Pesti Napló, 1907. augusztus (58. évfolyam, 182-207. szám)

1907-08-18 / 197. szám

Budapest, vasárnapi PESTI NAPLÓ 1907. augusztus 19. 197. szám/ 17 . , Valami készül. Lehetetlen észre nem venni, hogy milyen lázasan dolgoznak az uj és nagyszabásu terveken a bárokban, miképpen készítik elő a jövőt. * Az uj állatkert. Mikor Andrássy belügyminiszter a szomorú emlékezetű Állat és Növényhonosító Társaságot föloszlatta, a csődbejutott állatok tömege a főváros nyakába szakadt. A főváros Ráthonyi Zoltán székesfővárosi állatorvost, az ismert vadászt, az állatok kitűnő ismerőjét bízta meg az állatkert rendbehozásával és ideiglenes vezetésével. Mikor Ráthonyi Zoltán annyira amennyire rendet csinált az állatkertben, a polgármester kiküldte őt is, Bódy Tivadar tanácsost is külföldre az állatkertek tanulmányozására. Ráthonyiék, akik most érkeztek vissza tanulmányuttokról, megnézték Berlin, Hamburg, Amsterdam, Rotterdam, Antwerpen, Brüsszel, Köln, Frankfurt f és München állatkertjét és bő tapasztalataikról jelentést tesznek a tanácsnak. A tapasztalatok alapján Ráthonyi Zoltán igazgató egyúttal javaslatot tesz a tanácsnak arra nézve, hogy miképen alakítsák át az állatkertet abban az esetben, ha a közgyűlés úgy döntene, hogy az állatkertet továbbra is házilag fogja kezelni és nem adja albérletbe. Ráthonyi Zoltán javaslatában azt ajánlja a tanácsnak, hogy a budapesti állatkertet az antwerpeni álatkert mintájára alakítsa át, mert elhelyezésénél és területi viszonyainál fogva is legjobban megfelel az antwerpeni állatkertnek. Az antwerpeni állatkert délről a központi pályaudvar, északról pedig palotasor határolja. A budapestiéllatkertet északi oldalán határolja a pályaudvar, az Aréna út felőli részen pedig meg lehetne építeni a bérpalotákat. Ráthonyi Zoltánnak nagyszabású tervei vannak a mai állatkert átalakítását illetőleg. .Az állatkert területéhez hozzá akarja venni ősbuda és a cirkusz területét is. Vampetics vendéglőjét bennhagyná az állatkertben, de ezenkívül még egy másik, nagyobbszerű vendéglőt akar az állatkert területén építeni. A cirkuszt kihelyeznék a vurstliba Az átalakítások másfélmillió koronába kerülnének, de a fővárosnak az átalakítások költségét nem kellene készpénzzel megfizetni. Ráthonyi javaslata szerint ugyanis az Ulatkert Aréna út menti részéből egy harminc méter széles szalagot levágnának és eladnák bérpaloták számára. Ebből kerülnének ki az átalakítási költségek. Az igazgató számításai szerint tetemes jövedelme lenne az állatkertnek, az állatkertben létesítendő két nagyszabású vendéglő bérjövedelméből. A berlini állatkertben három vendéglő van. Ezek közül az egyik, amelyben kétszáz pincér szolgál ki naponta, egymaga százötvenezer márka bérjövedelmet hajt. A másik kettőnek is jelentékeny a bére. Az igaz, hogy a három vendéglő zenekarának a föntartásáról a város gondoskodik és évente százhúszezer márkát költ katonabandára. Szerncsétlenségnek tartaná Ráthonyi, ha az állatkertet a mai helyéről a Népligetbe telepítenék ki, ahova nem lehet kicsalogatni a publikumot és bizonyos, hogy a Népligetben csak nagy állami szubvencióval lehetne föntartani az állatkertet, különben elviselhetetlen lenne a deficit. Ha azonban a közgyűlés, mindenáron el akarná vinni jelenlegi helyéről az állatkertet, akkor azt ajánlja Ráthonyi, hogy helyezzék el az állatkertet a Margitszigeten. * Új bizottság. A városházán most 116 bibizottság működik. Most a köztisztasági bizottság és a fuvartelepre felügyelő bizottságot a tanács „köztisztasági bizottság" néven egy bizottsággá alakította. Ennek kapcsán azt javasolja a közgyűlésnek, hogy a bizottság tagjai ugyanazok legyenek, akik a két bizottság tagjai voltak, számukat 20-ban állapítsák meg. • Közigazgatási reformok a fővárosnál. A fővárosi törvény reformjának késése megérlelte a főváros vezető köreiben azt az elhatározást, hogy a mai törvény keretén belül pótoljanak olyan hiányokat, amelyeknek kiküszöbölése a közigazgatást gyorsabbá, egyszerűbbé és olcsóbbá teszik és egyúttal, amennyire a háztartás megengedi, javítsanak a tisztviselők anyagi helyzetén is. Ezeket a reformokat a polgármester gyors egymásutánban akarja letárgyaltatni. Az újítások életbeléptetése a vezető állások személyzetében is változtatással járna, úgy hogy még az általános tisztújítás előtt nagyobb miérvű nyugdíjazások révén jutna előbbre a közigazgatási személyzet fiatalabb gárdája. A reformok között első helyen áll a szolgálati rendtartás, amely az ügyosztályok és szakhivatalok beosztását és működési körét is új alapokra kívánja fektetni. A második az új szabályzat megalkotása s ezzel egyidejűleg mindazoknak a nyugdíjazása, akik úgy koruk, mint szolgálati idejük révén kellő érdemeket szereztek a nyugalomba vonulásra. A reformok harmadik csoportja, amely csak a nyugdíjazások után történnék meg, a tisztviselői fizetések rendezése, kapcsolatban a tisztviselők adósságának rendezésével. A negyedik csoport végül a dologi kiadások ellenőrzésének a rendezése. Erre annál inkább szükség van, mert a dologi kiadások milliókra rugó költségének felhasználását csak elméletben és papiroson ellenőrzik s ha az ellenőrzés kellő formát kap, remélhető, hogy az elért megtakarítás busásan fedezi a fizetések rendezésével járó többletkiadásokat. * A főváros szegényeinek. Maróti Fürst László ma délben megjelent a polgármesternél és a főváros szegényei részére 1000 koronát adott át neki azzal a megjegyzéssel, hogy ezt az összeget tegnap elhunyt anyósa, özv. Somonyi Brüll Miksáné végrendeletileg hagyta a jelzett célra. * Burkolási ügyek. Egy fővárosi ingatlantulajdonos a rája kivetett burkolási járulék törlését kérte azon az alapon, hogy a hatóság a burkolás szükségességének dolgában hozzá kérdést nem intézett s ő az utca burkolására megbízást nem adott, ennek hiányában pedig a fővárosnak nem volt joga a burkolási költségeket kivetni. A tanács, valamint a közigazgatási bizottság elutasító határozata ellen az illető ingatlantulajdonos panaszt emelt a közigazgatási bíróságnál, amely most hozta meg ítéletét ebben az ügyben. A közigazgatási bíróság a panaszt elutasította, mert — úgymond — a közterületek burkolásáról szóló szabályrendelet szerint a közterületek burkolása és az egyes burkoló nemek megállapítása a főváros, hatóságának kizárólagos joga és az ily módon elrendelt burkolási munkálatok költségeihez az egyes ingatlan tulajdonosok nem az esetről-esetre kikérendő megbízás, hanem a szabályrendelet kötelező ereje alapján tartoznak hozzájárulni és pedig a szabályrendeletben tüzetesen körülírt módon és mértékben. Ennek következtében a hatóság a burkoltatásra vonatkozólag nem köteles az ingatlan-tulajdonosokat előzetesen megkérdezni és azok belegyezését kikérni. A közterületek burkolásáról szóló szabályrendelet 7. szakasza szerint valamely útjának újból való burkolása esetén az ingatlan-tulajdonosok a burkolási járuléknak csak azt a részét kötelesek megtéríteni, amely a régi burkolatért az előzőleg érvényben volt szabályrendelet értelmében járó küvezési járulék levonása után különbözetként mutatkozik. A szabályrendeletnek ezt a rendelkezését egyes ingatlantulajdonosok úgy értelmezték, hogy újból való burkolás esetén az olyan utcákban, ahol már burkolat volt, de a régi burkolat után a főváros annak idején még nem vetette ki a járulékot, szintén van levonásnak helye és pedig olyképp, hogy a régi burkolat után esedékes járulék utólagosan kiszámítandó és az új burkolat után esedékes járulékból levonandó. A közigazgatási bíróság több konkrét esetben kimondta, hogy a szabályrendelet szóban forgó szakasza alapján az új burkolás után kivetett járulékból csakis az az összeg hozható levonásba, amelyet a régi burkolás után esedékes járulék címén az illető ingatlan tulajdonos tényleg a főváros pénztárába befizetett. * A hirdetésügy. A főváros tudvalevőleg szabadulni szeretne a hirdetések kiragasztására kötött nagyon is terheszerződéstől. Ez csak a hirdetésügy egységes rendezésével lehet. Meg is próbálta a főváros, de a volt kormány az erre vonatkozó közgyűlési határozatot megsemmisítette. A közgyűlés legutóbb elhatározta, hogy régebbi határozatát újra fölterjeszti a belügyminiszterhez. A vállalkozó ma a közgyűlés határozatát megfelebbezte. * Ingatlanok forgalma. A lefolyt héten a következő fővárosi ingatlanok kerültek átiratás alá: A pesti oldalon: Báró Rédl Béla IV. ker. Reáltanoda-u. 13. sz. háza báró Hammerstein Rikárdra (öröklés). — Dr. Váry Sándor és neje X. ker. Elnök-u. II. sz. házuk 60.000 koronáért Simon Gézára. — Borisz József és neje X. Hölgy-u. 27. sz. házuk 25.000 koronáért Vitéz Gyula és nejére. — Gerhardt Ottó és neje VII., Rock Szilárd-u. 29. sz. házuk 87935 koronáért Drunka József és Gyalus Ilászlóra. — Kleindl János VI. ker. Üteg-u. 3. sz. háza 26.500 koronáért Bencz Ferencz és nejére. — Horváth A. János és neje X. ker. Cserhegy u. 7907/17. sírsz. telkük 5679 koronáért Sajó János és nejére. — Wiczl Lipót VII., Miksa u. 17. sz. házrésze 90.000 koronáért özv. dr. Szedő Adolfnéra. — Hoffmann Gusztáv IX., Gyep u. 5—7. sz. háza 90.000 koronáért a Hutter József részvénytársaságra. — Wolf Erzsébet VIII., Hunyady u. 44. sz. háza 54.000 koronáért Hadi Lajosnéra. — Kozalik Mártonná és társai X., kőbányai Óhegy 8211. hrsz. vigz’tanult Bretesser Jánosra. — Helsinger Zsigmondné VI., Gyár u. 25. sz. háza dr. Harsányi Mór, Frigyes és Laurára (örökség). — Krazsof János és neje IX., Páva utca 6. sz. háza 25.600 koronáért Peresi Gábor és nejére. — Mayerhofer Johanna X., Kalocsai u. 75. sz. háza 1572 koronáért Jaksi András és nejére. — Sebestyén Géza VI., Gróf Zichy Jenő u., 11. sz. háza 36.000 koronáért Grossberger Ernőnére. — Éried Vilmosné és társai VIII., József-körút 25. sz. házuk 305.000 koronáért dr. Fejér Aladár és nejére (árverésen). A budai oldalon: Osztovics Miklós I., Attilakörut 37. sz. háza 112.000 koronáért a Fővárosi Közmunkák Tanácsára (kisajátítás). — Ifj. pákai Kölber Fülöp I., Istenhegy 9343/9—1—2-b hrsz. ingatlan részei pákai Kalber Jenőre (örökség). — Wimmer Jenő I., Kőbányai-dülő 3130. hrsz. ingatlana Wimmer Jenőnére. — Redlich Jakab I., Attila u. 39. sz. háza Horváth Imre és nejére. — Somlyay testvérek III., Szemlőhegy 5945/1—2. hrsz. ingatlan részük Harsányi Sándor és nejére. — Wéber József I., Kőérbereki dűlő 15583—85. hrsz. ingatlan része kk. Weber Teréz, Ferenc, Anna és