Pesti Napló, 1907. január (58. évfolyam, 1-27. szám)

1907-01-01 / 1. szám

4 Budapest, keda PESTI NAPLÓ, 1907. január 1.­1. szám Széttekintés a nagyvilágban. Budapest, december 81. Olyan időket élünk, hogy a levegőben szinte halljuk a történelem szárnycsapását. Világosan érezhető, hogy ez a most elmúlt, néhány év vonal — mert a történelemben há­rom-négy év csak egy vonal — amelytől fogva új korszakot számítunk. Az igazi válságos esz­tendő az 1905-öt volt, amely izzó nyugtalansá­got, aggasztó kétségeket, meglepő változásokat hozott magával. A most elmúlt 1006-os év már csak annak a másiknak a lebonyolítása, a ta­valy megfogant, gyökeret vert események lefo­lyásának a kezdete volt. De éppen ezért az el­múlt év volt az, amelyben mi, a világnak jó­formán szélén kapaszkodó országocska megérez­­ten­k a világon átrohant nagy hullámnak a véré­rét. Valóban, a nagy háború, az orosz forrada­lom felpirosló lángja, az angol és német náció elkeseredett versenye, az ennek folytán kere­kedett veszedelmes feszültség Franciaország és Németország közt és sok más kisebb-nagyobb esemény, mind hatással volt rá, hogy Magyar­­országon megtörtént a rendszerváltozás és szint© váratlanul felvetődött az általános választójog elhalaszthatatlan szükségessége. Ezek a nagy és kis világesemények mind egy forgatagban keringenek, körforgásukban előrehajtják a világot; ki tudná megmondani, melyik minek az oka és melyik az eredménye? Csak érezzük a testünkön és a lelkünkön, hogy az idők rendkívüliek és valamit hordanak a méhükben, hogy befejezetlen, átmeneti kor­szakban élünk. Az emberek tömegben és egyén­­­ként sajátságosan nyugtalanok, régen fejlődő szocális egyenlőtlenségeket türelmetlenül kér­­nek számon, a társadalom rétegei mind elszán­tabban fegyverkeznek egymás ellen. És hirte­len megbokrosodott a pénz, ez a­ mi régi szol­gánk is; meglepő drágaság ütött ki világszerte, növelve, elkeseredetté téve a szakadatlanul, né­mán folyó tömegek­ küzdelmét, amely azonban nem gátolja, hogy a vállalkozás, gyártás, keres­kedés és spekuláció sohasem látott mértékben felvirágozzék. Mindebből a forgatagból azonban, most, amikor az új esztendő elválik a régitől, csak né­hány eseményt fogunk kiválasztani, amelyek már eléggé éles világításban állnak, vagy foly­nak le a szemünk előtt.» Mindenekelőtt Keletre kell néznünk, ahonnan valaha a világosságot várták és ahon­nan ma is a legtöbb várnivalója van az embe­riségnek. A százharmincmillió embersejtből való lomha orosz hústömeg ezer sebből vérzik. ■Nehezen küzködik, kínosan vergődik; évekig, talán évtizedekig nem is sejthetjük mit fog szülni ez az emberhegy, csak annyi bizonyos, hogy egeret semmi esetre. Már most is, amikor küzdelmének jóformán elején tart, megmozdí­totta Törökországot és Perzsiát és talán, a bá­mulatos erőre kapott Japánnal együtt, egy új, modern népvándorlás készül a világnak azon a nagyobbik felén, amelyet eddig a sokkal ki­sebb Nyugat vezetett gazdasági és kulturális láncán. Az orosz forradalom megteremtette az első orosz népképviseletet, de a reakció néhány hó­napi működés után el i­s temette. Most készül újra feltámadni, valószínűleg erőszakosan imeggzelidített formában. Az első duma azonban néhány hónapos élete alatt csodálatos galvani­záló hatással volt az orosz népességre. Az agi­táció és a nagyjelentőségű eseményeknek az utolsó faluba is eljutó szele előkészítette a lel­keket, de világosságot a nyugtalan agy­ve­lőkbe csak a duma gyújtott. A kétségbe©etőén tudat­lan muzsik ékszerre tudta, mit akar: földet és szabadságot! Ezzel a jelszóval küzdött a duma a cári kormány ellen és amikor feloszlatták, rémes események történtek. A parasztok ka­szát fogtak ,­üszköt dobtak a földesúr házába­n is a hadsereg, amely szintén orosz parasztokból való, fellázadt. Szveaborgban egész csatát vív­tak a forradalmár katonák a várhoz hű csapa­tokkal Szebasztopolban és sok más helyőrségben is harcok dúltak. Helzingforszban, a finn mun­kások csempészett puskákkal egész szervezett sereggé tömörültek és hetekig tartották magu­kat a­­katonákkal szemközt. Ezeket a vakmerő, halálmegvető vállalkozásokat