Pesti Napló, 1908. április (59. évfolyam, 80–105. szám)

1908-04-01 / 80. szám

2 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ. 1908. április0. százai őfelsége leglegálisabb kormánypártjának tisztjét betölteni. így múlik el a világ és a függetlenségi párt dicsősége és igy lesz egy nagy reménységgel kisért történelmi esemény második évfordulója a nemzet szomorú emléknapja. Ma is százezrek figyelnek Kossuth audienciájára, de a százezrek lelke ma egészen más érzelmekkel kíséri a függetlenségi párt vezérét a bécsi Burgba, mint két évvel ezelőtt. És talán odafenn is egészen más érzelmekkel fogadják. Azelőtt tényleg nem tudhatták, hogy kedves lesz-e, vagy inkább csak Kossuth. Ma azonban a király már nyugodt lelkiismerettel konstatálhatja, hogy aki hozzá belép, az valóban Kedves Kossuth . . . Budapest, március 31.A képviselőház holnap, szerdán délelőtt az órakor piléét tart, melyen folytatjáka házszabályrevízió vitáját, ötnapos húsvéti szünet. A képviselőház Húsvétikor mindössze öt napi szünetet tart, nagy csütörtöktől húsvéthétfőig. Justh Gyula ezt ma a folyosón közölte a képviselőkkel, s elmondta, hogy azért mérték ilyen szűkre a vakációt, mert az obstrukció egyre veszedelmesebb méreteket ölt. Kitüntetések a kiegyezésért. Az osztrák hivatalos lap mai száma közli, hogy a kiegyezési tárgyalások alkalmából a király Koritovszki pénzügyminiszternek elismerő kézirat kíséretében a Lipótrend nagykeresztjét adományozta, Derschatta vasúti miniszternek pedig elismerő királyi kéziratban fejezte ki köszönetét az uralkodó. Kitüntetésben részesültek még: Sieghardt Rudolf miniszterelnöki osztályfőnök, akit az államhivatalnokok 3. osztályába helyeztek át, Spitzmüller Sándor pénzügyigazgató a legfelsőbb elismerést kapta. Roessler Móric osztályfőnök valóságos belső titkos tanácsosi, Gruber Ignác, Schonka Ferenc és Weeber Ágost osztályfőnökök pedig a lovagi rangot kapták. A Lipót-rend kommandeur keresztjét kapták: Beck Pál lovag kereskedelemügyi és Meyer Róbert pénzügyminiszteri osztályfőnök. A vaskorona-rend második osztályát kapták: Bernatzky Ödön és Engel Ágoston pénzügyminiszteri, valamint Zaleski Vencel földmivelésügyi osztályfőnökök. Pöschl Móric pénzügyminiszteri tanácsos a Ferencz József-rend akik abszolút korrektségük és még teljesebb tehetetlenségük folytán a legnagyobb köztiszteletnek örvendenek, de a politika nagy fordulópontjain bizony a legutolsók, akik képesek volnának a kátyúba került szekeret kihúzni. Ilyen ember volt a nemrég elhunyt lord Hartington, aki alatt a liberálisok teljes züllésnek indultak és aki minden egyéni jóakarata mellett egy hibában leledzett, tudniillik, hogy mint vezér inkább maga is vezetésre szorult, nemhogy híveinek irányt tudott volna adni. Ha a családfáján, vagy husz kancellárt és főméltóságot felmutató Hartingtont, a birminghami iparos fiával állítjuk szembe, akkor bizony azt kell mondanunk, hogy ezúttal a nagy lord tulajdonképpen a szatócs, a kapkodó, tanácstalan, megzavarodott közember viszont a kispolgár ivadéka az igazi vezér, az uralomra termett nagy szellem, a parancsnok lelkével és erélyével megáldott úri fajta. Chamberlain szerint a Hartington-pártnak hibája az volt, hogy nem számolt kellőképpen az egymillió kis emberrel megszaporodott választóközönséggel és fásult egykedvűséggel ragaszkodott az ó-liberálisok üressé lett jelszavaihoz és programmjához, mely már senkinek a világon nem kellett. Az tiszta sor, hogy ezek az új emberek, akik büszkék az újonnan elnyert jogra, azt lelkesen gyakorolták, hogy ezeket az új embereket meg kell nyerni, ezeknek a fantáziájára hatni kell és érdekeiknek némi kielégítést kell adni. Ez a politikai gondolat olyan helyes volt, hogy bár Chamberlain majdnem egészen egyedül és izoláltan hangoztatta azt, lassanként mégis nagy hódításokat tettközépkeresztjét a csillaggal, Wimmer Ferdinand a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. A Lipót-rend lovagkeresztjét kapta: Kosinszky Szaniszló vasút miniszteri