Pesti Napló, 1908. április (59. évfolyam, 80–105. szám)
1908-04-01 / 80. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 59-dik évfolyam. 80. szám. Eg^sz évre _ 28 kor. — fll. Félévre------w . - . K^jyedévre _ 7 „ — „ Egy hóra____2 . 40 .PESTI NAPLÓ Apróhirdetés.kor«. Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számítástal, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételére naponkint ünnep után is. Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése március végén lejár, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szíveskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Kossuth a királynál. Budapest, március 31. Néhány nap múlva lesz két esztendeje annak, hogy Kossuth Lajos fiát miniszterévé nevezte ki a király. Sajátkezű aláírása bizonyította, hogy a meggyűlött név sarja „Kedves Kossuth“-ja lett a királynak és hogy a két történelmi véglet teljhatalmú irányítója találkozott abban a gondolatban, amelyet Kossuth Laj sohasem akart elismerni és mindennél jobban gyűlölt ezen a világon. Kétségtelenül nagy és mélyreható történelmi esem ig volt ez. És a hatása is ennek "... "élő volt. Az ország előtt végtelen perspektíva nyílt meg. I .Cssuth fia, a függetlenségi többség vs.rf-re a király minisztere lett és ép rop abban az időben, amikor a nemzet legkényesebb és leglényegesebb kérdései kerülnek napirendre. A Tirok után, egy Kossuthé a döntő , szerep a kabinetben és mellette .1 izet legjobbjai foglalnak helyet. Kicsodálkozhatik, a mai szomorú és sivár helyzetet látván, hogy akkor örömujongva fogadta a nemzet a történelmi fordulatot? Hisz az a férfiú került, ha nem is névleg, de a dolgok természetes rendjénél fogva a valóságban, a végrehajtó hatalom élére, akit programmja, neve, múltja, pártja és a nemzetnek tett folytonos ígérete feloldhatatlanul kötelezett arra, hogy a nemzetet az eddigi iránytól és szellemtől éppen eltérő utakra vezesse. Közeli fordulóján ennek a történelmi napnak Kossuth újra megjelenik a király előtt. De milyen más ma a helyzet, mint a mámor ama napjaiban volt! Mögöttünk a csalódások beláthatatlan tengere árad és előttünk a siétség és bizalmatlanság megbénító szelleme terpeszkedik. A nagy remények romba dőltek és a nemzet immár csak tragédiákat vár. Akikben legjobban bíztunk, akikről a legtöbb joggal hittük, hogy nevük nemcsak személyi változást, de nemzeti irányú rendszerváltozást is jelent, azok a letűnt és agyonócsárolt rend legkészségesebb követői lettek. Ugyanazokkal a tünetekkel találkoztunk az ő kormányzásuk alatt is, mint aminek régente döbbentettek meg és keserítettek el bennünket. Ugyanazok a megszegve intő jelenségek tűntek fel, amelyek a nemzetet az ellenállás nehéz és sokat kockáztató akciójába kergették bele. És ugyanazokat a lehetetlen szépítgetéseket, kormánymagyarázatokat és jóakaratú fenyegetéseket hallottuk, amelyekkel azelőtt némították el a nemzet ébredő lelkiismeretét. A nagy reménykedésnek szomorú kiábrándulás lett az eredménye. Kossuth Ferenc ébredő remények diadalkapuin át hagyta el két év előtt a Burg termeit és ma összetört illúziók számom romhalmazain át kénytelen a király elé lépni, hogy pártjának mindenre kész engedelmességét jelentse. Oh, nem azt megy jelenteni a királynak, hogy pártja immár megunta a lejáratásnak és a kihasználásnak kétesztendei folyamatát és most végre mér elvei és programmja szerint akar cselekedni. Nem azt közli a királyisag, hogy pártja előtt immár nem képes leplezni a keserű valót és a párt is, anemzet is immár tisztán látja, hogy a hatalmat nem azért kapta, hogy vele a saját és a nemzet érdekeit szolgálja, hanem hogy a hatalom birtokáért cserében feláldozza azt, aminek pusztulását eddig odafenn nem tudták elérni. Nem ezt a keserű kiábrándulást jelenti Kossuth a királynak. Hanem jelenti, hogy a Sipka-szorosban minden csendes és a király, hűségés pártja odaadással várja a legfelsőbb óhaj megnyilatkozását. Hogy a párt f rendőrködéséről elterjedt hírek meséli, hogy a párt aggodalmai a felmerült katonai és egyéb kérdésekben immár megszűntek és a nagy többség ma is változatlan lelkesedéssel kész Egy radiális tminiszter. Irta: Eadó SuaiueL ( CzAlnyomás tilos.?. I* Olyan típus,mint D 'Avelain, politikai életünkben ötven, valtan csak száz esztendő múlva fog felszire kerülni. Negyvenéves koráig, mint a Nettlefold és Chamberlain cég beltagja, csavargyáráé?!