azonban mind vérbe fojtották. Vér folyt annyi ez alatt az el­múlt esztendő alatt Oroszországban, amennyi egy háborúban is sok volna. Megkezdték mun­kájukat a hadi-vértörvényszékek, amelyek vizsgálat, sktupulus nélkül, huszonnégy óra alatt kivégeztek mindenkit, akit kézre kerítet­tek, így aztán a nyílt forrongások lassan kint belefuttak a vérbe. Most csend van Oroszor­szágban, amelyet naponta megszakít egy-egy sortűz, amelylyel forradalmárt végeznek ki, de ezeknek a sor­tüzek­nek a ropogását túlhar­­sogja a bomba robbanása, a revolver recsegése, amelylyel a forradalom hajtja végre a maga halálos ítéleteit. Az orosz forradalmárok azon­ban nemcsak halállal, hanem súlyos pénzbün­tetésekkel is folytatják a megtorlást. Százez­rekre rugó összegeket rabolnak az államtól és vállalatoktól, megsarcolnak mindenkit a forra­dalom céljainak szolgálatára. Tönkretették a vagyonbiztonságot, az üzleti élet különben is pang, a pénzeket a vagyonosok kiveszik a ban­kokból, külföldre viszik és ezzel lassan aláás­sák az ország pénzügyét és siettetik a katasz­trófát. Déli és Kelet-Oros­zországban e mellett borzasztó éhínségek tizedelik a lakosságot, amelyet állami gabonaszállítással igyekeznek enyhíteni. A nép éhezik, mint azelőtt, csak a szállítók és a hivatalnokok gazdagoknak a leg­magasabbtól, a legalacsonyabbig. Ebben a véres csendben készül Oroszor­szág a választásokra, amelyek februárban kez­dődnek. Szolypin kormánya tanult Nyugat- Európától és az első kísé­rlet után szakított a tiszta választásokkal. Mindenféle rendeletekkel határozatokkal korlátozzák a cári ukázban megadott választói jogot, presszióra, vesztege­tésre készülnek. Ezenkívül Szolypin máris ki­jelentette, hogy a dumának nincs joga bele­szólni, kit választ a cár miniszterévé és ha az új duma nem park­oz, ez­t kergeti, mint a régit. Ezekkel a kilátásokkal számol az orosz nemzet, amikor a dumát választja. Az orosz pártviszonyok igen bonyolultak, már a sokféle nemzetiség külön pártokká­­alakulása miatt is. A külföldön leginkább ismert, a kadettek, az alkotmányos demokraták pártja. A benne lévő számos, jelentős, nagytudású ember adja neki ezt a súlyt. A városi és vidéki intelligencia vá­lasztja a kadetteket, az új dumában azonban alig lesznek annyian, mint a régiben voltak. Akkor ugyanis ők voltak az egyetlen szervezett, előkészült párt, mellettük váratlanul kiala­kulva, már bent a dumába tömörült a „munka pártja“, a parasztok képviselői. Ez a két nagy párt körülbelül egyenlő számban a régi dumá­nak túlnyomó többsége volt. Néhány szocialista, a konzervatív októbristák és még egy-két je­lentéktelen frakció tette a régi dumát. Az új­ban valószínűleg az októbristák a kormány hat­hatós támogatásával tekintélyes számban fog­nak bejönni, valamint megjelenik bizonyára a pogromrendező „igaz orosz férfiak“ néhány példánya. De nagyobb számmal jönnek majd be a szocalisták is. Az orosz marxista szocialista párt tudvalevőleg két frakcióra oszlik. Az egyik a Leninisták, akik mereven hirdetik a fegyve­res nagy forradalom biztos kitörését és alkot­­mányozó gyűlést követelnek, ezért a dumába nem is küldenek képviselőt, a kadetteket pedig üldözik. A másik frakció a Martovisták, akik támogatnak minden forradalmár, liberális pár­tot és a dumát elfogadják kitűnő agitációs eszköz gyanánt. Az első választáskor még a Leninisták voltak többségben a szocialisták közt, most azonban, miután a tavaly őszre hirdetett általá­nos fegyveres felkelés nem tört ki, a Marfco­­vissták vannak túlnyomó nagy többségben. Van azonkívül az orosz pártok között egy, amelyről majd el fogják mondani, hogy az orosz szabadságok kivívásában a legtöbb érde­met szerezte. Ez a „szociál­forrad­almárok“ organizációja. A s­zoci­álforrad­alm­árok az él­tetői, a vezetői a harcnak a despotizmusi ellen. Ők tartják fenn azt a földalatti szervezetet, amely a merényleteket intézi, amely terrorizál és megtorol. Nekik nincs semmiféle dogmájuk, nem marxisták, nem ragaszkodnak a consti­tuantehoz, támogatnak, védnek mindenkit, aki a forradalmat segíti elő és üldöz mindenkit, aki a cárizmust szolgálja. Még egy forradalom