Pesti Napló, 1907. február (58. évfolyam, 28-51. szám)

1907-02-01 / 28. szám

4 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1907. február 1. 28. szám beág s ezzel a politikaiönállóság felé vezet. Véstül pártját fogta az Államvasutak intézőinek Kossuth beszédének hatása alatt gróf Batthyány Tivadar kijelentette, hogy amíg Kossuth Ferenc lesz a miniszter, soha többet nem támadja meg a "kereskedelmi" kormányzatot. Ez is olyan ígéret, amilyenféle felette ritkán szokott ekkora nyilvánosság előtt elhangzani ... Wekerle Sándor felszólalása zárta be az ülést. A miniszterelnöknek szerencsés napja volt ma, igen élénken, elmésen és meggyőzően beszélt s sokszor az egész Házat magával ragadta. Kijelentette, hogy a kormány gróf Andrássy Gyula nemzetiségi politikája alapján áll s visszautasította azt a vádat, hogy a mai rendszer masináját a reakció szenével sütik. Majd Farkasházy tegnapi támadása révén pénzügyi politikáját fejtegette s konstatálta, hogy az ő takarékossága a nemzet érdekében történik. Hosszasan szólt a általános választási jogról, amelyet nem lehet máról holnapra megcsinálni, de amit gondos előkészítés után a haladó kor szelleme értelmében igenis meg fog valósítani. A Ház az érdekes beszédet zajos tapssal fogadta. A képviselők tíz — kezdete délelőtt tiz órakor. —« Elnök: Justh Gyula. Az appropriáció. Juriga Nándor: Nem szavazza meg az appropriációt, mert azt tartja, hogy az állami jövedelmek nem igazságos forrásból fakadnak, az intelligens osztály nem fizet annyi adót, mint a nép. Egy hivatalnok, akinek két-háromezer korona fizetése van, csak kétszázalékos adót fizet, a szegény gazdaember vagy kiskereskedő pedig, akinek hasonló a jövedelme, tíz százalék adót is fizet. A régi kutyabőrös nemesség helyét a diplomás intelligencia foglalta el. A fogyasztási adót se az úri emberek fizetik, hanem a nép. Ez az oka a kivándorlásnak, legalább is háromszor annyi ember vándorol ki, mint amennyi útlevelet kiadnak. Maholnap ,nem lesz itt ember, aki katonáskodjék, aki a földet túrja, aki adót fizessen. Az ő falujából 1400 lélek vándorolt ki. Egy hang: Bár mind kiment volna, maga meg utánuk. Juriga Nándor: A birtokmaximum megállapi-:tásának szükségességéről beszél. Az esküdtszék intézmény veszedelmes voltát hangoztatja. (Nagy derültség.) A volt igazságügyminiszter szavait idézi: „Nem tartom tökéletesnek az esküdtszék intézményét“ (Nagy derültség.) Felkiálások: Nem ezt mondta. Juriga Nándor: Ezeket a szavakat márványba kellene vésni Förster Aurél: Hazabeszél. (Nagy derültség.) Juriga Nándor: A bíróság előtt is külömbséget tesznek az úr ég a szegény ember között. Az elnök: Figyelmezteti a szónokot, hogy a bíróság pártatlanságában kételkedni nemszabad. Juriga Nándor: Tovább beszél a kérdésről. Az elnök: Újra rácsönget s megfenyegeti, hogy megvonja tőle a szót. Juriga Nándor: A sovinizmus ostorozására tér át. A mai kor sovinizmusa krutálisabb, mint Bánffyé. Bánffy nem indított annyi sajtópert, mint a mai kormány. (Nagy derültség.) A sovinizmusnak, mely a nemzetiségek üldözésében nyilvánul meg, megvan máris az ellenhatása. A nemzetiségek tömegei megmozdulnak. Egy olyan ítélet, mint amelylyel őt sújtották, többet, tesz a tót nép öntudatának felrázására, mint tíz Juriga. (Nagy zaj) Az elnök: Megvonom a képviselő úrtól a szót! (Helyeslés) Következik Vajda Sándor: Vajda nem kezdi a beszédet. Az elnök: Figyelmezteti, hogy kezdje meg a beszédét, mert külömben berekeszti a vitát. Vajda Sándor: Nem hallottam, hogy felszólítottak , én csak emberi fülekkel rendelkezem. Förster Ottó: De mekkorákkal ! (Derültség.) Vajda