tanácsos, Pilz Engelbert, Reisch Richárd és Schima Károly miniszteri tanácsosok, valamint Seidler Ernő tanár. A Ferencz József-rend középkeresztjét Brüll Richárd és Sonnenschein Zsigmond vasúti osztálytanácsosok, ugyanennek a rendnek lovagkeresztjét pedig Rodler Walter és Mörth Károly miniszteri titkárok kapták. Végül Enobloch János báró és Zolger János osztálytanácsosoknak a legfelsőbb elismerést adták tudtukra. A házszabályrevízió. A Nagy Emil-féle indítvány felett való vitában a képviselőház holnapi ülésén a hatpárt részéről még Szappanos István, Hoffmann Ottó és Molnár Jenő fognak felszólalni, míg a nemzetiségiek részéről Petrovics és Damján képviselők felszólalása várható. Több szónok ezeknél alig lesz, úgy hogy a záróbeszédek után a szavazásra fog kerülni a sor. Tekintve a beadott módosítványok és önálló indítványok és határozati javaslatok rengeteg nagy számát, előrelátható, hogy már a kérdés feltevése körül is nagyarányú vita fejlődik ki. Úgy a balpárt, mint a nemzetiségi párt tagjai körében élénken vitatták azt a kérdést, vajjon névszerinti szavazásokkal lehetséges lesz-e a küzdelmet folytatni. A balpárt tagjai határozottan kijelentik, hogy a névszerinti szavazáshoz szükséges aláírások számának megszerzésére a nemzetiségi pártiak támogatását semmiesetre sem akarják igénybe venni. Inkább lemondanak a névszerinti szavazás kéréséről. Viszont a nemzetiségi pártiak szintén csak a maguk erejére akarnak támaszkodni és azért perhorreszkálják, hogy horvátok írják alá azt az ívet, melyen a névszerinti szavazás elrendelését kérik. A nemzetiségi párt intézkedett arról, hogy tagjai a szavazáshoz Budapestre jöjjenek. A párt hivatalos lapja, a „Lupta“ ma est© azt a felhívást intézi a párt vidéken időző tagjaihoz, hogy haladéktalanul jöjjenek Budapestre, mert különben ők lesznek okai, ha a nemzetiségi párt nem lesz képes terve szerint névszerinti szavazást kérni. Az új államtitkár. A hivatalos lap holnapi száma közli, hogy a király — mint jelentettük — a földmivelésügyi minisztérium adminisztratív államtitkárául Ottlyk Iván miniszteri tanácsost nevezte ki . Felsőozorai és kohanóczi Ottlyk Iván 1881 óta áll állami szolgálatban, amikor az Andrássy-kabinet pénzügyminisztere és a későbbi miniszterelnök. A két történeti párt, mely egyszerűen tétlenségből és képzelt érdekeltségből minden új gondolattól irtózott, kénytelen volt később Chamberlain eszméiből egynéhányat kölcsön kérni, hogy saját lerongyolódott programmját egy kicsit kicsinosítsa. Mellesleg megjegyezve, Chamberlain gondoskodott arról is, hogy eszméinek vonzóerejét reális alapra fektesse, amennyiben meghonosította a gyakorlatot, hogy a kerületet nemcsak a választás idején kereste fel, hanem keresztülvitte a választóközönség állandó szervezetét és a választókkal való érintkezés fentartása céljából egy formális adminisztracionális rendszert, az úgynevezett caucust, százas és háromszázas bizottsággal, járási és kerületi választmányokkal, elnökökkel, alelnökökkkel és számtalan politikai rabmunkát végző párttitkárokkal állított fel. Miután Chamberlain a kerületében jó hátvédről gondoskodott és pozícióját a lehető legjobb biztosítékkal megerősítette, nem kellett félnie attól, hogy mint izolált radikális lépjen fel és olyan kérdéseket pendítsen meg, amelyekhez a két párt egyike sem mert hozzányúlni és amelyeket mintegy hallgatagon megegyezve, állandóan kerültek, ámbár ez a legégetőbb kérdések egyike, tudniillik, a földbirtok kérdése volt. Az angol birtokpolitika foglalatja egy számban fejezhető ki: 2512 ember bírja az összes terület felerészét. Nagybrittániában többnyire bérletrendszer szerint gazdálkodnak, amelynek uralma alatt a bérlők különösen azt fájlalták, hogy a bérlet megszűntekor a befektetésekért kárpótlást nem kaptak, másrészt pedig meliorácionális befektetés nélkül a haszonbért nem lehetett kihozni. Még rosszabb helyzetben volt a mezei infogróf Lónyay Menyhért titkárául alkalmazta. Rövid időre ezután báró Kemény Gábor akkori földmivelésügyi, ipar- és kereskedelemügyi miniszter miniszteri fogalmazóvá nevezte ki és ebben a minőségében a minisztérium több osztályában szolgált. 