Pesti Napló, 1907. szeptember (58. évfolyam, 208-232. szám)
1907-09-01 / 208. szám
iiti kát valóban emberiekké nem változtatja, hogy az egyiket a másik mellé segítőnek tegye, nem pedig ellenségnek állítsa ellene. i : ' ■ ft De hány ,/divatélet“ múlik el még addig léha könnyelműséggel! Budapest, augusztus 31. A bán a helyzetről. A horvát bán ma újból megszólalt és nyilatkozott a válságról. Nem olyan optimisztikusan, mint eddig szokott Ma már a királyi biztost is lehetséges fordulatnak tartja, ami az utóbbi napokban felmerült békehíreket alaposan megsemmisíti. Nyilatkozata így hangzik: " Ha a minisztertanács Budapesten való szeptemberi időzéseret idején együtt lesz, szó lesz programmom második részéről is, melyhez a minisztertanács s a parlament hozzájárulására van szükségem. Ezt a programmód elfogadása után szintén ismertetni fogjuk s arra lesz hivatva, hogy annak alapján az unionista párt megalakulhasson. Én természetesen be fogok folyni a pártalakulásra, de nem oly íródon, mint ahogy a koalíciós lapok írják."A párt magja a volt nemzeti párt lesz, a feladata, hogy minden kiegyezéspárti elemet magához vonjon. Ez vagy belépések révén fog megtörténni, vagy új választások útján. Ma a jelenlegi koalíciónak egy dologgal tisztába kell jönnie, s ez az, hogy a Pejacsevich—Nikolicsrezsim visszatérése egyszer s mindenkorra ki van zárva. Ezzel az eshetőséggel nem is szabad számítaniok az uraknak, mert hiszen az sincs kizárva, hogy az események királyi "biztos kinevezésére fognak vezetni. De erre sem építhetnek a koalícióban, mert ismétlem: a Pejacsevich—Nikolics-rendszer elmúlt. Hiábavaló a koalíciónak az a reménysége is, hogy Magyarországon rendszerváltozás következik be. Ha rendszerváltozás történik, ez csak azt jelentheti, hogy a függetlenségi párt veszi át egyedül a kormányt s ettől a párttól nincs mit várnia a horvát koalíciónak. Nincs tehát más hátra ama kiegyezési párti politikusok számára, akik kormányon akarnak maradni, mint hogy az unionista párthoz csatlakozzanak. Arra a kérdésre, hogy programmjának újabb része hoz-e újításokat? — a következőket válaszolta a dán: — Erre a kérdésre — természetesen! — egyelőre nem adhatok választ, de egyről biztosíthatom, ez épp úgy, mint a programra első része, garanciákkal lesz biztosítva. A programm keresztülvitelének egyik legnevezetesebb garanciái a regnikolári bizottságok. Karlócáról jelentik: A magyar és horvátországi szerb radikálisok ima Humán megtartott értekezletükön elhatározták, hogy felszólítják Krasojevic és Lisavac horvát képviselőket, tegyék le a mandátumot. Szeptember 8-án a szerb radikálisok Humán nagygyűlést tartanak. A trónörökös és az általános választói jog. A trónörökösről időnként hangulatkeltő híreszteléseket tesznek közzé. Minthogy senki sem tudja, hogy mit gondol és mit akar, hol az egyik, hol a másik párt használja fel az ő titokzatosságát valami tendencia szolgálatára. Ma, úgy látszik, az általános választói jog ellenségei iparkodnak őt az előtérbe tolni, mert közölnek egy információt, amely állítólag megbízható helyről jön. Ez a forrás ma a következőket meséli: Ferenc Ferdinánd trónörökös kedvezőtlenül nyilatkozott az általános választójog következményeiről, melyek Ausztriában már tisztán láthatók, s most már nemi kívánja a választójoggal való további kísérletezést. A trónörökös a választások megejtése után, percről-percre ellenőrizte a pártok kialakulásának processzusát, s a szocialistákkal szemben úgyszólván ő hozta létre a német blokot. A német radikálisoknak a keresztény-szocialistákkal való egyesülése s a különböző konzervatív frakciókkal való szövetkezése a trónörökös határozott kívánságára történt, aki a szociáldemokratizmus nagyra növekedését ily módon kívánta ellensúlyozni. Ezen események kapcsán kolportálták udvari körökben Ferenc Ferdinánd trónörökös következő nyilatkozatát: „Az ausztriai választások eredménye megtanított arra, hogy az általános választójog behozatala Magyarországon, különösen pedig azé, melyet Kristóffy