Dusánnal, a mikrovicai nábobbal és ragyogó arccal bucsúzkodott tőlem. Tudod, hová utazik? A Spitzbergákra! A másik: Miért nem följebb? Hisz azt már fölfedezték! Az egyik: Barátom! Képzeld el, hogy a Spitzbergákon júliusban olyan hideg van, mint nálunk decemberben. A másik: Lehetetlen! Az egyik: De bizony! A­­tenger csupa jég, a föld csupa hó. A hőmérőben megfagy a higany, a csontban megfagy a velő, az ódában megfagy a hazafias hév. És mindez júliusban! Amíg mi itt izzadunk . . . Hát nem boldog ez a Tely Dusán? A másik: Hja, nem hiába ő a mikrovicai nábob! Az egyik: De ez még semmi! Tudod, hol töl­tötte a telet? A másik: A Riviérán? Az egyik: Dehogy! Hiszen oda már csak sze­rényebb igényű pesti kispolgárok mennek . Leutazott a Nyanza-tóhoz. Barátom, a Nyanza-tó vidékén decemberben olya© meleg van, mint ná­lunk júliusban! A másik: Hihetetlen? Az egyik: De bizony. Olyan meleg van, hogy a Nyanza-tó vizét szárnyas ragu­ levesnek lehet enni, mert beléfőnek az összes madarak! Olyan meleg van, hogy az emberről leolvad a ruha és úgy elpárolog, mint a Vigadó garderobjában. Olyan meleg van, hogy a zsebórán a másodperc­­mutató kitágul a percmutatóvá és az ember póru­sai úgy kitágulnak, hogy aprópénzt lehet tartani bennük ... És mindez decemberben­­ Amíg­­ mi fázunk! Hát nem boldog ember ez a Tely Dusán? A másik: Nem, csak bolond. Én télen, ha fázom, arra gondolok, hogy­ milyen jó meleg lesz nyáron és boldog­­vagyok. Nyáron, ha izzadok, arra gondolok, hogy milyen jó lesz télen a ropo­gós havon járni és megint boldog vagyok. Én boldog vagyok, mert igazán várom a telet, télen várom a nyarat. De ha ő izzad a téli nyárban, vagy fázik a nyári télben, még csak annyi vigasz­talása sincs, hogy reménykedjék, hiszen drága pénzen vette magának e kellemetlenségeket.. Az egyik: Hm! Szóval te megveted a gaz­dagságot ? A másik: Azt­ nem, csak a szamárságot . . . És a kettő nem mindig jár együtt. Skiz. FŐVÁROS. A zárószámadás titkai. (Irreális költségvetés. ~ Elleplezett deficit.) A főváros háztartásának zárószámadása elké­szült, a számadásokat ma nyújtotta át a főszám­vevő Bárczy István polgármesternek. Szomorú dolog végig­lapozni ezt a zárószám­adást. Minden sora, minden számra arról regél, hogy mint ámítják a városházán a publikumot. Mesterségesen csoportosított számsorokkal és erő­szakolt, nevetséges, megokolásokkal akarják elhi­tetni a publikummal, hogy nincs baj, mert csak egy félmillió a deficit. Nem vádoljuk mi most a számvevőséget. A­ számvevőség nem hibás. A tételek stimmelnek s az öreg Lampl sehol sem tévedt az öszeadásban. De másról van itt szó, más itt a hiba. Arról van szó, hogy csak most, a záró számadásból derül ki igazán, hogy milyen irreális volt az 1905. évre szóló költségvetés. Hamis számokat, mesterségesen, felsrófolt bevételi tételeket állítottak be a bud­­getbe, hogy elleplezzék a deficitet. A deficit aztán most mégis megjelent. Azt mondja a főszámvevő, hogy a számok azt mutatják, mintha 1.734.588 ko­rona lenne a deficit. De ez csak látszat, mert ha tekintetbe vesszük a készletet és föntartott hite­leket, akkor kiderül, hogy a deficit csak 378.810 korona, de ez is el fog enyészni, ha majd jövőre jobban fizetik az adót. T tehát a főszámvevőre rácáfol a saját­­ záró­­számadása, amely azt bizonyítja, hogy nem 13 egymilli­óh­étszázezer korona a deficit, hanem több, sokkal több, csaknem három millió korona. Lássuk tehát, hogy mit is mondanak a záró­számadás tételei. Vegyük először is a bevételi té­teleket. Azt bátorkodtunk mondani, hogy az 1905- re szóló budget bevételi tételei fik­tívek, s nem fe­lelnek meg a tényleges bevételeknek. Ezt az állí­tásunkat mindjárt az első tétel igazolja, mely a községi adópótlékokat számolja el. E tétel szerint községi adóban 1905-ben 7.145­.650 koro­na volt kivetve, a budgetbe pedig re­mélhető községi adó­bevételként 7.450.000 korona van feltüntetve. Már most kérdezzük, hogy szabad-e az adókivetésnél nagyobb összeget feltün­tetni a budgetben. Hiszen bizonyos volt, hogy akire kirótták az adót, azok közül sokan nem fog­nak fizetni, tehát kevesebb lesz a bevétel, mint ahogy az adókivetés számai mutatják. A budgetbe várható bevételként mégis nagyobb összeget tüntet­tek föl. Ez az oka, hogy csupán ennél az egy tétel­nél 304.349 koronával volt kevesebb a bevétel, mint, amennyit a budget kilátásba helyezett. De ott van a második tétel. Ez a házbérkraj­­cár-bevételekről szól. Házbérkrajcárként 3.676.458 korona volt kiróva ténylegesen, de a budge­tben 3.770.000 korona remélhető bevétel van előirá­nyozva. A harmadik tétel a fogyasztási adópó­tlék­­bevételről szól. Itt új előírás 1905-re 2.704.426 ko­rona, a költségvetés azonban önkényesen felemelte ezt a bevételi tételt is és a fogyasztási adópótlék a költségvetésben már 3,551.652 koronával szere­pel. Természetesen nem volt annyi bevétel, mint amennyit a budget remélt, hanem csaknem egy millió-­­koronával­­ (pontosan 999.334­­ .koronával), kevesebb. Ilyen manipuláció mellett aztán nem csoda, hogy kétmillió 819.312 koronával volt kevesebb a bevétel ,mint amennyi a­ költségvetésben elő ve.

Next