Pesti Napló, 1907. március (58. évfolyam, 52-78. szám)

1907-03-01 / 52. szám

2 Budapest, péntek ________PESTI NAPLÓ. 1907. március I. 52. szám alkuvásukat föltétlenül szentesíteni fogja. De a koalíciós nemzeti kormányra ez a tétel nem illik. Mert ez a kormány nemcsak a parlamenti többségben, ha­nem annak a fogadalomnak szentségé­ben is gyökerezik,, amelyet ez a kormány a nemzetnek az aspirációk megvalósí­tása dolgában tett. E kormány ereje nem abban rejlik, hogy a kormány parlamenti tábora hány tagból áll, hanem abban a bizalomban, amelylyel a nemzet nagy többsége a kor­mányprogramja megvalósítását várja. Ha a kormány, amelynek a képviselő­házban alig van ellenzéke, a kiegyezési alku dolgában tett ígéretét be akarja váltani, úgy ez akaratának érvényesíté­sében a nemzet nagy sokasága segíti. Ennek az akaratnak érvényesítése dol­gában a magyar kormány legalább is ugyanúgy hivatkozhattik arra, hogy az egész nemzet vele van s hogy ereje a népakaratban gyökerezik, mint ahogy az osztrák kormány az általános válasz­tói jog alapján választott Reichsrátra való utalással az osztrák népakaratra hivatkozik. Ilyen hatalmas alapon ilyen erős hátvéddel magyar kormány még nem ment Bécsbe a magyar érdekekért alkudozni. Azt hisszük, hogy a kormány ezt jól tudja , hogy azt még ennél is job­ban tudja, hogy soha még magyar kor­mány hatalma, ereje úgy el nem oszlott, úgy el nem párolgott, úgy meg nem semmisült, mint ahogy ez­ a legerősebb magyar kormányé megsemmisülne, ha a magyar nemzetnek azt kellene róla megtudnia, hogy még a gazdasági ön­állóság dolgában adott „szabad kezét“ is béklyóba vetette s hogy az ő kiegye­zési alkuja is csak elalkuvás volt. Budapest, február 28.­­A képviselőház holnap, pénteken dél­előtt ülést tart, melyen befejezik a kérvé­nyek tárgyalását. Hétfőn formális ülés lesz, m­elyen a bizottsági jelentéseket terjesztik be. Szerdán ismét érdemleges ülést tart a Ház, hogy az apróbb javaslatokat elintézze s pénteken megkezdi a tanítók fizetésrendezé­­séről szóló javaslat vitáját, társalogni, akik kimondhatatlanul szeretik egymást. A kis fiú fölugrott. — Játszszunk valamit! — Hát jó, édes fiam, játszszunk vala­mit. Mit akarsz ? — Labdázzunk! Jó?­­— Hát jó, labdázni fogunk. A cár odament a polcokhoz és labdát ke­resett. Volt ott mindenféle szinti, mindenféle nagyságú. De a kis­fiú kedvetlenül tilta­kozott: •— Nem, nem azokkal! Az egy sem jó! Egyiket sem szeretem. — Dehát akkor melyikkel akarsz ját­szani ? A cárevics óvatosan körülnézett és rit­­kan mondta: — Apa, el lehet mondani neked valami titkot­ ? ! A cár elkomolyodva válaszolta: — Már hogyne lehetne! Sőt el is kell mondanod mindent. Előttem nincsenek tit­kaid. Hisz én vagyok a te apád! Igen, de a régi dadám megkért, hogy senkinek se szóljak. Még neked sem! — És mi az, amiről nem szabad szóla­­lnod! Mondd gyorsan, mi az ? — Neked elmondom, apa. De kérlek, hogy senkinek se meséld el . . . Még a mamá­nak sem! A testvérkéknek sem . . . Senkinek sem! A cár aggodalmas arccal várta a vallo­mást és a kis­fiú gyónni kezdett. — A régi dada...tudod, aki tegnap elment Értekezlet a képviselőházban. A mai ülés szü­nete alatt délben a függetlenségi párt tagjai érte­kezletet tartottak a képviselőház jegyzői szobájában a munk­ás bajokról szóló kérvény tárgyában. A kon­ferencián Holló Lajos­ elnökölt s Justh Gyula ter­jesztette elő a Ház előtt fekvő indítványokat: a törvényi bizottságét, Márey Lajosét és Zakariás Já­nosét. Az első a kérvénynek a kormányhoz való ki­adását kívánja tudvalevőleg, a második ezt pártoló kívánság keretében akarja tenni, a harmadik közve­­tí­tő indítvány. Az elnök e mellett foglalt is állást. Ugron Gábor csatlakozott az elnök álláspontjához: a kormánynak azzal adják ki­ a kérvényeket, hogy mér­legelje az értéküket. Laehne Hugó a kormánytól rendszabályokat kér a munkásviszonyok javítására és a gazdák panaszainak orvoslására. Holló Lajos figyelmeztet arra, hogy gróf Andrássy Gyula a vita során felszólal s ebben az irányban kijelentéseket fog tenni. Günther Antal igazságügyminiszter be­jelentette, hogy nyilatkozni fog a Házban a sajtó­­ankétról és az esküdtbíróságról. A sajtóankét ápri­lis elsejétől tizedikéig fog tanácskozni. A bejelen­tést helyesléssel vették tudomásul. Gróf Bethlen István nem tartja elégségesnek, hogy a kormány mérlegelje a munkáskérdést, mert a gazdái­ érdeké­ben komoly cselekvést követel. Vita azonban már nem volt és a többség Zakariás indítványa mellett foglalt állást. A szerb egyházi politikából, Zágrábból távira­tozzál­, hogy Zmejanovics püspök, a Brankovics pátriárka ellenzékének lelke leköszönt kongresszusi választmányi tagságáról és hosszabb tartózkodásra a Riviérára utazik. A horvát országgyűlést Zágrábból jelentik. Az országgyűlést dr. Medakovics elnök tíz és fél óra­kor nyitja meg. Biester Nándor Supilónak a pán­­germanizmus­ ellen való fejtegetéseit teszi szóvá. Kijelenti, hogy a németek Horvátországnak épp oly­an fiai, mint a horvátok és a szerbek­ Ha vala­hol kitűzik a vörös-fekete-aranyszínű zászlót, az nem a pangermánizmus jele, hanem csal­ annyit jelent, hogy ott németek vannak. dr. Elegovics: Le a német zászlóval ! Le a szerb zászlóval! Azután a ház áttér a költségvetés részletes tárgyalására gróf Kühner Miroszláv emelkedik szólásra és foglalkozik először Percsics József fej­tegetéseivel. Elegovics néni fogadja el a költségve­tés tárgyalás alatt lévő pontját, mert a kon nolens volens a magyarok akaratát kénytelen keresztül vinni. Ezután Frank József beszél, aki a tegnap történtekkel foglalkozva, kijelenti, hogy nyilatko­zatát fentartja, mert Supilo Boszniáról mondott beszédével valóban a dinasztia és a korona állás­pontja ellen beszélt. Frank beszédét számos közbe­ aggMggKrMpiH.i.^wi.SJÜlJ-. . -i-in tőlünk, bucsuzásnál egy labdát adott nekem emlékbe. De megmondta, hogy dugjam el, senkinek se mutassam, mert megkívánják és elveszik tőlem. A cárnak kiderült az arca. — Oh, te bohó! Ez az a nagy titok! No lám! Hát emléket kaptál a dadádtól! Hiszen ezt nem kell titkolnod! Megmondhattad egész bátran. — No ugye, hogy nem fogod meg­kívánni tőlem! Ugy­e nem fogod elvenni! — Ej, már hogy venném el, ami neked örömet okoz!... És most persze azt akarod, hogy ezzel a labdával játszszunk. Nemde? A kis­fiú tapsolt és táncolt örömében. — Igen, igen! Ezt akarom! Még eddig úgysem játszhattam vele. El kellett dugdos­­nom, hogy meg ne lássák. — Akkor hát csak elő vele! Játszani fogunk. A cárevics fürgén alábújt az egyik polc alá és lassan, óvatosan kikotorta onnan a fényes labdát. De nem gummiból volt ez, sem celluloidból, ’'»nem valami fényes szürke fémből. A cár rápillantott a gömbre és halál­sápadt lett. A sima gömbön észrevette a gyutacs kidudorodó csücskét... A gyermek pedig kacagva, féktelen jókedvvel kiáltotta: — Holló! Kapd el, papa! Kapd el! A cár odaugrott és még idején kikapta a kezéből a pokolgépet. Kihajította az abla­kon és a következő pillanatban rettenetes menydörgés rázta meg tőből a falakat... szólással szakítják félbe. Medakovics elnök éles szavakkal rója meg Franknak azt az eljárását, hogy miután tegnap az elnök dorgálását helyesnek ismerte el, ma nyilatkozatát mégis fentartja. Vé­gül Potocsnyak előadó beszél, aki a teteit elfoga­dásra ajánlja, amig meg is történik. Az ülés két órakor ért véget és a legközelebbi ülés holnap dél­előtt lesz. Világosság napja. — Andrássy ás Günther beszéde. — Budapest, február 28. A mun­kásbajokról szóló vita, mely var­ratlanul ékelődött bele a parlament tanácskozá­sába, ma szerencsésen véget ért. A szabadelvű­­ség minden barátja jogos aggodalommal né­zett befejezése elé, mert az a hangulat, me­lyet a gazdák kérvényének tárgyalása keltett, nem igért, semmi jót. Tegnap azután Justh Gyula beleavatkozott a dologba , ma maga­ konstatálta közbelépésének hatását. — A sajtó preventív cenzúrájára való hajlandóságot — mondotta boldogan délelőtt a folyosón — tegnap szerencsésen elintéztem. Ma már nem igen mer valaki róla beszélni. A hangulat ebben a kérdésben teljesen meg­változott. A vita ma csakugyan szabadabb levegőjű­ volt, az ülés vége pedig egyenesen nagy és ör­vendetes meglepetés mindazoknak, akik a sza­badelvű ideák­ szeplőtlenségére a nemzeti be­csület és erő kérdéseinek tekintették. Először Günther Antal nyilatkozott a sajtójog reform­járól, ő azt mondta, amit akármelyik művelt és hivatása jelentőségét becsülő újságíró ön­érzetesen a maga véleményének vallhat, utána gróf Andrássy Gyula beszélt a szociális kérdé­sekről és az arisztokrata úgy beszélt, hogy a legfinnyásabb szociális érzék sem találhat ki­vetni valót a szavaiban. A belügyminiszter, nyugodt, okos beszédében nem volt félrema­gyarázható szó és kétélű célzás. Az ész szavá­val szólt az értelemhez ss a magyar ember­ bölcs józanságával figyelmeztetett arra, amit ebben a Házban nagyon kevesen akartak eddig megérteni: — Az a politika, mely mikor a népré­tegek millióit be akarja hozni az alkotmányi sáncai közé , meg akarja csinálni a szabad­elvű reformot, az általános választói jogot, ugyanakkor rendőri beavatkozásokkal reakció­it,árius intézkedéseket tesz, ez a politika ön­gyilkosság .... Az egész Ház tapsolt Andrássy szavá­nál­. Ugyanazok vörösre verték a tenyerüket, akik néhány héttel ezelőtt még Polónyi teóriái felett tomboltak a nagy gyönyörűségtől. De ez megnyugtató vonás, mert teljesen igazolta Justh Gyulának a megfigyelését: — Nem rossz emberek ezek — mondta délben egy csomó újságírónak — csak hiány­zik a vezetőjük. Ezentúl majd gondoskodunk arról, hogy ne eseteljenek-botoljanak, hanem ott legyen előttük az egyenes út­. „ A vitát Nagy Emil kezdte, aki meg nem tudta, hogy most már nem opportumos re­akciósnak lenni s úgy beszélt, ahogy gon­dolta. Neki nem tetszik az esküdtszék, mert a közvélemény befolyása alatt áll és nélkülöz­hetetlennek tartja a preventív cenzúrát. En­nek a fiatal, törekvő fiskálisnak, aki csak a mostani viszonyok között vergődhetett szerepre a függetlenségi párt fiataljai között, az egész egyéniségét jellemzi ez a mondása. — Nálunk az ur­iosztály a nemzetfentartó elem , ennek gavallériája garancia arra, hogy a munkásosztály ügye mindig jó kézben van. Én bízom ebben az üriosztályban...

Next