Pesti Napló, 1906. július (57. évfolyam, 178-208. szám)
1906-07-01 / 178. szám
m--VV fmmwy 57-dik évfolyam. 178. szám. Egyes szám _ , Vidéken -----a m. to .TI NAPLÓ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész éne 28 kor. — fill. Félévre_________14 , — , Negyedévre — 7 . — , Egy hóra_______2 , 40 , Apró hirdetések Ára: Egy ezer fillér, vastagabb betűvel S fillért Hirdetések milliméter számításest, díjszabás szerint. Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Budapest, 1906. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI. Andrássy ut 27. Vasárnap, julius 1. Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése Junius végén lejárt, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbb megnyitani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. A vádlottak padján. Irta: báró Kaas Ivor. Budapest, június 30. A kis tolvajokat felakasztják, a nagy tolvajokat menekülni hagyják. Ez régi példabeszéd Németországban. Nálunk is a német jogállam rendszere uralkodik, különben az 1848. III. törvény a miniszteri felelősségről, végrehajtatnék. Mert, uramfia, volt-e valaha nagyobb ok és több bizonyíték arra, hogy a miniszterek a róluk szóló törvényt megszegték és lábbal tiporták , mint most.? Vegyük csak a törvényt, mely meghatározza, miért vonhatók felelősségre a miniszterek. Igaz-e, hogy tetteikkel és rendeleteikkel sértették az „ország függetlenségét“? Igen, mert nemzetközi szerződéseket kötöttek és léptettek életbe a törvény világos tilalma ellenére s ezzel megfosztották Magyarországot gazdasági önállóságától s kiszolgáltatták Ausztriának. Igaz-e, hogy sértették az „alkotmány biztosit okait" ? Hogyne, mikor katonasággal törtek be az ország házába s Nyíri királyi biztos Fabricius ezredessel oszlatta szét a képviselőházat. Igaz-e, hogy „a fennálló törvények rendeleteit" tépték szét, például mikor a sajtószabadságot cenzúra alá vetették és elkobzással sanyargatták? Természetesen. Igaz-e, hogy az „egyéni szabadságot" vagy a „tulajdon szentségét" semmibe vették, mikor eltiltották a képviselők beszámoló-beszédeit s karhatalommal gátolták meg őket vásszabadságukban, mikor a megyegy-, Lesekbe rendőröket, csendőröket küldöttek, kik hivatalaikból a tisztviselőket s a megyeházából a bizottsági tagokat kituszkolták. És szabad volt-e elfoglalni a törvényhatóságok tulajdonát önkényüleg? A törvény második pontja arról szól, hogy a miniszterek felelősek „a kezeikre bízott pénzért." Mikor bízta az ország pénzét az országgyűlés az exlexben született Fejérváry-kormányra ? Sőt, a képviselőház határozatával el voltak tiltva az állam pénzkezelésétől. Töltették magukat ezen, a tilalmon, könnyelműen és lelkiismeretlenül bántak az állam értékeivel, pedig felelősek nem csak azok „elsikkasztásáért", hanem azok „törvényellenes alkalmazásáért" is. Akarom hinni, hogy egyetlen darabant-miniszter sem gazdagodott a közvagyon rovására, de hogy törvényellenesen utaltak ki nagyösszegeket, bizonyítják a delegációk tárgyalásai. Mert micsoda jogcímmel utalhattak ki annyi milliót meg nem szavazott közös kiadásokra ? Hiszen ettől is direkt el voltak tiltva országgyűlési határozattal A harmadik pont felelőssé teszi a minisztereket „a törvények végrehajtásában vagy a közcsend és bátorság fentartásában elkövetett mulasztásokért." Kristóffy és végrehajtási közege, Rudnay pedig nemcsak szövetkezett a szocialistákkal és megengedték tüntetéseiket, hanem összeforrt karokkal és szemet hunyva nézték Budapest utcáin a tömeg rombolásait. A magyar zászlókat széttépték, a magyar nemzet vezéreit személyes bátorságukban fenyegették, s mit bánta mindezt a kormány? Végül pedig az egész alkotmány felfüggesztésétől egy hajszál választotta el őket. Maguk sem tagadták, hogy belemennek az abszolutizmusba, azt mondván, hogy törvényesen tovább kormányozni nem lehet.Ha tehát a törvény törvény volna, azaz, hogyha a törvénynek ereje és a parlamentnek hatalma volna, akkor a Fejérváry-kormány tagjait okvetlenül vád alá helyezni és a miniszterekről szóló törvényben megszabott módon bíráik ítéletének alávetni kellene. Ez nem fog megtörténni. Pedig a vádindítvány