Pesti Napló, 1907. február (58. évfolyam, 28-51. szám)

1907-02-10 / 36. szám

Budapest, vasárnap» PESTI NAPLÓ, 1907. február 10. 36. szám 13 . Gólya-sztrájk. Ismeretes az a nagyarányú mozgalom, amelyet az angol feministák a nők sza­vazati joga érdekében indítottak. A vérmesebbek tüntetést is rendeztek az elmúlt október 23-án, a parlament megnyitása napján az alsóházban, mire vezetőiket a rendőrség elfogta és elítélte. Ezekről most érdekes dolgot ír egy német lapnak Ellen Key. Elmondja, hogy Velencében találkozott a tün­tetés két vértanújával; az egyik festőnő volt és beteg lett a fogságban, a másik Lawrencené asz- Azony, aki a férje által kiadott és szerkesztett „The Labour Rekord“ szocialista újságnak a munkatársa. Ezek részletesen elmondták neki a történteket. Annak idején ismertettük a dolgokat, ezúttal csak a következő ismeretlen, de annál jellemzőbb részle­teket közöljük: — A vádlott nők — írja Ellen Key — a rend­őrség előtt kijelentették, hogy nem kívánnak véde­kezni olyan törvényekkel szemben, amiket nem ők hoztak és olyan bíróság előtt, amely csupa férfi­­tagokból áll. A rendőrbíró felajánlotta nekik, hogy ama ígéret ellenében, hogy hat hónapig tartózkodni fognak minden szerepléstől, ami rendzavarást idéz­hetne elő, szabadon bocsátja őket, valamennyi­ük nevében azonban Cobden-Sanderson Anna asszony kijelentette, hogy ők folytatják programmuukat és követelik, hogy mint férfiakkal bánjanak velük. Ez a kívánságuk teljesült is. A rendőrbíró valamennyit közönséges fogházra ítélte, amelyet rabruhában kel­lett elszenvedniük, rabmunkát kellett végezniük, könyveket, írószereket nem vihettek magukkal. Rettenetes állapot volt az, amit el kellett szenved­­niök. A fogházban ez­ sincs az egészségügy köve­telte tisztálkodásról, szellőztetésről és a naponkinti fürdéshez és ízletes ebédhez szokott elkelő hölgyek mindezeket nélkülözni voltak kénytelenek; közönsé­ges rabkosztot kaptak. Legalább alkalmuk volt megismerkedni az angol fogh­ázrendszerrel és­­ megszilárdultak ama feltevéseikben, hogy tovább kell küzdeniök. — Részemről — írja tovább Ellen Key — csak egyetlen eszközt tudok arra, hogy a nők jogaik érvényesítésében a kellő erélylyel és a siker remé­nyével felléphessenek. Ez az eszköz, amely azonban épp oly kivihetetlen, mint amilyen hatásos volna, nem egyéb, mint hogy a nők ne szüljenek annak a társadalomnak, amely megtagadva a nők szavazati jogát, kizárja őket a közélettől. Minthogy azonban elképzelhetetlen, hogy valamely ország összes höl­gyeit egyesíteni lehetne e presszió rendezésében, nem marad egyéb hátra, mint az eddigi eszközök­kel, gyűlésekkel és kérvényekkel küzdeni mind­addig, amíg csak ki nem vívják a nők polgárjogait. — Női gyógyszerész. Beck Ilona egyetemi hallgató engedelmet kért a belügyminisztertől arra, hogy a gyógyszerész pályára léphessen. — Apponyi Albert kultuszminiszter ma értesítette a fővárost, hogy a kérelemnek helyt adott és meg­engedte, hogy a folyamodón­ bármely gyógyszer­tárban gyakornoki minőségben alkalmaztassák. _ Brankovics pátriárka ügye. Karlócáról je­­lentik, hogy Musitzky Döme országgyűlési képviselő kijelentette, örömmel veszi tudomásul, hogy Bran­­kovics pátriárka rágalmazás végett pert indít ellene és maga fogja kérni az országgyűléstől mentelmi jogának felfügesztését. A kongresszusi költségvetési bizottság letárgyalta az 1907. évi költségvetést. A kérvényi és törvényhatósági bizottságok hétfőn ké­szülnek el munkálataikkal, de miután kedden görög­keleti ünnep van, a kongresszus aznap nem ülésezik. A „M. T. I.