Pesti Napló, 1907. augusztus (58. évfolyam, 182-207. szám)

1907-08-01 / 182. szám

A király arbitriuma. Budapest, július 31. A hivatalos lap ma nálunk áll, Ausztriában is legfelsőbb kéziratot kö­zöl, itt Wekerle, ott Beck ellenjegyzé­sével. Az uralkodó arbitriumát tartal­mazza ez írás, a két államnak a közös községekhez leendő hozzájárulása dol­gában. Megállapítja, hogy a kiküldött regnikoláris bizottságok a kvóta-arány iránt egymással megegyezni most sem tudtak, s így a törvény értelmében az időleges döntés tiszte ismét az uralko­dóra hárul. Érdemlegesen pedig akként rendelkezik, hogy folyó évi július 1-től évzártáig, tehát félesztendő tartamára s egy hóig visszaható erővel, a két ál­lam kvótája ugyanaz marad, ami az utolsó időben volt: Magyarország fizet 333/1, Ausztria pedig 6646/1 százalé­kot (a határőrvidéki 2 százalék preci­­pitum levonása után). E kézirat úgy alaki szempontból, mint tartalmánál fogva, objektív tükör­képe a­­két államra nehezedő komor politikai helyzetnek s közjogi viszo­nyunk nagymértékben aggodalmas ala­kulásának. Kifogás alá esik már a dátum is. Kelt julius 28-án, tehát 13 hóval az utol­só kvótamegállapitás, s közel egy hóval az érvényességi idő lejárta után. Doku­mentálja tehát azt, hogy a törvényes határidők nem tartottak tiszteletben, s a közös intézmények ez év július 1. óta törvényen kívüli állapotban voltak. Nyilvánvaló, hogy itt mulasztás történt. Tavaly a korona döntése 1906. július 1-től 1907. június 30-ig terjedő egy évre szólt. E napon túl nem terjedt, az ezután történendőkről nem rendelke­zett. Hiányzott tehát minden jogalap, hogy a közös költségekre a két kormány utalványokat állíthasson ki, a közpénz­tárak fizethessenek s a közös hivatalok a pénzt fölvehessék. Jogalap nem­ lété­ben minden utalvány, fizetés s költeke­zés törvénytelen volt és az alkotmány­ba ütközött. Gondoskodni kellett volna idején, hogy ez az eset be ne következ­hessék; teljesíteni kellett volna, amit a törvény előír: a kvótabizottságok jó­kori kiküldését, a tárgyalások jókon befejezését, s eredménytelenség esetén az uralkodói arbitriumnak kellő időben kikérését. De mindennel megkéstek. Hibát követett el már a két kor­mány s a két parlament, midőn a kvóta­­kérdéssel csak június derekán kezdtek foglalkozni, vagyis oly időben, mikor azt a törvényes terminusig dűlőre többé nem vihették. Az ódium ezért főleg az osztrák kabinetet terheli, mert ez kar­doskodott a mellett, hogy a kvóta-meg­­állapítás az új népp­arlamentet illesse, a választásokat mégis aképp íratta ki, mintha kötelező kvóta-terminus nem is léteznék. Májusban volta­k a választá­sok, június elején alakultak meg a há­zak, e hó derekán került a kvóta­kül­döttségek választására sor, s tíz nap alatt kellett volna a két állam közt a transzakciót ez ügyben végbe vinni. Persze nem végeztek semmit, munkájuk merő formalitásból állt, hogy a nemle­ges eredményt megállapíthassák. De legalább ezzel július 5-ig készen voltak, s az uralkodó öt napi exlex után ki­mondhatta volna a döntő szót. Csakhogy most meg legfelsőbb he­lyen vesztegelt az ügy négy héten át. Olyasmi történt a kvótakérdéssel is, ami az alkotmánybiztosítékokkal s a vasutas törvénynyel: a kabinetiroda ké­­nyekneskedett, elheverhette az aktákat, nem terjesztette az uralkodó szignatu­­rája alá. Mert azt föl se tételezhetni, hogy őfelsége késedelmeskednek legma­gasabb névaláírásával, s várakoztatná hetekig a­ közös intézményeket, hadse­regét, diplomáciáját, megtűrve azt, hogy azok e közben törvénytelen elő­legből, úgyszólva pofra éljenek. Valóban kézi eltűnést kelt újabb időben az a sok hanyagság, mulasztás, ami az udvarnál,­ tehát parlamenti el­lenőrzés körén kívül, a közügyek kárá­ra végbe megy. Legfőbb ideje, hogy a kormány, mely politikailag az ott tör­ténő dolgokért is felelős, alkotmány szerint jogos befolyását teljes nyoma­tékkal latba vesse. Hasonló dolgoknak, melyek egyik történeti dokumentuma a mostani megkésett kvóta­döntés, töb­bé előfordulni nem volna szabad.­ ­ A szó-gyógymód. Irta: Nagy Endre. (Utánnyomás tilos.)" Dr. Kiss rendszerét a legjobban jelle­mezte ő maga. Ezt a fejtegetést készségesen el szokta volt mondani kávé­házban, vendég­lőben, társaságban és mindenütt, ahol csak egy percre megállapodott. Tudniillik, ahol egy percre megállapodott, ott elmaradt egy félóráig és épen azért, hogy rendszerét elég bőven kifejthesse. Úgyszólván mindenki is­merte tehát már, a­ki csak egyszer összetalál­kozott vele. Körülbelül ebből állott az egész. — Köztudomás szerint az egészség rela­tív dolog, tehát többé-kevésbé minden ember beteg. És hogy az egyik betegségi állapot szem­beötlőbb, mint a másik, e differenciáló­dásban nagy szerepe van az autoszuggesz­­ciónak. És mi az autoszuggeszciónak a leg­hatásosabb ellenszere, hogy ne mondjam: ellenmérge? Nemde a meggyőző beszéd. Ergo valahányszor az orvos az autoszuggeszció egy mérgezési esetével áll szemben, gyorsan alkalmaznia kell az ellenmérget. Vagyis so­kat és meggyőzően kell beszélnie. Föl kell ébresztenie mindenekelőtt a páciens bizalmát és aztán úgy alakíthatja beszédével annak a telkét, mint a szobrász az agyagot. Körülbelül ebből állott dr. Kiss rend­szere, ámbár ő azt ennél sokkal bővebben szokta fejtegetni. De e rövid, vázlatos ismer­tetésből is kitűnik, hogy ez a rendszer nem volt egészen új, valamint hogy dr. Kiss sem volt valami nagyszabású, korszakos férfiú. Sőt akadt egy orvostársa, aki maliciózusan megjegyezte egyszer: — Kiss kollégának azon állítása, hogy az ő beszéde ellenméreg, tökéletesen igaz. Csakhogy a saját betegségével szemben el­lenméreg. A kolléga ugyanis gyógyíthatat­lan, bőbeszédűségben szenved . . . Ha valamelyik páciens elhivatta­, mert a kis­gyerek nyűgös volt, Kiss doktor úr le­telepedett és egész előadást tartott arról a szörnyűségesen komplikált lényről, amit ál­talában gyermeknek nevezünk. Föltárta a fejlődő szervezet összes titkait, analizálta a gy­ermek-peziche együgyü rejtelmeit és el­mondta mindama nézeteket, amiket valaha német proffesszorok a gyermekápolás terén vallottak. Ez idő alatt rendszerint a gyermek is megszűnt nyafogni és az anya legalább sok olyan becses ismeret birtokába jutott, amit majd a legközelebbi szülésnél nagyon praktikusan fölhasználhatott. De természetes, hogy így persze nem va­lami virágzó volt Kiss doktor mestersége. A napnak csak huszonnégy órája van és ilyen módszerrel nagyon kevés beteget kezelhetett tehát csak. De ez őt nem befolyásolta. A kis városban mindössze csak három orvos volt, tehát rá is jutott annyi beteg, amennyiből épen megélhetett. E célra pedig vajmi kevés páciens kellett, mert Kiss doktor szerény igényű ember volt. E kevésszámú betege közé tartozott Wild úr a takarékpénztár főkönyvelője is. Roppantul elhizott ember volt és amellett nagyon vinyenc, a jó, finom falatért élő­ hajó. Amióta a felesége meghalt és özvegységre maradt, gazdasszonyt tartott, aki éjjel-nap­pal egyebet se tett, csak főzött neki. És e mellett folyton beteg volt Wild úr. Mindig szédülésről, idegességről és nehéz lélegzésről panaszkodott. Egyszer — éppen ronnant forró nyári nap volt — a segédkönyveiének dolga akadt a szomszédos Beregszászon. Mielőtt elutazott, a főkönyvelő széles mosolygással mondta neki: — Nézze, Vermes úr, maga tehetne ne­kem egy kis szívességet. — Parancsoljon, főkönyvelő úr! Szolgá­latára állok! — Nézze . . . már olyan régen nem et­tem fagylaltot és itt, ebben a rongyfészek­­ben nem lehet kapni ... Ön megtehetné azt a szívességet és Beregszászról hozhatna nekem. Délre ön úgyis vissza lesz. — De hisz elolvad! — Nem olvad el. Majd a cukrász bele­teszi egy zsömle bójába és akkor eláll. Vagy mondja meg neki, hogy tegye egy egész ci­póba. Akkor még biztosabb a dolog. Vaníliát hozzon és kávét, ezt­ szeretem a legjobban. — Igenis, főkönyvelő úr. Wild úr egész délelőtt vidáman dolgo­zott a takarékpénztárban és boldogan csere­­tintett kövér nyelvével, ha a fagylalt eszébe jutott. A világért­ se szólt róla­ senkinek sem. Ő a gurmék ama fajtájához tartozott, amely ibolya-szerénységgel, a világtól elhúzódva szeret áldozni passziójának. A fagylalt délre valóban meg is érkezett és amint Wild­er elismeréssel megjegyezte 58-dik évfolyam. 182. szám. Apróhird.tA.ak itt) Egy azó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számitáa* val, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ünnep után is. ELŐFIZETÉSI AR&Ks Ff4»z évre_ _ 28 kor. — fin. Ftl*ne_ _ _ 14 . — , Kened*1'TM — 7 . — , Err bér» — _ 2 , 40 , Egyes fíim_______10 dl. Budapest, 1907. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-ut 27. Csütörtök, augusztus 1. Mai számunk 24 oldal. i

Next