Pesti Napló, 1907. március (58. évfolyam, 52-78. szám)

1907-03-01 / 52. szám

Erő az alkuban. Budapest, február 28. A kiegyezésért való alkudozásban megkezdődött a „második olvasás.“ Ma már javában­­ olvastak a magyar és az­ osztrák miniszterek. Megint izgatott kíváncsisággal lessük a bécsi híreket.­­Egyelőre alig mondanak valamit, de a közvéleménynek már megigértetett, hogy Ida idő múltán, ha majd a két ellenfél, teljesen föl­vonulván, a hadállását elfog­lalta, a nyilvánosságot is be fogják avatni a nevezetes második olvasás tit­kaiba- Egyelőre még csak a kórus hang­ját halljuk, az osztrákokét és a mien­ket. Amaz isl­emez is hangulatokat szít. Az osztrákok az ijesztgetéssel pró­bálkoznak meg. Meg akarják rémíteni a magyar közvéleményt, mert azt hiszik, hogy a magyarok is úgy félnek az osz­trák fenyegetések megvalósulásától, mint maguk az osztrákok. A bécsi sajtó az általános választási jog alapján vá­lasztott új reichszátot vonultatja föl. Egyik­­főorgárium­a ma azt fejtegeti, hogy az, amit a miniszterek megállapí­tanak, ezúttal olyan parlament elé kerül, amely a népben gyökerezik, amely az erejét ebből a mélységből szívja s amely a kiegyezést el is vetheti. Noha­ magunk ,is, az általános választói jog alapján ál­lunk és vágyva várjuk az általános vá­lasztói jog magyar parlamentjét, még ettől az osztrák fenyegetéstől sem ije­dősünk.. Mert azt tudjuk, hogy a kie­gye­zésben a magyar gazdasági szükségessé­geket érvényesítő magyar kormány ugyancsak a magyar népben gyökere­zik. Az a magyar kormány, amely a ki­egyezési alkuban a magyar gazdasági önállóság­ért helyt áll, legalább is úgy vi­heti hadba az egész magyar nemzet aka­ratát és elszántságát, mint az osztrák kormány Ausztria népeiét, amiért e né­peknek parlamentje már igazi néppar­lament. És nem fog rajtunk a többi osztrák fenyegetés sem. Az sem, hogy az osztrá­kok egyszerűen beszüntetik a reciproci­tást, az sem, hogy nem hosszabbikák meg a közös bank szabadalmat. Érthe­tetlen hogy a máskülömben furfangosan hadakozó osztrákok, hogyan is rémízget­­hetik a magyar ellenfelet azzal, aminek a megvalósulását a magyar nemzet epedve várja ? Azt üzenik, hogy az eset­ben, ha a kiegyezés nem köthető meg ,hosszú­­­lejárattal, nem fogják m­egen­­gedn­i, hogy­ a bank szabadalma 1911-en túl megnyitassék vagy meghosszabbít­­tassék. Pedig tudniok­­kellene, hogy a magyarok a közös bank megszűnésével s az önálló, magyar jegybank szervezé­sével beálló ideiglenes pénzdrágaságot csakis úgy fogják tekinteni, mint egy régi magyar gazdasági és államhatalmi követelés teljesítéséért fizetendő ár le­rovását. Az árat megfizetjük és nem fo­gunk miatta kétségbeesni. A bank kü­lönválását a vámterületek elválására való üdvös előkészületnek tekintenők, máig megvoltak a kész határozatok is. Tudni­illik minden ügyet a maguk akarata szerint elintéztek azok, akik a cár legalázatosabb szolgáinak vallották magukat. A cár számára nem maradt hátra csak az aláírás. És gyor­san kellett a nevét egymásután lekanyarí­­tania, egyetlen aktába sem lehetett betekin­tenie, hogy aláírhassa egy óra alatt mindazt, amit elébe tettek... És ez aláírásokért ne­vezték őt mindenütt a világ legkegyetlenebb zsarnokának. E munkáért, amit kényszeredet­ten, kedvetlenül végezett el, mi­nt új gimna­zista az írásbeli feladatát... Amikor végzett az aláírásokkal, sápadt arcán valami bágyadt verőfény jelent meg, amit akár mosolynak is nevezhettek volna az udvaroncok. Felállott íróasztala mellől és szólott a hadsegédjének: — Most már mehetünk. Nemde? — Ha felséged úgy parancsolja, me­hetünk. A hadsegéd fejet is hajtott hozzá, ez in­kább volt kegyes beleegyezés, mint alázatos tudomásulvétel. Most útnak indultak a tükörsima par­ketten és ragyogó termek hosszú során ha­ladtak el. A cár ment elől sápadtan, tétován, beesett mellel, utána haladt a hadsegéd dél­cegen, mint valami óriás. Vagy inkább mint valami marcona — porkoláb. Útközben a­ cár némi aggodalommal kérdezte: — Mit hallottál a cárevicsről ? — őfensége az éjszakát nyugodt alvás­ Hiszen ,a fenyegetőző osztrákok ugyan­csak jól tudják, hogy két külön önálló jegybankot a közös vámterület eltűr, de közös jegybankkal a külön vámterület szinte lehetetlen. A közös jegybank sza­badalmának megszűnését tehát még ak­kor is szívesen látnák, ha a viszonyok boldogtalan alakulása folytán a vámte­rület közössége nem szűnne meg. De arra való tekintettel, hogy a gazdasági önállás lehetőségeit gyarapítja, kétsze­res örömmel köszöntenők. Nem ezek a bécsi fenyegetések szít­ják az aggodalmunkat, hanem a kiegye­zési alkut- környező rejtelmességtől szo­rul el a szívünk. A bécsi hóbortos ijeszte­getésről tudjuk, hogy csak okhondi tak­tikázás és sajnáljuk, hogy nem valósít­ják meg, de a kiegyezés dolgában érvé­nyesülő felső hatalmak akarata dolgában aggodalmas gyanakvás fogja el a ma­gyar közvéleményt. Ez a közvélemény az alkudozó kormánynak azt a tudatot szerette volna útravalóul adni, hogy magyar kormány még sohasem volt olyan erős, mint ez a mostani, s h­ogy ezért ennek a­ kormánynak a nemzet akaratát abban az alkuban erősebben kell érvényesítenie, mint ahogy eddig a többi, kormány érvényesítette. Valami­kor azt vallották a nagyon erős parla­menti helyzetű kormányokról, hogy Bécsben azt tartják róluk, hogy éppen ez erős helyzetük folytán nagyobb en­gedményeket adhatnak, mert hiszen a hatalmukban levő parlament az­t meg­gül töltötte. Az orvos azt mondotta, hogy őfensége kifogástalan egészségnek örvend. A cár arcán ismét megjelent az a kis Verőfény. — Akkor jó!... Akkor minden jó... A palotának új szárnyába kanyarodtak be. Itt már a termeket nem az a hideg ünne­pélyes barokk­ dísz borította, hanem csalá­diasabb, melegebb. Ezek már nem uralkodói termek, hanem a kis család lakószobái­ voltak. Végre egy gondosan kipárnázott ajtóhoz értek. A cár rátette a kezét a kilincsre és h­átraszólott: •— No most már magamra hagyhatsz. —■ Parancsára, felség! Egy óra múlva bátorkodom visszatérni. A hadsegéd visszafordult, a cár pedig belépett az ajtón. Gömbölyű szoba volt, a falak embermagasságnyira kipárnázva, a pallót vastag szőnyeg borította; tarkóra fes­­tett polcokon, egész játékszer-rákkál­ állott. Ez volt a cárevics szobája. Ebben a pillanatban kinyílt a szemközti ajtó is és a dada kézen bevezette a cárevicset. Aztán visszahúzódott. A szobában egyedül maradt a cár és a trónörökös, az apa és a fia. A cár fölkapta a levegőb­e és odatapasz­totta az ajkát a kisfiú gömbölyű arcához. A gyermek pedig belecsimpaszkodott szakál­lába. Az apa boldogan biztatta: — Ugy-ugy! Csak bűzd! Még erősebben, ne félj, nem fáj a papának. Lefeküdtek a földre és ott hemperegtek a szőnyegen kacagva, értelmetlen szavakat gőgiesélve, amilyen szavakkal azok szoktak A cáré vres labdája, , írta,­ Nagy Endre. (Utánnyomás tilos.) A cár reggel tíz órakor fogyasztotta el a „petit déjeunér“-t. Ez az­ első reggeli két héjjában főtt tojásból, pirított zsömleszele­tekből és egy pohár tokaji aszúból állott. A tokaji aszúra minden étkezés után szüksége volt, no mert a hatalmas cár vérszegény volt. Rengeteg nagy volt a birodalma, megszám­lálhatatlan volt, aranya, gyémántja csak ép­pen az apró vérsej­tekből nem tudott be­szerezni elegendő mennyiséget. Már­pedig neki élnie kellett, így kívánta ezt a kormányzó rendszer, amely trónja körül csoportosul és az ő nevében igazgatta a biro­dalmat. Nagyobbik életföladatát elvégezte már a cár és csekély számú vérsejtjeinek egy tekintélyes részét átadta már ama poronty céljaira, aki később ,majd az új cár leszen. De hátra volt még a másik föladat: élni mindaddig, amig a kis porontyból eanderyi ember nem válik. Ezért vigyáztak ugy rá azok, akik oly kitűnően uralkodtak az ő ne­vében, ezért kellett minden étkezés után egy pohár tokajit meginnia és ezért kellett örök­kön a nagyi aranycirádás termek rabjának lennie... Reggeli után egy órát az államü­gyek el­intézésének szentelt. Ez pedig abból állott, hogy­ az elébe terjesztett aktákat aláírta. Az aktákban, amelyek a nagy­­birodalom kétszáz millió alattvalójának ügye-bajáról szólottak. 18-dik évfolyam. 52. szám. Apró hirdetése. Ara: Ejsy szó 4 dilér. Tester ab b betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter némítás l est, díjszabás szerint. ■egjeleeik hétfő kivételével naponkint, ünnep után iI. előfizetési Árak: Egész évre____28 kor. — fill. Félévre __14 . — . Negyedévre — 7 . — » Egy bér. — _ 2 . 40 , Egyes szám _ ____8 fill. Vidéken _ _______ 10 » Budapest, 1907. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy­ út 27. Péntek, március 1. Mai számunk 28 oldal.

Next