Pesti Napló, 1907. január (58. évfolyam, 1-27. szám)

1907-01-05 / 5. szám

10 Budapest, szombat PESTI NA Pin DJ 1907. január 6. 5. szám — Életunt emberek. Balogh Zoltán harmad­éves gépészmérnök ma éjjel a Krisztina-körut 61. számú lakásán megmérgezte magát és meghalt. Ön­gyilkosságát különös körülmények között hajtotta végre. Tegnap este még jókedvűen beszélgetett bátyjával, Balogh Jánossal, majd levelet irt s az­után együtt lefeküdtek. Teáját az ágya mellé ké­szítette és bátyja hallotta, amint a sötétben meg­­ietsza. Néhány percig csönd volt s azután Balogh Zoltán hörögni kezdett. Bátyja világosságot gyúj­tott és akkor látta, hogy öcscse halotthalványam fekszik ágyában. Azonnal orvost hivott, aki azon­ban már későn érkezet. Azt nem tudták meg­álla­pítani, hogy milyen méreggel ölte meg magát. Az öngyilkos anyjának írt levelében mindössze ezt az egy mondatot irta: — Ne kutassátok az okot, most is, mint más­kor is, helyesen cselekedtem. A fiatal öngyilkost az orvostani intézetbe vitték. — Egy­­beteg úriember, akinek alig egy-két­­órája vedt már hátra az életből, hirtelen elhatáro­zással megrövidítette szenvedéseit. Az öngyilkos­­Pichler Károly hatvankétéves nyugalmazott állam­­vasúti ellenőr. Tegnap féloldali szélütés érte, amely annyira komoly volt, hogy orvosa, dr. Korányi Frigyes szerint egy-két óránál tovább már nem él­hetett volna. A professzor lesújtó véleményét Pichler a mellékszobában véletlenül meghallotta. Éjjel aztán egy őrizetlen pillanatban kikelt az ágyából, kiment a folyosóra és a második emelet­ről az udvarra vetette magát. Rögtön meghalt. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vit­ték.­­ Burányi Dezső huszonhétéves szolga a Lő­­utca 8. számú lakásán jobb halántékon lőtte magát és meghalt. Őt is a morgue-ba szállították. — Csecsemő a postaszekrényen. Szarvason a minap egy Jaurek­ Erzsébet nevű cselédleány éj­nek idején megszökött a gazdájától s magával vitte újszülött csecsemőjét. Az utcán eszébe ju­tott, hogy az ajtót nyitva felejtette. Olyan lel­kiismeretes volt, hogy hirtelen visszaszaladt gaz­dája házához és bezárta az ajtót; csecsemőjét visszatéréséig letette a gyalogjáróra. Valaki ez­alatt észrevette a csecsemőt s feltette a közeli postaszekrény tetejére. A leány, amikor vissza­tért, rémülten kereste a csecsemőt, de nem ta­lálta meg. Ismét visszaszaladt ekkor a házba és reggel mindent megvallott a gazdájának. A rendőrök reggel megtalálták a csecsemőt és be­vitték a városházára, majd keresni kezdték az a­nyját. Jaurek Erzsébet később maga jelentke­zett a rendőrségnél a gyermekéért. — Tűz egy m­ozgófényképes színházban. Ma este ismét tűz keletkezett egy mozgófényképes he­lyiségben, az Edison-színházban, amely a Nagy­mező- és Mozsár-utca sarkán van. Mielőtt egyik esti előadás véget ért volna, bűzös füst csapta meg a nézők orrát és csakhamar nagy riadalom kelet­kezett. Az emberek ijedten menekültek és a vesze­delmes tolongásban egy urinő meg is sebesült. A tüzet szerencsésen gyorsan el tudták oltani és igy nagyobb baj nem történt. — Munkászavargás Aradon. Aradon — mint onnan jelentik — tegnap este tiz óra tájban munkás­zavargás volt, amelyre a Munkás-Otthon titkára, a Klopf­stein Ernő ellen intézett támadás volt az ok. A titkár késő éjjel ment haza s amikor lakása elé ért, az­­utca szemben levő oldaláról hirtelen egy bekormos­zott arcú, jól öltözött fiatalember rohant feléje és hátbaszúrta. De Klopfsteinnak télikabátja és ruhája a szúrásokat felfogta s csak jelentéktelenebb sérülést szenvedett. Mikor az esetről jelentést tett, azt mond­ta, hogy az aradi pincérek szervezése miatt többen haragudtak rá, sőt meg is fenyegették s ig­y valószí­nűnek tartja, hogy merénylője ezek sorából került ki. Az aradi szervezett munkások azt híresztelték, hogy a merénylőt a vendéglősök bérelték föl. Erre a hírre tegnap este mintegy ötszázan zárt sorokban kiabálva és fenyegetőzve az Andrássy­ térre mentek, ahol a rendőrség nagy bajjal szétkergette őket. Öt ellen­szegülőt letartóztattak. A zavargás hirére a katona­ságot is készenlétbe helyezték. — Tolvaj helyett meglőtt gazda. Hertelend­­falván — mint Pancsováról jelentik — a minap tragikus eset történt Geyer János gazdálkodó csa­ládjában. Geyer elment látogatóba Torontálal­­másra s azt mondta leányának, hogy csak napok múltán tér vissza onnan. De egy nappal előbb érke­zett haza s minthogy leánya nem volt otthon, zárva találta házának ajtaját. Fáradt­­volt s nem akarta megvárni leányának hazaérkezését, bemászott te­hát az ablakon és lefeküdt. Este hazatért a leánya , amikor észrevette, hogy valaki van a szobában, rémülten szaladt át sógorához, Hamm Mihályhoz s azt mondotta neki, hogy tolvaj van a házban. Hamm Mihály kölcsönkérte szomszédjának revol­verét s a leánynyal együtt visszament Geyer házá­hoz. Benézett az ablakon és észrevette, hogy va­laki mozog a sötét szobában. Geyer ugyanis időköz­ben fölébredt s amikor zajt hallott, az ajtóhoz akart menni,­mert azt hitte, hogy leánya érkezett haza. Hamm ekkor rásütötte revolverét abban a hi­­szemben, hogy tolvaj van odabent. A gazda ekkor keserves jajgatásban tört ki s a kintállók hamaro­san rájöttek a végzetes tévedésre. Geyer súlyosan megsérült. A csendőrség megindította ez ügyben a vizsgálatok . Nászajándékok csakis a Párisi Nagy Áruházban csodás választékban és olcsó árban kaphatók. Budapest, Kerepesim! 3­. Képes árjegyzék vidékre ingyen.­­ Tápértékben a Zoltán-féle iz- és szagnélküli csuka* májolaté az elsőség. Üvegje 2 K- Zoltán-gyógytár, Szabad­ságién . Használ ön is maláta kávét? Ez a kérdés, ha női társaságban felvetik, rendesen szánalmas mosolyával találkozik. Ilyen balvéleményt még sokan táplálnak a malátakávé iránt. S ez részben érthető is, mert amit ma­látakávé név alatt árulnak, többnyire nem is maláta­kávé, hanem majdnem mindig csak egyszerűen pörkölt árpa, vagy pirított maláta, ez pedig csak egy édeses, fád izű főzetet ad, melynek semmi kávéjze sincs. Sokan ép­pen még nem tudják, vagy még nem győződtek meg ar­ról, hogy csakis a Siat­reiner-féle Knoipp-malátakávé egy oly gyártmány, mely maga is zamatos kávéízzel bír, mert ennek szemeit a kávécseresznyéből nyert olyan kivonat­ban áztatják, mely a gyarmatkávéban levő koffein nevű mérget nem­ tartalmazza. Tehát egyedül a Kathreiner­­féle Kneipp-malátakávé egyesíti magában nagy mértékben a gyarmatkávé kedvelt izét és zamatját a maláta ismert egészségi előnyeivel. Aki a valódi Kathreinert próbálta az meg is győződött ennek a malátakávénak jó minőségé­ről és nem fog többé előítélettel iránta viseltetni. A va­lódi Kathreinert azonban csak zárt csomagokban árul­ják melyek a Kathreiner névvel vannak ellátva, s azért szükséges is a vételnél mindig a Kathreiner nevet hang­súlyozni.­­ Anyáknak nonapolt lelkiismerettel ajánlható, hogy kisdedeiknél használják a felülmúlhatatlan Babymira­­crémet, mert jobb, mint minden hintőpor: a fej és bőr­kiütéseket, ótvart biztosan kigyógyítja. Megszárítja a fel­­dörzsölt, kipattant, vagy kipillott bőrt, a nedvesség által okozott bőrkipattanást gyorsan leszáritja stb. Egy doboz Babymira-érém 60 fillér a gyógyszertárakban. 5 dobozt 3 korona 20 fillérért f­élmentve küld az egyedüli készitő Brodjovin H. gyógyszerész Zágráb. 6. — „Milleniumtelep“, Nagyősz, Torontálmegye. ki­váló minőségű, elismert fajtiszta szőlőoltványokat szállít olcsó árban. Magyar vagy német, vagy román, vagy szerb föárjegyzék ingyen és f­élmentve. — Ha sokat szenved főfájásban, kérdezze meg or­vosát, hogy nem gyomor vagy bélbajból ered-e az­ Eb­ben az esetben felülmúlhatatlan és biztos hatású gyógy­szer a Schmidthaner-féle igmándi keserűvíz, melynek hatását tudományos alapon felfedezett rask­oaktív tulaj­donsága lényegesen fokozza- Olyanok, akiknél más hashajtószerek nem használnak, ha reggeli előtt egy félpohár igmándit isznak, csakhamar meggyőződnek bá­mulatos hatásáról- Kapható mindenütt nagy és kis üve­gekben. PESTI ERKÖLCSÖK. Cléo. (Történik ama mulatóhely pénztáránál, ahol Cleo de Marodé esténként fellép. Délelőtt van, amikor nincs tolongás a pénztár előtt s a pénztáros ráér csevegni.) Egy úr (a feleségéhez): Mama, ez itt a pénztár. A felesége: Látom. A férj: Na? Az asszony: Mit, na? Ha akarsz, vegyél je­gyet, ha nem akarsz, ne vegyél. A férj: Csak azért mondom, mert te erkölcsös nő vagy és tudom, hogy talán megütközöl azon, hogy itt egy olyan nő táncol, akiről mindenféle pletykák szállonganak , « , többek közt egy király­­lyal kapcsolatban . . . Az asszony: Oh! A pénztáros (közbeszól): Kérem, az egy szem­telen pletyka. Önagysága tessék megnyugodni, biz­­tosíthatom, hogy a dologból egy szó sem igaz, az illető táncosnő csak megrágalmazva lett ezen pletyka által, mely azonban belső becsületét egy­általában nem érinti, ső­t még csak nem is franszí­­rozza. A férj: Hallod? Az asszony: Hallom. Ki mondja ezt? Egy pénztáros. A pénztáros: Kérem, én csakis mint pénztáros vagyok pénztáros, de mint férfi, férfi vagyok. Amit én mondtam, azt nagyság előtt a főesküvel merném megerősíteni, esetleg elfoglaltságom tarka krónika. (Újévi utóhang. — A to­jás. — A tollkés.) Az újév nemcsak ünnep, öröm, jókíván­ságra nyíló alkalom, hanem fájdalom, épp olyan elseje is, mint a többi. A pénzbeszedés vígan folyik újévkor is, a számlák jönnek, egyre jönnek, kifo­gások röpködnek a levegőben, min­t más elsején. Megjelenik egy pesti bohémnél egy számlás ember. A gazdasszonya, szegény, aki ezzel a szám­lás emberrel szemben a múlt évben minden kifor­­gást kimerített, nem tud hamarjában mit mon­dani. De aztán feltalálja magát, bús pofát vág és így szól: — Hiába jött kérem, a szegény nagyságos úr... meghalt. A pénzbeszedő ránéz: — Meghalt? — Meg. — Mikor? — A múlt héten. Nagy csönd. Aztán sóhajt egyet a pénzbeszedő és ezt mondja: — Február elsején megint eljövök. És megy le a lépcsőn, nyugodtan, mint akinek pénzbeszedés dolgában még a halál se imponál, éj. Gyerektörténet. Mentsége, hogy rövid. A kis­fiú berohan az anyjához:­­ — Mama, mama? . — Mi kell? . — Mama, ki tojja a tojást? A tyuk, vagy a kakas?­­— A tyuk, fiam. . — A kakas nem? — Nem, fiam. A kakas nem. Szünet. — Hm — mondja elgondolkozva a gyerek. — Nem tud, vagy nem akar?.. Sb. A községi választások nagy plakátcsatájában a legnagyobb derültséget — és talán a legnagyobb hatást is — az a plakát keltette, mely az ötödik kerület utcasarkain jelent meg és egy ebben a kerü­letben jól ismert felekezeti zamata mondás mintá­jára csak ennyit hirdetett: „Árminnak legyen egy tollkése!“ A plakát a demokratáktól származott és az ötödik kerületbeli függetlenségi pártiak főembere, Dr. Mangold Ármin ügyvéd ellen irányult. A hatás nem is maradt el: a községi választók nevettek és nevetve szavaztak a demokrata listával. A Lipótvárosban is a demokraták győztek. A választási harc lezajlása után Vázsonyi Vil­mos elkezdett gondolkozni, hogy milyen módon bé­­kíthetné ki Mangold Ármint, aki csak politikai el­lenfele, egyébként régi jó kollegája. A demokraták vezére végre is kisütött vala­mit. Küldött Mangold Árminnak ajándékba egy szép­­ ezüst tolikést, melynek egyik oldalára ezt vésette: „. . . és Vázsonyi monda: Árminnak legyen egy tolikése . . A másik oldalára pedig ezt: , „. . . és Árminnak jön egy tolikése!“* miatt talán csupán egyszerű becsületszavam is ele­gendő volna. Az asszony: Az már más. Ön szavát adja, hogy az, a királyi . . , izé . . , viszony csupán pletyka? A pénztáros: Szavamat. Az asszony: Köszönöm. (Kifelé indul.) A férj: Hová mégy? Az asszony: Haza. Csak nem hiszed, hogy je­gyet veszünk ehez a nőhöz, akiről a legrutább pletyka forog — ha még csak nem is igaz? (Erkölcsös büszkeséggel távozik.)

Next