Máriára. — Laurerits Ádámné III., Mátyáshegy 4975. hrsz. ingatlana Márton Józsefre. — Bruckner Antal II., Fazekas-tér 4. sz. házrésze kk. Bruckner Stefániára (örökség.) — Özv. Diószeghy Béláim II., Niedermayer u. 22. sz. háza 7000 koronáért Poist Józsefre. — Tomka Emilné I., Kuruczlesi-dülő 7788—.90. hrsz. ingatlana dr. Zimmermann Károly és birtoktársaira. * A fertőtlenítő tanfolyam. A főváros tanácsa tudvalevőleg elhatározta, hogy országos fertőtlenítő tanfolyamot szervez. A tanács most adta ki a tanfolyam szervezeti szabályzatát. Eszerint a tanfolyam hallgatói elsősorban a hatóságok által hivatalból felküldött egyének sorából vétetnek fel. Egy-egy tanfolyamra az oktatás sikere érdekében15 hallgatónál több nem vehető fel. A tanfolyam szeptember 1-én nyílik meg. Tartama alatt a hatóságok által felküldött hallgatók laktanyaszerű elhelyezést, házilagos élelmezést nyernek, elméleti és gyakorlatikioktatásuk pedig a központi fertőtlenítő intézetten történik. A tanfolyam igazgatója a központi fertőtlenítő intézet igazgatója vagy helyettese. A tanfolyam sikeres befejezéséről a hallgatók az e célra kiküldött bizottság előtt vizsgát tesznek. Az intézet hallgatói csak oly egyének lehetnek, akik írni-olvasni tudnak, a 40 éves kort még nem töltötték be, egészségesek és büntetlen előéletűek. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Ferrero új műve. A nagy gazdasági átalakulások egyik szükségszerű velejárója és következménye — írja Hantputeaux — a korrupció. Amikor a munkának módjai, előfeltételei megváltoztak, amikor új vagyonok alakultak ki, amikor a felhalmozódott tőke megtölti az erszényeket és a pénzes ládákat, amikor a kiaknázás számára új erek nyílnak meg, amikor az uzsora kimerítette a közjólétól, amikor irtózatos gazdagságok nőttek ki irtózatos romok fölött, amikor váratlan anyagi romlások csak növelték az egymást kihasználó osztályok kölcsönös ingerültségét, amikor gazdag és romlott országokban a gyors 6r- vezetvágynak más reménye sem marad, mint valami közeli forradalom, akkor nyilvánvalóan nagy változásoknak kell bekövetkezniük országok gazdasági és politikai szervezetében. A változásnak pedig három kikerülhetetlen fázisa van: az egyenetlenség, a háború, a diktatúra. Ez a lecke nem a modern történelem tanítása, hanem a régié. A legkiválóbb modern olasz történettudós, Guiglielmo Ferrero fejti ki abban a nagyszerű és legújabb művében, amelyben Rómának történetébe mélyed. Belemélyed pedig olyan luciditással, olyan ritka éleslátással, a valóságoknak olyan sajátos érzékével s olyan ékesszólással, amelyeknek összességéből, mint a történeti kutatásnak szinte páratlan hérosza kerül elben. Machiavellinek ez az újkori honfitársa és tanítványa, aki koncepciójában nemesebb mint Montesquieu és kritikájában, alapteremtésében többet átfogó, mint Mommsen. Ferrero ugyanis Rómának a kereszténységet megelőző századbeli történetét kutatva, egy új szempontból indul ki, olyanból, amely a mommseni beható precizitásnál is érzékelhetőbb és alkalmas arra, hogy közelebb hozza felénk a Cézár születését váró Rómát. A Ferrero nagyszerű alapgondolata az, hogy Rómának története mondiális történet, olyan, amelyben az egész világnak története visszatükröződik, olyan, amilyen az Európa története, bizonyos idő óta. Akkor, ami csak történt a földön, annak mind volt valami előreláthatatlan következménye az Urbson belül, mint ahogyan ma az események Európának gazdasági életére visszahatok. Vas.