Pesti Napló, 1907. október (58. évfolyam, 233-258. szám)

1907-10-01 / 233. szám

Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1907. október I. 31. szám dlani fogják a kormányt, amely ezt a nagyszerű eredményt létrehozta. A valóság azonban azt az igazsá­got takarja, hogy­ ebben a kérdésben meglehetősen könnyelmű játék­ott foly­tattak a magyar közvélemény hiszékeny­ségével és hogy a kormán­y, amely a függetlenségi többség bizalmából élne, hangos frázisokon át hirdette a gazda­sági önállóság után való erős vágyako­zását, soha egy pillanatra sem gondolt e­­vágyak teljesedésére, hanem a fortély és taktika mesterkedéseivel megfordí­tani, illetve előbb megtéveszteni ipar­kodott a közvéleményt. Meglesz a ki­egyezés. Biztosra veheti mindenki. Meg­lesz még akkor is, ha talán holnap, vagy holnapután is eredménytelenül menné­nek szét a miniszterek. Minden csak tak­tika, mert csak a cél őszinte és ennek a célnak az elérésére minden eszközt meg kell próbálni. Ha az eszközöket már mind kimerítették, akkor meg is kötik a kiegyezést. Mert ezzel a programmal indultak útnak és minden ígéretük da­cára csak erre törekedtek. Sajnos, min­den áron. És, mint majd látni fogjuk, még a kvótafelemelés árán is. Budapest, szeptember 30. Nemzetközi tengerjogi kongresszus. Velencé­ben vasárnap fejezték be a nemzetközi tengerjogi kongresszust, amely négy napon­ át ülésezett. A kongresszus magas színvonalú vitája több eddig rendezetlen tengerjogi kérdést tisztázott, így ki­mondták, hogy a tulajdonos a jövőben csak azokért a károkért felelős,­­ű amelyek az ő kapitá­nyának vagy legénységének bábájából eredn­ek­, szemben az eddigi angol utassal,­­amely szerint a hajótulajdonos felelőssége korlátlan. Második fon­tos határozati javaslat az, amelyik a hajózálogjog-­ból és hajókedvezményről szól. A határozati javas­lat a törvényes zálogjogok számát négy csoportba osztja. E szerint a hitelezőket megelőzőleg zálog­jogi igény van. 3. a törvényszéki és hatósági in­tézkedések költségeire; 2. a kapitány és legénység bérére; 3. a mentő- és segéd­­munkálatok költsé­geire, á. azokra a károkra, amelyeket a­ hajó nyílt tengeren való összeütközés vagy más vigyázatlanság által egy másik hajónak, illetve annak személyzeté­nek okozott.. A zálogjog kedvezménye egy évre szó. Beható vita volt még a fuvardíj ügyében is, ame­lyet nemzetközi úton, egységes törvényekkel akar­nak szabályozni. Ennek a fontos tengerjogi kér­désnek elintézése azonban nem sikerült és így a fuvarvitát a jövő évi kongresszusra halasztották, amely Brémában lesz. A néppárt és a koalíció. Eperjesről jelentik, hogy Szmrecsínyi György néppárti képviselő —• vasárnap — Négysávoson a katolikus nagygyű­lés után tartott vacsorán pohárköszöntőt mondott, melyben a többi közt így nyilatkozott a néppártnak a koalícióhoz való viszonyáról: — A néppárt nem találkozott mindenkor a fegyverbarátság joggal várható jelenségeivel. Sem a programmszerű igények honorálásával, sem a bi­zalmi állások betöltéseinél, sem az egyes időközi választásoknál nem tapasztalhattuk fegyvertársaink részéről azt a jóindulatot, amelyre pártunk a leg­nehezebb időkben a legönzetlenebbül rászolgált. Ez­zel szemben pártéletünk legbelső ügyeiben , legter­mészetesebb fázisaiban is örökös gyanúsításokkal, ízléstelen ráfogásokkal kellett a többségben levő párt ,— bárha mindig nem éppen legponderánsabb elemeivel megküzdenünk. Ez azonban nem gátol bennünket abban, hogy addig, amíg önérzetünk azt megengedi, bízva vezéreink­­bölcsességében, még vállaljuk a bár olykor már elviselhetetlennek lát­szó terhet. A kultuszminiszter költségvetése, s­­ Gróf App­onyi Albert kultuszminiszter ma kora reggel a miniszterelnöki palotába ment s ott Wekerle Sán­dor miniszterelnökkel és Popovics Sándor