Pesti Napló, 1908. március (59. évfolyam, 54–79. szám)

1908-03-01 / 54. szám

Az első komoly válság. Budapest, február 29.A koalíció elsőkomoly válságát éli. Túlságosan sok teher nehezedik az alapokra, amelyekre a koalíciót ráépítették és senki se tudhatja, kibírják-e a gerendák a nagy terhet. Baj van mindenütt. Külső és belső viszonylatokban egyaránt. Nincs rend és békesség a közös katonai kérdésekben. Nincs nyugalom a belső politikai ügyekben. Széthúzó erők, bontó, erjesztő áramlatok érvényesülnek a pártok között. Históriai súlyával nehezedik az elmékre a választói reform és ami vele kapcsolatos, a házszabályrevízió. Ijesztően fenyeget a horvát viszály és a nemzetiségek egyre határozottabb és gyűlöletesebb áradata. Elviselhetetlen a gazdasági és szociális terhek nagy tömege. Jól megépített, egészséges és természetes alapokon nyugvó kormányzat és többség is megroppanhat a terhek ily tömeges és együttes érvényesülése alatt. Mennyivel inkább a koalícióé, amelyet csak a szükség tüze kovácsolt össze, de a törekvések sokneműsége sohase engedett véglegesen összeforrni! A kormányzatszáz nehézséggel került szembe és talán éppen ezért bomladozik a koalíció minden porcikája. A megoldandó kérdések miként való megoldására nincs egyetértés a pártok között, mert hisz éppen a miként választja el egymástól a pártokat és programútjukat. És mivel a megoldandó kérdések kivétel nélkül a pártok leglényegesebb programmpontjait érintik, valósággal a pártok exisztenciájának az erkölcsi alapját jelentik, ezúttal érvényesül először és legerősebben az egymástól való elválás exisztenciális szükségessége. Ez a szükségesség eddig nem mutatkozott, mert egyrészt a küzdelem feladásával járó közöny semlegessé tett mindenkit, másrészt csupa olyan kérdés volt előtérben, amelynek miként való megoldása már a paktum tudomásvételével és a választásokon történt ünnepélyes újegipcciítélésével tulajdonképpen el volt intézve. De a paktumból folyó kötelezettségek közönségesebb részének elintézése nem ment olyan gyorsan, hogy a lelkiismeret és a pártok exisztenc kiféltő öntudatának ébredése előtt véget ért volna. A lassú folyamat jó alkalom volt az ellenzéki szellem tömörítésére, és ma, mikor a vesékre menő problémák megoldása következik, mára mindenütt mozog a politikai lelkiismeret. Megjelent a jövő féltésének keserű érzete és a menetekés vörös betűi nem tűnnek el egyetlen párt jövőbelátó szemei elöl. Minden kérdés, amely megoldásra vár, vége még nem méltóztatott ily kevéssé unatkozni, mint most. Hatvannégy éve dacára olyan fiatalos, hogy csoda... íme, április végét tapossuk már és még mindig farsangolunk, — járja a bál s velencei estéken az olasz komédiások játszanak a tó partján a fűben. Pierrot s Colombia© csókolódznak a Szerelem Templomának oszlopai közt s a nyírott bokrok mögött Arlequin léce csattog. Egy vigasság Trianon tündérkertje, de Du Barry grófiné jókedve azért túlkacag mindent. S a király még mindig összerezzen e kacajra... A grófné? Alig merek a dologról szólni, mert a feleségem szörnyű féltékeny... De hát ismertem én őméltóságát, és pedig igen bizodalmasan, még a régi időkből. Akkor jártam hozzá, mikor még annál a párisi keritönénél, Gourdem mamánál volt szálláson. Nem hiába, hogy ,,Angyalinak hívták ott, — hej, szebb és fiatalabb volt akkor őméltósága, mint ma túszon nyolcéves korában! No, de azért most sn csúnya, sőt ahogy látom, sokkal műveltebb, — és mindenképp csak gratulálni lehet őfelségének. .Jól tettem, hogy Pompadour után íném valami mágnásaszszonyt, hanem őt nevezte ki a hivatalos királyi szerető állására; jól tette, mondom, főként i politikai szempontból. Az a párisi csőcselék úgyis mindig azt hangoztatja, hogy „a király nem közeledik a néphez“, — no hát, most meg lehetnek elégedve, most ugyan istenigazában közel van a felség a nép gyermekéhez! Én hát helyeslem, hogy Marie- Jeandet, pardon!... a grófné őméltóságát választottuk, sőt helyeslem azt is, hogy a forma kedvéért ahoz a részeges Du Barry grófhoz férjhez adtuk. Bölcs elhatározás, — ismerem én a királyt s a nagy uraikat! Ok életet és halált jelenthet minden pártra nézve. Egynéhány fontos ügy már átsurrant a lelkiismeret széles utjain. Önámitás és sok személyes mesterkedés könnyítette az utat. De most már kezd szűkre szorulni a lelkiismeret, az elmúlás és felbomlás veszedelme kezd érezhetőbbé válni, és az