Pesti Napló, 1908. április (59. évfolyam, 80–105. szám)

1908-04-01 / 80. szám

2 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ. 1908. április­­­­0. százai őfelsége leglegálisabb kormánypártjá­nak tisztjét betölteni. így múlik el a világ és a független­ségi párt dicsősége és igy lesz egy nagy reménységgel kisért történelmi esemény második évfordulója a nemzet szomorú emléknapja. Ma is százezrek figyelnek Kossuth audienciájára, de a százezrek lelke ma egészen más érzelmekkel kí­séri a függetlenségi párt vezérét a bécsi Burgba, mint két évvel ezelőtt. És ta­lán odafenn is egészen más érzelmekkel fogadják. Azelőtt tényleg nem tudhat­ták, hogy kedves lesz-e, vagy inkább csak Kossuth. Ma azonban a király már nyugodt lelkiismerettel konstatálhatja, hogy aki hozzá belép, az valóban Ked­ves Kossuth . . . Budapest, március 31.­­A képviselőház holnap, szerdán délelőtt az órakor piléét tart, melyen folytatják­­a ház­­szabályrevízió vitáját, ötnapos húsvéti szünet. A képviselőház Húsvétikor mindössze öt napi szünetet tart, nagy csütörtöktől húsvéthétfőig. Justh Gyula ezt ma a folyosón közölte a képviselőkkel, s el­mondta, hogy azért mérték ilyen szűkre a va­kációt, mert az obstrukció egyre veszedelme­­sebb méreteket ölt. Kitüntetések a kiegyezésért. Az osztrák hi­vatalos lap mai száma közli, hogy a kiegyezési tár­gyalások alkalmából a király Koritovszki pénzügy­miniszternek elismerő kézirat kíséretében a Lipót­­rend nagykeresztjét adományozta, Derschatta vasúti miniszternek pedig elismerő királyi kéziratban fe­jezte ki köszönetét az uralkodó. Kitüntetésben ré­szesültek még: Sieghardt Rudolf miniszterelnöki osztályfőnök, akit az államhivatalnokok 3. osztá­lyába helyeztek át, Spitzmüller Sándor pénzügy­­igazgató a legfelsőbb elismerést kapta. Roessler Móric osztályfőnök valóságos belső titkos tanácsosi, Gruber Ignác, Schonka Ferenc és Weeber Ágost osztályfőnökök pedig a lovagi rangot kapták. A Lipót-rend k­ommandeur keresztjét kapták: Beck Pál lovag kereskedelemügyi és Meyer Róbert pénz­ügyminiszteri osztályfőnök. A vaskorona-rend má­sodik osztályát kapták: Bernatzky Ödön és Engel Ágoston pénzügyminiszteri, valamint Zaleski Ven­cel földmivelésügyi osztályfőnökök. Pöschl Móric pénzügyminiszteri tanácsos a Ferencz József-rend akik abszolút korrektségük és még teljesebb tehetetlenségük folytán a legnagyobb köztisz­teletnek örvendenek, de a politika nagy for­dulópontjain bizony a legutolsók, akik képe­sek volnának a kátyúba került szekeret ki­húzni. Ilyen ember volt a nemrég elhunyt lord Hartington, aki alatt a liberálisok teljes zül­lésnek indultak és aki minden egyéni jó­akarata mellett egy hibában leledzett, tudni­illik, hogy mint vezér inkább maga is veze­tésre szorult, nemhogy híveinek irányt tu­dott volna adni. Ha a családfáján, vagy husz kancellárt és főméltóságot felmutató Hartingtont, a birminghami iparos fiával állítjuk szembe, akkor bizony azt kell mondanunk, hogy ez­úttal a nagy lord tulajdonképpen a szatócs, a kapkodó, tanácstalan, megzavarodott köz­ember viszont a kispolgár ivadéka az igazi ve­zér, az uralomra termett nagy szellem, a parancsnok lelkével és erélyével megáldott úri fajta. Chamberlain szerint a Hartington-párt­­nak hibája az volt, hogy nem számolt kellő­képpen az egymillió kis emberrel megszapo­rodott választóközönséggel és fásult egyked­vűséggel ragaszkodott az ó-liberálisok üressé lett jelszavaihoz és programmjához, mely már senkinek a világon nem kellett. Az tiszta sor, hogy ezek az új emberek, akik büszkék az újonnan elnyert jogra, azt lelkesen gya­korolták, hogy ezeket az új embereket meg kell nyerni, ezeknek a fantáziájára hatni kell és érdekeiknek némi kielégítést kell adni. Ez a politikai gondolat olyan helyes volt, hogy bár Chamberlain majdnem egé­szen egyedül és izoláltan hangoztatta azt, lassanként mégis nagy hódításokat tett­középkeresztjét a csillaggal, Wimmer Ferdinand a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. A Lipót-rend lovagkeresztjét kapta: Kosinszky Szaniszló vasút miniszteri tanácsos, Pilz