Pesti Napló, 1906. szeptember (57. évfolyam, 239-268. szám)

1906-09-01 / 239. szám

Budapest, szombat PESTI NAPLÓ, 1906. szeptember 1. 239. szám 3 Az egész mozgalom azonban homályos keletű, tulajdonképpen eszmei és csak szavak­ban, beszédekben, gyűlésekben bontakozik ki, ezzel támogatván néhány balkáni állam poli­tikai akcióját. Sok bizonytalanság mutatkozik még az útjában, a céljai követésében, így pél­dául Bosznia körül egész harc kerekedett, a különböző akadémikus értékű igények között. A Balkán-államok Boszniában látják azt a ve­szedelmes kaput, amelyen Ausztria behatolhat a feltett Macedóniába, a horvát Starcsevics­­párt viszont elárulja a délszlávok közös ügyét és érdekét és az osztrák császárhoz fordul, hogy csatolja Boszniát Horvátországhoz. Ez­zel természetesen a magyarok történelmi jogát sérti, de a többi délszlávok világos érdekét is, mert ha már Bosznia annektálásáról van szó, sokkal inkább biztosítja a balkáni országoknak a kosarak kapu fel nem használás­át a barát­ságos hajlandóságú magyarok birtoklása, mintha az okkupáti tartományokat osztrák táv. irogatással, tehát osztrák befolyás fentartásá­­val is, Horvátországhoz csatolják. A délszláv mozgalmakról, gyűlésekről egyébként ezek a tudósításaink számolnak be: Szófia, augusztus 31. Ma nyílt meg a balkáni egyetemi hallgatók kon­gresszusa. A nagygyűlésen szenvedelmes forradalmi nyilatkozatok hangzottak el. Matjarov bolgár nyi­totta meg a kongresszust. Jóllehet a görögök a meg­hívást visszautasították, a románok pedig nem je­lentek meg,­ elhatározták, hogy a gyűlést a balkáni diákság kongresszusának tekintik, mert alapeszméje a balkáni államok konföderációja és Macedónia fel­szabadítása. Először Panics horvát-szlavónországi magyar képviselő beszélt, ki a szabad és virágzó Bulgáriát a­ megszállott tartományokkal, Bosznia és Hercegovinával hasonlította össze. Stanojevics egye­temi tanár kijelentette, hogy Ausztriát nagy csaló­dás fogja érni, ha azt hiszi, hogy Bosznián át a Balkán déli részébe hatolhat. — Oda az út — igy kiáltott fel a szónok — holttesteinken keresztül vezet. Ezután Ver­gun kisorosz beszélt, ki beszédét e szavakkal végezte: — Éljen a szláv forradalom! Kisorosz vagyok, de sajnos, osztrák, alattvaló. Éljen a duma! . Prága, augusztus 31. ’ (Saját tudósítónktól.) A montenegrói szoka­­lista kirándulás rendező­bizottsága nyilatkozatot tett közzé, hogy nincs sem szándékában, sem mód­jában­ bármiféle politikai tüntetést rendezni és a — Nono, nem nagy baj ez sem! Amiért aztán kikapott mindkettőjüktől: — Persze, neked semmi sem baj! Te az­zal sem törődöl, ha az utcára dobnak­­ben­nünket ! Jankó csak tovább mosolygott erre a vádra. . . — Nono! Nem egészen így van! Hát ki­vel törődném, h­a veletek nem?... De talán már le is fekhetnénk. Két szobából állott a lakás, az egyikben az anyja aludt és Gizi, a másikban ő a dívá­nyon. Kicsit kurta volt ez a dívány és kicsit kemény, de azért nagy élvezettel feküdt vé­gig rajta. — Érthetetlen, hogy lehet olyan puha ágyban aludni — mondta. — Nincs egészsé­gesebb a díványnál! Még néhány percig holnapi teendői kó­vályogtak a fejében, aztán elaludt olyan édesdéd mosolylyal, mint a kis­gyermek. A legelső virradattal fölébredt és kiug­rott az ágyból, mint valami automata. Hal­kan öltözködött és a cipőjét hagyta a legutol­jára, hogy föl ne ébreszszen senkit. Aztán hallgatódzott a szomszéd szoba ajtaján. ■— Milyen jól alusznak! — gondolta dia­dalmas örömmel. — Meg se fogják hallani, hogy elmentem, hehehe! Minden reggel ez volt a mulatsága. Va­lóságos izgalmas sportot űzött belőle: úgy menni el, hogy föl ne ébreszszen senkit. Az álom még hunyorgatta a szemét, amikor ki­ment a vasúthoz, de hamar megvigasz­talódott: — Voltaképpen nincs egészségesebb do­log a korai fölkelésnél!... kirándulók nem is fognak Budapestre ellátogatni. Csak a