Pesti Napló, 1907. február (58. évfolyam, 28-51. szám)

1907-02-01 / 28. szám

Az első válság után. Budapest, január 31. Polónyi ma elbúcsúzott a Háztól. Utoljára ült a piros bársonyszéken­ és aztán kiment az ülésteremből. Kivált a koalíció kabinetjéből, hogy megmentse a koalíciót. Mert most már erről van szó. Az új fordulat Polónyiból a koalí­ció mentőangyalát csinálta. Olyan ve­szedelmes örvény elé vitte a koalíciót, amelyből csak saját élete feláldozásával tudta megmenteni. Egyszóval Polónyi mint nagylelkű, önfeláldozó hazafi hagy­hatta el a politikai csatateret. E babérokat nem veheti el tőle sen­­ki sem. De azt joggal mondhatja min­denki, hogy a koalícióért aligha kellett volna Polónyinak ekkora áldozatot hoz­nia, ha annak idején jobban meggondol­ták volna, vájjon egyáltalán a kabinet­be való-e? A koalíció vezérei elhamar­kodva cselekedtek és most Polónyi ré­vén feltárták belső boldogtalanságuk féltve őrzött titkát. Paló­nyit nem saj­nálja senki sem, és ha sokan örömet vél­nek neki szerezni azzal, hogy a koalíció áldozatának kiáltják ki, ám legyen meg mindenkinek a maga öröme. De az a Ház, amelynek egyik része ma tapsolt, mikor Polónyi búcsúzott­, a másik pedig néma volt, mint a hal, na­gyon jellegzetes képet mutatott. Akik tapsoltak, irigyelték azokat, akiknek nem kellett tapsolniok. És akik nem tap­soltak, jobb szerettek volna hangosan beszélni s tiltakozni. Az a sok intrika, mesterkedés, pártoskodás és alkudozás, ami a Polónyi ügye körül forgott, több volt, mint személyes küzdelem. Polónyi egészen jelentéktelen epizódja volt en­nek a nagy kavarodásnak, amelynek a mélyén észrevehette mindenki a koalí­ció megingott egységét. Még nem kon­statálhatta senki a házasságtörést, de a házasfelek mindegyike rájött, hogy lel­kileg már nincs közösség közöttük. Ha nem jön a Polónyi dolga, talán jött volna valami más. De minél brutálisabb volt az ok, annál brutálisabb volt az eredmény, amely el nem maradhatott. A házasfelek rettentő hibákat vettek észre egymáson és lelkileg eltávolodtak egymástól. Beláttak egymás kártyáiba és megismerték egymás szándékait. Mikor ma Polónyi búcsúbeszédét mondotta, érezte mindenki, hogy ennek az előre kicsinált ceremóniának a hát­­ter­ében ott lappang az a kísérteties ve­­szedeleifi, amely a koalíció eddigi nyu­galmát fenyegeti. A megürült bársony­széken keresztül beláttak a miniszté­rium nagy belső harcaiba. Meglátták a pártok irigy féltékenységét, egymással szembenálló politikai törekvését­, és mi­kor Polónyi eltávozott, mindenki azt a politikai alakulást sajnálta, amelynek annak idején létre kellett jönnie, hogy az ország irtózatos veszedelmektől sza­baduljon, és amely most kissé megcsor­­bulva, ki van téve annak a veszedelem­nek, hogy az ellene irányuló áradatok­nak is meg voltak a maga puhaságai. Ezek főleg otthon mutatkoztak a feleségével szem­ben, ki büszke, gőgös asszony volt s aki nem egyszer éreztette férjével, hogy a vagyon alapját az ő hozománya teremtette meg. Az eset nem érdemel sok szót. Hámon Imre elcsábította a varróleányt. A dolog fel­tűnően könnyen ment. Julija szerelmes lett a selymes feketeszakállu malomigazgatóba, s az első­ találkozásnál karjaiba dőlt. A leánynak ez volt első komoly sze­relme, a férfinak ki tudja, hányadik száz ... A boldogságot csak az zavarta, hogy éppen abban az időben Hámorné elhalmozta Júliát munkával. Heteken át kellett abban a ház­ban dolgoznia, amelyből — ezt a leány érezte — ki kellett volna dobni. Nos, nem dobták ki, de Hámorné modo­rában az utolsó napokban feltűnő idegesség, ingerültség mutatkozott. Minden komoly ok nélkül kíméletlen megjegyzéseket tett Júlia munkájára, sőt később személyére. — Mért festi maga a szemöldökét ! —■ kér­dezte egy alkalommal minden apropó nélkül. Julia hebegve válaszolta, hogy neki ilyesmi soha eszébe nem jutott, mire Há­monné brutálisan vetette oda: — U­gyan, ne hazudjék ... Ezen az este Hámon kisírtnak találta Julia­­szemét­ Mikor megtudta az okát, ko­moly arcot mutatott. — Hát igen ... kom­iszság tőlem, hogy ezt az állapotot tűröm ... Neked nem szabad többet hozzánk jönni. nak nem tud majd ellenállani. Ennek a megismerése fájdalmas rezignációt kel­tett mindenkiben. Volt idő, amikor Polónyi egyszerű, sima­ távozása megerősíthette volna a koalíciót. De azok után, amik történtek, Polón­yi távozása nem haszna a koalí­ciónak, hanem már menekülés a válság­ból, amely lépten-nyomon fenyegetett. Polónyi exponált személyisége és retro­grád politikája, nem illett a kabinet fel­fogásához és program­jához. El kellett volna őt távolítani már régen. Azonban vártak, míg az ő maradásának, vagy tá­vozásának kérdése a részleges kabinet­­válság területén jóval túlvitte a gyula­­dás anyagát és akkor nyúltak az operá­cióhoz, amikor már nyilvánvaló volt, hogy csak az akut veszedelmet lehet elhárítani, de a testet többé egészsé­gessé tenni nem lehet. Ez annál sajná­latosabb, mert a koalíció még távolról sem oldotta meg azokat a nagy kérdé­seket, amelyeknek megoldására egy egész ország tetszése mellett vállalko­zott, és am­elyeknek megoldhatása ked­véért minden párt olyan, áldozatot ho­zott, amely saját létét fenyegette. Ilyen nagy áldozatok árán létrejött és fentar­­tott és ilyen nagy célokra hivatott szer­vezet minden felfedezett újabb gyöngéje csak fájdalmas érzéseket kelthet, és min­den hiba, amely a szervezet gyöngítésére vezet, módfelett sajnálatos. A Pólónyi­­rigy sok gyengeséget tárt fel és sok hi­bát eredményezett, ami előbb-utóbb — De még legalább egy heti mun­kám lesz. — Az mindegy ... Beteget jelentesz... Ő nagysága talál más varrónőt. Nem enge­dem, hogy téged sértegessen. — Pedig van joga hozzá. •— mondotta a szegény leány végtelen szomorúsággal Hámon sokáig nézte a finom, tűnődő arcot s valami különös, eddig csaknem isme­­retlen indulat mozdult meg benne. Számot adott magának róla. Hámon gyakorlati ember volt. Mikor honorálást emlegetett, pénzre gondolt. Nem vett ékszert, bútort, hanem átadott a leány­nak egy takarékpénztári könyvet háromezer forintra. — Lehet, hogy ezzel megállapítod jövő­­det. Ha nem lennék nős, tahin többet is tud­nék tenni. Három hónap sem telt el, s Hámon vég­képp szakított kedvesével. Az utolsó találko­zásnál okát is adta.: — Válók a feleségemtől, s a válás alatt, ettől nagy érdek függ, olyan életet kell él­nem, mint egy kartauzinak. Julia néni tudta, hogy micsoda fegye­lem köti a karth­auziaikat, de szótlanul bele­nyugodott a válásba. Elég okos volt előre látni, hogy ennek előbb vagy utóbb szük­ségképpen be kell következni. Még megelége­dést is érzett, a fölött, hogy Hámon megsza­badul attól a házsártos, gőgös asszonytól, kit szívtelennek, lelketlennek tudott. Kerek öt esztendő telt el, s ez az ötesz- A varrólány regénye. Irta: Zöldi Márton. (Utánnyomás tilos.) Ez az az ócska, kopott tragédia, mely min­idig új marad. Csak a fokozati különbségben mutatkozik némi érdekesség. Akik itt szerepelnek, azok épp oly kö­zönségesek, mint maga a történet s mégis van egy hajszál, mely elválasztja, melyben a történet eltér a mindennapitól... Én leg­alább úgy érzem ... Linné Julia volt a varróleány neve- Szépségét főleg fiatalsága, finom, szinte már­­ványsimaságú arcbőre emelte értékké. Arra az értékre gondolok, melyet a gazdag urak soha sem sajnálnak magukhoz váltani. Ez történt Linné Júliával is, ki úri há­zakhoz járt varrni, s akinek ügyességéről na­gyon elösmerően nyilatkoztak a ga­zdag ürmök. Júlia kétségtelenül talentum volt a maga szakmájában. Nemcsak blúzokat, szoknyá­kat, de kényes természetű kosztümöket is rá lehetett bízni. A vidékről került Budapestre s itt pikkani kezdte. Egészen egyedül állt, rokon, ismerős, barát nélkül. Szeretője sem volt mindaddig, míg Hámonékhoz nem komtaen­­dálták varrónőnek., Hámon Imre malomigazgató vall,, nagy vagyonnal és nagy tekintélylyel. Kiváltságo­san szép, eszes férfiú volt eléggé megbízható jellemmel. De természetesen ennek a jellem­­ 58-dik évfolyam. 28. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre____28 köt. — fill. Félévre_ __ 14 , — . Negyedévre — 7 , — . Egy hóra-------2 , 40 , Egyes szám Vidéken — ---------«mi. roPESTI NAPLÓ Budapest, 1907. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-ut 27. Péntek, február 1. Apró­hirdetések éve: egy­ü­tt 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számítás­ul, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ünnep után is. Mai számunk 24 oldal.

Next