Engelbert, Reisch Ri­­chárd és Schima Károly miniszteri tanácsosok, vala­mint Seidler Ernő tanár. A Ferencz József-rend középkeresztjét Brüll Richárd és Sonnenschein Zsig­­mond vasúti osztálytanácsosok, ugyanennek a rend­nek lovagkeresztjét pedig Rodler Walter és Mörth Károly miniszteri titkárok kapták. Végül Enobloch János báró és Zolger János osztálytanácsosoknak a legfelsőbb elismerést adták tudtukra. A házszabályrevízió. A Nagy Emil-féle indítvány felett való vitában a képviselőház holnapi ülésén a hatpárt részéről még Szap­panos István, Hoffmann Ottó és Molnár Jenő fognak felszólalni, míg a nemzetiségiek részé­ről Petrovics és Damján képviselők felszóla­lása várható. Több szónok ezeknél alig lesz, úgy hogy a záróbeszédek után a szavazásra fog kerülni a sor. Tekintve a beadott módo­­sítványok és önálló indítványok és határozati javaslatok rengeteg nagy számát, előrelátható, hogy már a kérdés feltevése körül is nagy­arányú vita fejlődik ki. Úgy a balpárt, mint a nemzetiségi párt tagjai körében élénken vi­tatták azt­ a kérdést, vajjon névszerinti szava­zásokkal lehetséges lesz-e a küzdelmet folytat­ni. A balpárt tagjai határozottan kijelentik, hogy a névszerinti szavazáshoz szükséges alá­írások számának megszerzésére a nemzetisé­­gi pártiak támogatását semmiesetre sem akar­ják igénybe venni. Inkább lemondanak a név­szerinti szavazás kéréséről. Viszont a nemzeti­ségi pártiak szintén csak a maguk erejére akar­nak támaszkodni és azért perhorreszkálják, hogy horvátok írják alá azt az ívet, melyen a névszerinti szavazás elrendelését kérik. A nem­zetiségi párt intézkedett arról, hogy tagjai a szavazáshoz Budapestre jöjjenek. A párt hiva­talos lapja, a „Lupta“ ma est© azt a felhívást intézi a párt vidéken időző tagjaihoz, hogy haladéktalanul jöjjenek Budapestre, mert kü­lönben ők lesznek okai, ha a nemzetiségi párt nem lesz képes terve szerint névszerinti sza­vazást kérni. Az új államtitkár. A hivatalos lap holnapi száma közli, hogy a király — mint jelentettük — a földmivelésügyi minisztérium adminisztratív ál­lamtitkárául Ottlyk Iván miniszteri tanácsost ne­vezte ki­ . Felsőozorai és kohanóczi Ottlyk Iván 1881 óta áll állami szolgálatban, amikor az Andrássy-kabi­­net pénzügyminisztere és a későbbi miniszterelnök. A két történeti párt, mely egyszerűen tétlenségből és képzelt érdekeltségből min­den új gondolattól irtózott, kénytelen volt később Chamberlain eszméiből egynéhányat kölcsön kérni, hogy saját lerongyolódott programmját egy kicsit kicsinosítsa. Melles­leg megjegyezve, Chamberlain gondoskodott arról is, hogy eszméinek vonzóerejét reális alapra fektesse, amennyiben meghonosította a gyakorlatot, hogy a kerületet nemcsak a választás idején kereste fel, hanem keresz­tülvitte a választóközönség állandó szerveze­tét és a választókkal való érintkezés fentar­­tása céljából egy formális admin­isztracioná­­lis rendszert, az úgynevezett caucust, százas és háromszázas bizottsággal, járási és kerü­leti választmányokkal, elnökökkel, alelnö­­kökkkel és számtalan politikai rabmun­kát végző párttitkárokkal állított fel. Miután Chamberlain a kerületében jó hátvédről gondoskodott és pozícióját a lehető legjobb biztosítékkal megerősítette, nem kellett fél­nie attól, hogy mint izolált radikális lépjen fel és olyan kérdéseket pendítsen meg, ame­lyekhez a két párt egyike sem mert hozzá­nyúlni és amelyeket mintegy hallgatagon megegyezve, állandóan kerültek, ámbár ez a legégetőbb kérdések egyike, tudniillik, a földbirtok kérdése volt. Az angol birtokpolitika foglalatja egy számban fejezhető ki: 2512 ember bírja az összes terület felerészét. Nagybrittániában többnyire bérletrendszer szerint gazdálkod­nak, amelynek uralma alatt a bérlők különö­sen azt fájlalták, hogy a bérlet megszűnte­kor a befektetésekért kárpótlást nem kap­tak, másrészt pedig meliorácionális befekte­tés nélkül a haszonbért nem lehetett kihozni. Még rosszabb helyzetben volt a mezei in­fo­gróf Lónyay Menyhért titkárául alkalmazta. Rö­­vid időre ezután báró Kemény Gábor akkori föld­mivelésügyi, ipar- és kereskedelemügyi miniszter miniszteri fogalmazóvá nevezte ki és ebben a mi­nőségében a minisztérium több osztályában szol­gált. 1889-ben miniszteri titkár, 1893-ban osztály­­tanácsos lett. Mint főtisztviselő előbb az állat­egészségügyi, majd a közgazdasági osztályt ve­zette, de tevékenységének legnagyobb része 1890 óta, a here­ked­elmi szerződési tárgyalásokra esett, ő volt a földmivelésügyi miniszter megbízottja úgy a kiegyezési, mint a kereskedelmi szerződési tárgyalásokban és e téren különösen az olasz hor­vámklauzula kiküszöbölésére irányuló tárgyalá­soknál ért el nagy sikert. 