Sándor: Polónyi lemondásával foglalkozik. A koalíció a kormányt gyöngysornak tekinti; most kiesett a gyöngysornak a legszebb szeme, a fekete gyöngy. Nem érti, hogyan bukhatott meg egy miniszter olyan vádak miatt, amelyek semmivel sincsenek bizonyítva; vagy a bárójáé buktatta meg? Az sem érthető, mert a bárónénak írt levéllel Polónyi nemzetének és pártjának akart nagy szolgálatot tenni, ő elmondotta a bocskoros román népnek, hogy mennyire nem törődik vele a kormány és az államhatalom, mire a nép azt felelte, hogy cine mintye, majd visszaemlékezem. A költségvetést nem fogadja el. Az elnök: A vitát berekesztette és az ülést tíz percre felfüggesztette. Szünet után Hock János személyes kérdésben Vajda Sándorral, szemben kijelenti, hogy soha sem mondotta: akaszszák fel a románokat. Aki ezt Vajdának mondotta, az tudva hazudott. Soha sem hirdetett gyűlöletet, hanem elvekért harcolt A nemzetiségi izgatók ellen küzd, de a román nép ellen soha. Tiltakozik a nemzetiségi képviselők hangja ellen. (Élénk helyeslés, taps.) Vajda Sándor örül azon, hogy Hock bűnbánó lett. Hock János: Én azt konstatáltam, hogy ön hazudott! Az elnök: Hockot rendreutasítja, mert imparlamentáris kifejezést használt, s ez nem való ide. Nagy György: Hé hazudni se illik a Házban! Az elnök (hevesen csönget): Rendreutasítja Nagyot. Vajda Sándor: Hocknak egy régebbi megjegyzésére hivatkozik, amikor kötélgyárról beszélt. Kossuth Ferenc: Azt hallja, több oldalról, hogy a nemzetiségiekkel másképpen, bánnak, mint a többi állampolgárral. A román nép őt, mint a magyarfüggetlenségi párt képviselőjét szereti, erről bizonysága van. Az az óhaja, hogy ebben a hazában boldog nép legyen, nemzetiségi különbség nélkül. (Taps és éljenzés.) A kereskedelmi kormányzat ellen támadást intéztek olyan helyről, ahonnan, legkevésbé várta. Farkasházy és gróf Batthyány Tivadar támadták meg. Egyik vád hogy a kilenc hónap alatt semmi se történt. Felsorolja az eddig hozott törvényeket és jelenti, hogy előkészítés alatt vannak a vicinális vasutakról, a munkásvédelemről, a közmunkáról, a tisztességtelen versenyről, a vasúti alkalmazottak fizetésrendezéséről, is Duna—Tisza-csatornáról, az államvasúti beruházásokról és a budapesti pályaudvarok rendezéséről való törvényjavaslatok. Annyi tőkével alapítottak most ipari gyárakat, amennyit idáig összesen se használtak fel gyárakra. (Éljenzés.) Nyolc nagy kereskedelmi hajó is épült azóta. Elismeri, hogy sok tennivalója van még, de programútját ismertette és barátai azt mondották neki, adja Isten, hogy mevalósíthassa programmját. (Éljenzés.) Igenis, a programm a gazdasági önállóság elérésére vezet, amelyet elérve, politikai önállóságunkat is el fogjuk érni. (Taps, éljenzés.) E programmot igen rövid időn belül meg fogja valósítani. (Éljenzés.) A refakciókról szól ezután. Arra kéri a barátait, hogy ne rántsák le, ne becsméreljék a hazai dolgokat. Valutáink és postánk az egész világ elismerésében részesül, tehát mi ne támadjuk. (Élénk helyeslés.) A vasúti altisztek érdekeiről lehetőleg gondoskodni fog. Szóba hozták itt Ludvigh Gyula igazgatót. Ludvigh nagytudása és tapasztalása, tisztakezű ember. Közbekiáltások: Haladópárti. Kossuth Ferenc: A vasutasok nem politizálhatnak, aki politikát csinál, azt szigorúan megbünteti. (Helyesés.) Kijelenti végül, hogy a kereskedelmi kormányzat nem szolgált rá támadásra. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Gróf Batthyány Tivadar: Kijelenti, hogy a kereskedelmi kormányzatot nem támadta meg és ünnepieken kijelenti, hogy amíg Kossuth Ferenc lesz a miniszter, soha sem fogja támadni. Farkasházy Zsigmond: Hasonló értelemben szólal föl. Szmrezsányi György: Föl akart szólalni, de az elnök nem engedte meg. Wekerle Sándor: A vita során a nemzetiségiek akik nem uralták ugyan a vitát, de meghosszabbították, egyetlen új argumentumot se hoztak föl. Igenis rendületlenül áll a kormány gróf Andrássy Gyula nemzetiségi politikája mellett. (Taps) A megértés politikáját követi a kormány és a kölcsönös méltányosság alapján áll. Visszautasítja a reakció vádját is; a kormány férfias régi harcosai a közéletnek és mindig elvekért harcoltak. Reakciós politikát még a koalíció konzervatív pártja sem akar csinálni. (Taps a néppárton. Élénk helyeslés.) A sajtószabadságot is féltik a nemzetiségiek. Alkotmányunknak eme legnagyobb biztosítékát senki megtörni nem akarja és ha reformról van, szó, célzatos ez annál kevésbbé lehet, mert éppen a sajtó hivatott és méltó képviselőivel egyetértésben akarjuk a sajtó dolgait megvitatni. (Éljenzés és tape.) Erkölcsi züllöttségről is beszélt Vlad. Amikor a volt igazságügyminisztert beigazolatlan és nézete szerint tarthatatlan vádakkal illették, a bíróság elé áll és lemond, akkor ott erkölcstelenségről beszélni méltatlan és nevetséges. A közerkölcsök tisztaságát , az anyagi érdekeltségnek teljes háttérbe szorítását akarja ez a kormány. Idegen összegekkel pedig kormányozni nem akar. (Viharos taps és éljenzés.) Úgy tüntetik fel a dolgot a nemzetiségiek, mintha a választói jog reformjára csak a kényszerűség indítana bennünket, pedig csak az az igazság vezet, hogy elérkezett a haladó kornak az a követel- ménye, hogy szélesebb alapokra fektessük Magyarország közéletét. Most Vajda képviselő úr szemrehányást tesz ilyen nagy kérdés megoldásánál, hogy még nem álltunk elő a megoldás kérdésével és abba igyekezik belekötni, hogy én azt mondtam, kötelezettség nélkül, anélkül, hogy határozott kötelezettséget vállalnánk, hogy remélem, hogy a következő téli időszakban ha fogom ezeket a javaslatokat terjeszteni. Hát aki könnyedén ítéli meg a közállatokat, ezt a terminust igen hosszúnak tarthatja, de aki nem felszínen úszik, hanem alaposan foglalkozik a kérdésekkel, annak aziránt lehet aggálya, hogy ez a terminus nemhogy hosszú, hanem nagyon is rövid. A t. képviselő úr mindenesetre hallott a honosság, az illetőség, a községi kötelékbe való tartozandóság, az állandó lakás kérdéseiről. Aki ismeri a mi községeinket és tudja azt, hogy például az illetőségnek, sőt a községi kötelékbe való tartozásnak kérdései milyen tág tereken bizonytalanok, ezen egyidejűleg rendezendő kérdésekkel egyetemben merné-e az általános szavazati jogot úgy behozni, hogy ezek rendezésére és megoldására ne gondoljon. Másodszor nem arról van szó, hogy ezentúl is, nem tudom, 410 kerületben eszközöljük centralizálva a választást, hanem az általános szavazati jognak az lesz a következménye, hogy decentralizálva, községenként vagy, legalább körzetenként állapítsuk meg a szavazási helyeket. Azt hiszik önök, mikor mi a választókerületek beosztásáról, szólunk, akkor sincs más gondunk, mint az, hogy önök egy vagy két számmal többen, vagy kevesebben jönnek be? Bocsánatot kérek, nem számuk, hanem az erkölcsi súly fogja meghatározni a közéletben való állásukat, amelyet kifejteni képesek. Ezt nem kisebbítésül mondom, mert számoktól nem félek, erkölcsi súlyuktól pedig nem tartok. Bocsánatot kérek, nem az önök kisebbítése akar ez lenni, hanem annak kifejezése, hogy az az erkölcsi súly relatíve fog megbíráltatni és döntő szerepet játszani és legyenek meggyőződve, hogy amint ennek a nemzetnek ezredéves múltjában az erkölcsi súly sohasem, az önök mérlege felé billen, úgy a jövőben sem fog afelé billeni. Itt, t. Ház, arról van szó, hogy mi ne csak választókerületeket, hanem szavazókerületeket, oszszunk be, beoszszuk azokat úgy, hogy ezek a közvélemény megnyilvánulásának félre nem vezethető, hamisíthatatlan, igaz tényezői legyenek. Ezen körzetek megállapítása nem olyan közömbös itt nálunk. Gondoskodnunk kell, tanulmány tárgyává kell tennünk, hogy kik lesznek azok, aki azokban a körzetekben az egyidejűleg végrehajtandó választásoknál azt az erkölcsi és politikai biztosítékot nyújtják, hogy ez a választás valódi megnyilvánulása lesz a nemzeti akaratnak. Harmadik pontja a megoldandó kérdéseknek vonatkozik a választói bíráskodásra, az azzal összefüggő intézkedésekre, a mandátumok és választások megtámadhatóságára s azok elbírálására. Csak azért utalok ezekre röviden, hogy bizonyítékát szolgáltassams annak, hogyez nem oly kérdés, amelyet lelkiismeretlenül, gyorsan lehetne megoldani, hanem oly kérdés, amely lelkiismeretes, alapos tanulmányozást és előkészítést igényel. Mert nekünk nemcsak azon ponton kell túl lenni, hogy választói törvényünk legyen, hanem azt is biztosítani kell, hogy ez a választói törvény csakugyan a nemzeti akarat hamisítatlan megnyilvánulását tegye lehetővé. Még csak arra utalok, hogy a t. képviselő úrnak azon vádja, hogy az osztályparlament — ■ amelyet talán nem is önmaga talált ki, hanem kölcsön vette bizonyos köröktől — (Derültség, tessék elhinni, nem komoly vád. Egy parlamentről, amely azért ült össze, hogy az általános szavazati jogot megvalósítsa, amelynek az lesz a feladata és amely azt mondja magáról, ha azt megvalósítottam, akkor én sem kívánom tovább a nemzetnek ügyét irányítani, hanem az új választási törvény alapján megnyilvánuló többség, illetőleg közvélemény lesz hivatva irányítani, erről a parlamentről azt mondani, hogy ez osztályparlament, egyenesen nevetséges dolog. (Élénk helyeslés.) Ezután Farkasházy tegnapi beszédére reflektál, melyre nem annak belső igazsága, hanem a mandátum adott neki jogot. Nem igaz, hogy pénzügyi állapotaink oly sötétek, mint azokat Farkasházy feltüntette s konstatálja, hogy az egyenes adóknál tetemesen több lesz a bevétel, mint amennyit előirányoztunk és ugyanez áll az illetékekre nézve is. Ez azonban nem annyit tesz, hogy eltitkolunk jövedelmeket, hogy ezek fel fognak halmozódni. Mi egy krajcárt sem költhetünk anélkül, hogy arra a törvényhozás jóváhagyását ki ne kérjük, mi csak az előirányzott budget keretében mozoghatunk. De igenis, t. Ház, a jelentékeny tételeknél többevételekre igenis a realitás követelményei szerint számítanunk is kell. Azért, mert bármennyire is törekedjünk arra, hogy a valódi szükségleteknek megfelelőleg irányozzuk elő a kiadásokat, miután saját tapasztalataink e tekintetben még nincsenek, igen jelentékenyek lesznek, mint előre is mondottuk, azon zárszámadási túlkiadások, amelyek elő fognak állatni, és amelyek a pénztári készletekből lesznek fedezendők, másfelől egész sorozatát fogjuk a javaslatoknak előterjeszteni, ahol éppen ezen jövedelmi többletekre számítunk. Itt van: az igen. igazságügyminiszter úr előterjesztette annak idején a bírák fizetésének emelésére vonatkozó javaslatot; a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr előterjesztette a tanítók fizetésére vonatkozó javaslatokat. Mindezeket csak a bevételekből fedezhetjük. Ott van az államvasutak alkalmazottai illetményeinek a szabályozása, ahol az volt célba véve, hogy azok jelentékeny részét a refakciókból fedezzük. Farkasházy Zsigmond: Nagyon helyes.