“ jelentése szerint alaptalan az a hír, hogy a pátriárka által egybehívott főegyházi kon­­zisztórium tagjai arról értesítették volna a pátriár­kát, hogy elnöklése alatt­ nem hajlandók többé mű­ködni. — Kuropatkin könyve. Pétervárról jelentik, hogy Kuropatkinnak a japán-orosz háborúról írott munkája kiadása tárgyában végleges megállapodás jött létre. A munka négy kötetből fog állani és mindegyik 600 oldalt foglal­ magában. Az első kötet címe: „Liaojang“, a má­sodiké: „Hadműveletek a Saheo folyón“, a harmadiké: „Mukden“, a negyediké: „A háború következményei“. Kuropatkin végül egy pótfüzetben kritikai világításba helyezi az első hadosztály szereplését, amely az ő pa­rancsnoksága alatt állt. —­ Leleplezett tolvajbanda. Párisból táviratoz­­nék. A „Matin“ jelentése szerint a rendőrség mintegy száz egyénből álló tolvajtandának jött a nyomára, amely az északi kerületeikben két év óta számos betörlést és több gyilkosságot köve­tett el. Puln­ét Abel és Ágost betunei lakosokat, a banda vezetőit, valamint a banda negyvenhárom tagját letartóztatták.­­ Az anarkista város polgármesterét felrob­bantották. Pattersonból, a híres amerikai anar­­kista­ városból táviratozzák, hogy Chorteee polgár­­mester legutóbb segédkezett a hatóságoknak több külföldi letartóztatásában, akik különféle szabályta­lanságokat és egyéb bűnöket követtek el. Tegnap postán gyorsteheráruként pokolgép érkezett a cí­mére. Az érkezett csomag felbontásánál a pokolgép felrrobant és a polgármestert darabokra tépte. — Házasság. Marsiliesi dr. Wetzel Gyula, a m. kir. szabadalmi tanács elnöke és neje, Vaigl Katalin fia. Wetzel Ernő eljegyezte néhai meszleni Meszleny Lajos országgyűlési képviselő és neje, eörményesi és karánsebesi Fiáth Mária leányát, Rózsi­kát. Benedek Lajos cs. és kir. főhadnagy házassá­got kötött Bauer Szerénnel Budapesten. Dr. Rózsa Félix fővárosi orvos eljegyezte Bauer Ilonkát, özvegy dr. Bauer Ignácné leányát Kunszentmiklóson. Dr. Müller Vilmos budapesti sebészorvos, a németországi Casselben házasságra lépett Men­­dershausen Helénával, Mendershausen György gyá­ros leányával. Idősb Riegler Ferenc és neje, Schreyer Anna február 11-én ünnepük meg aranylakodalmukat és ugyanakkor fiuk, Riegler Ferenc és neje, Münster Katalin ünnepük házasságuk huszonötéves évfor­dulóját. Az egyházi ünnepség a budafoki római katolikus plébániában lesz. Gundel Károly csorbatói fürdőigazgató e hó­nap 11-én vezeti oltárhoz Tátralomnicon Marchal József tátralomnici fürdőigazgató sógornőjét, Blausuthig Margitot. Dr. Ferbstein Károly eperjesi ügyvéd elje­gyezte Zinner Erzsikét, Zinner Henrik takarék­­pénztári igazgató leányát Sátoraljaújhelyen. Rosenberg Aladár kereskedő Kaposvárról el­jegyezte Weisz írónkét, Weisz Soma leányát, Bö­­hönyéről. Reich Jenő eljegyezte Wirth Szerénkét Bu­dapesten. — Szláv munkások kiutasítása Németország­ból. Berlinből jelentik, hogy Szász-Meiningennél a kormány rendeletére a minap nagyobb csoport hor­­vát és cseh munkást utasítottak ki. A kormány szándéka az, hogy az összes szláv munkásokat ki­utasítja, de egyelőre megeléged­ett egy csoportnak az eltávolításával. A