államtit­kárral hosszabb ideig tárgyalt a kultuszminiszté­rium 1908. évi költségvetéséről. A konferencián a kultuszminisztérium keretében tervezett reformok költségeiről volt szó. Beszámoló: Sopronból jelentik, hogy­­Csis­­masia Endre,­a város képviselője tegnap mondta azt a beszámolóbeszédét, melyre több függetlenségi párti képviselő kísérte le. Beszédében vázolta a politikai helyzetet s a kormány feladatát. Rámu­tatott a Wekerle-kormány eddigi működésére, védte a kormányt és a parlamentet a vádakkal szemben, kifejtette az általános választójog komoly megfon­tolásának szükségét és difőjtette az igaz szabad­­elvűséget és a demokratizmust a nemzetietlen moz­galommal és a reakcióval szemben. Beszéltek még Visontai Soma, Búza Barna, Szentkirályi Zoltán és Ráth Endre. Este felavatták a függetlenségi kör helyiségeit. — Margittáról jelentik, hogy Sza­­lacon Szatmári Mór képviselő tegnap mondta be­számoló beszédét, melyben részletesen szólt a vá­lasztási reformról s kiemelte, hogy abban a jog­­egyenlőségnek , a tiszta magyar nemzeti gondolat­­nak kell érvényesülnie. A beszámolónak nagy ha­tása volt. — Mosonbról jelentik, hogy­­o­tt dr. Giesz­­wein Sándor tegnap mondott beszámolóbeszédet, melyben arra figyelm­eztetett, hogy a választójog reformja nem jöhet meglepetésszerűleg, ahol az ország népét elő kell készíteni, különben az nagy veszedelmeket rejthet magában, hogy gaz ne teremjen meg benne, mert az elveszi tőlük a föld erejét. S ezek a három­szor, négyszer ismétlődő munkák bizony meg­­fásítják a hátat és derekat, mert igen óvato­san kell őket végezni. A szélét sok helyen cirokkal szokás kö­rülrakni, hogy az aprójószág ne férkőzhes­sen a féltett növényhez, mely hálás és igaz­ság szerint megérdemli ezt a gondozást. Mert fáim, amint nő a kis vékony zöld paprika a levelek között (jó, enyhe eső után csodálatos módon gyarapszik) mindjárt­­ szedheti és pénzt csinálhat belőle a gazdája. Azután hogy elkel ez az első transzport, ott van nyomban a másik, akkorra már megint nő egy felekezet, úgy, hogy egy esztendőben háromszor, négyszer is meg lehet a bokrokat szedni. A csövek azután érnek szépen, piro­sak lesznek, a dolgos kezek füzérbe fűzik őket és fölakgatják az eresz alá, hogy szá­radjon. Mert csak igy lehet alapos tisztoga­tás után a malomba vinni, megőrletni. Az öreg Moly, aki szintén hallotta a fe­leségének ezt a kemény beszédét, azt mondta a fiainak: __ Hát úgy lesz az gyerekek, hogy az Imre is kap két lovat, kocsit, meg a Jóska is. Hagyja ott azt a lisztporos magazint. (A Jóska ugyanis tizenhét esztendős kora óta a malomba járt dolgozni.) Aztán az Imréék ellaknak velünk a kisházban, a Jóskáéknak pedig akad hely a kamrában. Paraszt­ember meg se ütődik ezen. Kamra, szin egyre megy. Főkép mig fiatal. Tudja, hogy ez a szokás, a szokás pedig nagy úr, akárcsak a törvény, ami ellen nincs tenni­való. A szokás itt az, hogy az idősebb legény a kisházban (a kisebbik szobában) kap he­lyet, a fiatalabb pedig a kamrában, ha meg­nősül. Mig legény, addig nyáron a ház előtt a pricscsen, télen az istállóban talál helyet magának, mert ott a jószágok körül­­— illa­tos ugyan — enyhe a levegő. A nagy szoba, Isten mentsen meg, szóba sem jön. No meg az kellene, hogy oda is bekavártélyozza va­laki magát. Dehogy. Az arra való, hogy az ü­nneplős csizmát fölakassza a gazda az aj­tóba vert szögre, meg, hogy legyen hová tenni a puha pöhöly­ vánkost, derékaljat, dunyhát, amire a világért rá nem feküdne takarékosság okáért a magyar paraszt. A ke­reset dolgában pedig úgy intézkedik a föld­munkás ember, hogy az oda adott kocsival, lóval el kell látni az „új“ embernek a házi- és a földmunkát, s ezért egy esztendeig közös kenyéren van a kiházasított gyermekével. A fiatalok azt esznek, amit jussképpen kapnak az öreg konyháról. Amit pedig ezen kívül keres a fia a jószágokkal, az az övé. Ebből bérel magának egy kis földet, így aztán, ha rendes ember és a szerencse is kedvez neki, talpra áll, kezdődik a vagyongyűjtés. Ter­mészetesen azért az apja földjét is munkálnia kell, ha otthon marad az öregháznál. Miután itt se került törvénybontásra a dolog, a mi utcánk fehér liliomának, mint fiatalabb párnak a kamra jutott lakásul. Istenem, mi a kamra paraszti helyen. Dohos, sötét luk, hová a napsugár még bebújni se bír. Pedig a virágnak napsugár kell, külön­ben senyved, lehajtja fejét és elhervad. Ep­ren, mint a mi Ilonkánk, akinek egyszer­ csak megszólalt fonnyadt ajkán a fekete ma­dár hírnöke. A köhögés „ * . És ennek olyan mély, veszedelmes kongása volt, mint mikor üres hordót kopogtat az ember. Más megüt­közik ezen, a föld szabad embere azonban, aki nem hisz a betegségben, kuruzsolásnak tartja a tudományt és minden baját titkon viseli, vele csak a levegőhöz folyamodik. —• rá sem hederüt. Majd kikopik a baj, gondolja. És igaza van, ha a betegség nem kopik ki az emberből, kikopik az ember a betegségből-Tóthné egyre szomorúbb lett. Kérdezték tőle: — Hogy van az Ilonka ? — Rosszul. Máskor megint azt mondta: — Rosszabbul van. Uborkát volt szedni a nap a f­öldj­én, két összekötött garabélylyal hozott a lelkem, bizonyosan nehéz volt, az­tán megviselte szegényt. Hogyne viselte volna meg. Két óra já­rásnyira volt a föld. Négy óra járásnyit kellett gyalogolnia az egy korona áru véle­ményért, hogy legyen mivel bekattyogni másnap reggel az öreg asszonynak a piacra.­ Ám azért nem jött panasz a türelmes félék­ből. Imre felesége, akinek ekkorra kicsikéje is lett már és ezért több becsülete is volt a háznál, hallott először jajszót a b­eteg asz­­szonytól. — Beteg vagy? — Fáj a mellem. Mintha rágná valami, — Gyere be a szobába. »' ■ — Dehogy mék, — szabadkozott — felni kell a teheneket^ Supilo cikke. Supilo Ferenc képviselő a „No*­vi List“ mai számában cikket irt a horvát kér­désről, melyet így fejezett be: — Mi készek vagyunk a harcra, bár ismerjük a reánk váró áldozatokat és üldöztetéseket en­­gedni azonban nem engedhetünk. E küntelemből a nép diadalmasan fog kikerülni, mert szent és igaz ügyért harcol. Az utolsó felvonás. — A kiegyezési tárgyalások. — Budapest, szeptember 30. , Állítólag telefonon keresztül megegyezett a két kormány az új tárgyalások megkezdését illetőleg, e holnap báró Redl és az egész osz­trák társaság, amelynek feladata, hogy meg­kösse a kiegyezést, Budapestre érkezik. Min­denünnen pedig, minden hangnemben megelőzi útjukat a biztató kórus, hogy ez az utolsó felvonás, a függöny okvetetlenül legördül , eldől a kiegyezés ügye. Objektíve nézve a körülményeket, konsta­tálhatjuk, hogy az osztrák kormány utazása előtt már kiadatta lapjaiban a jelszót: kvóta­emelés nélkül nem köt kiegyezést, s a magyar, kompenzációs követeléseket sem honorálhatja, így a többi közt szó sem lehet az annabergi csatlakozásról s a magyar állampapírok pupil­lám biztosságának elismeréséről. "De ha a magyar kormány akarja, ezek nélkül készsé­gesen megköti a szerződéseket. A magyar kor­mány viszont teljesen betakarózik a titoktartá­i gyanús leplébe s az egyetlen nyilatkozat, amely­­lyel az osztrákokat köszönti, Kossuth Ferenc ajkáról hangzott el ma este: -{ i— A szituáció még mindig igen borús* De a kormány neon­ fogja feladni -Többet nem mondhatok egyelőre. Hát várjunk. És ne legyünk optimisták. k .Híreink" itt következnek".­­ Az osztrák miniszterek érkei Mint a ,,Budapesti Tudósító, értesül Beck osztrák miniszterelnök dr. Sieghard osztály­főnökkel, továbbá Korytowski lovag osztrák pénz­ügyminiszter, gróf Auersperg osztrák félimivelés­­ügyi miniszter és dr. Derschatta osztrák vasutügy.

Next