tervezett, egy erős keresztény párt hiányában ,veszedelmes következményekkel járna. Az udvar ma legelsősorban a szociáldemokraták leküzdését kívánja a kormányoktól, úgy az osztráktól, mint a magyartól. Ferenc Ferdinánd trónörökös részéről tehát nem fogják szorítani a magyar kormányt a választójogi reform sürgős keresztülvitelére. Az igazságügyminiszter az alkotmánybiztosítékokról, Iglóról táviratozzák: Günther Antal igazságügyminiszter Iglófüredről, ahol néhány hét óta tartózkodik, ma Iglóra utazott választói körébe. A választópolgárság lelkes ovációkkal fogadta és este hét órakor vacsorát rendeztek tiszteletére. A minisztert a választópolgárok nevében Volgens Kornél, Igló város polgármestere üdvözölte, biztosítva őt a választópolgárság szeretetéről és ragaszkodásáról. Günther Antal igazságügyminiszter szíves szavakban mondott köszönetet az üdvözlésért. .Válaszában a többek között a következőket mondotta : : ' ‘ ' Méltóztassék elhinni. Uraim, hogy a kormány, és én is, aki szerencsés vagyok a kormány tagja lenni, nem az egyes emberek vágyait akarja kielégíteni, nem osztogatni koncokat, hanem meg akarja teremteni azokat a biztosítékokat, amelyek nem az egyes ember érdekében szükségesek, hanem amelyek szükségesek arra, hogy egy erős társadalom, egy erős nemzet létezzék. Rendíthetetlenül meg vagyok róla győződve, hogy ez a kormány azt a feladatot, amelyre vállalkozott, azt a nagy feladatot, amely az alkotmánybiztosítékok megalkotásában áll és azt a másik nagy feladatot, hogy le akarja rakni az erős nemzeti és állami fejlődésnek századokra szóló új alapjait a történelmi hagyományokon, ezeket a feladatokat teljesen meg fogja oldani. (Éljenzés.) Teljesíteni fogja urunk, királyunk megegyezésével a vele való egyetértésben és teljesíteni fogja a magyar nemzet szellemének rokonszenvétől és támogatásától kísérve. (Úgy van!) Ebben a tekintetben mi valamennyien számítunk ennek az országnak támogatására és lelki rokonszenvére és én is számítok az én kerületem választópolgáraira, akiket az Isten sokáig éltessen! A miniszter szavait szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták. Günther még az est folyamán visszatért Iglófüredre. Budapest, vasárnapi PESTI NAPLÓ, 1907. szeptember 10. 208. szánt 3 A kétévi szolgálat, Budapest, augusztus 31. A kétévi szolgálat kérdése megint kísért. Ideiglenes sírjából a bécsi publicisztika idézte föl. Sajátságos kisértetjárás ez: nem maguk a visszajáró szellemek sóhajtoznak, nyögnek, hanem a szellemidézők. A kisértetjárás szabályainak ez a kiforgatása újabb taktika az úgynevezett magyar álláspont ellen. Szegény magyar álláspont, nagyon kiesett szép híréből azóta, hogy valamikor nagyon is hozzá kötöttük magunkat! A diadalt már nem igen várjuk rajta, inkább csak olyan búvóhelynek tartjuk, amelyen a múlt dicsőséges elszántságát siratjuk. Most ebből a menedékünkből is ki akarnak bennünket tudni Bécsben. Ránk küldik a kétéves szolgálat kisértetét, s azt sóhajtozzák, hogy a magyarok az okai annak, hogy a kisértet nem támadhat föl eleven, diadalmas életre. A magyarok akadályozzák meg a kétéves szolgálat megvalósulását. A „Neue Freie Presse“ apák és anyák millióinak vágyakozását és kétségbeesését idézi ránk magyarokra, s még annak az állítását sem rösteli, hogy a hadvezetőség vágyva vágyakozik rá, hogy a hároméves katonai szolgálatot végrevalahárakét évre leszállíthassa. Teszi pedig mindezt abból az alkalomból, hogy az új vezérkari főnök, Hörtzendorf Conrad először intézi a hadgyakorlatokat. Csak azért, hogy a magyaroknak nekironthasson, megteszi a vezérkari főnököt a kétévi szolgálat rajongójának, s ráfogja a koronára s a hadvezetőségre, hogy boldogtalanok, amiért ezt a nagy reformot a magyarok ellenszegülése miatt nem valósíthatják meg. Ennél szemérmetlenebb ráfogások nem igen szerepeltek az osztrák taktikában, pedig ez a taktika telibeszele van perfídiával. A bécsi siránkozók nem veszik észre, hogy a magyaroknak azzal való megvádolása, hogy nemzeti követelményeik teljesítése