1901. júliusában lett címzetes miniszteri tanácsos, 1904. februárjában pedig valóságos miniszteri tanácsos. Az 1905-ben Rómában tartott nemzetközi kongresszuson, mely a római mezőgazdasági intézet felállítására veze­tett, ő volt a magyar kormány egyik képviselője. Részt vett a legújabb kiegyezés előkészítésében is. A Szél­—Körber-féle kiegyezés megkötése alkal­mából a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1906 áprilisá­ban a Ferenc József-rend csillagos középkeresztjét kapta. Tulajdonosa számos külföldi rendjelnek is. Több ízben tett tanulmányutat Nyugat-Európában és Amerikában; számos érdekes útilevele is látott napvilágot a magyar­­sajtóban, A delegációk. Bécsi tudósítónk jelenti te­lefonon. A „Neue Freie Presse” értesülése szerint a közös miniszteri tanácskozás, amelyen a közös költségvetést és a delegáció elé terjesztendő egyéb javaslatokat fogják megállapítani, közvetlenül hús­­vét után lesz. A delegációk május végével fognak­ összeülni. Apponyi és Zichy Nándor. Gróf Zichy Ná­n­dor, a néppárt vezére, ma délelőtt a képviselőház­ban felkereste gróf Apponyi Albert kultuszminisz­tert, akivel hosszasan beszélgetett. Hir szerint B­ katolikus autonómia dolgáról tanácskoztak. Mentelmi ügyek. A képviselőház mentelmi bizottsága ma délelőtt ^*^7 órakor Malatinszky György elnöklésével ülést tartott. A bizottság Vá­rad­y Károlyt rágalmazóért, Szkicsák Ferencet sajtórendőri kihágásért, Zanella Rikárdot, Ivánka Imrét és Szmrecsányt­­Györgyöt párviadalért, Ivánka Milánt és Jurigus Nándort nemzetiségi iz­gatásért kiadta; Brestyánszky Kálmánt, Ráth En­drét, Rakovszky Istvánt 1r . Gyuriss Emilt nem adta ki. Ifj. Madarász Jósef egy képviselőválasz­tás alkalmával történt inzultusért mentelmi jogá­nak megsértését jelentette be. A bizottság azonban ebben az esetben nem látta a mentelmi jog meg­sértését. s kás, kit a lordtól kezdve a szatócsig és a bandavezetőig, —aki az arató munkát szak­mányban vette fel, — mindenki kiszipolyo­zott és megnyomorított. „A mezei­ munkás — mondá Chamber­lain — előttünk hét pecséttel bezárt könyv. Helyzete emlékezteti enget­ arra a kivándor­lóra, aki az utazás ötödik napján a kapi­tányhoz állított be és egy hálófülkét kért. „És hol bált eddig?“ — tudakozódott a hajós­­kapitány. „Eddig — válaszolt a hajléktalan — más em­beren feküdtem, aki azt tűrte, mert beteg volt. De most ez meggyógyult és többé neki akarja tűrni, hogy rajta feküd­jem.“ — A mezei munkás — példálódzott a radikális vezér, — most felébredt s nem akarja többé engedni, hogy a lord, a bérlő és a pap rá feküdjenek és rajta élősköd­­jenek/* E­z a vakmerően izgató beszéd nagy bos­szusá­got keltett és kemény megtorlást pro­vokált. De Chamberlain sem volt rest és a konzervatív lord Iddesleigh-dek, aki­­t John Cade's-el, az angol Dózsa György­gyel egy sorba állította, ekképpen válaszolt: „Egy csöppet sem szégyenlem az­­összehasonlítást. Mert a szegény Cade rémes példa arra nézve, hogy mire képes­ a tory-ferdítés és rágalom. Kétségtelen, hogy Cade a n­­ép nyomorával rokonszenvező férfi volt, akit­­az arisztokrá­­cia igazságtalanul halálra ítélt ése még sírjá­ban is üldözött és meggy­a­lázott.“ 188*-iki népgyűlés a Viktoria-Hallban.)­­ Megjegyzendő, hogy Chamberlain eze­ket az uj birtokpolitikát hirdető beszédeket nem mint egyszerű képviselő, hanem mint hivatalviselt férfi és a Gladstone-kabinet volt kereskedelmi,minisztere mondta. Sem a kormányférfi kényesebb felelősségér”­«.

Next