Pesti Napló, 1908. április (59. évfolyam, 80–105. szám)

1908-04-01 / 80. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 59-dik évfolyam. 80. szám. Eg^sz évre _ 28 kor. — fll. Félévre------w . - . K^jyedévre _ 7 „ — „ Egy hóra____2 . 40 .PESTI NAPLÓ Apróhirdetés.k­or«. Egy szó 4 fillér, vastagabb betűvel 8 fillér. Hirdetések milliméter számítás­­tal, díjszabás szerint. Megjelenik hétfő kivételére­ naponkint ünnep után is. Kérjük azokat a tisztelt vidéki előfizetőinket, kiknek előfizetése március vé­­gén lejár, hogy előfizetésüket az illető postahivatalnál szívesked­jenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne legyen. Kossuth a királynál. Budapest, március 31. Néhány nap múlva lesz két eszten­deje annak, hogy Kossuth Lajos fiát miniszterévé nevezte ki a király. Saját­kezű aláírása bizon­yította, hogy a meg­gy­űlött név sarja „Kedves Kossuth“-ja lett a királynak és hogy a két történel­mi véglet teljhatalmú irányítója talál­kozott abban a gondolatban, amelyet Kossuth Laj sohasem akart elismerni és mindennél jobban gyűlölt ezen a vi­lágon. Kétségtelenül nagy és mélyre­ható történelmi esem­ ig volt ez. És a hatása is ennek "... "élő volt. Az ország el­őtt végtelen perspek­tíva nyílt meg. I .Css­uth fia, a függet­lenségi többség vs.rf-re a király minisz­tere lett és ép rop abban az időben, amikor a nemzet legkényesebb és leglényegesebb kér­dései kerülnek na­pirendre. A Ti­r­ok után, egy Kos­­suthé a döntő , szerep a kabinet­ben és mellette .1 izet legjobbjai foglalnak helyet. Ki­­csodálkozhatik, a mai szomorú és sivár helyzetet látván, hogy akkor örömujongva fogadta a nemzet a történelmi fordulatot? Hisz az a férfiú került, ha nem is névleg, de a dolgok természetes rendjénél fogva a valóságban, a végrehajtó hatalom élére, akit programmja, neve, múltja, pártja és a nemzetnek tett folytonos ígérete feloldhatatlanul kötelezett arra, hogy a nemzetet az eddigi iránytól és szellem­től éppen eltérő utakra vezesse. Közeli fordulóján ennek a törté­nelmi napnak Kossuth újra megjelenik a király előtt. De milyen más ma a helyzet, mint a mámor ama napjaiban volt! Mögöttünk a csalódások belátha­tatlan tengere árad és előttünk a s­iét­­ség és bizalmatlanság megbénító szelle­me terpeszkedik. A nagy remények romba dőltek és a nemzet immár csak tragédiákat vár. Akikben legjobban bíztunk, akikről a legtöbb joggal hittük, hogy nevük nemcsak személyi válto­zást, de nemzeti irányú rendszer­válto­zást is jelent, azok a letűnt és agyon­­ócsárolt rend legkészségesebb követői lettek. Ugyanazokkal a tünetekkel ta­lálkoztunk az ő kormányzásuk alatt is, mint aminek régent­e döbbentettek meg és keserítettek el bennünket. Ugyan­azok a megszegve in­tő jelenségek tűntek fel, amelyek a nemzetet az­ ellenállás nehéz és sokat kockáztató akciójába kergették bele. És ugyanazokat a lehe­tetlen szépítgetéseket, kormánymagya­rázatokat és jóakaratú fenyegetéseket hallottuk, amelyekkel azelőtt némítot­­ták el a nemzet ébredő lelkiismeretét. A nagy reménykedésnek szomorú kiábrándulás lett az eredménye. Kos­suth Ferenc ébredő remények diadal­­kapuin át hagyta el két év előtt a Burg termeit és ma összetört illúziók szá­m­om romhalmazain át kénytelen a ki­rály elé lépni, hogy pártjának mindenre kész engedelmességét jelentse. Oh, nem azt megy jelenteni a királynak, hogy pártja immár megunta a lejára­tásnak és a kihasználásnak kéteszten­­dei folyamatát és most végre mér elvei és programm­ja szerint akar­ cselekedni. Nem­ azt közli a királyisag, hogy pártja előtt immár nem képes leplezni a­ kese­rű valót és a párt is, a­­nemzet is immár tisztán látja, hogy a hatalmat nem azért kapta, hogy vele a saját és a nem­zet érdekeit szolgálja,­­ hanem hogy a hatalom birtokáért cserében feláldozza azt, aminek pusztulását eddig odafenn nem tudták elérni. Nem ezt a keserű kiábrándulást jelenti Kossuth a király­nak. Hanem jelenti, hogy a Sipka-szo­rosban minden csendes és a király, hű­ségés pártja odaadással várja a legfel­sőbb óhaj megnyilatkozását. Hogy a párt­ f rendőrködéséről elterjedt hírek meséli, hogy a párt aggodalmai a fel­merült katonai és egyéb kérdésekben immár megszűntek és a nagy többség ma is változatlan lelkesedéssel kész Egy radi­ális tm­iniszter. Irta: Eadó SuaiueL ( CzAlnyomás tilos.?. I* Olyan típus,mint D 'Av­elain, politi­kai életünkben ötven, val­ta­­n csak­ száz esztendő múlva fo­g felszir­­e ker­ülni. Negy­venéves koráig, mint a Nettlefold és Cham­berlain cég beltagja, csavargyáráé?!- a­­ fog­lalkozott és miután néhány mi­fibhigi vas­gyomra tett szert,­ a kereskedelmi pályáról visszavonult. Ha magyar kurz­ v­an‘ ilyen helyzetbe, egy pillanatra se­n jön zavarba afölött, hogy az most mit is miveljen. Sresz egy szép biz­onot, négyes foga jár, s­­mer hozzá nemességet, díszes predikátummal és címerrel, ■ aztán a legközelebb megüresedő — természetesem csak kormánypárti —e kerü­letben képviselő­iék lép fel, hogy ő is lejut­hasson az ország­­ nom­abb k­izmájába, miniszterekkel és államtitkárokkal tegeződ­­jék és hivr a­­legyen a király ebéd a színtiszta magyar polgári ideál és mi i­s­­tagadás, ez ez eszménykép, h­űen is magasröpt­ű, nincs híján az élvezetnek é • az ínycsiklandozó bájn­kv. Azonban • a fura ánglius, aki a hazai csavargy.. - körül annyi érdemet és kész­pénzt szerzett, mégis másképpen cselekedett. O­­­ailal ugyan mandátumot és pedig Hír­minghar városában, ahol néhány eszten­deig polgárai»*? r­­s volt; de csodáknak csar­­dája, sem­­ a h­ona­gypárthoz, sem az ellen­zékhez­­ ( .. .lakozott, hanem felcsapott radikálisnak. Már most ez a szó: „radikális** Angliában nem kevésbbé rosszhangzású és kompromittáló, mint minálunk. Az angol képviselőházban háromszáz esztendő óta min­dig csak két párt: a toryk és a whigek sze­repelnek. Voltak ugyan radikális képvise­lők, de radikális párt nem exisztált. Csúnya dolog is lett volna,­ mert az angol politikai rendszer tudvalevőleg két párt létezésén ala­pul, melyek egymást a kormányzásban fel­váltják; egy harmadik frakció pedig ezt a szépen kifundált rendszert egészen felfor­gatta volna. A radikálisok, akik meddő párt­on kívü­liségre voltak kárhoztatva, rendszerint ál­dott lelkű, jámbor atyafiak voltak, akiknek ambíciója nem ment tovább, mint hogy egy­két beszédjüket a házban évenként némi fel­háborodással meghallgassák és hogy itt-ott egy határozati javaslatot is nyújtsanak be, melyet ötven évvel később okvetetlenül nagy­többséggel fogadtak el, de amelyet jelenleg, tekintve a fenforgó körülményeket, — amint azt a mindenkori miniszterelnök olyan szé­pen kifejezte:­­ tisztelettel elvetettek. Hát ilyen meddő babérokra vágyódott volna a gyakorlati észjárásáról híres bir­minghami kis Isten, „Our Joe'!“ Aki még a csendesen altató polgármesteri polcon tűnt fel merész kezdeményezésével, egy új korsza­kot nyitott meg a városok gazdálkodásában és az úgynevezett municipál-szocia­l­izmus­ találta fel, mely diadalmas körútjában az egész világot meghódította, — csak fájda­lom, a mi szép fő- és székvárosunkba nem tudott eljutni! A híres „matter of factman“ a képvi­selő­házban is annak vált be. Hogy gyakor-­l­­ati észjárást mutatott, ezzel talán keveset mondunk, mert ő nagyszabású politikai ju­­diciumról és merész akcióképességről adott tanúbizonyságot. Nem csekély bátorságra vallott, hogy ő egyik párthoz sem szegődött. Tette ezt pedig nemcsak azért, mert egyik párt magatartása sem elégítette ki, hanem, mert a helyzet önálló megítélése alapján fel­ismerte, hogy az akkori pártkeretek túlélték a magukat, megérettek az összerombolásra és hogy nemsokára egészen új­ alakulás fog be­következni. Ez a nagy igazság, mely­et Cham­berlain 1876-ban­, a képviselőházba való be­lépése idején felismert, teszi az ő szereplését emlékezetessé és miután volt elég mersze, hogy felfogásának konzekvenciáit is levonja, bátor fellépése által uj korszakot nyitott az angol pártéletben és annak egészen uj irányt adott.­­­ .. . Chamberlain megválasztatása idején a whig és a tory-párt elég visszás helyzetben voltak, de a whigek határozottam alól ma­radtak, ámbár ők voltak a „in“-ek, tudni­illik, ők töltötték be a miniszteri székeket. Néhány évvel ezelőtt a toryk Beaoods­­field vezetése alatt kiterjesztették a válasz­tójogot és az úgynevezett household suffrage (a lakásbérlők szavazatjoga) behozatala ál­tal a városi lakosság körében bizonyos nép­szerűséget szereztek. Gladstone a liberálisok vezérségétől­­ visszavonult és helyébe ama angol lordok egyike lépett, akk a politikába úgy belenevelkednek, mint a szatócsnak fia­i az apai boltba. Elegáns középszerűségek, Mai számunk 28 oldal.

Next