- a foglalkozott és miután néhány mifibhigi vasgyomra tett szert, a kereskedelmi pályáról visszavonult. Ha magyar kurz van‘ ilyen helyzetbe, egy pillanatra sen jön zavarba afölött, hogy az most mit is miveljen. Sresz egy szép bizonot, négyes foga jár, smer hozzá nemességet, díszes predikátummal és címerrel, ■ aztán a legközelebb megüresedő — természetesem csak kormánypárti —e kerületben képviselőiék lép fel, hogy ő is lejuthasson az ország nomabb kizmájába, miniszterekkel és államtitkárokkal tegeződjék és hivr alegyen a király ebéd a színtiszta magyar polgári ideál és mi istagadás, ez ez eszménykép, hűen is magasröptű, nincs híján az élvezetnek é • az ínycsiklandozó bájnkv. Azonban • a fura ánglius, aki a hazai csavargy.. - körül annyi érdemet és készpénzt szerzett, mégis másképpen cselekedett. Oailal ugyan mandátumot és pedig Hírminghar városában, ahol néhány esztendeig polgárai»*? rs volt; de csodáknak csardája, sem a honagypárthoz, sem az ellenzékhez ( .. .lakozott, hanem felcsapott radikálisnak. Már most ez a szó: „radikális** Angliában nem kevésbbé rosszhangzású és kompromittáló, mint minálunk. Az angol képviselőházban háromszáz esztendő óta mindig csak két párt: a toryk és a whigek szerepelnek. Voltak ugyan radikális képviselők, de radikális párt nem exisztált. Csúnya dolog is lett volna, mert az angol politikai rendszer tudvalevőleg két párt létezésén alapul, melyek egymást a kormányzásban felváltják; egy harmadik frakció pedig ezt a szépen kifundált rendszert egészen felforgatta volna. A radikálisok, akik meddő párton kívüliségre voltak kárhoztatva, rendszerint áldott lelkű, jámbor atyafiak voltak, akiknek ambíciója nem ment tovább, mint hogy egykét beszédjüket a házban évenként némi felháborodással meghallgassák és hogy itt-ott egy határozati javaslatot is nyújtsanak be, melyet ötven évvel később okvetetlenül nagytöbbséggel fogadtak el, de amelyet jelenleg, tekintve a fenforgó körülményeket, — amint azt a mindenkori miniszterelnök olyan szépen kifejezte: tisztelettel elvetettek. Hát ilyen meddő babérokra vágyódott volna a gyakorlati észjárásáról híres birminghami kis Isten, „Our Joe'!“ Aki még a csendesen altató polgármesteri polcon tűnt fel merész kezdeményezésével, egy új korszakot nyitott meg a városok gazdálkodásában és az úgynevezett municipál-szocializmus találta fel, mely diadalmas körútjában az egész világot meghódította, — csak fájdalom, a mi szép fő- és székvárosunkba nem tudott eljutni! A híres „matter of factman“ a képviselőházban is annak vált be. Hogy gyakor-lati észjárást mutatott, ezzel talán keveset mondunk, mert ő nagyszabású politikai judiciumról és merész akcióképességről adott tanúbizonyságot. Nem csekély bátorságra vallott, hogy ő egyik párthoz sem szegődött. Tette ezt pedig nemcsak azért, mert egyik párt magatartása sem elégítette ki, hanem, mert a helyzet önálló megítélése alapján felismerte, hogy az akkori pártkeretek túlélték a magukat, megérettek az összerombolásra és hogy nemsokára egészen új alakulás fog bekövetkezni. Ez a nagy igazság, melyet Chamberlain 1876-ban, a képviselőházba való belépése idején felismert, teszi az ő szereplését emlékezetessé és miután volt elég mersze, hogy felfogásának konzekvenciáit is levonja, bátor fellépése által uj korszakot nyitott az angol pártéletben és annak egészen uj irányt adott. .. . Chamberlain megválasztatása idején a whig és a tory-párt elég visszás helyzetben voltak, de a whigek határozottam alól maradtak, ámbár ők voltak a „in“-ek, tudniillik, ők töltötték be a miniszteri székeket. Néhány évvel ezelőtt a toryk Beaoodsfield vezetése alatt kiterjesztették a választójogot és az úgynevezett household suffrage (a lakásbérlők szavazatjoga) behozatala által a városi lakosság körében bizonyos népszerűséget szereztek. Gladstone a liberálisok vezérségétől visszavonult és helyébe ama angol lordok egyike lépett, akk a politikába úgy belenevelkednek, mint a szatócsnak fiai az apai boltba. Elegáns középszerűségek, Mai számunk 28 oldal.