folyt le és be is feje­ződött az elmúlt évben. Az a harc, amit Wal­­deck-Rousseau kezdett el a kongregációk ellen, a pápizmus­ elleni győzelmes harccá fejlődött. A francia klérusban az egész történelmen keresztül erős függetlenségi tendenciák éltek. Mikor azon­ban IX. Gergely a jezsuiták segítségével fel­élesztette a pápaság nemzetközien hangsúlyo­zott politikai törekvéseit az egyes országok­ban, legnagyobb befolyásra Franciaországban jutott. A rendek kezükbe kaparz­tották az ifjú­ság nevelését és politikai befolyásukat növen­­dékeikre, egész életükön és pályájukon végig mindig megőrizték. A Dreyfuss-botrány volt az első esemény, amely gondolkodóba ejtette a francia vezető férfiakat. Attól fogva kérlelhet­tem következetességgel haladtak az események egész a pápa követének legutóbb történt ki­ut­asításáig. Érdekes, hogy ebben a küzdelemben Briand, a szocialista volt az engedékeny, vonal­­ról-vonalra engedett, hogy a pápai dogmákat meg ne­verjee, csak az elvet tartotta fenn, hogy az államnak és az egyháznak egymáshoz semmi közük­. A pápa viszont, a nyakas velencei pap és az ő elvakult spanyol államtitkára rövid­­látóan új és új kifogásokat emelnek minden en­gedmény után. A küzdelem eredménye nem késő­­séges. A francia papok feltétlenül fü­ggetle­­nekké lesznek a pápától, mert a demokrata francia államberendezés, a klerikális pápizmus­­tól átitatva oly lekötetlen állapot, amit fentar­­tani nem lehet.• Nem hiányzanak azonban a felhők sem a láthatárról. Marokkó, amely már egyszer majd­nem háborúba kergette a világot, ismét vesze­delmes helyzet elé sodorta a hatalmakat. Marokkó, Nyugat-Európa Balkánja, Francia­­ország Algírban szomszédja Marokkónak és a csapatai ott vannak készenlétben. Angliával és Olaszországgal már felosztották egymásközt Bezakafrikét és a­ hopponmaradt Németország féltékeny. Amíg Marokkó sorsa el nem dől, örökös veszedelem marad a világra. Közép- és, Kelet-E­uurópának veszedelme a Balkán , Albánia és Macedónia. De ez bennün­ket közelről érdekel, mert örökké érinteni fogja viszonyunkat Olaszországhoz, amíg a Balkán ügyét el nem rendezik. Csak most derült ki, hogy Goluchowski alatt viszonyunk Olasz­országhoz már nagyon elmérgesedett és ez bi­zonyára egyik fő oka volt a hirtelen távozásá­nak. Aehrenthal alatt a viszony hirtelen csak­nem ezivélycené vált. Tittoni nagy beszédében megpendített egy eszmét, amely esetleg vég­leges megoldáshoz vezethet. Említette a meg­egyezést a Balkánra nézve, a Balkán titkos, papíron való felosztását. Amint Oroszországgal, amelylyel valamikor farkasszemet néztünk, meg lehetett kötni a Mürzstegi egyezményt, úgy lehetséges talán ilyen megegyezés Olaas­­országgal. Fölemelkedik még messze távolban a messze jövő nagy versenyzésének a felhője­­. Ez az amerikai-japáni feszültség, amely egy saliga diáknak az iskolából való kiutasításakor tört ki, de amelynek tulajdonképpeni oka a Csendes-óceán uralmáért való féltékenység és a F­ülöp-szigeteken az amerikaiak közeli szom­szédsága Japánhoz. Az új terület szerzése új veszedelmeket is hozott magával. Budapest, december 31. Új ügy- és személybeosztás a fü­­m­ivelésüg­yi minisztériumban. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter költségvetésének képviselőházi tárgyalása alkalmával tartott beszédében kifejezésre juttatott irányelvek és újabb teendők foganatosítása érdeké­ben a minisztérium ügy­beosztásában folyó évi január 1-én — némely változtatásokat tett. Neve­zetesen a gazdasági szakoktatási és kísérletügyi intézmények ügyeit a IX. főosztályhoz csatolta a ezen főosztály teendőit az ahoz tartozó hegyvidéki és székelyföldi nép felsegélyezésére irányuló ügyek­kel együtt államtitkári hatáskörrel Balogh Vilmos miniszteri tanácsos vezetésére bízta. A telepítési és birtokfeldarabolási ügyeket, melyek a gazdasági munkásügyekkel egy főosztályt képeztek, tekintet­tel egyrészről a tervezett nagyobb arányú birtok­politikai és telepítési akczióra, másrészről pedig a szociális munkáskérdésekkel kapcsolatban tárgya­lás alatt levő törvényelőkészítési munkálatokra s a munkásügyek jelentőségének folytonos emelkedő-

Next