kiutasítás megokolása szerint a horvát és cseh munkások veszedelmére voltak a közbiztonságnak, mert állítólag többször nyilvános botrányt és zavargást csináltak. Az igazi ok azon­ban az, hogy a rendőrség, amely a szláv munkáso­kat mindenhol megfigyeli, azt mondja, hogy a keleti tartományokban lakó lengyelekkel politikai össze­köttetésben voltak. A kormány nem akart erről tu­domást venni a kiutasító végzésben, nehogy esetleg diplomáciai tárgyalásra legyen szükség Magyaror­szággal és Ausztriával. A kiutasított munkások kö­zül ugyanis a horvátok magyar, a csehek pedig osztrák alattvalók. A gazdátlan csónak. Triesztből jelentik, hogy Miramareban a minap a halászok egy gaz­dátlan csónakra bukkantak, mely körülbelül száz méternyire lehetett a parttól és le volt horgo­nyozva, de nem ült benne senki. Néhány napig állt már azon a helyen a csónak, mikor néhány halász kiváncsi lett rá és odaevezett. A csónak üres volt, csak a feneke volt leterítve zöld vá­­szonta­karóval. Az egyik ember, aki az evezőt ke­reste, fölemelte a takarót és nagy rémületére egy fiatalember holttestét találta ott. Erre vala­mennyien otthagyták a csónakot és a partra eveztek, hogy jelentést tegyenek a rendőrségnek. A rendőrség emberei mindjárt kiszálltak a csó­nakhoz, felszabadították és a partra vonták. A halott zsebében több levelet találtak, amelyet a hozzátartozóinak irt s találtak egy ajánlott leve­let is, amelyben arcképét küldte egy leánynak, amelyet azonban a címzett nem fogadott el. Valószínű, hogy azért szánta magát halálra. A csónak orrán hatlövetű revolver volt, amelyből csak egy golyó hiányzott. Az arcképre ezt az ajánlást írta a fiatalember: Minden mondanivaló­mat egy szóba foglalom össze és azt az egyet is elhallgatom. Az ajánlott levélből megállapította a rendőrség, hogy az öngyilkos fiiatalember Wil­helm Ottó Ödön nürnbergi elktroteknikus. Hiva­talos dologban volt Triesztben három hónap óta s onnan is sűrűn írogatott egy drezdai leánynak, a levelei azonban felelet nélkül maradtak. Mikor a csüggedetten szerelmes az arcképét küldte el a leánynak, az a levelet már el sem fogadta. Ez végképpen elkeserítette a fiatalembert. Mikor a portás visszahozta a levelet, Wilhelm nyomban otthagyta munkáját és attól fogva nem látták abban a gyárban, ahol dolga volt. Jelentették az eltűnést a rendőrségnek, amely azonban semmit sem tudott meg róla addig, míg a miramarei ha­lászok ki nem fogták. — Edison hatvanadik születésenapja. Holnap, február 10-én lesz Edison Tamásnak, a világhírű feltalálónak 60-ik születésenapja. A feltalálót min­denfelé ünnepelni fogják, aki újságárusból lett dús­gazdag és világhírű ember. Edison Tamás 1847. február 10-én született az Ohió államban levő Milánban. Mint fiatal gyer­mek beállt a Michigan-vasutakhoz újságárusnak és már akkor is sokat foglalkozott fizikával és kémiá­val. A fiatal gyerek életrevalósága feltűnt a vasúti igazgatóságnak és felvették a táviróosztályba. Itt rövid idő alatt oly előmenetelt tanúsított, hogy csakhamar áthelyezték Port-Hurtonba, már mint rendes távirótisztet Bejárta azután még Stratfor­­dot, Adriant, Indianapolist, Cincinnatit, New­ Orleanst és még sok amerikai várost, mindenütt tanulva és egyúttal javítva a távhrőkészülékeket. Ekkor már nagy volt a hite és utóbb a newyorki Gold Indicator Company igazgatója lett ée