Szokul minta tornászcsapata fog Cettinjé­­ből visszajövet a budapesti szokalisták meghívására a magyar fővárosban megállapodni. Bukarest, augusztus 31. A román görögellenes tüntetéseket, amelyek eddig aránylag nyugodtan folytak le, tegnap Ga­­latzban nagy görögellenes zavargásokkal szaporítot­ták. A román lakosságot már korán reggel röp­­iratokkal bujtogatták a görögök ellen, határozati javaslatot olvastak fel, mely szerint a galatziak azért gyűltek össze, hogy a Macedóniában elköve­tett erőszakosságok és gyilkosságok ellen tiltakoz­zanak. Egyben a kormánytól a görögök kiutasítását és az elhatározott megtorló intézkedések alkalma­zását követelik. . A gyűlés végeztével a tömeg a kikötőben levő görög negyed felé indult. Még mielőtt a kikötőt elérték, letépték a görög kereskedők cégtábláit és azoknak a házaknak az ablakait, melyekben görögök laknak, beverték. Hirtelen ez a kiáltás hang­zott fel: — Az orosz konzulátushoz! A tüntetők fülsiketítő lármával és „Le a gö­­rög-moszkovita kémekkel!“ kiáltásokat hangoztatva, az orosz konzulátus elé vonultak, hol lármás tün­tetést rendeztek és beverték a konzulátus ablakait. Számos görög üzletet, vendéglőt és kávéházat el­pusztították és sok görögöt tettleg bántalmaztak. A kikötőben a tüntetők igen nagy garázdálkodást vittek véghez. Több raktárt és irodát leromboltak. Több, mint 50 görög házat és üzletet pusztítottak el. Mialatt a zavargás folyt, a csapatok konszig­nálva voltak a kaszárnyákban, de nem avatkoztak be, mert a tömeg annyira el volt keseredve és fel is volt fegyverkezve, hogy a katonaság közbelépése okvetlen nagy vérfürdőt idézett volna elő. A rend­őrség a­­ maga részéről mindent elkövetett, hogy a rendet fentartsa, de a tömeggel szemben teljesen tehetetlennek bizonyult. A rendőrügynököket a tömeg fenyegette és szidalmazta. Egy rendőrbizt­­tost, aki egy zavargót le akart tartóztatni, tíz ma­cedón körülvett és halállal fenyegetett, úgy hogy a rendőrbiztos kénytelen volt a foglyot elbocsájtani. Kortamszkiev orosz konzul a rendőrségnek hiva­talos jegyzéket adott át azokról a pusztításokról,­ melyeket a zavargók a konzulátusban véghezvittek és a Sinaiában levő orosz követet hosszú távirat­ban értesítette a történtekről. A galatzi görögök meg vannak rémülve, mert teljes joggal a zavar­gások megismétlésétől félnek. Atén, augusztus 31. Az aténi egyetem az emberiesség és az igaz­ságosság nevében fölhívást­ intézett az európai egyetemekhez, hogy a görögök üldözése ellen emel­jék föl a szavukat. A fölhívás ó­görög nyelven van megszerkesztve és benne az aténi egyetem rá­mutat arra, hogy­ a görögök az európai kultúra megteremtői­én kijelenti, hogy a Macedóniában és Bulgáriában lakó görögöket egyedül nemzetisé­gük és vallásuk miatt üldözik. Konstantinápoly, augusztus 31. Szófiai török jelentés szerint Pates, az itteni bolgár ügyvivőség első titkára, aki Nacsovics helyében átvette az ügyek vezetését, valószínűleg hosszabb ideig fogja a diplomáciai ügyvivői tisz­tet ellátni. Szófia, augusztus 31. (Saját tudósítónktól.) Beavatott körökben úgy tudják­, hogy Ferdinand fejedelem azért nem lépett fel erélyesen a bulgáriai görögellenes tün­tetésekkel szemben, mert rossz néven vette György görög királytól, hogy kitért a tervezett találkozás elől. Belgrád, augusztus 31. Péter királyt, amikor körútjában Kladovóba ért, román küldöttség üdvözölte. A küldöttség, amely előkelő román férfiakból és tumszeverm­i polgárokból állott, a király megérkezésekor a „Seretum“ nevű ágyunaszádon és a „Kalafat“ nevű hajón a szerb part felé közeledett, ahol a király a küldöttséget fogadta. Crainiseanu tábornok ural­­­kodója nevében üdvözölte a királyt, aki szívélyes szavakban válaszolt. Az uralkodó később megláto­gatta a „Seretum“ ágyunaszádot, majd pedig a románok kíséretében a „II. Miklós cár“ hajóra szállt, ahol tiszteletére lakomát rendeztek. A la­komán Péter király a román uralkodó párt, Crainiseanu tábornok pedig a szerb királyt és családját éltette. A román hajók Péter király ha­jóját egész Braza-Pa­lánkáig kisérték.­ ­ — ■ 1 A Balaton* * Sajnos „fürdészeti“ tapasztalatokkal zárják e nyár-évadot mindazok, kik hazafi­­ságból, tulipán-elvekből, idehaza kívántak üdülni. Az eredmény pedig: tenger költség, tenger boszúság és tenger panasz. Hogy üdül", lessen aztán a szegény, jóhiszemű magyar ember itthon. Sok ezernyi fürdővendég kereste fel az idén a Balaton vidékét. Nemcsak a nagy góc­pontok voltak megszólva: u. m. Siófok, Füred, Földvár és Keszthely, — jutott bőven a ki­sebb telepeknek is, milyen Kenese, Almádi, Lelle, Boglár, Fonyód és Badacsony. Sőt osz­tozott a nyári áldásban valamennyi part­menti község. De alig van, ki megtalálta volna, amit keresett - s ami az idegenben min­denütt kínálkozik: a kényelmet, rendet, csínyt, a tisztes ellátást, szíves kiszolgálást, gyors közlekedést s a polgári árakat-Van a Balatonnak sokféle egyesülete: jacht-klub, turista-klub, kultur-szüvetkezet. Azok folyvást üléseznek, banketteznek, s ün­neplik magukat, de a balatoni élet kellemessé tételére, a nagyközönség javára alig tesznek valamit. A fürdőfelügyeleti és intéző bizott­sági intézmény ezen a vidéken úgyszólván, ismeretlen fogalom. Magán­vállalkozók sza­bad versenyére, illetőleg szabad zsákmányo­lására van bízva minden, a közönség pedig a közpréda, azt elül-hátul meg lehet igényeiben rövidíteni és pénzéből ki szabad fosztani. Az a pár hotel, ami a Balaton körül van, egész rendszert űz a fosztogatásból. Szálló­szoba átlag csak 5 koronától kezdve kapható. Az étlap-tarifák megfelelnek a leg­­drágább goldstrom-melléki és svájci ársza­bálynak,­­ az ellátás pedig megfelel a vas­úti restaurációk étrendjének vonattorlódás idején. Penziókról a Balaton-vidék init se tud, s ah­ol több hétre megtelepülők átlagárban akarnának a hotelgazdával idegegyezni, azokat elriasztják a horribilis követelések: teljes ellátása négy személyből álló családnak napi 50, havi 1200 koronába kerül. E példákhoz igazodnak aztán a kis­vál­lalkozók is: a magán szállásadók, fogadósok és élelmi iparűzők. Valamennyi összefog, hogy a fürdővendégre mentül nagyobb sarcot vessen s az esztendő pár enyhe hónapját men­tül mohóbban kizsákmányolja. Főleg a buda­pesti jövevény ellen feni igy fogat a falánk­ság, —. úgy bánnak vele, mintha betolakodó idegen, vagy kitört ellenség volna, akinek minden napját virtus megkeseríteni. Falusi putrikban padozatlan szobát oly áron kap, mely felér fővárosi lakása bérével. A piacok is mesésen megdrágulnak s ha a jövevény alkudni merészen, rossz hire terjed legott és az egész benszülöttség bojkottálja. Ily esetben persze nehéz dolog a faluban csak meg is maradnia: elhanyagolják, kiboszantják, ki­szekálják onnan. S nincs fórum, hova fordul­hatna, hogy ügyét igazságosan eligazítsák. No de az ember sokat elnéz azért a gyö­nyörűségért, hogy a Balatonban naponkint megfürödhet s a regényes vidékre kirándulá­sokat tehet. Kár, hogy ezt az örömet is meg­rontja a Balaton-környék kulturális el­­­­maradottsága. Fürdőépület csak a bejegyzett fürdő-­­telepeken van s ott is oly kis terjedelmű, hogy kabinhoz jutni nem könnyű feladat- A többi­­partvidéken szabad a fürdés mindenütt, csak legyen, ki a ruhákra ügyel, mert átöltözni sehol nem lehet. Még rosszabbul állunk közlekedés s a kirándulók forgalma dolgában. Mert nincse­nek elegendő eszközök, amik azt lebonyolít­sák, olykor alkalmatosság sincs, amin kirán­dulni lehetne. A balatoni gőzhajózás állapota valóban nyomorúságos. Négy gőzösből áll az egész hajópark s ez sincs kellőleg munkába állítva. Legsűrűbb a közlekedés a tó északkeleti har­madán Siófok, Füred, Almádi és Kenese közt; itt naponkint oda-vissza négy-négy hajójárat

Next