előkerülő kérdések sorra megakadnak. És egyszerre akadnak meg mind és egyszerre kellene megoldani valamennyit. Ez a veszedelem. Az azzák szeretnek és meghalnak. A politikának is megvannak a maga azrái, akiknek csak egy feladata van: szavazni és meghalni. A függetlenségi párt most úgy látszik erre a mitikus hivatásra van elkárhozva. A történelmi szükségesség az alkotás mezejére rendelte és a nagy, nemzetfejlesztő problémák születése körül megteszi a maga halálos kötelességeit. Szeret, mint az azták szoktak, hogy aztán meghaljon, mint meghalnak mindig amazok is. Neki meg kell szavazni ezeket a szükségességeknek elkeresztelt javaslatokat, jóllehet tudja, hogy talán belehal. És nekándoznak, kapálóznak és menekülni szeretnének e borzalmasan perverz gyönyör bűvköréből. De a hatalom gyönyöre megrészegít. Nem engedi ki áldozatát. Akárcsak a szerelem. És a függetlenségi párt behunyja a szemét, hogy eltakarja a rémesen pirosló monotokéit nem olyanok, mint mi, nekik már csak házasságtörésen át esik jól a szerelmi falat... De térjünk az esetre. Tíz esztendő múlt el azóta, Marie-Jeanne felett, de én — (Istennek hála, még mindeddig nem ismert rám!) — örömmel konstatáltam, hogy a grófné őméltósága, mit se veszített szilaj jókedvéből. Még mindig az a régi külvárosi leány, aki volt, az a szókimondó fruska, akivel mi mulattunk. Cseppet se büszke, épp oly párisi argót nyelven beszél, mint akkor, s értem én, hogy a Pompadour finomkodása után e népies ötletek mennyire mulattathatják a királyt! Sohse látott ő ilyet, — no, de még mi sem, legalább nem itt nálunk az udvarnál. Hallatlanul vakmerő a grófné, — a minap lesz* Isten, azt hittem, baj lesz. Épp az orleansi herceg jött audienciára hozzánk, — már nem akirályhoz, hanem egyenest őrnél jóságához. Én ott álltam, — őfensége nagy ceremóniával, mély bókkal járult a grófnő öltözőasztala elé a előadta alázatos kérését, hogy tudniillik, a grófné venné pártfogásába az ő Muric de Montesson-nal tervbe vett házasságát. Vártam, Marie-Joannov mit csinál. Hát egyszerre csak félkacag, megveregeti az Orleans gyomrát s igy szól: „no, öreg has, csak rajta, házasodj meg, majd kicsinálom én a többit a királynál!“ ... Nevetett Orléans, de még jobban utólag maga a király. Úgy megy ez egész nap, s egyik ötlet a másikat éri a méltóságánál. Annyit azonban még egyszer se nevettünk, mint épp máma. Ma ugyanis a grófné kijelentette, hogy cseléd változás van s uj szolgaszemélyzetet fogad fel. Egy darabig boszosan tárgyalt az intendánssal, aztán egyszerre végignézett a körben ülő öt hercegen. A homlokára ütött: Rokokó-idyllek. Irta: Pekár Gyula. (utiinyomni tilos.)' r Az utolsó pásztorára. (Laborde királyi inas kiadatlan feljegyzései 1774-ből.) Nagy nap, dicső nap! Mondottam is mindjárt a feleségemnek: — No, anyjuk, tudod-e, mi történt? Uj inas kollégám van ... — Hát aztán? — De tudod-e, kicsoda? Maga a felség. Elképedve nézett rám. — Igen, maga a felség, — ismételtem, kacagva, — maga Franciaország és Navarra királya, XV. Lajos az én új inasi kollégám! — Apjuk, te megbolondultál... — Dehogy is bolondultam meg. Őfelsége ma lépett be kávéfőzőinasnak a Du Barry grófné szolgálatába. Igenis, ünnepélyesen cselédnek állt be hozzá! És még nálam is kisebb a szolga, mert én legalább a királykomornyikja vagyok ... Mit szólsz hozzá? Nem értette, — és biz‘ Isten,ha a két szememmel nem látnám, tán magasul se hinném el azt a felfordulást, amelynek most tanúja vagyok. Odaát a szomszéd Versailles- kastélyban szörnyen aggódik miattunk az udvar, mondják, a Dauphin úr folyton imádkozik, — de hát mit tehetünk mi erről? Mi vígan vagyunk, sohse voltunk még ilyen vígan Trianonban! Oh, csak kötelességet teljesítünk, mert ugyan mit Franciaország kötelessége? Az, hogy Isten kegyelméből való királyát mulattassa. Nemes cél s az egyszer tán el is értük. Hit alatt vallom: soha őfel — ■r 59-dik évfolyam. 54. szám. 11 ./■ LXévek ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre _ 28 köt. — fill. Félévre--------14 . — , Kegyetlen. _ 7 . — , Egy húr»------2 , 40 , Egyet szám_________10 fill.PESTI Budapest, 1908. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-ut 27, Vasárnap, március 1* Apróhirdetések ára: Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számitásssal, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő Uvételével naponkint ünnep után is. Mai számunk 46 oldal.