ugyan­akkor egy gyárat alapított, ahol kizárólag az ő ta­lálmányaival foglalkoztak. Ezt azonban nemsokára abbahagyta és a Newyork melletti Mento-Parkb­an 1876-ban laboratóriumot alapított. Innen lepte meg a világot a többi között a telefon és fonográf fel­találásával. — Németországból kiutasított főiskolai hall­­gatók. Lipcsei távirat jelenti, hogy az ottani rend­őrség kiutasított húsz orosz diákot, amiért ezek a legutóbbi országgyűlési választás alkalmával a szociáldemokrata pártnak végeztek szolgálatot. Ha­sonlóképpen a drezdai rendőrség is kiutasított több főiskolai hallgatót, köztük két osztrák diákot is, akiknek ugyanaz volt a bűne, mint a lipcsei kollé­gáiknak. A kiutasítás ellen tett kifogásokat a kormány megokolás nélkül elutasította. — Tűz Tolsztoj birtokán. Moszkvából jelentik, hogy Tolsztojnak a város közelében levő birtokán január 30-án nagy szerencsétlenség történt. Tolsztoj az előző estén nagy mulatságot rendezett és a ven­dégek egy része még éjjel is Tolsztoj házában ma­radt és ott aludt A nagyteremben ágyakat heve­nyésztek számukra és a szolga reggel bement hogy tüzet rakjon. A fát petróleummal akarta meg­­gyujtani, de oly ügyetlenül bánt a petróleumos kan­nával, hogy tűz támadt amely csakhamar a terem összes bútorát lángba borította. A vendégek egy része megmenekült, de nyolcan a tűzben elégtek. — Kisiklott személyvonat. Nagyváradról jelen­tik: A Kolozsvárról Nagyvárad felé robogó 507. számi személyvonat ma este 10 órakor Élesd állomáson helytelen váltóállítás következtében a vágányokon veszteglő kocsisornak rohant. A mozdony szétroncsolódott és a kocsik kisiklottak. Az utasoknak a nagy rémületen kívüli nem tör­tént semmi bajuk. A vonatszemélyzet sem sé­rült meg. A kár nagy. Nagyváradról segélymoz­­dony és kombinált kocsiszerelvény ment Élesdre, hogy az utasokat továbbszállítsa. — A Behring-szérum. Párisból táviratozzák. De­­bove tanár az „Echo de Paris“-ban kijelenti, hogy Beh­ring tanár egészségi állapotát illetőleg sem újságíró, sem más személy előtt kijelentést nem tett. A Behring tanár levelében említett dr. Bernheim ugyanazon lapban til­takozik azon vád ellen, hogy egy Behring tanár iránt ellenségesen viselkedő csoport élén áll. Ő csak konsta­tálta, hogy Behring módszere a tuberkulózis ellenes küz­delemre alkalmatlan, egyébként egy szót sem mondott, amely Behring tanárt sérthetné. Ellenkezőleg azt je­lentette, hogy a legnagyobb csodálkozással és bámulat­tal adózik Behring tanár tudományos kísérletezéseinek. Gauthier Emil újságíró, aki Behring kijelentése által szintén találva érzi magát, szintén tiltakozó levelet in­tézett az Echo de Parishoz. — A lembergi ruthén diákok­ Lembergből táv­iratozzák­. A­z egyetemi hallgatók éjszaka be­hatoltak a zsiugov törvényszék fogházának kert­jébe és letartóztatott társaik cellái alatt hazafias dalokat énekeltek. A fogoly diákok is velük énekel­tek. A rendőrség nem lépett közbe. — Borzalmas halál. Zürichből táviratozzék. Egy szomszédos kis községben borzalmas halállal halt meg egy hatvanéves asszony, aki betegségét úgy szokta gyógyítani, hogy kenőcs­csel kente be testét, aztán a kemencében megszáritotta magát. Ilyenkor a kemence ajtaját egy madzaggal szokta kinyitni. Tegnap a madzag elszakadt és az öreg asszony megfulladt a kemencében.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék