Pesti Napló, 1908. március (59. évfolyam, 54–79. szám)
1908-03-31 / 79. szám
Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetse március végén lejár, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Bilow és Wekerle, Budapest, március 30. A német birodalmi kancellár tegnap találkozott a magyar miniszterelnökkel és a német kancellár egy újságíró előtt örömének adott kifejezést, hogy a magyar miniszterelnökkel találkozhatott. Ez az a sablonos frázis, amelyet a legközömbösebb hatalmak képviselői szoktak egymás találkozásának a jellemzésére használni és amelyről a titkos diplomáciai szálak kutatói rendszerint azt sütik ki, hogy a közömbös szó gyakran fontos eseményt takar. Senki sem tudhatja, hogy a két államférfiú mit beszélt egymással és így senki sem tudja eldönteni, hogy ezúttal kinek van igaza. Azonban, akik magasabb látószögből figyelik az eseményeket és tudják, hogy Magyarország hivatalos képviseletének, sajnos, milyen kevés szerepe van a külügyek intézésében, azok minden bizonynyal azon az állásponton lesznek, hogy Bülow aligha kért tanácsot Wekerlétől a német birodalom követendő politikájára nézve. A mi szerepünk Németországgal szemben, sajnos, régtől fogva nagyon alárendelt. Pedig hosszú időkön át egyedül Magyarország volt a monarkiában a hármas szövetség egyetlen biztos támasza. Bismarck volt az, aki a monarkia súlypontját Budán kereste és egy magyar államférfiú a monarkia fejlődésének egyetlen biztos támaszául Németországot jelölte meg. Azonban sem a Bismarck—Andrássy korszakban, sem azután nem volt képes a magyar politika tényező lenni a világpolitikában és a hármas szövetség sorsa és hatalma egészen a mi befolyásunk nélkül intéződött. Németország nem fogadta el Bismarck felfogását és a monarkiától várható erőt csak Bécsből és csak Ausztriából várta. Ebben, igaz, elsősorban szerepe volt a mi szerencsétlen államjogi helyzetünknek; szerepe volt annak a folyton érvényesülő bécsi törekvésnek, amely kifelé sohasem engedte érvényesülni önálló államiságunkat és minthogy magunk sohasem voltunk elég erősek, hogy ezt a törekvést ellensúlyozzuk, csak természetes, hogy Németországban is gyökerezhetett meg az a hit, hogy Magyarország olyan tényező, amelylyel számolni kell és amelynek pláne a kegyét is kell keresni. Németország közvéleménye ezeknek a körülményeknek a hatása alatt teljesen elidegenedett tőlünk, sőt számtalanszor tapasztaltuk, hogy ellenségünk lett. Hogy piacunkat nem kereste-, annak talán csak gazdasági okai lehettek, mert hisz a német vállalkozás már azt a munkát sem bírta, amelyet a gyors fellendülés viruló korszakában magára vállalt. Hogy azonban ellenséges szemlélője lett politikai és nemzeti törekvéseinknek, hogy ignorálta társadalmi mozgalmainkat, annak csak az ellenséges érzület megerősödése az egyetlen magyarázata. Nem siránkozunk most ezen, mert hiszen semmi pillanatnyi szükség sem parancsolja, hogy ezen változtassunk. De hogy közös találkán látjuk országunk első méltóságát a német politika vezetőjével, bizonyos gúnyos érzés támad bennünk és nem fojthatjuk el azt a megjegyzést, hogy két olyan embertalálkozott, akik egymással semmiről sem i* beszélhetnek, ami közvetve népeiket is érdekelheti. Bülow nem kesereghette el a magyar miniszterelnöknek a német birodalom teljes elszigeteltségét. Nem panaszkodhatott azon, hogy a német politika, a császár politikája, éppen most vallotta legújabb kudarcát Washingtonban. Nem panaszolhatta el a hatalmak elhelyezkedésének Németország ellen irányuló szándékosságát. És Wekerle aligha kesereghette el neki Magyarország nehéz helyzetét, amelyben királyával és Ausztriával ,szemben van. Egyszóval egyik se találhatott érintkezési pontot, amelyet a másik a maga szem- Tavaszi történet. Irta: Ego. (Utánnyomás tilos. ) Méri Lajos ilyenkor, tavaszszal mindig melankolikus szokott lenni. Ő szobaember, szereti a meleg, ragyogó szalonokat és utálja, a tavaszt, amikor az egész társasági élet kiszorul a szabadba. Délelőtt esik az eső, délután süt a nap,a találkák bizonytalanok és az izgalmakhoz még egy izgalom járul: milyen idő lesz ... Nem, ő nem szereti a tavaszt. Az idén pláne szomorú, életunt arckifejezéssel járkált a világban. Mindig eszébe jutott, hogy negyvenéves, mindig... De azért, ha az asszonyok megkérdezték tőle, hogy mi lelte, szomorúan nézett rájuk és Musset szavait mormogta: „Blandit printemps, tu reviendras-donc toujours!