nélkül nem akarják a kétéves szolgálat kérdését tárgyalni, s nem akarják megvalósítását lehetővé tenni, tulajdonképpen a hadvezetőség irgalmatlan elítélését jelenti. Mert ha igaz az, hogy vezérkar, hadügyminisztérium és hadvezetőség el van tökélve a katonai szolgálatnak két évre redukálására, s ha igaz az, hogy Ausztriában és Magyarországon millió szülők vágyva várják a reformot és kétségbeesnek az elmaradása miatt, s ha végül igaz az is, hogy a reformnak csakis az állja az útját, hogy a magyar nemzet Magyarország jogait a hadseregben érvényesíteni akarja, úgy a hadvezetőség részéről lelketlen hatalmi dölyf az, hogy a magyar követelések teljesítésének útjába áll. Íme, a kétévi szolgálatnak útjában a magyar nemzetnek az ő jogához való ragaszkodása és a hadvezetőségnek a maga hatalmához való ragaszkodása áll. Várjon mióta a nemzetek a lelketlenek, ha a hatalommal szemben jogot érvényesítenek? Van-e európaszerte olyan demokratikus érzésű és jogérző ember, aki akkor, amikor a nemzeti jog és a hatalmi konokság áll egymással szemben, ne a nemzet mellé álljon? Csakis a bécsi demokrácia tud erről a demokratikus kötelességről megfeledkezni. Ugyanaz a demokrácia, amely egyik képviselőjével a parlamentben annak a kimondását követelte, hogy a parlamenteknek nincs joguk belenyúlni a felségjogok körébe. ■' -Cv..- .....• ' ■ '\j A „Neue Freie Presse“ új ágyúja, amelyet szülők kétségbeesésével és átkozódásával töltött meg, hogy a magyarokra elsüsse: hátrafelé sült el. A „Neue Freie Presse“, egész okfejtése azt bizonyítja, hogy a hadvezetőségnek az a csökönyössége, amelylyel a magyar állami követelményeknek (mert azok a nemzeti követelmények állami követelmények teljesítését megakadályozza: embertelenség az állampolgárok millióival szemben. Az osztrák hadvezetőség álláspontját olyan keményen még sohasem ítélték el, mint most a bécsi publicisztika, amikor a kétévi szolgálat megvalósulásának megakasztásáért a magyar nemzetet akarja megvádolni. A helyzet tehát az, hogy a vezérkari főnök a kétévi szolgálatot üdvösnek tartja, a hadvezetőség meg akarja valósítani, de nem teszi meg, nehogy a magyarokkal a magyar vezényszó dolgában szóba kelljen állnia, s nehogy a magyaroknak engedjen. Ha osztrákok volnánk, fölháborodottan nekirontanánk annak a konokságnak, amely a szükséges és üdvös reformot inkább félreteszi, semhogy a szövetséges állam jogos követelményeit kielégítse. De az osztrákok nem úgy tesznek, hanem még azokat a vívmányaikat is föláldozzák, amelyeket a magyarokkal való alkujukban elértek, csakhogy a krdvezetőség csökönyösségét istápolják. Íme, a „Neue Freie Presse“ olyasfélét kíván, ami nagyon hasonlít a gazdasági kiegyezés és a kétévi szolgálat közt megállapítandó junktimhez. Egyrea közös kérdések egész komplexumánakúj kiegyezéses rendezéséről ábrándozik, s nem tud belenyugodni abba, hogy még a bank és a kvóta dolgában való megállapodás sem jut bele a „komplexumba“. Most egyszerre fölidézi ideiglenes sírjából a kétéves szolgálat ügyét, amely tulajdonképpen nem is élt, mielőtt meghalt, s bele akarja szorítani a „komplexumos kiegyezésbe“. Dűljön dugába az egész kiegyezés, ha nem érvényesül legalább ez a komplexum-kivonat! Pedig a kiegyezésről jól tudja, hogy elsősorban osztrák érdek, s hogy nálunk inkább csak a koalíciós kormány kényelmi érdeke. A kétéves szolgálatról azt tartja, hogy hamarosan meg lehet valósítani, s bebizonyította, hogy megvalósítását csakis a hadvezetőség csökönyössége akasztja meg. Most ennek a csökönyösségnek ki akarja szolgáltatni a gazdasági kiegyezés érdekeit azzal, hogy junkumot akar megállapíttatni a kiegyezés és a kétévi szolgálat közt. Szerencsére a fák, még ha a legzöldebbek is, nem nőhetnek az égbe, s a bécsi publicisztika nem irányíthat, még közvéleményt sem. Bárcsak módjában volna ez! Mert akkor azok a kétségbeesett százezrek, akiknek a nevében a magyarok álláspontját szidalmazva támadja, meggyőznék róla, hogy szidalmait rossz helyre címezte, a hadvezetőséget illetik meg.