1889-ben miniszteri titkár, 1893-ban osztálytanácsos lett. Mint főtisztviselő előbb az állategészségügyi, majd a közgazdasági osztályt vezette, de tevékenységének legnagyobb része 1890 óta, a herekedelmi szerződési tárgyalásokra esett, ő volt a földmivelésügyi miniszter megbízottja úgy a kiegyezési, mint a kereskedelmi szerződési tárgyalásokban és e téren különösen az olasz horvámklauzula kiküszöbölésére irányuló tárgyalásoknál ért el nagy sikert. 1901. júliusában lett címzetes miniszteri tanácsos, 1904. februárjában pedig valóságos miniszteri tanácsos. Az 1905-ben Rómában tartott nemzetközi kongresszuson, mely a római mezőgazdasági intézet felállítására vezetett, ő volt a magyar kormány egyik képviselője. Részt vett a legújabb kiegyezés előkészítésében is. A Szél—Körber-féle kiegyezés megkötése alkalmából a Lipót-rend lovagkeresztjét, 1906 áprilisában a Ferenc József-rend csillagos középkeresztjét kapta. Tulajdonosa számos külföldi rendjelnek is. Több ízben tett tanulmányutat Nyugat-Európában és Amerikában; számos érdekes útilevele is látott napvilágot a magyarsajtóban, A delegációk. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon. A „Neue Freie Presse” értesülése szerint a közös miniszteri tanácskozás, amelyen a közös költségvetést és a delegáció elé terjesztendő egyéb javaslatokat fogják megállapítani, közvetlenül húsvét után lesz. A delegációk május végével fognak összeülni. Apponyi és Zichy Nándor. Gróf Zichy Nándor, a néppárt vezére, ma délelőtt a képviselőházban felkereste gróf Apponyi Albert kultuszminisztert, akivel hosszasan beszélgetett. Hir szerint B katolikus autonómia dolgáról tanácskoztak. Mentelmi ügyek. A képviselőház mentelmi bizottsága ma délelőtt ^*^7 órakor Malatinszky György elnöklésével ülést tartott. A bizottság Várady Károlyt rágalmazóért, Szkicsák Ferencet sajtórendőri kihágásért, Zanella Rikárdot, Ivánka Imrét és SzmrecsánytGyörgyöt párviadalért, Ivánka Milánt és Jurigus Nándort nemzetiségi izgatásért kiadta; Brestyánszky Kálmánt, Ráth Endrét, Rakovszky Istvánt 1r . Gyuriss Emilt nem adta ki. Ifj. Madarász Jósef egy képviselőválasztás alkalmával történt inzultusért mentelmi jogának megsértését jelentette be. A bizottság azonban ebben az esetben nem látta a mentelmi jog megsértését. s kás, kit a lordtól kezdve a szatócsig és a bandavezetőig, —aki az arató munkát szakmányban vette fel, — mindenki kiszipolyozott és megnyomorított. „A mezei munkás — mondá Chamberlain — előttünk hét pecséttel bezárt könyv. Helyzete emlékezteti enget arra a kivándorlóra, aki az utazás ötödik napján a kapitányhoz állított be és egy hálófülkét kért. „És hol bált eddig?“ — tudakozódott a hajóskapitány. „Eddig — válaszolt a hajléktalan — más emberen feküdtem, aki azt tűrte, mert beteg volt. De most ez meggyógyult és többé neki akarja tűrni, hogy rajta feküdjem.“ — A mezei munkás — példálódzott a radikális vezér, — most felébredt s nem akarja többé engedni, hogy a lord, a bérlő és a pap rá feküdjenek és rajta élősködjenek/* Ez a vakmerően izgató beszéd nagy bosszuságot keltett és kemény megtorlást provokált. De Chamberlain sem volt rest és a konzervatív lord Iddesleigh-dek, akit John Cade's-el, az angol Dózsa Györgygyel egy sorba állította, ekképpen válaszolt: „Egy csöppet sem szégyenlem azösszehasonlítást. Mert a szegény Cade rémes példa arra nézve, hogy mire képes a tory-ferdítés és rágalom. Kétségtelen, hogy Cade a nép nyomorával rokonszenvező férfi volt, akitaz arisztokrácia igazságtalanul halálra ítélt ése még sírjában is üldözött és meggyalázott.“ 188*-iki népgyűlés a Viktoria-Hallban.) Megjegyzendő, hogy Chamberlain ezeket az uj birtokpolitikát hirdető beszédeket nem mint egyszerű képviselő, hanem mint hivatalviselt férfi és a Gladstone-kabinet volt kereskedelmi,minisztere mondta. Sem a kormányférfi kényesebb felelősségér”«.