“ És ez a banálissá sülyedt szomorúság annyira megtetszett az asszonyoknak, hogy eltanulták tőle A melankólia jól illett az ibolyás kalapjukhoz és szürke ruháinkhoz amúgy is... Méri Lajos elhatározta, hogy elmegy Pestről. Négy hétre elutazik valahová, ahol nem lesznek pestiek. Ahol nem lesznek ott az asszonyok. Négy hétre meg akart tőlük és a meghívásaiktól és a kedvességüktől szabadulni. Pedig ő szerette a nőket. Nemcsak az „egy“ nőt, mint a nagyon férfias férfiak, nők ügyetlenek és gyávák a nők társaságában. Móri a nőket szerette, — vagyis önmagát szerette látni, tudni, hallani a társaságukban. Ő saját magát szerette és ő maga érdekelte őt leginkább kis szerelmi játékaiban. Hiszen különben már régen megunta volna ezt a mulatságot. Negyvenesztendős volt, kérem, — tizenöt év óta megvolt neki az. Ő biztos, öntudatos mosdya és az a tekintete, amelynek eddig mindenféle nő behódolt. Ez a tekintet elvette az eszüket, elrabolta önérzetüket, nyugalmukat, simogatta ésverte őket. Gúnyos volt és édes, komisz és alázatos, vad és hízelgő. Ez a tekintet hatalom volt, az ő hatalma. Maga Méri is takarékosan bánt vele az utóbbi időben ... Elhiszik, ugye, hogy szerelmei unalmasok lettek volna, — hiszen a nők pontosan meghódoltak a kitűzött időre, amelyet rangjuk, koruk, műveltségük és temperamentumuk szerint határozott meg Méri, — mondom, unalmasok lettek volna e szerelmek, ha ő nem önmaga iránt érdeklődik leginkább ... önmagát pedig ritkán unja meg az ember, a legtöbb ember. Ment azonban, talán mert tavasz volt és szeszélyes, ködös az idő, talán mert a negyvenes szám bántotta, — most Méri magát is unta. Elkeseredett volt és szomorú. Kitűnő idegei sem voltak olyan kitűnőek és élvezethajhászó természete éppen nem kívánta az élvezeteket. Budára járt sétálni , és amikor észrevette, hogy az asszonyok oda is utána jönnek, elhatározta, hogy elutazik Pestről. El is utazott. Csak az irodavezetőjének mondta meg, hogy hová megy. Félt, ha kitudódik tartózkodási helye, menten utána hozzák azt az Ida nevű csinos, kis lányt, akivel egész télen át üldözték. Az Ida nevű kislány hiszen nem volt csúnya, jómódú is volt, üde is, mulatságos is, de a szemében ott ragyogott a szerelem, az alázatos, naiv leányszerelem iránta és Méri azt gondolta, hogy ő az ilyesmire még ráér, nagyon is ráér... Ezért nem ment a közismert tavasz a helyekre, mert tudta, hogy három nap múlva „véletlenül“ odahoznák a kis Idát is és az asszonyok is jönnének ... Egy kicsi, csöndes tengeri fürdőre akadt, amelynek nyáron van a szezonja és ilyenkor kevesen látogatják. Egy finom, csöndes, elegáns penzió van benne, — ez neki való, ez... Amikor odaért, örült, hogy csupa idegen embert látott, főleg ledenruhás németeket; örült, hogy talált olyan helyet, ahol nincsenek pestiek. De mikor olyan hely nincs a világon! És Méri is hiába örült. Alig sétált félóra hosszat a tengerpartján, máris meglátott egy ismerős pesti aszszonyt. Méri Lajos kétségbeesett. Igen, pesti asszony ez a Pórné, gyakran találkozott vele társaságban, de sohasem törődött vele.. Egyszerű, fiatal, jómódú nő, nem bír semmi feltűnő tulajdonsággal. No, megörül ez majd, ha őt meglátja... Nem bír majd megszabadulni tőle... Komoly ábrázattal köszöntötte Pornót. Az asszony mosolyogva mondta, hogy ideküldték üdülni az orvosok, meg az ám, mert egy kissé vérszegény ... Aztán elköszönt tőle és bement a szállodába. — No, képzelem, ez majd, hogy kiöltözködik a tiszteletemre, — gondolta Méri. — És intézkedik, hogy a table d‘hote-nál melléje kerüljek. Istenem, Istenem, hát nincs számomra hely, pesti asszonyok nélküli hely? 59-dik évfolyam. 79. szám Apróhirdetések éra. Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számítsaisi, dljszslotta versst. Megjelenik hétfő kivételével naponkint ünnep után is. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Égisz irre _ 28 kor. — fill. Félévre— _ _ 14 , — . Negyedévre _ 7 , — „ Egy kén-----2 . 40 . Egyes szem_______16 fill. Budapest, 1908. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VI., Andrássy-ut 27. Kedd, március 51. Mai számunk 32 oldal