bejelentetett még a múlt országgyűlésen s a mostani igazságügyi miniszter fogalmazta azt meg. Azóta, hogy ez történt, a bukott kormány sok új és sokkal nagyobb bűnös cselekedetet követett el s mindennek következménye alól menekül. Van-e még a világon parlamentáris állam, hol ilyesmi lehetséges? Ha ma az A Baka szomszéd meghalt. írta: Homok. (Utánnyomás tios.) Közvetlen tőszomszédságomban lakik a Daka-család. Dolgos, jóravaló nép, némi kis vagyonkájuk is van már. A háznál otthon van a két vő is, mind a ketten tagbaszakadt munkásemberek. Néha esti tíz óra után is áthallatszik a hangjuk, amint a tágas gyepverte udvaron rendezkednek a jószágok körül. És reggel éppen csak hogy virrad, kocsira ülnek, mennek asszonyostul, gyerekestül ki a földbe kapálni, így nyáridőben nehéz sora is van a parasztembernek. Már tudniillik annak, akiben jó lélek van s az erejét vagyongyűjtésre használja. Alig alszik három óra hosszát s a dolog ősz végére csontig lesoványitja. Van azután olyan is, akit meghizlal a nyári levegő; ez persze csak az árnyékot nézi, meg azután azt, hogy miképpen lophatja el a napot. Az ilyennek természetesen mindenben fölkopik az állat az úgynevezett „népgyűléseken“ szájtátva lesi a szót, mely a munkás ember helyzetének javításáról hangzik el. Az öreg Paka a tavaszszal betegeskedni kezdett. Azt mondta, hogy mindene fáj. Különösen a lapocskája alatt, két oldalt érzi a bajt. Mintha vassal sütögetnék, olyan égésfélét érez néha. Soká gubbasztott, kereste a napfényt, egyik helyről a másikra ténfergett s a beszédével nap-nap után fukarabb lett. A dolog se vette be. Később az étv. i .-i elveszett. Mikor már tökéletesen le-s esett a lábáról, s csak a csontja, meg a bőre volt, akkor kezdték faggatni a hozzátartozói. — Mi baja kendnek, édesapám! — kérdezték a gyerekek. — Semmi — felelte elütőleg az öreg. — Beteg kend ? — Az a fene. A felesége is elővette máskor: — Mi lelte kendet! — Mi lelt! . . . mozdult eevet Daka Péter. — Mi lelt vonal? — Nem eszik kend? — Nem ám . . . Ha nem esik jó. Aztán megint ráhagyták az öreget. Néhány nap múlva azonban már az öreg kezdte a beszédet. Megszólalt benne az életösztön. Kint ült az eperfa alatt, nem igen bírt már járni. — Hallod — mondta a feleségének. — Mi az! ’ — Ez a bal lábam mintha vastagodna. Szemügyre vette most már Dakáné is a bal lábát, s úgy tapasztalta, hogy valóban vastagszik. Dagad. — Meg a gyomrom is mintha püffedne. Nézte Dakáné a gyomrát is, megsimogatta görcsös ujjaival, aztán szomorúan hagyta helyben az állapotot. — Bizt ez nyel. — Jó volna tán elhivatni Kurkó Verát — adta föl a tanácsot maga az öreg. —■ Az nem lesz rossz ... Csakugyan jó lesz. Este a gyerekek ,s azt mondták: — El kell hivatni Kurkó Verát, aminő falun, városon él ma is a nép között és kuruzsol. Ez egyébként közismert dolog. Ha egyébből nem, az újságokból. Gyakran olvashatja az ember, akinek kedve tartja, hogy most itt, most meg amott mulasztotta el ezt, amazt a nehéz betegséget valamelyik öreg, bűbájos asszony. Természetesen a "beteggel együtt. S az öreg bűbájos asszonyt viszik a törvény elé, faggatják jobbra, balra, végre eleresztik, mert kisült, hogy ő csak tanácsosal szolgált. Tanácscsal pedig mindenki szolgálhat; ennyi szabadsága még van a mai embernek. Az újságok azután „kuruzsolás áldozata“ és más egyéb czím alatt megemlítik a dolgot és bűnbaknak odaállítják az öreg bűbájos asszonyt. Pedig nem egészen ő a hibás, hanem a nép a valódi bűnös. Mert ő szalad a javasasszonyhoz, ő kéri ki a tanácsát, ő hajtja azt végre is, és végül ő irtózik a tudománytól, melynek befogadására nincs semmiféle eszköz, ami, ha lassan is, de rászoktatná. Hát elhivatták Kurkó Verát. A javasasszony megnézte az öreg Dakiát, megtapogatta a szerveit, a lábát, kezét, aztán azt mondta: — Ne féljenek, talpra áll az öreg. A család tamáskodott a beszéden. — No, ha mondom — toldta a beszédjét igen bátran az asszony — nem vetek neki két hetet, olyan lesz, mint amilyen volt. — Gondolja kend? — aggodalmaskodott Dakáné. A Kurkó Vera aféle bűbájos asszony. — Nem gondolom, de tudom. — Mit javasol kend ! « Mai számunk 40 oldal !I.